Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-12-09 / 49. szám

• A Csehszlovák Televízió, sok más tévétársasághoz hasonlóan, nemzetközi és hazai szemléken ismerteti meg műsorait a külföldi partnerekkel. Ezeken az informá­ciós vetítéseken ugyanúgy szere­pelnek dramatikus müvek, doku­mentumfilmek, mint gyerek- és if­júsági programok. Éppen a múlt hónapban zajlott le egy ilyen akció a prágai televíziós központban, ahol dokumentum- és ismeretter­jesztő műsorokat mutattak be töb­bek között az Intervízió és az Eurovízió képviselőinek; termé­szetesen mindenekelőtt a leg­újabb termésből, de szerepeltek a kínálatban régebbi - sikeres - alkotások is. • A finn televízió megvásárolta Bedrich Smetana Az eladott menyasszony című operájának csehszlovák tévéváltozatát. • A leningrádi filmstúdidó ké­szített sorozatot a szovjet televízió számára Conan Doyle híres Sher­lock Holmes-történeteiből. • Godfrey James főszereplé­sével készült a Penelope élete és halála című négyrészes angol kri­misorozat. A neves színész ezút­tal főfelügyelőt alakít, aki egy hu­szonhárom éves újságírónő gyil­kosa után nyomoz. • Francois Perier játssza a fő­szerepét annak a francia-kanadai tévésorozatnak, mely XIV. Lajos­ról készült, Pierre Cardinnal ren­dezésében. Számtalan tényező együtthatá­sa révén alakul ki egy-egy televí­zió sajátos arculata, műsorszerke­zete. A nemzeti sajátosságok, a nézők érdeklődési köre, a társa­dalmi rétegek, az egyes korosztá­lyok igényei és életritmusa egy­aránt befolyásolja, hogy a nap egyes szakaszaiban milyen jelle­gű műsorok kerülnek a képernyő­re. Természetesen minden néző (és tévétársaság) számára legfon­tosabb az ún. főműsoridő, amikor- statisztikai kimutatátok szerint- a lakosságnak legalább a nyolc­van százaléka a vibráló négyszög bűvöletében él. Ennek megfelelő­en ekkor általában nagy érdeklő­désre számot tartó filmek, szóra­koztató műsorok, tévéjátékok és nem utolsósorban krimik kerülnek a képernyőre. A főmüsoridő kezdési időpont­ját tekintve vannak bizonyos elté­rések az egyes országok között, ami közvetlen összefüggésben van az érintett ország lakosságá­nak életritmusával. Felmérések tanúsága szerint hazánk lakossá­gának mintegy 45 százaléka reg­gel négy és hat óra közötti idő­pontban kell, ezért a főmúsornak munkanapokon este tíz óránál tovább „nem illik“ tartania. A la­kosság további negyven százalé­ka általában reggel fél nyolc és nyolc között kezd dolgozni, mun­kaidejük négy-fél ötig tart, ennek megfelelően körülbelül este hat óra körül érnek haza. Az apróbb napi házimunkákat is beleszámít­va, kiderül, hogy nagyjából este hét-fél nyolc körül kerülnek a né­zők „tévéképes“ állapotba. Te­kintve, hogy a tévének is alapvető érdeke, hogy lehetőleg a lakosság minél nagyobb százaléka kísérje figyelemmel a főmúsort, alkalmaz­kodnia kell annak életritmusához. A két meghatározó adat alapján kiderül, hogy a főmúsor legkoráb­ban hét-fél nyolc órakor kezdőd­het, legtovább este fél tízig tarthat. Ennek megfelelően a Tv-Híradó kezdési időpontja a legtöbb or­szágban este fél nyolc, időtartama harminc perc, hogy nyolckor sugá­rozható legyen az esti film, amely általában nem szokott két óránál hosszabb ideig tartani. A föműso- rok köré az egyes társadalmi réte­gek igényeinek megfelelően cso­portosulnak a „rétegműsorok“. A délelőttök általában két csoport igényeit igyekeznek kielégíteni: a második műszakban dolgozók részére a tévé megismétli az esti filmet, a többi