Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-12-02 / 48. szám

VEGYES- Miért áll ezen a szinlapon, hogy vegyes kórus szerepel? Hi­szen csupa férfit látok!- Azért vegyes, mert a kórus tagjainak egy része tud énekelni, a többi pedig nem! BÍRÓSÁGON- Vádlott, ismertesse a bíróság előtt a Központi Bank kirablására vonatkozó tervét.- Nem tehetem, tisztelt bíró úr, a tárgyalóteremben sok a ver­senytársam! BLÖD Színhely: az állatkereskedés.- Van beszélő papagájuk?- Nincs asszonyom, de egy harkályt ajánlhatok.- Ez is tud beszélni?- Nem, de a Morze-ábécét használja! TÖRTÉNELEMÓRA A tanár megkérdi a kis Jacques-tól:- Mi történt 1483-ban?- Megszületett Luther.- És 1487-ben?- Luther négyéves lett! GYUFA- Fiam, hányszor mondtam már neked, hogy ne játsszál a gyufával!- Nem játszom, apa, hanem rágyújtok! Nem én mondtam A foci rövid fejlődéstörténete: kezdetben volt a játék, szabályok nélkül, most már vannak szabá­lyok, egyre inkább eltűnik a játék... Zsákutcába jutottam, de meg­próbálok legalább visszafordulni. A kilincs is szeretne érvénye­sülni, de mindig lenyomják. Az én legdrágább ismerősöm az autószervizben dolgozik. Egyik barátom mindig maga előtt égeti föl a hidakat. Nem szereti, ha súgnak neki. Ezért nem figyel oda saját lelkiis­meretének a hangjára sem. ELŐADÁS Egy kisvárosban népszerűsítő előadást tartottak. Az előadó • amellett tört lándzsát, hogy fej­leszteni kell a sportot, és lehetőleg több időt kell friss levegőn tölteni. Azonkívül azt állította, hogy sokan gumicsizmát és gumisárcipót vi­selnek, ez pedig káros, mert nem engedi, hogy a láb szabadon léle­gezzen, és fejfájást idézhet elő. Ekkor felugrott egy közismert helyi korhely, és kijelentette:- Meg akarom erősíteni azt, amit az előadó úr a sárcipőről mondott: valahányszor úgy ébre­dek fel, hogy sárcipő van a lába­mon, nekem is mindig fáj a fejem! RÉGI- Ugye, nem akarsz ilyen régi ruhában vendéglőbe menni? - kérdi Brahovácz a feleségétől.- Persze, hogy nem.- Nagyszerű! Mindjárt gondol­tam, és ezért a titkárnőmet hívtam meg! TURISTÁK Amerikai turisták egy francia kastélyt néznek meg. Az ide­genvezető magyaráz:- Figyeljék meg a jobb oldali tornyot, az még nincs befejezve.- No látod - mondja az egyik turistanő a férjének -, miért kel­lett ilyen korán felkelnünk? TENGERÉSZ- A férjem tengerész. Kép­zelje, évente tizenegy hónapot a tengeren tölt és csupán egyet­len hónapot a szárazföldön.- Ó, madame, el tudom kép­zelni, mennyit szenvedhet!- Sebaj, a férjem szerencsé­re szabadságának a felét a szü­leinél tölti! HALLorm ORVOS Müller telefonál az orvosnak.- Miben lehetek segítségé­re? - kérdezi az orvos.- Egy kérésem van önhöz, doktor úr. Ha a napokban a há­zunk előtt visz az útja, kérem, nézzem be hozzánk. De külön nem kell kijönnie.- Mégis, mi a baj önöknél?- A feleségemnek kiugrott az állkapcsa, és nem tud be­szélni... EBÉD- Kelj már fel! - ébreszti a fele­ség a férjet. - Csak nem akarsz egész vasárnap délután aludni?- Tudod, azt szokták mondani, a jó ebéd után aludj egy órát, a rossz ebéd után két órát. Hát azért alszom én vasárnap egé­szen estig... A hét vicce- Szombaton olyan botrányt rendeztem a férjem­nek, hogy három napig egyetlen szót sem szóltunk egymáshoz. Tegnap este végül Gusztáv odajött hozzám...- És mit mondott?- Megkérdezte, hol van a dugóhúzó! HOLNAP- Signor Garneri, bizonyára nehéz mesterség lehet az adó­szedői foglalkozás. Az emberek gyakran gorombák, ugye?