Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-11-18 / 46. szám

i 1.18. TÁVOLI ÍZEK - KÖZELBEN- Csehországban jelenleg vagy tíz olyan étterem van, amely az ínyenc­falatokat kedvelőket ázsiai különle­gességekkel, főleg a világszerte híres kínai konyha remekeivel várja. Szlo­vákiában miénk az első - a Banská Bystrica-i LUX-szálló öt részlegének, köztük a LOTOS Ázsiai Étteremnek alig huszonkilenc éves vezetője, Ev- zen Kletzl, e szavakkal invitál a szak- szervezeti művelődési házban tavaly december elején megnyílt s azóta nagy érdeklődésnek örvendő új léte­sítménybe. Korábban itt egy III. osztályú ven­déglő volt. A múlt év derekán az üzemvezető és Ján Boőkay, a szállo­da igazgatója akiknek igen jó a kapcsolatuk a prágai és a brnói kínai étterem nagy tapasztalatokkal rendel­kező vezetőivel és személyzetével - gondolt egy nagyot: Miért ne lehet­ne nálunk is ilyesmi? OLCSÓN ÉS TÁRSADALMI MUNKÁVAL A kérdésre nemsokára tettel adtak választ. Késő ősszel megszületett a helyiség átalakításának terve. Külső segítség és költségek nélkül. Ezt kö­vette a munka neheze. Az Orient- boltokban országszerte kiszemelték és megvásárolták a szükséges ere­deti kínai berendezést. Egyebek kö­zött az asztalokat egymástól elválasz­tó kézzel festett spanyolfalakat, a szí­nes jeleneteket ábrázoló csillárokat, a porcelánt, a díszes térítőkét, az evöpálcikákat, a szőnyegeket, vázá­kat, képeket. Egyszóval az ötven szé­ken kívül - ennyi a vendéglő befoga­dóképessége - mindent. S azután összesen tíz ember - közülük az üzemvezető a legidősebb - társadal­mi munkában ezerötszáz órát dolgo­zott, hogy a lelkesen fogadott szán­dék megvalósuljon. Mindez hihetetle­nül olcsón - összesen nyolcvanezer koronáért. A megnyitás előtt már csak az eredeti alapanyagokat kellett be­szerezni, hogy megindulhasson az üzem. A termet főleg a vörös és részben a fekete szín uralja. A menyezetet dús ráncokba szedett baldachin borítja. Alatta a csillárok szórt fénye hangu­latvilágítást varázsol a gondosan megterített asztalok fölé. A vendéget nemcsak a fópincér udvarias szava fogadja, hanem a kínai klasszikus zene halk, szokatlan dallama is. A le­vegőt finoman áthatja a tömjénre tá- volian emlékeztető kellemes illat. A teremnek hangulata, sajátos légkö­re van. Nagy köralakú asztalnál foglalunk helyet. Mielőtt elkalandoznánk az eg­zotikus ételek és italok birodalmában, parlagibb dolgok iránt érdeklődünk.- Nyitvatartás?- Vasárnapot kivéve minden nap, mégpedig délután fél öttől éjfélig. Csütörtök, péntek és szombat a leg­forgalmasabb. Ekkor rendszerint telt házunk van, ilyenkor ajánlatos az elő­zetes helyfoglalás. De különben is jól megy az üzlet. Forgalmunk havonta nagyjából százezer korona. S nem­csak a közeli LUX-szálló nyugati vagy tengerentúli vendégei,,tévednek be“ ide, hanem sokan például Magyaror­szágról, a Szovjetunióból, és termé­szetesen hazaiak is. KÉSZÜL A KUNG-PAO Az állandó étlap gazdag kínálatról tanúskodik. Például huszonötféle fő­ételből lehet választani. Képzeletben megjátszom a „terülj asztalkámat", íme, a gondos tanulmányozás ered­ménye: étvágygerjesztőnek két centi- liternyi, a híres zsen-sen gyökér kivo­natával ízesített Giseng párlat. Utána előételként fekete kacsatojás. (Annak ellenére, hogy a főszakács, a 23 éves Ján Lepieé elmagyarázza, hogy ezt előzetesen tőlünk sokezer kilométer­nyi távolságra korpába és agyagba burkolva, három hónapig a földben „érlelik“, majd agyagedényekben jut­tatják el rendeltetési helyére. Itt az­után a burkát gondosan leszedik, megmossák a tojást és hideg szója­mártással körítve tálalják). Következik a leves. A Sobát választom. Tyúkból készült eróleves, vékonyra szeletelt sertéshússal, többféle zöldséggel, kí­nai szárított fekete és szagos gombá­val és különleges fűszerekkel. A fő­étel a sertéshúsból készült Kung-pao. (Lényege: kis kockákra vágott negy­ven dekagramm sertéscombot meg­hintenek egy kanálnyi keményítőliszt­tel. Nagyon forró olajban 3—4 percig hirtelen pirítják, majd hozzákevernek három kanálnyi szójamártást, egy kis- kanálnyi őrölt gyömbérrel ízesítve. Szüntelen keverés mellett tetszés szerint hozzáadnak előzőleg csíkokra felvágott és olajban megpirított csípős paprikát s a kész ételhez öt deka földimogyorót.) Körítésnek megfelel a párolt rizs. Mindezt leöblítem egy deci rizsborral és - ha kedvem úgy tartja s bírja még a gyomrom - cse­megeként jöhet még sült alma, méz­zel, meglocsolva egy kevéske lángra- lobbantott finom likőrrel.- Tekintsünk most el az elmélettől. „Mibe fáj“ egy ehhez hasonló ren­delés?- Száz, százhúsz koronába - gon­dolkodás nélkül válaszol Lubomír Ho- lica fópincér. Evzen Kletzl pedig hoz­záteszi: - Országszerte az összes többi hasonló étterem legalább egy osztállyal feljebb számláz. Mi a II. osztályú éttermek kategóriájába tarto­zunk. Ha jól meggondolom, borsos a számla! Viszont nem nagyobb, mint más II. osztályú étteremben, ilyen bőséges fogyasztás mellett. Egyszó­val legalább egyszer ezt is meg lehet próbálni. Mert noha a réges-régi szó­lásmondás szerint Ki mint szokta, aképp ropja, vagyis magatartásunkat- és ez vonatkozik étkezésünk mód­jára is - szokásaink irányítják, azért időközönként majd mindenki ismer­kedni kíván idegen, furcsa ízekkel. ITT NEM KELL TŰKÖN ÜLNI- A kínai konyha - így a fószakács- igen nagy választékot kínál. Vi­szonylag könnyű, s rendkívül változa­tos. Sok zöldséget is használ.- Főleg mit?- Káposztát, hagymát, fokhagymát, kápiapaprikát, nagyon fontos a póré­hagyma, a szójabab, s az olyan kü­lönlegességek is, amilyen például a bambuszrügy. Természetesen igen sok fűszert is.- A receptek honnan vannak? Sza­kácskönyvekből?- Részben - válaszolja Evzen Kletzl. - De a csehországi éttermek is a segítségünkre voltak. Meg aztán menet közben is tanultunk. így példá­ul szeptemberben itt járt nálunk a Ma- gas-Tátrába menet a tokiói kínai étterem japán szakácsa, akit egy évre Budapestre szerződtettek. Vacsora után kötényt kötött és zárásig a kony­hában mutatta be tudását. Sót, né­hány receptjét is ránk testálta...- Mennyit kell a megrendelt ételre várnia a vendégnek? A válasz meglepő: - Minden étel alapanyagát idejében, előzetesen fel­dolgozzuk, előkészítjük. így azután egy-egy főétel két-három perc alatt kész. A megrendeléstől számított hét percen belül tálaljuk. Nem könnyű dolog ez - mondja a fószakács, mi­közben kezében a félgömb alakú spe­ciális serpenyővel azonmód bizonyít is. S ugyanezt teszi a megrendelt étellel elsiető Lubomír Holica is. Majd egy pillanatra ismét hozzám szegőd­ve, ezúttal nem kérdésre válaszol:- Valamennyien szeretjük ezt a mun­kát. Érdekel bennünket. A látottak és a hallottak alapján úgy érzem - nem közhely ez. S ezt meg­erősíti A panaszok és kívánságok könyve is, amelyben sok-sok nyelven csak dicséret olvasható. GÁLYIVÁN Fehér köpenyekben, karjukon vörös kereszttel vesznek részt minden tömeg- megmozduláson, ott vannak a május el­sejei felvonulók, a béke-ünnepségek i résztvevői között, hogy szükség esetén segítséget nyújtsanak. A kórházak fekvő betegei jól ismerik a fehér főkötős fiatal lányokat, akik szívesen igazítják meg fejük alatt a párnát, friss vizet öntenek a poharukba, s leülve ágyuk szélére meghallgatják panaszaikat. A bratislavai Nedbal utcai Egészség- ügyi Szakközépiskola több mint 1100 növendéke most tanulja a szakmát. Saját bevallásuk szerint örömmel segítenek, számukra természetes, hogy tagjai a Vö­röskeresztnek, hogy önkéntesen, lelke­sen végeznek mindennemű társadalmi munkát - szabad idejük rovására.- Lányaink jól megállják a helyüket, látszik, hogy kedvük van ehhez a munká­hoz - magyarázta Nadezda Jariabková, az iskola igazgatóhelyettese, a Vöröske­reszt iskolai alapszervezetének elnöke.- Diákjaink nemcsak az iskolában és a kötelező kórházi gyakorlaton, hanem azon túl is megtesznek mindent, hogy segítséget nyújthassanak. A másodikos, harmadikos lányok elhatározták, hogy minden szombaton szolgálatot vállalnak Bratislava szociális otthonaiban, s gon­dozni fogják az otthon lakóit. De erről hadd beszéljenek ők - mutatott a lá­nyokra. Egymás szavába vágva, hol nevetye, hol könnyes szemmel mesélték élmé­nyeiket.- Eleinte elképzelni sem tudtuk, hogy mit fogunk, mit kell ott csinálni - mondta Rablánszky Anna.- Tudtuk, hogy szükség van ránk, a munkánkra, ezért szívesen mentünk- emlékezett Cséfalvy Ágnes és Szabó Emőke. - Orvosságokat osztogattunk, injekcióztunk, segítettünk az ebéd szét­osztásában, de leggyakrabban beszél­gettünk az otthon lakóival.- Vagyis inkább ők beszéltek, s mi hallgattuk őket - mondták. - Pedig sok­szor nagyon szomorú dolgokat kellett végighallgatnunk, az elhagyott szülők, nagyszülők nehéz életútjukról, sorsukról, fájdalmaikról meséltek... Gyakran előfor­dult, hogy együtt sírtunk velük. Sajnos, tehetetlenek voltunk, hiszen ebben nem tudtunk nekik segíteni és ez elkeserített minket - vallották. A lányok elmondták, hogy gyakran kérték meg őket különböző levelek meg­írására és ha az időjárás kedvezett, sé­tálni mentek azokkal, akiknek egyedül nehezükre esett volna a járás.- Szinte vártuk, hogy mikor jutunk is­mét sorra, mikor halljuk, látjuk újra a né­niket, bácsikat - mondta Cséfalvay Ági, majd Szabó Emőke hozzáfűzte. - Olyan jó volt hallani: jönnek a kislányaink! Az ajtóban, az ablaknál vártak már minket! Mészáros Jana elmesélte, hogy gyak­ran kis műsoros délutánokon szórakoz­tatták az otthon lakóit, ajándéktárgyakat készítettek, nőnap előtt pedig ibolyát szedtek számukra. És ismét nevetve em­lékeztek egy-egy vidám történetre, meg- hatottan beszéltek arról az örömről, amit ök szereztek az öregeknek.- Sajnáljuk, hogy most, mivel negyedi­kesek lettünk, megszűnt ez a szombati programunk - mondták szinte egyszerre.- A gondozást átvették a fiatalabbak, mindig a második és a harmadik évfo­lyam diákjai látogatják az otthonok lakóit, mert az érettségi előtt álló lányoknak sokkal többet kell tanulniuk - szólt közbe az igazgatóhelyettes. - Ugyancsak a fiatalabbak közül kerülnek ki azok az önkéntes gondozók, akik a magányos, egyedül élő öregeket otthonukban látják el. Mindig a nemzeti bizottság adja meg ezeknek az idős lakosoknak a címét, s a diákok döntenek arról, ki kit fog gondozni. Tavaly tizenegy önkéntes gon­dozónőnk volt, természetesen ezért a munkáért a lányok semmiféle anyagi juttatást nem kaptak. Elmesélték, hogy nagyon élvezik a kórházi gyakorlatot, ami ebben az isko­lai évben már háromnapos. Buszkén mu­tatták a simára vasalt főkötöjükön díszel­gő négy sávot, amely láttán a kórházak­ban már mindenki tudja, hogy ók nemso­kára hivatásos egészségügyi nővérek lesznek.- S hol szeretnének elhelyezkedni?- A legérdekesebb a sebészet. Oda vágyunk. Tudjuk persze, hogy máshol is nagy szükség van ránk, de ott a legmoz­galmasabb az élet - vallották. - Ott látszik legjobban a közös összefogás eredménye, amikor a páciens egészsé­gesen távozik a kórházból. És ugye ennél nagyobb öröm, elégtétel nem is kell?! Jó. volt beszélgetni ezekkel a lányok­kal, élvezni lelkesedésüket, szakmasze­retetüket, de jó volt hallani az együttérzés szavait is. Néhány hónap múlva kikerül­nek az iskolából s munkahelyükön kell bizonyítaniuk. Tudják, hogy sokkal több lesz a feladatuk, kötelességük, de azt akarják, hogy legyen néhány röpke pilla­natuk arra is, hogy megállva egy-egy beteg ágyánál kedves szóval, barátságos mosollyal is segítsenek a rászorultakon. PÉTERFI SZONYA (Archív felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents