Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-11-18 / 46. szám
H ázanként valóságos családi rítus alakul ki a televíziózással kapcsolatban. Megfigyelhető, hogy a család tömbszerúen viselkedik a tévézés során. Az egyéni, ízlésbeli különbségek eltűnnek, ki-ki beül a megszokott karosszékébe, és jöhet a műsor. Érdekes, de száz család közül kilencvenkilencben a férfi a tévénézés során is megőrzi domináns viselkedését. Ha tehát az 1-es csatorna meccset közvetít, a 2-esen hiába sugároznak játékfilmet, amelyet - a férj kivételével - mindenki szívesebben nézne; vita tárgya sem lehet, hogy ez esetben - az apa igénye szerint - az egész család meccset néz. A tévézéssel kapcsolatos normák, szerepek rendszerint különben is tükrözik a családi hierarchiát. Olyan helyeken, ahol általában egy személyben Tévézik a család az apa dönt családfőként, igényli, hogy mindenben az engedélyét, hozzájárulását kérjék; rendszerint a tévéhez is csak a papa nyúlhat, ö kapcsolhatja be, erősítheti a hangot stb., ha a család más tagja kifogásolja a kép minőségét, legfeljebb annyit tehet, hogy megkéri a családfőt, állítsa be a képet rendesen. Sok esetben a tévé, bizonyos értelemben a gyermek- nevelés, pontosabban a gyermek büntetésének eszköze lett. Manapság a ,,nem nézheted a televíziót“ legalábbb olyan súlyos megtorlásnak számit, mint hajdanában a sarokba térdeltetés. A vizsgálat eredménye mindenesetre jól tükrözi a szabad idő eltöltésével kapcsolatos szokások változását. Ami a nagy családi tévézéseket illeti, ellentmondó vélemények fogalmazódtak meg. Egyrészt sokan rombolónak tartják a passzív televíziózást, testi és lelki értelemben egyaránt. Ellustit, kényelmességre nevel, sőt kifejezetten hizlal; megszünteti a családtagok közötti kommunikációt, elvon a barátoktól, könyvektől, sporttól; aktív élmények helyett passzív szemlélődést kínál az embereknek, különösen káros a kisgyermekekre, akik túl korán ismerik meg az élet borzalmait, és fáradt, szorongó, körömrágó és enyhén túltáplált páciensei lesznek a gyermekpszichiátereknek. Mások viszont úgy vélik, a mindennapos közös tévénézés hatására erősödhetnek a családot összetartó erők. A család struktúrája lehet mérvadó abban, hogy pozitívan vagy negatívan alakul a családi tévézés, mert lehet éppúgy vita forrása, mint közös művészi élmény, amelyről később hosszasan lehet majd beszélgetni. A tévé nagy előnye, hogy helyben van, nem kell kiöltözni, készülni, közlekedni, a gyerek felügyeletéről gondoskodni - és mégis tájékoztat, szórakoztat, tanít. (Részlet Bedecs Éva azonos című írásából). Tengeren innen, tengeren túl - gyerekeknek Az idén ősszel hetedik alkalommal rendezték meg Bratislavában a gyermek és ifjúsági televíziós műsorok nemzetközi fesztiválját, a Prix Danube-öt, melyre szép számban érkeztek külföldi vendégek is, televíziósok és újságírók. Ilyenképpen lehetőség nyílt szélesebb körű eszme- és tapasztalat- cserére, a részvevők szemináriumokon és kötetlen baráti találkozókon tájékoztatták egymást, mondtak véleményt a legifjabb nemzedéknek szánt műsorokról, beszéltek saját televíziós gyakorlatukról, szemléletről, korszerűségről. Ezekből a beszélgetésekből ízelítőt adott annak idején a Csehszlovák Televízió fesztiválkrónikája, de a szemle bulletinjeibe is bekerült jónéhány, amelyekből most kis válogatást teszünk közé. Főként olyan televíziós műhelyek vezetői, munkatársai nyilatkoznak, amelyek távol vannak tőlünk vagy kevésbé ismertek, de műsoraikkal időről időre találkozhatunk a képernyőn. Vilma Montesino (Kuba):- Minden korosztály számára készítünk hetenként, kéthetenként jelentkező műsorokat, továbbá szórakoztató jellegű klubadásokat. A dramatikus és zenés programok nem a mi osztályunkon születnek, hanem ahol az ilyen típusú felnőtt műsorok is. A Kopp, kopp! Ki az? című sorozatunk a hazai és a világirodalom olvasására igyekszik serkenteni a gyerekeket. Bábokká alakulnak át a könyvek szereplői, és elmonják, eljátsszák az alaptörténetet. Az A-B-C című műsor matematikából is fizikából ad ismereteket, tudósokkal szervezett beszélgetések révén is. Minden kedden jelentkezik a Színes kör, mely tudományos-ismeretterjesztő adás. Kameráinkkal ellátogatunk üzemekbe, különböző szakmákat mutatunk be a tanulóknak, így is segítve őket a pályaválasztásban. A Játékra fel! című műsor a fizikai rátermettség fejlesztését van hivatva ösztönözni. A Beszélgetések ideje című műsort fiatalok vezetik, vendégeik különböző együttesek, érdekes személyiségek, a hadsereg és a szakszervezetek képviselői. Egy másik rendszeresen jelentkező adásban kubai iskolák sportcsapatai versengenek, egy további az ifjú amatőr művészeké. A drámai műsorok szerkesztősége mindenekelőtt sorozatokat készít az ifjúság számára. Fő téma a szerelem, a barátság, de figyelmet szentelünk az internacionalista nevelésnek is. Sok műsor foglalkozik a kubai forradalommal. Ada Grythe Haug (Norvégia): - Három korosztály számára készítünk műsorokat, külön-külön a 3-10, a 10-14 és a 14-18-20 éveseknek.. Mind az egyszeri adásokban, mind a sorozatokban arra törekszünk, hogy azok inspiráljanak, aktivizáljanak és szórakoztassanak is. Úgy gondoljuk, hogy ezt sikerül elérnünk. Ha lehet így mondani, a legrealisztikusabb műsorokat készítjük a legkisebbek számára, hogy megismerhessék az őket körülvevő világot, dolgokat, a természetet, az állatokat, a virágokat. Hetenként háromszor a hallássérült gyerekeknek sugárzunk műsort. Mivel nálunk a gyerekeknek csak mintegy 20-25 százaléka jár óvodába, iskolai előkészítőbe, ezért igyekszünk fölvállalni ezeknek az intézményeknek a szerepét is. Havonként egyszer képet adunk a legifjabbak kulturális életéről, e programban énekelnek, játszanak, szavalnak, színdarabot adnak elő a gyerekek. A nagyobbak körében rendkívül népszerű az a huszonöt perces műsorunk, amelyben a pubertáskor kérdéseiről, a szerelemről, a szülők és a pedagógusok tekintélyéről, az önállóságról, a szófogadásról, a szabadságról, a háborúról és a békéről szólunk. Nem „sztárokkal“, hanem „hétköznapi" emberekkel találkoznak itt az ifjú nézők, olyanokkal, akik tudnak a nyelvükön szólni. A 14-20 évesek számára a fő műsoridőben, az esti híradó után sugárzunk, merthogy az ő problémáikat olyan fontosnak tekintjük, mint a felnőttekéit. A fiataloknak tudniuk kell, hogy köztük és köztünk híd van, amely összeköt bennünket. És a témák? A fiatalok gyakran nem találnak munkát, sokat áldoznak a lakásra stb. Nagyon fontos, hogy segítsünk nekik problémáik megoldásában. Heikki Aarva (Finnország):- A gyermekműsorok alkotói nálunk jelenleg mindenekelőtt az emberi kapcsolatokat érintő kérdésekkel foglalkoznak, minden e területen alkalmazható műfajban, mesefeldolgozásokban, animációs és dokumentumfilmekben. Minden szerdán és csütörtökön, öt perccel a gyermekműsor kezdete előtt egyenes adásban válaszolnak a gyermekek leveleire, telefonon föltett kérdéseire. Beszélgetnek velük a munkáról, az életről és a halálról, a barátságról, a gyerekek és a felnőttek közti viszonyról. Ilyenformán szót ez a műsor a nagyobbakhoz is, akik számára egyébiránt információs adásokat is készítenek. Például sorozatot azokról az állatokról, amelyeket a kipusztulás veszélye fenyeget. Az ország történelmével egyebek között dokumentumösszellítások- ban ismerkedhetnek az ifjú nézők. Természetesen nem hiányoznak a vetélkedők sem. Enrique Nicanor Gonzáles (Spanyolország):- A mi televíziónk két csatornán sugároz műsort; az első naponta 18 órától 20.30-ig kimondottan csak a gyerekeknek, és ugyancsak nekik egész szombat és vasárnap délután, míg a második az ifjúságnak, az esti órákban. Semmi esetre sem célunk didaktikus programok készítése. Hanem az, hogy szórakoztassuk, tanácsokat adva irányítsuk a gyerekeket. A Robinson című magazinunkkal az önálló alkotómunkára, a szabad idő hasznos eltöltésére igyekszünk sarkallni nézőinket, miközben irodalmat is ajánlunk az éppen szóban forgó szakmából. Fiatalok, vagyis nem hivatásos alkotók, készítik a Szabad pálya című magazint, amelyekben saját problémáikról, érdekeikről szólnak, és bemutatkoznak fiatal művészek is. Egy másik műsor a felnőttekkel már ismertetett hírek összefoglalója, a gyermekek korához igazítva, olyképpen is, hogy a bemondók 12-13 évesek mindössze. Amatőr színjátszók, élegyüttesek mutatkoznak be a Színház című magazinban. Különböző okok miatt a mi fiatal televíziónk jelenleg kevés dramatikus művet készít. A kortárs irodalomból merítünk, egyúttal arra törekedve, hogy erősítsük a függetlenség és a demokrácia tudatát az emberekben. Az ifjúsági műsorokban olyan szociális kérdések megoldását szeretnénk elősegíteni, melyek e korosztályt foglalkoztatják. Frits Raben (Dánia):- A jövő évben gyerekek készítenek agy, tizenkét órás műsort. Dánia különböző részeiben lakó lányok és fiúk hat csoportot alkotva járják majd az országot 8 mm-es kamerával. Minden csoport két műsort készít - Dánia nyáron, illetve Dánia fé/encímmel. így alakul ki Az én Dániám, vagyis egy teljes kép hazánkról, ahogy a gyerekek látják. Donka Spicsek (Jugoszlávia):- Naponta, fél órában, művészeti műsort adunk a gyerekeknek, ezenkívül még kilencven perc az övék vasárnap délelőtt, amikor is olyan összeállítást közvetítünk számukra, amelyben az éneken, a versen kívül főként beszélgetések szerepelnek a kicsinyek körében is közdekvelt személyiségekkel, művészekkel, tudósokkal, érdekes emberekkel. E műsor változatos, vidám, és mondanom sem kell, nagyon népszerű. Akárcsak egyik-másik sorozatunk. De nagy tetszést arattak a csehszlovák sorozatok is, a Felhőkből jött, az Arabella. És hát a Kórház a város szélén, mely ugyan nem gyermek- műsor, azért végignézték nálunk is a gyerekek. - bor Szegény Dzsoni és Árnika avagy kacsakaland kicsiknek és nagyoknak Hol volt, hol nem volt, valahol a nagyerdőn túl, ahol mindenki rózsaszínűnek látta a világot, ahol nem voltak üveghegyek, mézeskalácsházak, kolbászból font kerítések, ahol még csak csodalámpák sem égtek, élt egyszer egy szegény vándorlegény, akit Dzsoninak hívtak. Dzsoninak nem voltak szülei, testvérei, barátai, nem volt háza és szobája sem, csak egy kopott tarisznnyája, amely üresen lapult az oldalán. Szabad volt, mint a szél. Senki és semmi nem állta útját. Hajnaltól estig egyedül járta az erdőt; úgy élt, ahogy rajta kívül senki más. Aztán egy napon találkozott Árnikával, a bölcs, engedékeny Ostor király gyönyörű, jószívű lányával, és vége lett a szabadságának. Szegény Dzsoni és Árnika egymásba szerettek. De mielőtt összekelhettek volna, közbeszólt a Százarcú Boszorkány, aki denevérként röpköd és viharként száguldozik a nagyerdőben, kinek varázsereje erősebb minden földi hatalomnál. Nem volt ö szerelmes sohasem, társra, jóbarátra egyszer sem vágyott; fekete macskájával ét az erdő sűrűjében. És mint minden boszorkányt, őt is a gonosz varázslatok éltették. Szegény Dzso- nit és Árnikát például kacsává változtatta. Persze a mese végén, ahogy az általában lenni szokott, mindenki elnyeri méltó jutalmát. Dzsoni Árnika kezét, Árnika Dzsoni szívét, a Százarcú Boszorkány pedig elpusztult a fák között. Sólyom András alkotása, a Szegény Dzsoni és Árnika Lázár Ervin mesejátéka alapján született és bizonyára felejthetetlen élményt jelent majd a gyerekeknek. A film címszerepeit Puskás Tamás és Nyertes Zsuzsa alakítja, a Százarcú Boszorkányt pedig Törőcsik Mari kelti életre. (szabó) Nyertes Zsuzsa és Puskás Tamás, a film főszereplői (Hegyi Gábor felvétele) Pompeji utolsó napjai Lord Lytton 1834-ben írott regényéből, a Pompeji utolsó napjaiból a harmincas években es a hatvanas évek második felében is készült film. Londonban most forgatják a legújabb változatot: ez tízrészes tévésorozat lesz, Peter Hunt rendezésében. Szereplői között van Laurence Olivier, Ernest Borgnine, Olivia Hussey, Maruli Tolo és Franco Nero. - Képünkön: Franco Nero és Olivia Hussey, Zeffirelli Romeo és Júlia- filmjének Júliája.
