Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-16 / 50. szám
Luhovy (fehér szerelésben) lőtte a csehszlovák labdarúgó-válogatott egyenlítő gólját a Románia elleni EB- mérközésen játsszák), hogy akkor is kockázat nélkül, biztonságosan, lassan (hogy ne kövessenek el hibát) futballoztak, amikor vesztésre álltak. Még a megközelítőleg egyenrangú ellenfelet vagy a gyengének kikiáltottat sem túljátszani igyekezett, hanem „túlspekulálni“. Ez pedig nagy dolgokhoz sohasem vezet. Láthattuk a tavalyi VB-n is. A csehszlovák válogatott unalmasan malmozott, békésen sakkozott, anélkül, hogy mattal is próbálkozott volna. Az átkozottul rohanó világunkban a csehszlovák focisták képviselték a kocogómozgalmat. Ide-oda tologatták a labdát: megjavítva ezzel a hátrapasszolás világcsúcsát. Gyalog- futballt játszottak. Gyaloglással pedig nem juthatsz messzire az atomkor labdarúgásában. A mostani válogatott tagjai akartak, I Bizonyára eltalálták: a csehszlovák labdarúgó-válogatott játékának szól a mottó. És azoknak a klubcsapatoknak, amelyek évről évre kilépnek a nemzetközi porondra, hogy megvívják többnyire sikertelen harcukat a kupaküzdelmekben. Ilyenkor - nagyon kevés kivételtől eltekintve - mindig rádöbbenünk: csapataink játékosságban, a modern labdarúgást illetően mennyire az európai élvonal mögött kullognak. Ez már több esztendeje van így, ám valahogy sose akartuk igazán tudatosítani. Ha csak egy parányi alkalom is adódott rá, fogadott „prókátorai“, „ügyvédjei“ voltunk labdarúgásunknak. Mégpedig úgy, hogy a körülmények szerencsés alakulása folytán elért részsikerek után az egekig felnagyítottuk a harmad-, ötöd- vagy tizedrangú dolgokat, s ezzel elkendőztük a mai labdarúgást meghatározó alapvető tényezőket. Azokat a mutatókat, amelyek hiányában olyan szégyenletesen szerepelt a csehszlovák válogatott a legutóbbi világbajnokságon és esett ki az idei Európa- bajnoki küzdelmekből. Itt-ott figyelmeztettek egyesek a lemaradásra, de az intő szavakat a kishitű emberek okvetetlenkedésnek minősítették és elhallgattatták a „háborgókat“, mondván: miért verik félre a harangot, sehol sem ég. - Hát nem így állnak a dolgok. 1. A MACSKA ÉS A FARKA. A románok elleni bratislavai EB-meccs előtti öt mérkőzésen a csehszlovák válogatott nem rúgott akciógólt! Amolyan becsületes-szorgalmas iparos munkával harcolta ki az elfogadható (?) eredményeket. Háromszor volt eredményes 11 -esböl (Románia ellen Bukarestben, Bulgária és Olaszország ellen Prágában), egyszer pedig szabadrúgásból (Olaszország). Svájcban és Svédországban nem rúgott gólt. Ha az ötször 90 perchez hozzászámítjuk a bratislavai 85-öt (ekkor talált a hálóba Luhovy), akkor ez 535 perces eredménytelenséget jelent. Nem egyértelmű válasz ez arra, hogy miért nem jutott a csapat az Európa-bajnokság nyolcas döntőjébe? Persze a gólképtelenségnek is megvannak az okai. Hogy hová nyúlnak visz- sza? Nem fontos a dátum. De már hosz- szú évek óta nem kenyere a csehszlovák futballistáknak a bátor, támadó, felszabadult játék. Szinte a szédülés fogja el őket, ha alkotni, támadni, építeni, kockáztatni kell az eredmény érdekében. Hogy manapság mit ér a labdarúgás kockázat nélkül, arról lépten nyomon meggyőződhetünk. Nemcsak a futballban, de az élet (ŐSTK-felvételek) más területén is megmarad középszerűnek, kicsinek az, aki nem mer, nem képes kockáztatni. Idegességgel, pszichikai nyomással, az időjárással és a bíróval magyarázni a csapnivaló teljesítményt tétmérkőzéseken, nevetséges dolog (Egyébként a barátságos találkozókon is „ócskán“ futballoztunk!). Az idegesség elleni legjobb orvosság a tudás. A kevésbé képzett labdarúgó mindig ideges. Nem biztos magában, meglepetésektől fél, nem mer kockáztatni. Az idegesség feletti okoskodás gyakran a saját farkát kergető macskára hasonlít. Vajon miért játszott rosz- szul, óvatosan, passzívan a csapat? Mert ideges volt. És miért volt ideges? Mert rosszul játszott... Tudunk vagy nem tudunk. Ez itt a kérdés. Egyre kevesebben hiszik el az edzők és a vezetők hangzatos magyarázkodásait. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert a néző látja csapata játékát és össze tudja hasonlítani más csapatok játékával. A néző a televízió jóvoltából nagykorú lett. Nem lehet becsapni. 2. KOCOGÓMOZGALOM. Frantisek Havránek edző mondta az utolsó EB- mérkőzés után: „Képtelenek vagyunk hi- bázásra kényszeríteni ellenfelünket, várjuk, hogy magától kövessen el hibát...“ Tehát kísért a múlt. Mert az előző válogatott is ilyen volt. Passzív, óvatoskodó, amolyan kiváró és ügyeskedő, védekezésen alapuló labdarúgást játszott. Mit játszott! Különböző „manőverekkel“ ellenfelét sem hagyta futballozni! Ez a bosszantóan idegesítő játékfelfogás annyira beidegzödött a labdarúgókba (az I. ligában is ezt játszották, Janeőka és Gábor párharca a bratislavai találkozón futottak, hajtottak. Am az akarati tényezők behatároltak, és nem helyettesíthetik a magasabb szintű játéktudást. TÚL SOKAT KÍVÁNUNK. A gyenge VB-szereplés után több elemzés,-javító szándékú határozat látott napvilágot. A bratislavai meccs azonban csak azt igazolta, hogy játékosságban nem javult a csehszlovák labdarúgás. Hiába, köny- nyebb az igét hirdetni, mint ragozni... Mert szép dolog az elmélet ( .....saját kombiná ciós játékunkat fogjuk játszani...“), ám milyen eredményes lett az a kombinációs játék, amely nélkülözi a gyorsaságot, a robbanékonyságot, a váratlan és meglepő elemeket?! Semmilyen. A mai futballban csak a gyors mozgás közbeni technika, az összjáték célravezető, ez ér valamit. Európában nagyon kevés válogatott van, melynek olyan lassú és „spórolós“ lenne támadójátéka, mint a csehszlováké. Hiába, a szokás nagy úr. Ez van az I. ligában. Miért lenne másképpen a válogatott meccseken?! Több olyan játékosra lenne szüksége Csehszlovákia válogatottjának, mint amilyen Ladislav Vizek (balrólK MOTTÓ: Szép a lelkesedés, a mindent lebíró akarat, a harcosság, ám az sem árt, ha valaki tud futballozni. De nem az előbbi erények helyett - hanem mellett! A labdarúgók egyszerűen képtelenek a támadások során valamit is kigondolni, így akaratos játékuk az ellenfél kapujának "tanácstalan ostromlása. Ha ostromlásnak lehet nevezni a 16-osig eljutó, de ott a gyorsulás helyett lassuló, körülményes támadásokat. Hiányoznak az olyan futballisták, akik fantáziát, ötletet, céltudatos elképzelést vinnének a csatárjátékba. A sztereotip, egysíkú és főleg lassú akciók megkönnyítik az ellenfél dolgát. Lásd a románok elleni meccset! És újra itt vagyunk a gyorsaságnál. Napjainkban, amikor a futballban szinte tökéletesre fejlesztették az erőnlétet, az atlétikus képességeket, meghatározó szerepe van a gyorsaságnak. A futógyorsaságnak, az akciók gyorsaságának és a gondolkodás gyorsaságának. Mindent gyorsabban és kisebb területen kell csinálni, mint korábban. Igen ám, de amikor a csehszlovák futballisták gyorsítani igyekeznek a játékot, jelentkezik a pontatlanság. Gyors futás és mozgás közben nem tudják kellőképpen megjátszani a labdát, csődöt mond a technika, egyéni megoldásokra senki sem vállalkozik. (Ilyen tekintetben talán csak Vizek kivétel.). Nem véletlenül. Nehéz az olyan ellenfelet átjátszani, aki gyorsabb, ügyesebb, mozgékonyabb, technikásabb. Egyszóval képzettebb. A románok ellen ezt ismét igazolták a csehszlovák futballisták. Most felmerül a kérdés: nem kívánunk- e túl sokat, szinte lehetetlent labdarúgóinktól? Úgy tűnik, igen. Ugyanis, ha nem képesek gyorsabban futni, játszani, gondolkodni, akkor ilyen tekintetben nem is vehetik, veszik fel a versenyt (láthatóan óvakodnak is ettől!) az ellenféllel, mert nevetségessé válnának, kendőzetlenül megmutatkoznának fogyatékosságaik. Ezért óvatoskodnak, lassítják a játékot, ezért képtelenek az ellenfél 16-osánál megfelelően felgyorsítani, egy kicsit is kiszámíthatatlanná tenni az akciókat. Olyannyira képtelenek, hogy a védőknek többnyire nem is kell szabálytalan eszközöket igénybe venni a szerelésekhez. Ezért kerülnek kevésszer igazi gólhelyzetbe, ezért rúgott az utóbbi öt meccsen csak egy akciógólt a válogatott! Ám nem azért lassúak, kevésbé robbanékonyak és mozgékonyak a csehszlovák labdarúgók, mert ilyennek születtek, hanem mert kényelmes iramban zajlanak a bajnoki mérkőzések, a napi edzések. Nem eléggé intenzívek a gyakorlatok, amelyek inkább a kitartást, mintsem a gyorsasági erőnlétet fejlesztik. Tehát az edzéseken „vizezik fel“ a bajnokságot, a bajnokság pedig törvényszerűen „áztatja el“ a válogatott mérkőzéseket. 4. UGRÁNDOZÓ BÉKA A BŐRBEN? Oktalanság lenne a válogatott edzőjének és vezetőinek nyakába varrni a világon ilyen kiadásban már sehol sem játszó elavult labdarúgást. Minden EB-mérkő- zés hű tükörképe volt az I. ligának. És amilyen a bajnokság... Ha a csapat eljutott volna a franciaországi nyolcas döntőbe, ezáltal nem lett volna jobb a csehszlovák labdarúgás. Az elmúlt esztendők igazolják állításunkat. Ügyeskedéssel, az egekig magasztalt taktikázással, küzdőképességgel egy-egy szép eredményt, részsikert értünk el, de mindig az volt az ember benyomása: győzni olykor tudunk, játszani, futballozni azonban meg kell tanulnunk. Ezt le kellett írnunk. Még akkor is, ha nem talál osztatlan megértésre. Ugyanis az újságíró jóakarata, segítőkészsége ott végződik, ahol kezdődik az olvasók előtti felelőssége. Most az egyesületeken a sor. Az edzőknek és a vezetőknek kell komolyan venni a progresszív edzésmunkát és menedzselést. Mert még mindig akadnak vezetők, akik - nem kis túlzással, szimbolikusan és nem titkolt célzással mondva - azt hiszik, hogy a labda azért pattan fel, mert a bőrbe egy ugrándozó békát varrtak be. Hát ez az. Meg kell érteni, értetni az idők szavát. Ideje lenne lépnünk már. Előre. Nem oldalra. A csehszlovák labdarúgásért felelős edzőknek és vezetőknek vonzóbbá, attraktívabbá kell tenni szeretett sportunkat. Visszavarázsolni a játék szépségét és örömét, amelyre bonyolult világunkban - mint nagyon nagy kincsre - jobban kellene vigyázni. Mert szükségünk van rá. Mindnyájunknak. TOMI VINCE $ÚJSZÚ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10, telefon: 309, 331-252. 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18 gazdasági ügyek 506-39 Táviró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5. telefon 337-823. 337-825 Hirdetési iroda a közieteknek: 815 80 Bratislava. Vajanského nábreíie 15. II emelet, telefon: 551-83. 544-51 Előfizetési dij havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14.70 A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kős 13.-. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat. előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő Külföldi megrendelések. PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6
