Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-12-09 / 49. szám

• Katarina Drozdíková fémszálra fűzi az üvegköveket

Ugyanis a tapasztóanyagokkal bevont üvegköveket bonyolult köszörűk fényezik, csiszolják a kívánt nyolcélú gúlává. A művelethez sok víz kell, ez magyarázza a gumi védőruha használatát. Innen a már fényes kövek a tisztítómúhelybe kerülnek, ahol vegyi anyagok ségítségével kapják meg végső csillogásukat. Ezután megszárítják őket s ezzel a gyártás be is fejeződött - kaptuk a szakszerű magyarázatot. Most már „eszik“ egyenként át kell nézni, be kell csomagolni az üvegeket, illetve lánccá kell fűzni a megrendelés szerint.

Az emeleti műhelyek egészen mások mint a földszinti csarnokok. Itt fekete bársonnyal bevont asztalok mögött ülnek az osztályozást végzők. Egyedüli munkaeszközük a csipesz, valamint az éles látásuk. Naponta 30-35 ezer darabot kell átnéznie minden egyes dolgozónak, évente összesen 3,5—4 millió fényes üvegkö megy át a kezükön. Jozefina Turbóvá és Boíena Uhnáková öt, illetve nyolc éve naponta kézbe veszi a csipeszt.- Szép munka ez, felelősségteljes, hiszen tőlünk is függ, hogy csak a pontosan csiszolt, töretlen fényű, hibátlan alakú üvegkö hagyja el az üzemet.

Nekünk káprázott a szemünk, őket nem zavarta a ragyogás.-A következő műhely „kisüzem az üzemben“ - mondotta az igazgató. - Itt évente 7,5 millió korona értéket termelünk. Az asztal mellett ülő nők készítik a majdani csillárokat alkotó láncokat. Katarina Drozdíková keze villámgyorsan fűzte fémszálra az üvegköveket, majd apró harapófogóval rögzítette egymáshoz a lánc- illetve üvegszemeket.

TÖBBfTßmTOBBETK/tm

*

Kora reggel több irányból is autóbuszok érkeznek Tolmácsra (Tlmaőe). A leszálló asszonyok fázósan húzzák össze kabátjukat, sietve teszik meg az utat a munkahelyükig. Vannak, akik már 15 éve naponta átlépik a Preciosa kapuját, állnak gépük, ülnek le asztaluk mögé.

A Preciosa a Jablonec nad Nisou-i Konszernvállalat üzeme, s lassan 15 éve lesz annak, hogy a termelés megindult. Hogyan került ez az üzem éppen ide?

Az S. M. Kirov Szlovák Energetikai Gépgyárban javarészt férfiak dolgoznak. Hazánk különböző pontjairól érkeztek ide a munkások, telepedtek le, ki családostul, ki csak később alapított családot. Az asszonyok nevelték a gyerekeket, vezették a háztartást, munkalehetőségük nem volt, de a háztartás egy idő után már nem elégítette ki őket. A jabloneci nagyüzemben tudomást szereztek erről, s mivel a lehetőségek adottak voltak, felépült a nőket foglalkoztató üzem. A csehországi beiskolázás után Tolmácson megkezdődött a csiszoltüveg-csillárok alapelemeinek, a csillogó üvegköveknek és üvegláncoknak a gyártása.

S talán éppen azért, mert a 280 alkalmazott többsége nő, az üzem vezetősége nagy hangsúlyt helyez a szociális program teljesítésére.- Ha a nők, az anyák jó helyen tudják gyermeküket, nő a termelékenység, javul a munkaerkölcs - mondta beszélgetésünk kezdetén Stefan Búri, az üzem igazgatója. - A vállalati bölcsődénket húsz gyermek látogatja, öt helyet tartanak fenn számukra a lévai (Levice) bölcsödében is. A Tolmácsi Helyi Nemzeti Bizottsággal közösen vállalati óvodát építettünk, melynek egy osztályába a mi gyermekeink járnak.

