Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-12-09 / 49. szám

Vasárnap 1983. december 11. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 7.17, nyugszik 15.39 Közép-Szlovákia: 7.25, nyugszik 15.47 Nyugat- Szlovákia: 7.33, nyugszik 15.55 órakor AHOLD kel-12.12, nyug­szik 22.29 órakor Névnapjukon szeréttel köszöntjük ÁRPÁD ÉS HILDA nevű kedves olvasóinkat • 1803-ban született Hector BERLIOZ francia zeneszerző és zenekritlkus (t 1869) • 1843-ban született Robert KOCH Nobel-díjas német or­vos (t 1910) • 1898-ban szü­letett FrantiSek SKVOR zene­szerző és karmester, érde­mes művész (f 1970). ÁZ ÚJ SZÓ JÓVÖ HETI VASÁRNAPI-SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL HARCOS FORRADALMI MÚLT Agócs Vilmos cikke BELÁTHA­TATLAN LEHETŐSÉGEK Stefan Joza írása SOKRÉTŰ ÉS HASZNOS A KISÁLLAT­TENYÉSZTŐK MUNKÁJA Bállá József riportja FELÉLESZTENI A HAGYOMÁ­NYOKAT Péterfi Szonya írása MEDDIG MÉG? Keszeli Béla riportja KATONAI GYÓGYFÜRDŐ Németh János riportja A PLÉH MOLOCH BUKÁSA Frantiéek Stavinoha novellája A. Podbrezovái Sverma Vasmű egyik legjobb mun­kacsoportja a Frantisek Hríbik vezette 27-tagú csehszlovák-szovjet barát­ság szocialista munkabri­gád. Tagjai az egyes szá­mú csöhúzó üzemben dol­goznak, s gondoskodnak a négy-húsz mm átmérőjű csövek szállításáról a hazai és a szovjet megrendelők­nek. A lenti képen: Marta Precuchová a csöveket áll­ványra rakja a fenti képen Frantisek Hríbik, a brigád vezetője a szovjet megren­delésre gyártott acélcsövek megjelölésének helyessé­gét ellenőrzi. (Peter Lenhart felvételei - ŐSTK) Új mondanivaló nélkül? Nemrég egy előadáson vettem részt. Bevallom, a szónok nem túlságosan ragadtatott el. Csupa álta­lános dologról beszélt. Mondandóját nem támasz­totta alá konkrét példákkal. Bírálata ,,mindenkit" érin­tett, ezért lényegében sen­kit sem kritizált. Pedig ma már joggal elvárják az em­berek, hogy nevezzük ne­vén a gyereket. Ehelyett az előadó (bár nem kevés időnket áldoztuk neki) szin­te végig kitartott a közhe­lyek, sőt, a szóvirágok mel­lett. De ez ót a legkevésbé sem zavarta. Mi több: lát­ható élvezettel „pufogtat- ta“ frázisait. S hogy ezt nem először tette, arról egyik megjegyzése árulko­dott. Egy (szerinte) szelle­mes példájának említése előtt elégedetten ezt mond­ta: ,, Látom, azok az elvtár­sak, akik már máskor is hallották előadásomat (né­hányat ismert a meghívot­tak közül), előre mosolyog­nak azon, amit most fognak hallani". Ez a megjegyzés leg­alább két oknál fogva is el­gondolkoztatott. Egyrészt azon töprengtem el, miért kell ugyanazt az előadást ugyanazoknak többször is végighallgatniuk. Másrészt arra gondoltam, hogy a po­ént már előre ismerők való­színűleg nem is a ,, szelle­mességén" mosolyognak, hanem azon, hogy már elő­re tudják, mi fog követ­kezni. Felmerül a kérdés, vajon meddig, illetve hányszor is­mételhet egy-egy betanult szöveget egy előadó. Nem volna hasznosabb, ha igye­kezne minden alkalommal valami újat mondani? Ha meg nem képes erre, akkor miért ismételgeti unalomig elcsépelt szövegét mint egy megkopott gramafonle- mez? Nem túl nagy luxus az egybegyűltek drága ide­jének elfecsérelése? IDŐSZERŰ GONDOLATOK Nem az égből hullott az, aminek ma tanúi vagyunk és nem is annak következménye, hogy Ronald Reagan lett az Egyesült Álla­mok elnöke. Az imperialista erők hosszú ideig és céltudatosan előkészítették a hely­zet kiélezését, konfliktusukat a szocialista közösséggel. Nehezen viselik el azokat a vál­tozásokat, amelyek világszerte a társadalmi haladás és a béke javát szolgálják. Míg mi arra törekedtünk és törekszünk, hogy ne csak folytassuk, hanem egyben elmélyítsük és elterjesszük a békés egymás mellett élést, addig az Egyesült Államok ka­tonai-ipari komplexuma mozgósította a leg- reakciósabb antikommunista erőket, céltu­datosan támadást készített és készít elő a szocializmus, a szocialista közösség ellen. Ennek forgatókönyvét sokáig Írták. Reagan ebben a világra szóló drámában csak olyan szerepet kapott, amilyet szívesen vett, és feltűnési viszketegségében nemcsak hajlan­dó eljátszani az újkori Dzsingisz kán szere­pét, hanem valóban azzá is válni. Lord Pal- merson marxi jellemzése ma is érvényes néhány polgári politikusra és különöskép­pen Reaganra. Marx Palmersonnal kapcso­latban megállapította, hogy ha nem is univer­zális államférfi, minden bizonnyal univerzális színész, aki érvényesülni tud hősi és komi­kus, patetikus és családi szerepekben, tragé­diákban és börleszkekben, noha a börleszk jobban illik a jelleméhez. A világ azonban ma tudatosítja a régi igazságot, hogy a börleszk is tragédiába torkollhat. Embereink, idősebbek és fiatalabbak egy­aránt, akik már negyedik évtizede a szocia­lista társadalmi rendben élnek, részben azért, mert már megfeledkeztek a polgári demokráciáról és választási rendszeréről, részben azért, mert nem ismerték a polgári rendet, felteszik a kérdést: hogyan volt az lehetséges, hogy a legerősebb imperialista állam élére éppen olyan típusú politikust választottak, amilyen Reagan. Ez a kérdés ugyan mélyebb elemzést kö­vetel, de egy dolog nem vitás. Reagant nem az amerikai nép választotta meg, hanem posztjára az Egyesült Államok ipari-katonai komplexumának legreakciósabb erői juttat­ták. Ezen felül az Egyesült Államok választá­si törvénye annyira nem demokratikus, hogy noha Reaganra a választásra jogosultak csu­pán 27 százaléka szavazott, elnökké vált, és mi sem akadályozza abban, hogy az egész amerikai nép nevében lépjen fel. Ha valami ehhez hasonló előfordulna valamelyik szo­cialista államban, akkor a burzsoá propagan­da és a polgári kormányok követelnék a vá­lasztások megismétlését nemzetközi fel­ügyelet mellett. A saját népellenes rendszerü­ket azonban a szabadság és a demokrácia mintaképének tüntetik fel. (Vasil Bil'ak elvtársnak a CSKP KB 9. ülésén mondott beszédéből) Jarábik (Truchly) Gabriella egyike azon pedagógusaink­nak, akik nevelői munkájuk mel­lett sokat tettek a csehszlovákiai magyar kultúra ápolásáért, fej­lesztéséért, különösképpen az amatőr művészeti mozga­lomban. Tanulmányait a Lévai (Levi- ce) Pedagógiai Szakközépis­kolában végezte. Itt működött a hatvanas években és a het­venes évek elején a Juhász Gyula Irodalmi Színpad. Az együttes maga köré vonzotta mindazokat a diákokat, akik az