Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-09 / 49. szám
Vasárnap 1983. december 11. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 7.17, nyugszik 15.39 Közép-Szlovákia: 7.25, nyugszik 15.47 Nyugat- Szlovákia: 7.33, nyugszik 15.55 órakor AHOLD kel-12.12, nyugszik 22.29 órakor Névnapjukon szeréttel köszöntjük ÁRPÁD ÉS HILDA nevű kedves olvasóinkat • 1803-ban született Hector BERLIOZ francia zeneszerző és zenekritlkus (t 1869) • 1843-ban született Robert KOCH Nobel-díjas német orvos (t 1910) • 1898-ban született FrantiSek SKVOR zeneszerző és karmester, érdemes művész (f 1970). ÁZ ÚJ SZÓ JÓVÖ HETI VASÁRNAPI-SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL HARCOS FORRADALMI MÚLT Agócs Vilmos cikke BELÁTHATATLAN LEHETŐSÉGEK Stefan Joza írása SOKRÉTŰ ÉS HASZNOS A KISÁLLATTENYÉSZTŐK MUNKÁJA Bállá József riportja FELÉLESZTENI A HAGYOMÁNYOKAT Péterfi Szonya írása MEDDIG MÉG? Keszeli Béla riportja KATONAI GYÓGYFÜRDŐ Németh János riportja A PLÉH MOLOCH BUKÁSA Frantiéek Stavinoha novellája A. Podbrezovái Sverma Vasmű egyik legjobb munkacsoportja a Frantisek Hríbik vezette 27-tagú csehszlovák-szovjet barátság szocialista munkabrigád. Tagjai az egyes számú csöhúzó üzemben dolgoznak, s gondoskodnak a négy-húsz mm átmérőjű csövek szállításáról a hazai és a szovjet megrendelőknek. A lenti képen: Marta Precuchová a csöveket állványra rakja a fenti képen Frantisek Hríbik, a brigád vezetője a szovjet megrendelésre gyártott acélcsövek megjelölésének helyességét ellenőrzi. (Peter Lenhart felvételei - ŐSTK) Új mondanivaló nélkül? Nemrég egy előadáson vettem részt. Bevallom, a szónok nem túlságosan ragadtatott el. Csupa általános dologról beszélt. Mondandóját nem támasztotta alá konkrét példákkal. Bírálata ,,mindenkit" érintett, ezért lényegében senkit sem kritizált. Pedig ma már joggal elvárják az emberek, hogy nevezzük nevén a gyereket. Ehelyett az előadó (bár nem kevés időnket áldoztuk neki) szinte végig kitartott a közhelyek, sőt, a szóvirágok mellett. De ez ót a legkevésbé sem zavarta. Mi több: látható élvezettel „pufogtat- ta“ frázisait. S hogy ezt nem először tette, arról egyik megjegyzése árulkodott. Egy (szerinte) szellemes példájának említése előtt elégedetten ezt mondta: ,, Látom, azok az elvtársak, akik már máskor is hallották előadásomat (néhányat ismert a meghívottak közül), előre mosolyognak azon, amit most fognak hallani". Ez a megjegyzés legalább két oknál fogva is elgondolkoztatott. Egyrészt azon töprengtem el, miért kell ugyanazt az előadást ugyanazoknak többször is végighallgatniuk. Másrészt arra gondoltam, hogy a poént már előre ismerők valószínűleg nem is a ,, szellemességén" mosolyognak, hanem azon, hogy már előre tudják, mi fog következni. Felmerül a kérdés, vajon meddig, illetve hányszor ismételhet egy-egy betanult szöveget egy előadó. Nem volna hasznosabb, ha igyekezne minden alkalommal valami újat mondani? Ha meg nem képes erre, akkor miért ismételgeti unalomig elcsépelt szövegét mint egy megkopott gramafonle- mez? Nem túl nagy luxus az egybegyűltek drága idejének elfecsérelése? IDŐSZERŰ GONDOLATOK Nem az égből hullott az, aminek ma tanúi vagyunk és nem is annak következménye, hogy Ronald Reagan lett az Egyesült Államok elnöke. Az imperialista erők hosszú ideig és céltudatosan előkészítették a helyzet kiélezését, konfliktusukat a szocialista közösséggel. Nehezen viselik el azokat a változásokat, amelyek világszerte a társadalmi haladás és a béke javát szolgálják. Míg mi arra törekedtünk és törekszünk, hogy ne csak folytassuk, hanem egyben elmélyítsük és elterjesszük a békés egymás mellett élést, addig az Egyesült Államok katonai-ipari komplexuma mozgósította a leg- reakciósabb antikommunista erőket, céltudatosan támadást készített és készít elő a szocializmus, a szocialista közösség ellen. Ennek forgatókönyvét sokáig Írták. Reagan ebben a világra szóló drámában csak olyan szerepet kapott, amilyet szívesen vett, és feltűnési viszketegségében nemcsak hajlandó eljátszani az újkori Dzsingisz kán szerepét, hanem valóban azzá is válni. Lord Pal- merson marxi jellemzése ma is érvényes néhány polgári politikusra és különösképpen Reaganra. Marx Palmersonnal kapcsolatban megállapította, hogy ha nem is univerzális államférfi, minden bizonnyal univerzális színész, aki érvényesülni tud hősi és komikus, patetikus és családi szerepekben, tragédiákban és börleszkekben, noha a börleszk jobban illik a jelleméhez. A világ azonban ma tudatosítja a régi igazságot, hogy a börleszk is tragédiába torkollhat. Embereink, idősebbek és fiatalabbak egyaránt, akik már negyedik évtizede a szocialista társadalmi