időt az iskolateleví­zió adásai töltik ki. A délutáni műsorok nagy része szintén a diákoknak szól, ez a gyermekfilmek, ifjúsági műsorok sugárzásának az ideje. A késő délutáni órák általában az ismeret­terjesztő és útirajzfilmek, valamint a nyugdíjasok műsorának sugár­zásával telnek, ezt a speciális ér­deklődésre számot tartó magazi­nok követik, (autósok-motorosok műsora, természettudományi szemle stb.) A fömúsoridöt követően ismét a rétegmúsoroké a szó. Ilyenkor kerülnek a képernyőre a gazdasá­gi jellegű kerekasztal beszélgeté­sek, vitamúsorok, ankétok, ko­molyzenei és dzsesszműsorok. Mivel a lakosság nagy része tanúsít érdeklődést a sportműso­rok iránt, ezek nagy szerepet ját­szanak minden televízió műsor- szerkezetében. Sugárzási idejük természetesen a sportesemény kezdési időpontjával esik egybe, hiszen ez egyike azoknak a műso­roknak, amelyeket igazán csak élőben lehet élvezni, így a nap bármelyik szakában képernyőre kerülhetnek. Statisztikai felmérések szerint a lakosság szabadnapok előtt egy órával később megy aludni, szom­bat-vasárnap ugyanennyivel ké­sőbb kell, ami a műsorszerkesz­tésben is visszatükröződik: gyako­ri a péntek és a szombat éjszakai film, ezzel szemben a vasárnap esti műsor a hétfői korai kelés miatt csak „hétköznapi“ hosszú­ságú. Minden televízió életében nagy változást jelentett) a második csatorna „megindítása“. A két csatornán történő sugárzás lehe­tővé teszi a nézők igényeinek tel­jesebb kielégítését. Ehhez azon­ban megfelelő programszerkesz­tési koncepció kidolgozására van szükség, kerülendő a músorütkö- zést, vagyis hogy mindkét csator­na egyszerre sugározzon azonos jellegű műsort. A músoregyezte- tés legegyszerűbb példája, ha az egyes csatornán befejeződik egy játékfilm, azt követően kezdődik egy hasonló jellegű műsor a kette­sen (és nem a film felénél, netán egyszerre, dilemma elé állítva a nézőt). Több csatorna esetében meg­valósítható az ún, tömeg- és a ré- tegmúsorok különválasztása, ezzel az egyes csatornán lehetővé válik több, az egész lakosság érdeklő­désére számot tartó műsor sugár­zása, míg a kettesen (illetve az esetleges további csatornákon fö- músoridőben is rétegműsorok su­gározhatók). A nézők nagy része általában szereti, ha a televízió képernyőjén bizonyos rendszerességgel jelen­nek meg a műsorok, végső soron a nagy tévés sorozatok egyebek között ennek köszönhetik nem mindennapi sikerüket. Ilyen elvá­rások figyelembevételével alakul ki a meghatározott heti műsor­szerkezet: a rendszeres hétfő esti tévéjáték, a kedd esti folytatásos film, a szombati kabaré, filmkoktél stb. Ezzel a hét egyes napjai sajá­tos jelleget öltenek, egyéni arcula- tbt kapnak, hiszen a nézők nagy­jából előre tudják, milyen jellegű műsorra számíthatnak. A televízió kezdeti időszakával ellentétben, amikor az egyes mű­sorok kezdési időpontját a müsza- • ki berendezések és a stúdió kapa­citása határozta meg, napjaink té­véjére a tudatos, átgondolt műsor- szerkesztés jellemző. A megszo­kott műsorokat frissítőként egy- egy más jellegű alkotás váltja fel. Természetesen, lépést tartva a fejlődéssel, új műsortípusok be­vezetésén is törik fejüket a tévé szerkesztői. OZOGÁNY ERNŐ Sportot nézve A tévénézők tábora, a sportközvetítéseket tekintve, ugyancsak megoszlik: a sportkedvelőkre és a többiekre. Ez utóbbiak számára minden esti futballmeccs, sportver­seny ismétlődő tűréspróbát jelent. Ugyanez a sportbarátok körében örömet szerez, szórakoztat, élményt nyújt. És kikapcsolódást. De nem mindig maradéktalanul kelleme­set, megtörténik ugyanis, hogy a sportközvetítésre szánt idő lejár és félbeszakad az adás, jóllehet a mérkőzés, a verseny még nem ért véget, sőt, éppen következnének a sorsdöntő pillanatok. Az ugye elképzelhetetlen, hogy az Élet írta történetek, a MATES számainak húzása,'egy krimi, vagy bármilyen vetélkedő idő előtt, épp a legizgalmasabb pillanatokban érjen véget a képernyőn. Ilyen, azt hiszem, még egyszer sem fordult elő a Csehszlovák Televízióban. Sportközvetí­téssel viszont már megtörtént jónéhányszor. Tisztában vagyok azzal, hogy a műsoridő megszabott és egy-egy sporteseményt teljes egészében nem mindig sugározhat a televízió. A tévénéző valójában nem is ezért bosszankodik, hanem azért például, hogy egy százhúsz percig tartó labdarúgó kupatalálkozó végén megfosztják például a mindent eldöntő tizenegyes rúgások látványától, izgalmától, merthogy kezdődik a Tv-Híradó. Agyoncsépelt példa ez már, de a jelenség jóvaT frissebb változatával is találkozhattunk nemrégiben. A Párkányban (Stúrovo) ren­dezett súlyemelő Világ Kupa első napján egyenes adás­ban nézhettük végig a nem élvonalbeli hazai versenyzők kísérleteit is, de mire a legjobbak léptek volna a dobogóra - kifutott a műsoridő. A riporter annak rendje és módja szerint bocsánatot kért, majd a tovább folytatódó verseny­ről készült felvételnek egy későbbi időpontban történő adására, illetve megtekintésére invitálta a nézőt. Ha a néző akkor nem kapcsolta ki készülékét, láthatta, hogy ugyan­azon a csatornán egy bármikor bemutatható sportfilm következett. Műsorszerkesztésben járatlanok számára örök rejtély ez. * * * Kedvenc műsoraim egyike a Sporttükör (Sportové ozveny). Hétfőn esténként fél kilenckor kezdődik és egy órán át tart a Csehszlovák Televízió kettes csatornáján. Legtöbbször Prágából, három-négyhetenként Bratislavá- ból sugározzák. Az összeállítás mindig az elmúlt hét hazai és külföldi sportközvetítéseinek rövidített változataiból készül, s a képsorokhoz leggyakrabban a stúdióból mon­danak kísérőszöveget. A televízióba érkező visszajelzésekből ítélve a Sporttü­kör hétfőn este a legvonzóbb műsorok egyike, nézettsége méltán vetekszik az egyesen ugyanabban az időben bemutatott tévéjátékokéval. Mintegy bizonyítéka ez annak is, hogy a sportnak népes nézőtábora van. Hirtelen nem jut eszembe olyan, rendszeresen jelentke­ző tévéműsor, melnyek sugárzási időpontját ennyire a nézők kéréséhez igazították volna. Ennek alátámasztá­sára elég megemlíteni, hogy amikor évekkel ezelőtt ez az összeállítás A külföld sportja címmel megjelent a képer­nyőn, a kettesen láthattuk este nyolctól kilencig. Akkor még sokan voltak, akik csak az egyes műsort nézhették. Az ő kérésükre került erre a csatornára, de műsortorlódás miatt kezdési időpontja tíz órára „csúszott“. Ilyenkor már jóval kevesebben nézték, annál többen írtak viszont levelet a televízióba. Véleményük ismét műsorszerkesztési válto­zást eredményezett. Január elsejétől újból a kettesen sugározzák Sporttükör címmel, s ezúttal már a hazai sportesemények is helyet kapnak benne. Mit kínál nézőinek ez az egyórás műsor? Aki teljes összefoglalót vár a hét legjelentősebb külföldi és hazai sporteseményeiből, az rendszerint csalódottan áll fel a képernyő elől. A műsor összeállítói ilyesmire nem törekednek. Inkább betekintést adnak a sportküzdelmek egész sorába, szórakozást kínálnak, nagy csaták hangula­tát viszik újra a néző elé. Válogatási lehetőségeiket érezhetően behatárolja a külföldi tévétársaságok által felkínált képsorok választéka. Egy-egy anyag műsorba kerülésének szempontjait mégis nehéz kiismerni. De ha megértjük a szerkesztők szándékát, inkább a műsort nézzük, ahelyett, hogy végigbosszankodnánk a hatvan percet. Mert ez az idő amúgy is gyorsan eltelik. Elég csak belemélyedni a váltakozó képsorok sokatmondó látvá­nyába, amelyben mindig az eddigi teljesítményének meg­döntésére, a vetélytársának legyőzésére törekvő ember dominál. És amilyen tarka a sportok világa, annyifélekép­pen tűnik fel ez a csodálatos világ. Szavakban sokszor nehéz kifejezni a látottakat, a kép szinte magától beszél. De mivel vannak a műsornak közvetítői, essék róluk is néhány szó. Azokat kedvelem leginkább, akik az alapinfor­máción kívül, felkészültségüknek köszönhetően, többet is elmondanak a nézőnek, mint amennyit a képsorok láttán észrevenné. Mértékkel adagolt háttérinformációikból még tanulhat is az ember. Zavar viszont, amikor a kísérőszö- vegból kevesebb derül ki, mint a képernyőn látottakból. Ilyenkor a legszívesebben kikapcsolnám a készüléket. J. MÉSZÁROS KÁROLY Indulásának idején még lelkes kis jegyzetet is kerekítettem a Vers - mindenkinek című mű­sorról, megemlítve, ha jól emlékszem, hogy szerkesztői keresve sem találhattak volna neki jobb időpontot, hiszen közvetlenül a sokak által nézett Tv-Híradó után és a még nagyobb közön­séget vonzó szombat esti, ,jó filmek“ előtt jelent­kezett, s jelentkezik azóta is. És mindössze öt percben, ami külön erénye. Az örvendezésem azonban nem a versnek szólt elsősorban, ha­nem annak, hogy a televízió révén különösebb erőfeszítések nélkül szélesebb tömegekhez jut­hat el a költészet, ami a közműveltség ügyének Húsz óra öt perc előmozdításán munkálkodó irodalomnépszerű­sítők, népművelők, újságírók könyvek, folyóira­tok, író-olvasó találkozók ezreinek a propagálá­sával, illetve a szervezésével évtizedek alatt sem képesek elérni. Persze, annyira azért nem voltam naiv, hogy ebben a mi, vers iránt közö­nyös világunkban, túl sokat várjak a műsortól, valóban tömegeket képzeljek el, amint szombat este 20.00 és 20.05 között a képernyő előtt ütve habzsolja a költészetet, majd, immár ,,rákapva“ a versre, megszállják a könyvesboltokat, könyv­tárakat. Nem, ilyesmi eszembe sem jutott. Már csak azért sem, mert végül is nemcsak televízió van a világon. Pusztán annyi, mint jeleztem volt, hogy valóban több emberhez jut el a vers, egyszerű, könnyen ,,fogható“, mondhatnám, hétköznapi formában. Ebben a több-ben ma sem kételkedem, de van olyan érzésem, hogy sok házban ma már, néhány évvel a Vers - mindenkinek indulása után, a 20 óra helyett, a 20 óra 5 perc tett az az időpont, amelyhez igazítja a család szombat esti tevékenységét. Vagyis a főmúsor (krimi, kaland­film, filmkoktél, kabaré stb.) kezdésének idő­pontjához. Egy példa. Feleség a fürdőszobában fürdeti a gyerekeket, férj a Tv-Hiradót nézi. A külpoliti­kai rész után azonban ő is a fürdőszobában, segit a feleségének: törülgeti a gyerekeket, szárítja hajukat, vagy éppen körmüket nyírja: aztán visszasiet a tévé elé, hogy még elkapja a sporthíreket. Kis idő múlva feleség hangja a fürdőszobából: - Megy már a film? - Férj:- Nem, még csak a vers megy, van két perced- kiáltja vissza, majd feláll, a konyhába indul, és a hűtőszekrényből elővesz egy üveg sört. (bodnár)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents