Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-11-18 / 46. szám
% A Martti Haavio Vinkeli úr, a hatalmas Egy napon családi ünnepet rendezett a medve, a farkas és a róka. Az elkészített, nagy halom ételt hosszú asztalra rakták. A tetejébe, dísznek, káposztafejeket tettek. A medve elküldte a meghívókat, és jöttek is a medvék, szarvasok, fajdok. A farkas hívására megjelentek a farkasok, varjak és a szarkák. A róka csak a macskát hívta meg. De odasúgta a medvének: majd meglátják, mi fog történni, ha megérkezik az 6 vendége.- Mi? - kérdezte a medve.- Ugyan, mi? - kérdezte a farkas.- Ha megharagszik, mindnyájunknak jaj!- Hogy hívják? - kérdezte a medve és a farkas.- A neve: Vinkeli úr, a hatalmas - válaszolta a róka. A vendégek körülülték a hosszú asztalt és éppen lakmározni kezdtek, amikor az ajtó mögött megjelent a macska és szörnyű nyávogásba kezdett.- Halljátok! - szólt a róka. - Jön a hatalmas Vinkeli úr! Erre mindnyájan nagyon megijedtek.- Jaj nekünk! - kiáltotta a medve. - Meneküljünk, mert megesz bennünket! Erre a medve, a farkas meg a többi vendég hanyatt-homlok elmenekültek, még hátra se néztek. Ezután a róka meg a macska nekiláttak a sok finom ételnek, csak a káposztákat hagyták meg. így jár az olyan, aki a veszélyt még nem is látja, és máris megfutamodik. Szabó Zoltán fordítása KATONA VOLT A VENDÉGÜNK A nemesócsai (Zemianská Ol- őa) alapiskola vendége volt Mati- csek Imre törzsórmester, a Vyékovi Katonai Főiskola hallgatója. A csehszlovák néphadsereg napja alkalmából szervezett találkozót nagy várakozás és készülődés előzte meg. A találkozó helyszínét, a nyolcadik bések tantermét kicsinosítottuk, a régi padokat szabad szombaton két apuka, Já- rik György és Horváth Zoltán átfestette. (gy méltó körülmények között fogadhattuk vendégünket, iskolánk volt tanulóját. A pedagógusokon kívül mintegy ötven tanuló volt jelen a beszélgetésen, melynek első részében Pázmány Ilona tanítónő beszélt Maticsek Imréről, mint volt tanítványról. Ezután vendégünké volt a szó, aki részletesen elmondta, hogyan lehet bekerülni a katonai főiskolára, milyen ott az élet, milyen kötelességeik vannak a hallgatóknak. Érdeklődéssel követtük előadását azért is, mert végzős tanulók vagyunk. Közben eszünkbe jutott az is, hogy néhány év múlva mi visszatérünk-e, és ha igen, hogyan, egykori iskolánk- ba Horváth Hedvig, Tóth Iveta 1 A Vezúv- vagy ahogy a régi rómaiak nevezték: Vesuvius - egyike Európa ma is működő tűzhányóinak. Olaszországban, Nápoly közelében található, két csúcsa közül a magasabb a Cono Cinere, (magyarul: Hamukúp) 1277, az alacsonyabb, a Monte Somma 1132 méter. Ennek a nevezetes tűzhányónak azonban nem volt mindig két kúpja. A mai formája 1900 esztendővel ezelőtt alakult ki, egészen pontosan: i. sz. 79 augusztus 24-én, amikor a Vezúv szinte teljesen váratlanul működni kezdett. Környékének egykori lakosai bizony nem is sejtették addig, milyen szörnyű veszélyek leselkednek rájuk. Élték a maguk megszokott életét, ki-ki a maga módján, s örültek annak, hogy ilyen gyönyörű és gazdag vidéken lakhatnak. Virágzó városkák keletkeztek a Vesuvius körül: Herculaneum, Pompeji, Stabiae például, hogy csak az ismertebbeket említsem, s a hegy (amelynek akkor még csak egy csúcsa volt) békésen figyelte és őrizte mindennapjaikat. Az említett napon, tehát i. sz. 79 augusztus 24-én délelőtt még ragyogóan sütött a Nap, amikor egyszer csak egy óriási méretű és különös alakú felhőre lettek figyelmesek az emberek. Az egyik szemtanú, az ifjabb Plinius később, Tacitushoz írt levelében így jellemezte: , .Alakja leginkább a lombos fenyőéhez