átlagosnál jobban érdeklődtek az irodalom, különösen a köl­tészet iránt, s akik hamar meg­értették, hogy a szép vers iránti szeretetük nemcsak a saját ér­zelmi gazdagodásukat szolgál­ja, hanem előre lendíti az ép­pen kibontakozó amatőr művé­szeti mozgalmat, elsősorban a kisszínpadi formák kiérlelé­sét. Jarábik Gabriella később az ország másik részében, a nyugat-szlovákiai kerületben maga is egy életképes csopor­tot teremtett, a Fókuszt, mely­nek legalább olyan kisugárzá­sa volt, mint annak, amely őt megbízható pedagógussá és az amatőr mozgalom egyéni­ségévé nevelte. Óvónőként Vajkán (Vojka nad Dunajom) kezdte a peda­gógusi pályát 1970 őszén, négy évvel később kinevezték a dunaszerdahelyi Fucík utcai óvoda igazgatójává. 1980 óta a 200 személyes Balasov utcai óvoda és bölcsőde igazgatói teendőit látja el.- Mint pedagógust leginkább az nyugtalanít, hogy a szülők nem szentelnek kellő figyelmet gyerekeiknek, valahogy nincs idejük a saját gyerekükre... Ezt súlyos veszélynek látom a jövőre nézve. Az óvoda és az iskola nem képes - a legna­gyobb erőfeszítések ellenére sem - a szülök aktív közremű­ködése nélkül teljes mértékben megoldani az óvodás- és kisis­kolás korú gyerekek nevelését. Szomorú megfigyelésem, hogy sok gyerek szeretethiányban szenved. Ez viszont, úgy vé­lem, nem kezelhető csupán magánügyként, ugyanis sze­mélyiségkárosodáshoz vezet­het, ami később társadalmi te­hertételként jelentkezhet - mondja.- Az óvodának, gondolom azért van rá némi módja, hogy enyhítsen a gyerekek e való­ban elgondolkodtató hely­zetén.- Az óvodának természete­sen vannak lehetőségei arra, hogy feloldja a gyermek belső feszültségeit, szorongásait, hogy az igen gyakran tévesen „roszznak“ kikiáltott gyerek­nek helyreállítsa a belső egyensúlyát. (Persze, ha a „fáradt, agyonhajszolt, min­dent jobban tudó" szülő nem rombolja azt le újra és újra.) A szorongás feloldására igen hatásos módszer a bábjáték, mely sokban segít megterem­teni és fenntartani a kölcsönös jó kapcsolatot, bizalmat óvónő és gyerek, gyerek és csoport­társa között. (Ha sikerül állan­dó jellegű bábcsoportot létre­hozni, az már igazi győ­zelem ...) Jarábik Gabriella óvónői hi­vatásán kívül az elmúlt évti­zedben a dunaszerdahelyi Fó­kusz Irodalmi Színpad vezető­jeként amatőr művészeti moz­galmunkban is maradandó ér­tékűt alkotott. A színpad igazi művészi élményt nyújtó produk­ciói közül elég, ha most csak a legsikerültebbeket említjük: a Megöltek egy legényt című balladaciklust, a Kiáltást, a Do­bolás a túloldalról, az Átkelést, a Fülszöveget, hozzáfűzve, hogy nem egy közülük a komá­romi Jókai-napokon nagydíjat, vagy különdijat nyert. 1979 óta vezeti az 1-7. osz­tályosok irodalmi színpadát, a Kis Fókuszt. A 24 tagú együt­tes sok lehetőséget kínál a gyerekek egyéniségének for­málására. Jarábik Gabriella, aki a vnb képviselője is, sokrétű pedagó­gusi és kulturális munkáját több elismerő oklevéllel és ki­tüntetéssel jutalmazták. 1981- ben a Spiáská Nová-Ves-i or­szágos pedagógiai felolvasá­son, melynek a bábjáték volt a témája, második díjat ka­pott. kovesdi János Az óvoda lehetőségei ojs: 1983.

Next

/
Thumbnails
Contents