Az üzem évi termelésének értéke 22-23 millió korona. A Preciosának szüksége van a munkáskezekre, ezért nagy gondot fordít a dolgozók egészségének védelmére.- De erről győződjünk meg személyesen - invitált az igazgató üzemnézésre.

Láttuk a raktárokat, ahová 15 kilós zsákokban (az előírás szerint) érkezik az alapanyag, a fénytelen üvegkö. Onnan az üzem legfontosabb műhelyébe mentünk.-Az itt dolgozó nőkön múlik mindeh - mutatott az igazgató a köszörűgépek mellett álló asszonyokra. - A gumicsizma, kötény, gumikesztyű munkaruhájuk alapvető tartozéka, s bár igaz, hogy ez a viselet nem a legesztétikusabb, óvja, védi őket.

Az ülőmunka, ugyanúgy mint a köszörülő műhelyben végzett nehéz fizikai munka, fárasztó és sok betegség okozója lehet. Ezért döntött az üzem vezetősége úgy, hogy az üzemen belül megelőzés céljából rehabilitációs részleget létesít. Bungyi Erzsébet, rehabilitációs nővér naponta fogadja „pácienseit“.- Eleinte kissé bizalmatlanok voltak, de hamar rájöttek, hogy a masszázs után kevésbé fáj a karjuk, a válluk, a hátuk - vallotta. - Nyáron nap közben szívesen végezték a frissítő, lazító tornagyakorlatokat is, kár, hogy most csökkent az érdeklődés. Biztos vagyok benne, hogy a torna után jobban, gyorsabban menne a munka, s az ügyes kezű asszonyok behoznák a lemaradást.

Mire befejeztük az üzemlátogatást, dél felé járt az idő. A Preciosa dolgozóinak lehetőségük vein, hogy az üzemi konyhán étkezzenek. - A kosztot a helybeli vendéglőből hozatjuk (kétféle ételből lehet választani), mégis a dolgozóknak csupán 30-35 százaléka él ezzel a lehetőséggel. A második műszakban dolgozók egyáltalán nem igénylik az ilyenfajta étkeztetést. Annál inkább látogatják a vállalati büfét - mondta az igazgató.

Megtudtuk, hogy évente 700-800 ezer korona értékű árut adnak el - az üzemben dolgozó asszo- nyok a napi bevásárlást itt végzik. Még a munkaidő megkezdése előtt beszerezhetik a szükséges élelmiszereket, a büfé már 6 órától a rendelkezésükre áll.- De ne csak a munkáról essen szó, lányaink, asszonyaink, s természetesen családjuk pihenéséről is gondoskodunk. Az idén 160 személy nyaralt a hazai és külföldi üdülőtelepeinken. S mert dolgozóink többsége a közeli üdülés lehetőségét keresi (sokuknak kertje van, állatokat tartanak), jövőre a közeli üdülőtelepen 10 víkendház építését kezdjük meg.

Beszélgetés közben az igazgató beszélt a gondokról is. Kedvezőtlenül alakul a munkaképtelenség, nagyarányú a munkaerővándorlás, rövid a gumikesztyűk élettartama, megoldatlan az üveghulladék értékesítésének kérdése.

A szociális program összeállításánál a vállalat a dolgozók érdekeit tartja szem előtt. Hogy mi válik valóra, mi és mennyi jut egy-egy dolgozóra - az már a pontos, precíz munkájuktól függ. S ezt jól tudja a Preciosa üzem minden egyes dolgozója.

PÉTERFI SZONYA

ÍJ szú

9

.XII. 9.

• Fényezik, csiszolják a köveket

(Petr Krajíóek felvételei)

Az idei év első napjaiban Nová Baöa lakosai hitetlenkedve nézték a helyi Szlovák Műszaki Üveggyár kéményeit. A kazánház felőliből ugyan a szokásos módon gomolygott az ég felé a már sokat látott és szidott vastag füstcsík, de a másik nyílása körül csak a felfprrósodott téli levegő enyhe remegéséből lehetett arra következtetni, hogy termel a gyár. A járókelők többsége és főleg a hatalmas gyárcsamo- kokhoz legközelebb eső Brehy község lakosai viszont inkább azt gondolták, hogy valószínűleg mégiscsak beszüntették a számukra már oly sok kellemetlenséget okozott, komoly környezetszennyező technológiát.- Hát bizony nem sok híján igazuk lehetett volna az így vélekedőknek - siet a magyarázattal Pavel Petroch mérnök, igazgató.- Nálunk ugyanis egyebek mellett különféle, építőipari célokra szolgáló hőszigetelő lapok készülnek, nagymennyiségű, finomra őrölt bazaltkőzet felhasználásával. Mivel a szigetelő anyagoknak egyben túzállóaknak is kell lenniük, a gyártási folyamat második felében elmaradhatatlan a lapok csiszolása és kiégetése. A két üzemcsarnokban, ahol ezt végezzük, kellő teljesítményű por- és füstelszívó berendezések védik dolgozóink egészségét. A csővezetékhez kapcsolt ventillátorok azonban hosszú éveken át a füsttel együtt egy kishatásfokú szúrőszerkezeten át egyenesen a kéményekbe hajtották a lecsiszolt bazaltpor mikrorészecskéit is.

A gyáriak és a környezetvédelmi szakemberek közös felmérései szerint évente körülbelül 1100 tonna csiszolási hulladék lebegett ki a kéményeken, és a széljárás irányától függően szabadszemmel már láthatatlanul vagy Nová Bana vagy Brehy helységekre hullott le. Az ottlakók minden egyes nyilvános gyűlésen szóvá tették ezt az illetékes szerveknek, számtalan panaszlevelet is küldtek a központi hivatalokba, de sokáig senki sem tudott jobb tanácsot adni nekik annál, hogy lehetőleg mindig zárt helyiségben szárítsák a kimosott ruháikat. Ugyanis az érdes felületű, szúrós porszemecskék a kelmék szálai között megtalálták maguknak a hézagot, és a ruha viselője aztán bizony naphosszat vakaródzhatott a szinte érdessé vált ing vagy alsónemű miatt. A legtöbbet a kisgyermekek szenvedtek ettől, érzékeny bőrükön egy-kettőre megjelentek a nehezen múló kiütések is.- Az éjjel-nappal porfelhőket eregető kémények miatt hamarosan a 2iar nad Hronom-i járás második legnagyobb környezetszennyező gyára lettünk - emlékszik vissza Milan Masten, a vállalati pártbizottság elnöke. - Igen bántott bennünket ez a dolog, hiszen valameny- nyien a saját bőrünkön éreztük a por kellemetlen és egészségkárosító hatását. Mindhárom pártalapszervezetünk havi gyűlésein az időszerű napirendi pontok megtárgyalása után az ,.egyebekben" erről folyt a legtöbb vita. Sajnos, eredménytelenül. Aztán 1981-ben már oda jutottunk, hogy ultimátumszerű döntés elé állított bennünket az Állami Környezetvédelmi Felügyelőség Banská Bystrica-i kerületi kirendeltsége. Megfellebbezhetetlen határozatot kapunk tőlük, ami csak két választásra engedett lehetőséget: vagy megoldást találunk a hulladék felfogására, vagy 1982. december 31-ón véglegesen bezárjuk az IZOMIN-gyártó részlegünket.

A határozat kikézbesítésekor aligha irigyelhette volna valaki a gyár vezetőjének egyébként sem könnyű helyzetét. Évi 1100 tonna por felfogására képes szűrőberendezést hazánkban sehol sem készítenek. Az ezzel foglalkozó ismertebb nyugati cégek pedig csak szinte csillagászati összegért vállalkoztak volna a megrendelés teljesítésére. Viszont a gyáregység leállítása sem jöhetett számításba, mert az építőiparban nélkülözhetetlen az őrölt bazaltkőzet-porból, illetve üvegvattából álló szigetelő anyagok, és az ott dolgozó több mint 200 embernek sem lett volna könnyű feladat szakképzettségüknek megfelelő más munkát találni.- Gyorsan kellett cselekednünk - sorolja a döntéshez vezető út nehéz szakaszait Ladislav Sánta mérnök, a vállalat műszaki igazgatóhelyettese. - Első lépésként háromtagú szakcsoportot alakítottunk, amelyben mint kommunisták pártfeladatul kaptuk a legcélravezetőbb megoldás keresését, majd az egész csoport a legjobb ötlet végrehajtását. Alapszervezetünk bizottságának és taggyűlésének minden alkalommal, az igazgatónknak pedig hetente legalább egyszer számot kellett adni a munka menetéről.

A csoport vezetője Stanislav Servus, a gyár fejlesztési részlegének dolgozója kezdettől fogva rendkívül gondosan szervezte valamennyiünk munkáját. Kapcsolatot teremtett a prágai vegyipari gépiek kutatóintézetével, ahol a csoportba később beválasztott új tagok, Alexander Garaj, Karol Strba villanyszerelő- és karbantartó mesterek, Alojz Pacalaj, Ján Budinsky és Pavel Kokavec esztergályosok, valamint Ladislav Sánta mérnök ötletei alapján készségesen elvállalták a speciális szűrőberendezés tervrajzainak elkészítését. Ezután csaknem szüntelenül üzemelt a Prága-Nová Bana közötti „forródrót“. Természetesen a gyáriak is sokszor felutaztak a fővárosba, az elképzelésük pontosítása céljából. Onnan pedig szintén rendszeres vendégek lettek nálunk a kutatóintézet munkatársai.-A szűrőberendezés legfontosabb eleme egy meglehetősen bonyolult Venturi-csőrendszer kellett hogy legyen - magyarázza a műszaki-igazgatóhelyettes. - Mivel hazánkban erre sehol sem találtunk gyártót, vállalatunk műhelyeiben magunk készítettük el. Ezután különleges szívóventillátorokat és rendkívül üzembiztos, nagy terhelésbírású szűrőbetéteket kerestünk. Persze ezeket sem lehet csak úgy egykönnyen megvenni a boltban. Nem maradt más hátra, minthogy magunk legyünk gyártói a legtöbb szükséges gépelemnek, és alkatrésznek, ami elmondhatatlanul sok, fáradságos munkába, utánjárásba került. Tavaly minden szombatunkat és vasárnapunkat is ezzel töltöttük. Szabadságon sem voltunk, de megérte, mert sikerült!

Tavaly ősszel készült el próbaüzemelésre az utolsó csavarig hazai nyersanyagokból és gépelemekből álló bonyolult szűrőberendezés.

Mindenestől összesen kétmillió koronába került. Első beindítására természetesen eljöttek a prágai kutatók is. Amikor aztán néhány hét múltán közösen, szigorú mércét alkalmazva értékelték a próbák eredményeit, szinte hinni sem mertek a számológépeknek. Újra meg újra ellenőrizték minden mérés valamennyi tételét,yde az arányszámok így is egyformák maradtak. A berendezés azonnal 99,7 százalékos hatásfokkal működött, ami a világszínvonalhoz mérhető siker! Ezen aztán még az Állami Környezetvédelmi Felügyelőség vezetői is elámultak.- Az első idei munkamip óta állandó járatban, üzembiztosán és rendeltetésszerűen működik a szűrőberendezés összes eleme- vezet végig az Izomin-gyártó részleg csiszoló gépiéi között az

igazgató. - Megszerkesztésével kétszeres sikert értünk el. Többé nem szennyezzük a környék levegőjét, a szűrőkben felfogott bazaltport pedig igen gazdaságosan hasznosítjuk a termelésben, hiszen kész nyersanyag, mégpedig nem is kevés! Évente másfél millió koronánk marad meg ennek köszönhetően. így a jövő év tavaszára már az utolsó fillérig megtérül az említett kétmillió korona beruházás. A legnagyobb örömünket azonban természetesen az adja, hogy most már senkinek sem kell panaszkodnia a kellemetlen, szúrós por miatt. L. IC