Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-12-16 / 50. szám

A Német Szocialista Egységpárt 1981 áprilisában megtartott X. kongresszusa fontos mérföldkő volt az NDK-ban a fejlett szocialista társadalom kialakításának útján. A kommunistákkal együtt a köztársaság egész lakossága támogatja a pártnak a gazdasági és a szociális politika egységének elérésére irányuló program- célkitűzését, a kongresszus által a nyolcvanas évekre kidolgozott népgazdaságfejlesztési stratégiát. A párt legfelsőbb fóruma bonyolult feladatokat tűzött ki, s a dolgozók számottevő gazdasági eredményekkel, a munka termelékenységének emelésével és minőségének javításával válaszolnak rájuk. A kongresz- szusi határozatok végrehajtása új, nagyobb követelményeket támaszt a párt- szervezetek munkájával szemben, amelyeknek feladata ,.mozgósító hatást kifejteni az emberek gondolkodására“, és segíteni ,,a szocializmus javát szem előtt tartó tudatos cselekvést“. így értelmezzük a pártmunka hatékonyságának kérdését.

Ezt tartják szem előtt munkájukban Berlinnek - a német földön létrejött első békeszeretó szocialista állam fővárosának - a kommunistái. A berlini kommunisták jelentékeny részt vállalnak a fejlett szocialista társadalom építésének a kongresszus által kitűzött programja megvalósításából, ezzel erősítve a szocializmus pozícióit Európában, előmozdítva az NDK dolgozói szocialista és nemzeti-állami tudatának formálását és erősítését.

Lenin írta, hogy ,,a fővárosok vagy általában a legnagyobb kereskedelmi, ipari központok... jelentős mértékben eldöntik a nép politikai sorsát“. Konkrétan Berlinről szólva, amelyet Emst Thälmann ,,a német forradalom fő centrumának“ nevezett, feltétlenül említést kell tennünk a mai nemzetközi osztályharcban játszott sajátos szerepéről, amely a második világháború eredményeiből, az NDK fővárosának földrajzi helyzetéből következik.

Berlin a szocialista közösség egyik előretolt állása Európában. Negyvenöt kilométer hosszban határos Nyugat-Ber- linnel. A békéért és az enyhülésért, a konfrontáció imperialista irányvonala ellen folyó harc itt közvetlenül összekapcsolódik azzal, hogy erélyesen vissza kéll verni az NSZK és Nyugat-Berlin hatóságainak nacionalista és revansista próbálkozásait az NDK belügyeibe való beavatkozásra. Elsősorban éppen fővárosunkban realizálódik az a szerep, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság játszik mint a szocializmus szilárd, politikailag stabil bástyája, mint az európai béke pillére, a szocialista közösség biztos láncszeme.

Berlin az ország nagy gazdasági központja. A főváros adja a köztársaság egész ipari termelésének 5,5%-át, az építőipar több mint 10%-át, az elektronikus és elektrotechnikai termelés 16%-át, itt vannak a legfontosabb gépgyárak. Berlin a tudományos élet és az oktatási intézmények központja (a városban több mint 30 000 tudós, mérnök és technikus dolgozik, egyetem és 5 más felsőfokú tanintézet, 18 technikum és középfokú szakoktatási intézmény működik). Berlin a művészetek városa sok színházzal, múzeummal, művelődési házzal és klubbal.

Már ez a rövid jellemzése annak a történelmileg kialakult objektív helynek, amelyet az NDK fővárosa a szocialista társadalom fejlődésében elfoglal, képet ad a berlini pártszervezet tevékenységének legjellemzőbb sajátosságairól és irányairól. Fő erőfeszítései arra irányulnak, hogy tovább növekedjék a szocializmus gazdasági potenciálja, egyre aktívabban használja ki a szocialista termelési viszonyok előnyeit, és ezen az alapon állandósuljanak a lakosság élet- és munkakörülményei.

Hadd említsek néhány adatot. A számok önmagukban természetesen nem adhatnak képet a szocialista építés minden vonatkozásáról, de mégis meggyőzőek.

Az NDK megalakulása óta a főváros ipari termelésének évi volumene több mint tízszeresére flőtt. Az elmúlt ötéves terv első évéhez (1976) képest a központi alárendeltségű berlini kombinátok 30%-kal növelték termelési eredményeiket. A kiváló minőségű termékek hányada 17%-ról 26%-ra emelkedett, az exporttermelés 40%-kal nőtt. Az ipari potenciál növekedése elsősorban a berendezések rendszeres korszerűsítésén alapul. Az egész gépparknak csaknem egy- harmadát az utóbbi öt évben helyezték üzembe, ami lehetővé tette, hogy a munka termelékenysége 1970-hez képest 52%-kal emelkedjék.

Ezek az eredmények elképzelhetetlenek volnának a berlini dolgozók szakképzettségi színvonalának állandó emelése nélkül. 1981-es adatok szerint minden 1000 foglalkoztatottból 800-nak befejezett szakiskolai képzettsége, 137-nek főiskolai, 158-nak középfokú szakképzettsége volt. A 35 éven aluli dolgozók többsége elvégezte a tízéves politechnikai iskolát.

Állandóan nö a berlini dolgozók jövedelme. Most átlagban kétszer akkora, mint 1958-ban volt, miközben az alapvető fogyasztási cikkek árai általában stabilak maradtak, továbbra is alacsony a lakbér, valamint a városi közlekedés, a villanyáram, a gáz és a víz díjszabása. A lakásra fordított kiadások most egy- egy munkáscsalád költségvetésének

4—6%-át teszi ki. A jövedelem mintegy 20-25%-át költik élelmiszerre.

Soha azelőtt nem sikerült ilyen jelentős gazdasági, társadalmi és kulturális haladást elérni, soha még Berlinben nem építettek annyit, nem dolgoztak olyan hatékonyan, mint a nyolcvanas évek elején.

XXX

Az újratermelésnek és a szocialista fejlődésnek a nyolcvanas évekre jellemző feltételei az NDK-ban, bár gyökeresen

nem változtatják meg alapvető céljainkat, mégis korrekciókat tesznek szükségessé a gazdasági stratégia megvalósításában, sok konkrét feladat kitűzésében, az arányokra és ütemekre vonatkozó bizonyos elképzelésekben, valamint természetesen a hatékonyság kritériumában, az eredmények megítélésében a gazdasági területen, az egész párt és minden egyes kommunista forradalmi tevékenységének e döntő szakaszán. Minthogy a fűtőanyag- és nyersanyagárak a világpiacon az utóbbi években jobban nőttek, mint azoknak az ipari késztermékeknek az árai, amelyekkel az NDK, természeti feltételei folytán, megfizeti az importot, rendkívül takarékosan kell bánnunk az energiahordozókkal és a nyersanyaggal, a munkaidővel és a munkaerővel. Kevesebb anyagráfordítással több használati értéket kell előállítanunk, emelnünk kell a termelés gazdasági hatékonyságát, hogy a bonyolult feltételek között is javíthassuk a lakosság ellátását, kielégíthessük a népgazdaság növekvő szükségleteit, bővíthessük az exportot.

Ezért a berlini pártszervezet a gazdasági területet irányító tevékenységében különös figyelmet fordít a X. kongresszuson a nyolcvanas évekre elfogadott stratégia megvalósítására. E stratégia lényege a termelés intenzifikálása, a népgazdaság dinamikus fellendülésének biztosítása a tudományos-technikai haladás útján, a minőség javításával és a hatékonyság növelésével. Ez az életszínvonal szakadatlan emelkedésének előfeltétele az országban. E nagyszabású komplex feladat megoldása közös ügyünk, nagyobb követelményeket támaszt az emberek tudásával, cselekvési képességével és készségével szemben.

Miként a tudomány adatai és a gyakorlati tapasztalatok mutatják, a cél elérésének fő útja a tudományos-technikai haladás. A területi pártaktíva Berlinben 1982 májusában megvitatta, hogyan lehet mozgósítani a rendelkezésünkre álló összes erőket, hogy éppen a fővárosban nagyobb tudományos-technikai eredményeket érjünk el, a döntő termelési ágakban pedig a legmagasabb nemzetközi vívmányok színvonalára emelkedjünk.

Erre megvan minden lehetőségünk. Miről is van itt szó? Arról, hogy- Berlinben koncentrálódik az NDK kutató és tervező-szerkesztő potenciáljának egyötöde, e szféra mintegy 35 000 dolgozója, sok tudományos-műszaki kollektíva, amelyben tapasztalt tudósok és műszakiak mellett ott vannak a fiatal mérnökök és közgazdászok képviselői is. Ha számításba vesszük még a 120 000 berlini újítót és ésszerüsítőt és a 300 000 szakmunkást, akkor a munkások hatalmas, cselekvőképes seregét kapjuk, amely meg tud birkózni évtizedünk nagy tudományos-technikai feladataival;- szorosan együttműködünk a Szovjetunió nagy tudományos-technikai erőivel. Ez a sarkköve a köztársaság népgazdasága stabil fejlesztésének, a többi között a berlini ipar és tudomány termelőkapacitása bővítésének;- a modern tudományos és technikai vívmányok kihasználásának nagyobb lehetőségei rejlenek a dolgozók magas fokú képzettségében.

Az utóbbi évek tapasztalatai igazolják, hogy a tudományos-műszaki tevékenységet, mint minden mást, konkrét gazdasági eredmények alapján kell megemlíteni. Nem az elvégzett tudományos munkálatok mennyisége, nem a bruttó vagy

százalékos mutatók határozzák meg a munka hatékonyságát, hanem olyan tényezők, mint termelékenységének valódi növekedése, a felhasznált pénz megtérülése, az anyag- és nyersanyag-megtakarítás, az exportból származó valuta- bevételek, munkaerő felszabadulása más termelési ágak számára és a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javulása. Elsősorban e kérdések megoldására irányítjuk a párt alapszervezeteinek figyelmét. Hiszen az alapszervezeteink a Német Szocialista Egységpárt politikájának megvalósításáért folyó munka fő szervezői.

xxx

A fejlett szocialista társadalom kialakítása nagy változásokkal járó folyamat, amelyet a marxista-leninista párt vezetésével a munkásosztály, a szövetségi parasztság, az értelmiség és valamennyi többi dolgozó valósít meg tudatosan, alkotó módon és az objektív törvényekkel összhangban. Ebből kiindulva a fővárosi pártszervezetek erőfeszítéseiket a társadalmi élet minden területén való alkotó munka megszervezésére, olyan feltételek megteremtésére irányítják, amelyek sokoldalúan fejlesztik a dolgozó ember képességeit és lehetővé teszik, hogy egyre teljesebben kibontakozzék a szocialista társadalom személyiségeként.

A dolgozók egyre szélesebb körben vesznek részt nemcsak a termelés, hanem az állam, a társadalom demokratikus irányításában is. Mint mindenütt az NDK-ban, a fővárosban is baráti és szoros együttműködés van az öt párt és a legnagyobb tömegszervezetek között, amelyek a Nemzeti Fronthoz tartoznak. A tanácsok tagjait a nép választja, a nép soraiból kerülnek ki és a népért dolgoznak (megjegyezzük, hogy a berlini városi tanács küldötteinek 46%-a, a kerületi tanácsok küldöttségeinek 56%-a munkás). Több mint 4000 lakos tevékenykedik a népképviseleti szervek bizottságaiban és aktíváiban, 22 000-en népi ülnökök a bíróságokon, döntőbíróságokon és a lakónegyedek, üzemek és intézmények egyeztető bizottságaiban. 12 000 berlini

tagja a munkás-paraszt felügyelet állami és társadalmi ellenőrző szerveinek. Ezenkívül 8000-en tevékenykednek szakszervezeti munkásellenőrként és ifjúsági ellenőrként.

Mindez nem egyéb, mint a szocialista demokrácia a gyakorlatban. A mi társadalmi rendszerünk nem a nép tájékozatlanságát vagy vak fatalizmusát követeli meg, amire az imperialista uralomnak van szüksége, hanem minden egyes állampolgár tudatos társadalmi aktivitását, az alapos ismereteket, az előretekintést.

A párt és a nép közötti bizalom szakadatlan erősítése szempontjából döntő fontosságú a népképviseletek, az összes állami szervek munkastílusa. Az itt dolgozó kommunistáktól a párt az állampolgárok gondjainak, észrevételeinek és javaslatainak figyelmes, felelősségteljes kezelését követeli, a még előforduló formalizmus és lélektelen bürokratikus megalkuvás nélküli leküzdését. Az állami vezetés tartalma és stílusa állandóan alkalmazkodjék az élet új követelményeihez, az állampolgárok növekvő igényeihez. Szükségesnek tartjuk, hogy bővítsük a dolgozók államigazgatásba való bevonásának formáit, minőségileg javítsuk az összes demokratikus tanácskozó szerv tevékenységét.

Ahogy nő a Német Szocialista Egységpártnak mint a szocialista építés Szervezőjének a szerepe, nyomatékosan vetődik fel a kérdés, hogy fokozni kell minden egyes párttag aktivitását. Hiszen a pártmunka az embereket jelenti, az egyes kommunisták erőfeszítéseiből tevődik össze. Az igazi kommunista politikai harcos, akitől idegen az események passzív szemlélése. Mondjuk, egy kombinátban nem teljesítik a tervfeladatokat, lassan vezetik be a tudományos-technikai haladás vívmányait. Ha ilyen esetekben a párt tagjai nem reagálnak azonnal, akkor nem beszélhetünk a pártmunka hatékonyságáról, hiszen ez azt jelenti, hogy ebben a pártszervezetben nem sikerült megteremteni a közös ügyért való nagyfokú egyéni felelősség légkörét. A Német Szocialista Egységpárt X. kongresszusán hangsúlyozták, hogy erőfeszítéseink sikere szempontjából döntő jelentősége van annak, „hogy a kommunisták elvigyék a párt szavát a tömegek közé, hogy megállják helyüket az élet minden területén, hogy ismerjék az emberek véleményét és hangulatát, s támogassanak mindent, ami segíti előrehaladásunkat“.

Ezzel kapcsolatban nagyobb eredményeket várunk a káderek képzésének és átképzésének rendszerétől. Az elméleti, politikai, gazdasági oktatásnak nem be- tűrágók nevelését kell szolgálnia, hanem forradalmárokét, akik állást foglalnak az életben, alaposan és pontosan eligazodnak az események dialektikájában, tudatosan harcolnak a munkásosztály érdekeiért, erősítik a párt és a nép közötti bizalmat, nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is személyes példát mutatnak a munkában való önfeláldozásra, szivükön viselik a közös ügyet.

A pártmunka hatékonyságáról, a mai követelményeknek való megfeleléséről beszélve érintjük azt a kérdést is, milyen ismérvek alapján ítéljük meg eredményeit. Véleményünk szerint a fő dolog az, hogy a hatékonyságot nem az intézkedések, megtartott gyűlések vagy ülések, elfogadott határozatok száma alapján, nem a ráfordított energia alapján kell megítélni, bármilyen jelentős legyen is ez, hanem az egy-egy szervezet konkrét tevékenységi szférájában elért haladás alapján. Az egész pártnak és egyes láncszemeinek, funkcionáriusainak és tagjainak kiterjedt politikai-ideológiai és szervező tevékenységét nem lehet közvetlenül mérni. Mindazonáltal ez a tevékenység világosan látható, megnyilvánul az emberek politikai állásfoglalásában, hangulatában és mindenekelőtt a tettekben. Például a termelési eredmények javulása alapján bizonyos mértékben megítélhetjük, ha közvetetten is, a kommunisták erőfeszítéseinek hatékonyságát.

Bonyolult és felelősségteljes időszakot élünk. Az SZKP és más kormányzó testvérpártok gazdag tapasztalataira támaszkodva az NDK kommunistáinak, egész népének eltökélt szándéka, hogy gyakorlatilag megvalósítják a Német Szocialista Egységpártnak a X. kongresszusán kijelölt irányvonalát. Ezekben az erőfeszítésekben, a bel- és külpolitikában mi, berlini kommunisták, állandóan érezzük a főváros munkásosztályával, valamennyi dolgozójával való egységet. S igyekszünk megtenni minden tőlünk telhetőt, hogy velük együtt sikeresen valóra váltsuk a békeszerető politikát a nép és a szocializmus javára, megoldjuk a párt által kitűzött nagyszerű feladatokat.

(Béke és Szocializmus)

A TESTVÉRPÁRTOK ÉLETÉBŐL

PlUTMIMA

írta: KONRAD NAUMANN, a Német Szocialista Egységpárt KB Politikai Bizottságának tagja, a Berlini Területi Pártbizottság első titkára