hasonlított, mert hosszan magasba nyúló törzse fent mintegy szerteágazott, bizonyára azért, mert a kitörő gőz ereje felhajtotta, majd amikor az csökkent, s már nem emelte, vagy talán saját súlyánál fogva is, széliében elömlött. Olykor fehér volt, A pusztító VEZÚV olykor szennyes és foltos, aszerint, hogy földet vagy hamut kapott fel“. A hamufelhó egyre terebélyesedett, majd lassan ellepte a tájat; forró hamu és tajtékkő hullott az égből, a levegőben fojtó és mérgező gázok terjengtek. Az emberek egyszeriben rádöbbentek a helyzet komolyságára, s aki csak tehette- gyalog, hajóval vagy lóháton- elmenekült. A katasztrófa azonban olyan gyorsan és váratlanul következett be, hogy sok ember a városokban rekedt. Különösen Pompejiben maradtak nagyon sokan, a régészek mintegy 2000-re becsülik az áldozatok számát. A sűrűn hulló hamu maga alá temette a város épületeit és mindent, ami ott maradt, az emberek és az állatok tetemeit is. Az esővíz hatására a hamu betonkeménységúvé dermedt, így megőrizte az utókor számára a 20 000 lakosú város szinte minden részletét. A megkeményedett hamu felvette a tárgy alakját, s ha a szerves anyag idővel el is mállott, a helye megmaradt, elég volt csak gipszet tölteni belé, s máris „előhívhatóvá“ vált az egykori tárgy vagy test. Sok ilyen gipszöntvényt készítettek a Pompejiben elpusztult emberekről, akik kétségbeesetten próbálták megmenteni az életüket. Az egyiket a börtöncellában érte a végzet, a másik gyermekével együtt pusztult el, a harmadik az étellel megrakott asztal közelében rogyott össze holtan. Akadt olyan is, aki még ebben a helyzetben is a kincsére, az aranyaira gondolt, azt szerette volna biztos helyre menekíteni. Pompeji nem támadt fel újra halottaiból, de felbecsülhetetlen értékekkel, ismeretekkel szolgált a tudománynak. Az elpusztult Herculaneumra új város telepedett, de a vastag agyag- és kőréteg alatt ott szendereg az egykori település is, amely talán még nagyon sokáig fogja őrizni titkait. Lacza Tihamér DÉNES GYÖRGY A szúnyog tilinkó|a llinkó, bilinkó, a szúnyog pirínkó. A szúnyog pirinkót fújja a tilinkót Itt fújja, ott fújja, szöcske a tanúja. IX. A TEXTIL Az iparművészeti ágazatok közül a textilművesség áll legközelebb az emberhez. A tex- tilmúvességbe tartoznak azok az eljárások, amelyekkel fonalas, szálas anyagokat szövetté dolgozunk fel, illetve amelyek alkalmazásával a kész anyagokat díszítjük. A textilalapanyagok lehetnek természetesek (len, szalma; gyapjú stb.), vagy mesterségesek (fémszálak, műselyem). A legősibb textiltechnika a szövés; ennek legkezdetlegesebb formája a vesszőből font sövény, kosár. Aki látott már ilyet vagy megfigyelte, mint javítja édesanyja a zoknit, az könnyen megérti e technikát. Lényege, hogy kifeszített fonalak (láncfonalak) között (fölött és alatt) vetülékfonalakat bújtatunk át. Szőni leggyorsabban szövőszéken lehet, de az alapokat megtanulhatjuk vakkereten is, amelynek két ellentétes oldalára szögeket verünk, egymástól 1 cm távolságra. A szögek közé feszítjük ki a láncfonalat vékony, de erős spárgából. Vetülékfonalnak használhatunk színes fonalmaradékokat vagy régi ruhából szabdalt csíkokat. Először egy, kb. 3 cm széles kartonszalagot fűzzünk a láncfonalak közé, csak ezután kezdjük el a szövést. Az egyes sorokat villával ütögetjük szorosan egymáshoz. Vízszintes csíkozással kezdjük a munkát, s ha ez már jól halad, próbálkozhatunk különféle minták készítésével is. Szőhetünk lábtörlőt, térítőt, faliképet. Ezzel az eljárással készül a szőnyegek többsége is. A szönyegké- szítés másik módja a csomózás: a láncfonalakra rövid, egyforma