Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-30 / 52. szám
i 11.30. z újra, Henry! Tapasztalt játékost igazolt le a Reagan-csapat, amikor a közép-amerikai túra vezetésével Hízta meg dr. Kiss ingert. ,, Szuper Henry“ sokat szerepelt már külföldön, emlékezetes alakításai voltak Indokínában, de a leginkább a Közel-Keleten brillírozott. A róla elnevezett inga-csel sok gólt - még- inkább öngólt! - eredményezett. Mesés gázsijáról akkoriban legendák keringtek, ő maga viszont erről sosem volt hajlandó nyilatkozni. Jövedelmét az elmúlt évek kényszerpihenője alatt memoárjainak megírásával és a támadó játék taktikájáról szóló előadásokkal egészítette ki. Az ilyenfajta ,,tétlenség“ azonban nem kenyere, s így többször is felkínálta szolgálatait a szövetségi kapitánynak. Reagan mesternek azonban valahogy sosem volt szimpatikus: egy újságíró szerint vagy három éve azt nyilatkozta, hogy nála ez a Henry gyerek sosem fog labdába rúgni. S lám! Minő csoda! A nagy Henry újra játszik, ismét futballo- zik! De a rossz nyelvek szerint ezen a poszton egyáltalán nincs tapasztalata. Hacsak... hacsak nem számítható annak a chilei véres verekedésbe torkollott meccs 1973-ban. Persze már akkor is szemére vetették, hogy ,,Uram, ön semmit sem tud a latin-amerikai fociról!“, de ő a rá jellemző magabiztossággal és fölénnyel válaszolta:,, Csakúgyan nem, de ez nem zavar!“ Valószínűleg ezt a nyilatkozatát olvashatta Reagan kapitány a megsárgult újságban, s ennyi ajánlásnak elég is volt: meghívta az öregfiúk-csapatba, hogy legalább a közönségnek játsszon. Az eredmény ugyanis úgysem számít. A nagy meccset, az igazi tornát nehezebb fiúk vívják - ugyancsak tisztességtelen módszerekkel. .. HUSEGES HÓRI HORGAS Joseph Luns megelégelte az atlanti tömb ügyes-bajos dolgait. A 71 -éves főtitkár megválik eddigi beosztásától és nyugdíjba vonul. Döntése nem jött olyan váratlanul, mint derült égből a villámcsapás, hiszen távozási szándékát az év során többször is emlegette. Az időpontról a kíváncsiskodó újságíróknak kezdetben csak any- nyit volt hajlandó elárulni, hogy kivárja decembert, az első amerikai rakéták nyugat-európai rendszerbe állításának megkezdését. Ezt tekintette ugyanis 12-éves főtitkári működése megkoronázásának. Régóta dédelgetett álma vált valóra, hiszen egyike volt a NATO 1979-es rakétahatározatát előkészítőknek. Ó maga a december kivárását így indokolta: „Ha korábban távozok, azt egyesek úgy értelmezték volna, mint esetleges nézeteltérést az eurorakéták telepítése körül dúló éles politikai harcban.“ Aki viszont ismerte nézeteit, nem volt annyira jóhiszémű és naiv, hogy nála ilyen pálfordulásra számítson. Mindvégig hű is maradt önmagához, jó kapitányhoz illően nem hagyta ott a NATO-hajót öt perccel a telepítés megkezdése előtt, csak ennyivel utána. Utólagos kézmosásra, ö maga úgy véli, nincs szüksége Nyugat-Európa előtt, lelkiismeretfur- dalása sincs, pedig oroszlánrésze volt abban, hogy a tömb európai országainak nyakába varrják a Pershingeket és a szárnyas rakétákat. Valószínűleg hízelgő lett volna számára, ha tudja, hogy lapunk hasábjain 8-9 évvel ezelőtt a nyomda ördögének közreműködésével Lunst az ENSZ-főtitkárává „minősítettük“ át. Ez a később helyreigazított „baki“ Luns egyik utóbbi nyilatkozata kapcsán jutott az eszembe. Úgy nyilatkozott, mintha legalábbis a világszervezet főtitkára lenne. „Világosan“ megmagyarázta, hogy mi is tulajdonképpen a NATO. Szerinte a „leghatékonyabb békemozgalom“. Hogy miért? Luns logikája szerint: „A rakéták telepítésének ellenfelei mindig csak a nukleáris háború borzalmairól beszélnek és a félelem húrjain játszanak, de a nukleáris fegyverek épp a háború megelőzését szolgálják. Ennek során a NATO messze a leghatékonyabb békemozgalom az egész világon.“ Nem nehéz ráhibázni, hogy ö milyen húrokat is penget, ha a fegyverkezés szítóit „makulátlan békeangyaloknak“, míg a békemozgalmat „feleslegesen nyafogó fekete kisördögöknek“ tartja. Militarista húrokon játszott 12-éves karrierje során mindvégig. Erényének tartja, hogy hű maradt önmagához. Nyugat-Európa és a világ népei viszont inkább megbocsátották volna neki a hűtlenséget... Hűséges volt és hórihorgas. A NATO-csúcs- értekezleteken ő volt a csúcs, akire ' mindig „felnéztek“. 0 volt az egyetlen politikus, akit De Gaulle sem „nézhetett le“, mivel a francia államfő „csak“ 193 cm magas volt, Luns ,196 centiméterével szemben... Menni tudni kell Beginnek nehezen sikerült a pályamódosítás, politikusként csak nem tudott belelendülni a dolgokba. Évtizedekig vegetált az izraeli politikai dzsungelben, míg végre egy jobbról jött hullám a hátára vette. Pedig tényleg megtett mindent, csakhogy feledtesse hírhedt múltját. Még pártot is alapított, a Herutot, de a dolog így sem ment. Főleg azért, mivel pártja tagjai többségének múltjában is sok radírozni való akadt. Ben Gurion azt mondta a Herutról, hogy ,,zsiványok és politikai gyilkosok gyülekezete“. Találó jellemzés, de Begint nem zavarta. Sőt, szinte még büszke is volt rá: sosem tagadta meg önmagát, kormányfőként is terrorista maradt. A színvonalat viszont felemelte - jó magasra, állami szintre. Távozása a politikai porondról azonban sokkal jobban sikerült, valóban nagy mutatvány volt. Mivel sosem állta a szavát, még az utolsó pillanatban sem sokan hitték (merték hinni?), hogy mégis megteszi. Megtette. Amúgy beginesen, sok-sok búcsúajándékkal. Hagyatéka többek között egy tökéletesen militarizált és gazdaságilag szétzüllesztett országból, egy senkinek sem jó különszerződésből, egy bekebelezett fennsíkból, egy fővárosi rangra emelt városból, egy lebombázott atomerőműből, elnyomott palesztinokból, véres háborúból, friss sírokból áll. Bőkezűségét bizonyítja, hogy Izrael minden egyes polgárának - korra, nemre és politikai meggyőződésre való tekintet nélkül - örökségként jutott hagyatékából 11 ezer dollár - adósság. Még utódja kiszemelésére is ügyelt: Samir, a bazárok egykori réme érdemelte ki a bársonyszéket. így tehát Izraelben a folytonosság biztosított, a fellélegzés pedig - elmaradt. BAJ, ARIK? Csak nincsenek gondjai, tábornok úr? Vagy jobban szereti, ha miniszter úrnak szólítják? Talán éppen ezt nem szereti? Igaz, ami igaz, miniszterség még csak jutott önnek is, de a tárcákat mind szétkapkodták, s most itt áll hadsereg és tárca nélkül. Dehát egy Ariel Saronnak ez nem okozhat gondot! Vagy a „Bulldózer“ már nem a régi? Ugyan, nem kell elkeseredni, hiszen olyan szép feladatot kapott. Eddig az arab területek elfoglalásával szerzett érdemeket, most meg azok betelepítésével gyűjthet úabb babérokat. Természetesen egészen más volt egy állig felfegyverzett hadsereget kommandíroz- ni, de ki mondja azt, hogy a telepesek pacifisták? Próbáljon új eltogialtsagoK után nézni, majd mindjárt jobban érzi magát. Mit szólna egy jó kis telek- vásárláshoz, mondjuk Ciszjordá- niában? Elnézést: Júdeábán. Ha ilyen ütemben folytatódik a telepítés, pár év múlva aranyat ér majd. És ha, tegyük fel - tényleg nem azért, hogy még idegesebb legyen, de ha mégis - a knesszet egyszer” rendkívüli világnapot tarO lajozottan jobban megy - vallja a karikatúra tanúsága szerint a brit miniszterelnökasszony. Olaj akad bőven a nyikorgó gépezet megkenéséhez, bő sugárban csordogál az északi-tengeri brit olajkutakból. Idén bizony sokszor elkelt az efféle ,,karbantartás“. Egy hatásos saját recept segített abban, hogy a gyengébb nemhez tartozó Margaret Thatcher sikeresen bírókra keljen kilenc férfi miniszterelnök-kollégájával. Ez pedig legendás rendíthetetlen konoksága. A szócsaták közben nem viselt páncélöltözéket, hanem női mivoltát nagyon is kiemelő, angol eleganciájú kiskosztümöket selyemmasnis blúzzal, amit kis retikül és tökéletes frizura egészített ki. S a végeredmény mindig: megerőltetés nélküli K. O. a javára. A lábánál hevert sok vitát megért, de ilyen keményfejű alkudozóval még nem találkozott kilenc meglett férfikollégája. Egy lady kilenc gentlemant győz Diadala teljes volt, akárcsak partnerei rémülete. Ók kissé zsörtölődve, de rendszeresen fizettek neki, pontosabban visszafizettek négy milliárdot a közöspiaci kasz- szábót. A decemberi játszma azonban függőben maradt. Nem Margaret Thatcher hanyagolta el a csata előtti olajozást, hanem férfitársai kezdtek ,,ráunni“ szeszélyeire. Illem ide, illem oda: az egyszem ladynek óvatos nemet mondtak. Ők még nem tudják, de szélmalomharcot vívnak. Holtbiztos forrásból kiszimatoltuk ugyanis és most közzétesszük a hadititkot. Január elsején mindegyikükhöz ilyen jókívánsággal kopogtat be a postás: ,,Az új évben is maradok a régi. Kedves kolléga, energia- szegény időben fogyton-fogyó drága energiáját na pazarolja folytonos ,,nem“-ekre. 1984-ben is enyém az utolsó szó joga“. Üdvözlettel: a vaslady Az oldalt írta: GORFOL ZSUZSA, PAPUCSEK GERGELY, P. VONYIK ERZSÉBET (Archív-felvételek, a Le Solr és a Népszava karikatúrája) tana és úgy döntene, hogy visszaadják a megszállt arab területeket, akkor sincs semmi baj. Kártérítés címen kap egy szép kerek összeget - amerikai dollárban, mert a sékel, ugye, fabatkát sem ér. És verje már ki a fejéből Arafa- tot. Ne heveskedjen, az árt a vérnyomásnak. Ne tegyen olyan kijelentéseket, hogy Arafatot nem lehet élve elengedni Tripoliból. Még felelősségre vonják gyilkosságra való felbujtásért. Gondoljon csak arra, hogy mit mondana a világ. És Tel Avivban meg Jeruzsálemben is megint kivonulnának az utcákra. Igaz, hogy ön csőcseléknek nézi őket, de sokan vannak, mind többen. Gondoljon csak arra, hogy mi volt Szabra és Satila után. Vagy éppen erre nem mer gondolni? Ettől fáj a feje?