rendben élnek, részben azért, mert már megfeledkeztek a polgári demokráciáról és választási rendszeréről, részben azért, mert nem ismerték a polgári rendet, felteszik a kérdést: hogyan volt az lehetséges, hogy a legerősebb imperialista állam élére éppen olyan típusú politikust választottak, amilyen Reagan. Ez a kérdés ugyan mélyebb elemzést követel, de egy dolog nem vitás. Reagant nem az amerikai nép választotta meg, hanem posztjára az Egyesült Államok ipari-katonai komplexumának legreakciósabb erői juttatták. Ezen felül az Egyesült Államok választási törvénye annyira nem demokratikus, hogy noha Reaganra a választásra jogosultak csupán 27 százaléka szavazott, elnökké vált, és mi sem akadályozza abban, hogy az egész amerikai nép nevében lépjen fel. Ha valami ehhez hasonló előfordulna valamelyik szocialista államban, akkor a burzsoá propaganda és a polgári kormányok követelnék a választások megismétlését nemzetközi felügyelet mellett. A saját népellenes rendszerüket azonban a szabadság és a demokrácia mintaképének tüntetik fel. (Vasil Bil'ak elvtársnak a CSKP KB 9. ülésén mondott beszédéből) Jarábik (Truchly) Gabriella egyike azon pedagógusainknak, akik nevelői munkájuk mellett sokat tettek a csehszlovákiai magyar kultúra ápolásáért, fejlesztéséért, különösképpen az amatőr művészeti mozgalomban. Tanulmányait a Lévai (Levi- ce) Pedagógiai Szakközépiskolában végezte. Itt működött a hatvanas években és a hetvenes évek elején a Juhász Gyula Irodalmi Színpad. Az együttes maga köré vonzotta mindazokat a diákokat, akik az átlagosnál jobban érdeklődtek az irodalom, különösen a költészet iránt, s akik hamar megértették, hogy a szép vers iránti szeretetük nemcsak a saját érzelmi gazdagodásukat szolgálja, hanem előre lendíti az éppen kibontakozó amatőr művészeti mozgalmat, elsősorban a kisszínpadi formák kiérlelését. Jarábik Gabriella később az ország másik részében, a nyugat-szlovákiai kerületben maga is egy életképes csoportot teremtett, a Fókuszt, melynek legalább olyan kisugárzása volt, mint annak, amely őt megbízható pedagógussá és az amatőr mozgalom egyéniségévé nevelte. Óvónőként Vajkán (Vojka nad Dunajom) kezdte a pedagógusi pályát 1970 őszén, négy évvel később kinevezték a dunaszerdahelyi Fucík utcai óvoda igazgatójává. 1980 óta a 200 személyes Balasov utcai óvoda és bölcsőde igazgatói teendőit látja el.- Mint pedagógust leginkább az nyugtalanít, hogy a szülők nem szentelnek kellő figyelmet gyerekeiknek, valahogy nincs idejük a saját gyerekükre... Ezt súlyos veszélynek látom a jövőre nézve. Az óvoda és az iskola nem képes - a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem - a szülök aktív közreműködése nélkül teljes mértékben megoldani az óvodás- és kisiskolás korú gyerekek nevelését. Szomorú megfigyelésem, hogy sok gyerek szeretethiányban szenved. Ez viszont, úgy vélem, nem kezelhető csupán magánügyként, ugyanis személyiségkárosodáshoz vezethet, ami később társadalmi tehertételként jelentkezhet - mondja.- Az óvodának, gondolom azért van rá némi módja, hogy enyhítsen a gyerekek e valóban elgondolkodtató helyzetén.- Az óvodának természetesen vannak lehetőségei arra, hogy feloldja a gyermek belső feszültségeit, szorongásait, hogy az igen gyakran tévesen „roszznak“ kikiáltott gyereknek helyreállítsa a belső egyensúlyát. (Persze, ha a „fáradt, agyonhajszolt, mindent jobban tudó" szülő nem rombolja azt le újra és újra.) A szorongás feloldására igen hatásos módszer a bábjáték, mely sokban segít megteremteni és fenntartani a kölcsönös jó kapcsolatot, bizalmat óvónő és gyerek, gyerek és csoporttársa között. (Ha sikerül állandó jellegű bábcsoportot létrehozni, az már igazi győzelem ...) Jarábik Gabriella óvónői hivatásán kívül az elmúlt évtizedben a dunaszerdahelyi Fókusz Irodalmi Színpad vezetőjeként amatőr művészeti mozgalmunkban is maradandó értékűt alkotott. A színpad igazi művészi élményt nyújtó produkciói közül elég, ha most csak a legsikerültebbeket említjük: a Megöltek egy legényt című balladaciklust, a Kiáltást, a Dobolás a túloldalról, az Átkelést, a Fülszöveget, hozzáfűzve, hogy nem egy közülük a komáromi Jókai-napokon nagydíjat, vagy különdijat nyert. 1979 óta vezeti az 1-7. osztályosok irodalmi színpadát, a Kis Fókuszt. A 24 tagú együttes sok lehetőséget kínál a gyerekek egyéniségének formálására. Jarábik Gabriella, aki a vnb képviselője is, sokrétű pedagógusi és kulturális munkáját több elismerő oklevéllel és kitüntetéssel jutalmazták. 1981- ben a Spiáská Nová-Ves-i országos pedagógiai felolvasáson, melynek a bábjáték volt a témája, második díjat kapott. kovesdi János Az óvoda lehetőségei ojs: 1983.