hosszú vetülékfonalakat kötünk, s a csomókat soronként átszőtt fonallal rögzítjük. Az így készült szőnyeg vastag, „süpped“ a láb alatt. A textiltechnikának ugyancsak régi módja a hímzés. Ez nem más, mint az alap díszítése különféle fonallal és öltéssel a minta szerint. Díszítő jellegű a csipke is. Készítésének módja szerint lehet varrott, vert, csomózott (macramé), horgolt. A vertcsipke készítése nálunk a Szepességben háziipar volt. Különböző textilhulladékból készíthetünk rátétes képet - applikációt. Lerajzoljuk elképzelésünket, majd a kép egyes részeit más-más anyagból szabjuk ki és egyszínű alapra varrjuk. Az anyagdarabokat ügyesen kell egymáshoz válogatnunk, nehogy a színek és a minták harsányságában elvesszen a kép lényege. Az előző részben leírt, fémhuzalból készült képekhez hasonlóan csinálhatunk faliképet fonálból is. A hozzávaló keretet vékony falécekből készítjük, a keretbe szabálytalan távól- ságokra szögeket verünk a ki- feszítendó fonalak számára. Az egyszínű szövetek festésére szolgál a batikolás. Jávái eredetű, a Távol-Keleten ma is élő népművészet. Nálunk két fajtája ismert: a csomózott és a festett batik. A csomózott úgy készül, hogy a tiszta, fehér anyagot több helyen összefogjuk és erős spárgával jó szorosan körbetekerjük. Az így előkészített anyagot pár percre festékoldatba mártjuk. Az oldatot az üzleteinkben kapható Dúha festékből készítjük az utasítás szerint. A megfestett anyagot kiöblítjük és lefejtjük róla a spárgát. A spárgával fedett helyen a textil fehér marad, érdekes csíkozással. A csíkozás lehet körkörös, cakkos, párhuzamos, aszerint, hogy az anyagot hogyan fogtuk és kötöztük össze. Az igazi batikolási eljárás a festett batik. Azon alapszik, hogy a textil viasszal fedett részei nem szívják magukba a festéket. A fehér textilt vakkeretre feszítsük ki. Olvasz- szunk fel egy kis lábasban méhviaszt vagy gyertyát (vigyázva, hogy fel ne forrjon), és kenjük be az anyagot a forró oldattal ott, ahol fehér színt szeretnénk. A viaszoldatnak az anyag túlsó oldalára is át kell hatolnia, mert különben hiába dolgoztunk. A festést mindig világos színnel kezdjük. Készítsünk például sárga textilfestéket, s a keretről levett textilt tegyük bele. Minél tovább tartjuk a festékben, annál erőteljesebb színt kapunk. Kiemelés után alaposan öblítsük le tiszta vízzel, majd szárítsuk meg. Száradás után folytatjuk a festést a forró viasszal ott, ahol sárga színt szeretnénk. Most megismételjük az előbbi eljárást, mondjuk piros festékkel. Ha a textil ismét megszáradt, s már nem akarunk több színt használni, akkor az anyagot viasztalanítanunk kell. Helyezzük több réteg újságpapírra vagy itatósra, fedjük be. újságpapírral, és forró vasalóval vasaljuk át. A papírt gyakran cserélgetjük, így a viasz hamar felszívódik. JURÁS ÉVA ARCOK, ÁBRÁZAT0K A mosolygós, haragos, bosszankodó, derűs arcok látszatra egyformák. Ha jobban megnézitek ókét, apró, de lényeges különbségeket fedezhettek fel rajtuk. A tizenegy figura közül ugyanis csak kettő azonos. Melyik ez a kettő? SZÁMOLÓSDI A körökben található számokat írd be az alsó ábra üres négyzeteibe úgy, hogy a számjegyek összege mind a három oszlopban 30-30 legyen. öoo 0 0 0 0 0 0 — — T T RL 0. MEGFEJTÉS A november 4-i számunkban közölt feladatok megfejtése: a) tizen b) Pétervár; 15; Ob, Jenyiszej, Lena; A. A Fagyejev; Lada, Moszkvics, Zaporozsec, Volga, Zsiguli. Nyertesek: Pócsik Márta, Nyitracsehi (Nitrany); Horváth Andrea, Ragyolc (Radzovce); La- dos Iván, Losonc (Lucenec); Száraz Mónika, Nagykér (Milanovce); Varga Csilla, Lédec (Ladice). ÚJ 18 «■ 4 1983. XI.