- Nem mondanám. Legtöb­ben rendszerint arra kérnek, hogy látogassam meg őket holnap! PISTI SKÓT A skót megkérdezi a barátjától:- Isten szerelmére, áruld el, hogyan sikerült megszabadulnod a dadogástól?- Ez akkor történt, amikor egy­szer kénytelen voltam Glasgow­ból sürgős tarifával Londonba te­lefonálni! GÉPEK- Úgy vélem, a modern társa­dalmat fenye­getik az elektro­nikus gépek, amelyek egyre inkább úgy gondolkodnak, mint az em­berek.- Attól tar­tok, Kovács- kám, a dolog éppen fordítva van. A veszély az, hogy az em­berek gondol­kodnak egyre inkább úgy, mint a gépek!- Nekem nem tetszik az ön kardiogramja.- Nekem sem. Vállalatunk nyérsanyagellátási grafikonjára emlékeztet. J. Sztyepanov rajza Optimista meglátás: a dohány­zás nemcsak az életet rövidíti meg, hanem a munkaidőt is... A pénz nem minden, mondo­gatják. Úgy szeretnék már erről egyszer én is meggyőződni! Én már felnőttem, mert rájöt­tem, hogy felnőttek valójában nin­csenek. Sz. J.- Mit játszottatok az udva­ron Pistike, hogy ilyen piszkos vagy!?- Nem emlékszem pontosan, anyuka, de én labda voltam! KÍVÁNSÁG Az idős hölgy így szól az el­adóhoz a húsboltban:- Egy kiló disznólábat szeret­nék venni, de feltétlenül ugyanat­tól a malactól legyen, mint a múlt héten - az nagyon finom volt! Közeledik a karácsony. Akaratlanul is be-betérek egy- egy ajándékboltba, áruházba Minap az egyik forgalmas üz­letben váratlanul egy ragyogó szemű kisfiú kapaszkodott a kezembe.- Apu! Apuka djága! - har­sogta túl a vásárlók zsivaját. Jóformán nem is érkeztem alaposabban megnézni a sely­pítő srácot, egy csinos, szőke asszonyka e szavakkal ránci- gálta el tőlem:- Ejnye, Jancsika, hagyod azt a bácsit békén! Neked már találtunk apukát tegnap, ma az öcsikédnek keresünk. Az övé hadd legyen valamivel fiata­labb - mondta, s a gyerekkel együtt elvegyült a nyüzsgő tö­megben. ,,Aki keres, talál“ - tartja a közmondás. Nekem keres­nem sem kellett. A feleségem­nek címzett levél ott hevert a szemétkosár tetején. ,,Asszonyom! - állt a levél­ben. - Ez úton bátorkodom felhívni szíves figyelmét férje különös viselkedésére. Már több esetben láttam őt a Szív­hez címzett cukrászdában dél­után négy és öt óra között hol egy szőke, hol egy barna fiatal hölgy társaságában. Ami igaz, az igaz: az ízlése irigylésre méltó, én mégis szánom önt. Egy együttérző sorstársnóje. “ Kavicsok ,, Szóval így állunk“ - gon­doltam magamban s azon kezdtem töprengeni, hogyan védjem meg a családi tűzhely melegét a fenyegető ,,együtt­érzés“-töt.- Este valamivel később jö­vök a szokottnál - búcsúztam másnap reggel a feleségemtől. Az asszony fürkésző tekin­tetet vetett rám, s szótlanul bólintott. A munkahelyemen az első dolgom volt telefonálni férjezett lányaimnak. Szerencsémre. mind a ketten ráértek, s így fél ötkor már az egész család ott lakmározott a Szívhez címzett cukrászdában. Azt talán fölös­leges is mondanom, hogy a feleségemmel Rigó Jancsit lehetett volna fogatni. Micsoda szerencse, hogy az embernek vannak még együtt­érző sorstársai! Új igazgatót neveztek ki a vállalat élére. Beiktatása napján pezsgővel és kaviárral vendégelte meg közvetlen munkatársait. Másnap bort és szalámis zsemlyét szolgált fel a titkárnő a meghívott f/szfv/se- lőknek. Végül az újdonsült igazgató a harmadik napot az üzem termelő részlegének a megtekintésére áldozta. A műhelycsarnokokba már csak néhány leereszkedő, hű­vös kézfogást vitt magával. Azt is elég gyéren osztogatta, mi­vel kevesen tartottak rá igényt Azóta szentül hiszi, hogy a harmadik nap a legnehe­zebb. SZENK SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents