Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-11-11 / 45. szám
-4. > Tizenhat évig (1962-1978) volt az UEFA alelnöke, most a szövetség tiszteletbeli tagja. Rajta kívül csak Stanley Roust érte ez a kitüntetés, mellyel a labdarúgás fejlesztésében és népszerűsítésében szerzett rendkívüli érdemekért tisztelték meg a két sportvezetőt. Barcs Sándor javaslatára indították útjára a BEK után a KEK-et, kezdeményezésére jött létre a 16 éven aluli játékosok Európa-bajnoksága (korábban UEFA-torna). Harminchat esztendőn át volt az MTI vezérigazgatója, 1950 és 1963 között 6 irányította az MLSZ-t, jelenleg is az elnökségben foglal helyet. És a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja... A magyar-dán Európa-bajnoki meccs utáni napon beszélgettünk. Nem rejti véka alá véleményét.- Egy klasszissal jobb volt a dán csapat. Szimbolikusan mondva: ők viselték az elegáns koppenhágai szalonban varratott modern öltönyt, a mieinken idejétmúlt ruha volt... Manapság is akad még öröm és izgalom a futballpályá- kon. Főleg a nemzetközi kupamérkőzéseken S' Beszélgetés Barcs Sándorral, az UEFA volt alelnökével • Ha már a „stafírungnál“ tartunk: nem kellene-e új köntösbe öltöztetni a világ labdarúgását szabálymódosításokkal, reformokkal, hogy élvezhetőbb, látványosabb legyen a játék?- Nem. Nincs szükség szabálymódosításokra. Nem a paragrafusokban van a hiba. • Lehet, hogy igaz. De ha például az ellenfél csatárát jó helyzetben a 16-os környékén lerántják, fellökik, csak szabadrúgást kap; a lövés pedig rendszerint elakad a négy-öt méterre álló sorfalban. Megérte a szabálytalanság. Ellenkező esetben valószínűleg gól lett volna az akcióból...- Az emberekben van a hiba. A játékvezetőkben. Mert a szabály világosan kimondja: lerántásért, buktatásért ki kell állítani a vétkest, a sorfalnak pedig 9,15 méterre kell állnia a szabadrúgáshoz letett labdától. Vannak bírók, akik ilyen tekintetben könyörtelenek... • Igen, igen. De a többségük nem! És ez okozza a bonyodalmakat, az élvezhetetlen játékot, és azt, hogy csorba esik a labdarúgók és a szurkolók igazságérzetén. Sok játékvezető leáll birkózni a sorfallal, a végtelenségig eltűri a szándékos szabálytalankodásokat. Gondoljunk csak Gentile gusztustalan játékára Maradona ellen. Ez szinte mindenkit felháborított. ..- Sajnos ilyesmiket gyakran látunk. Pedig milyen sokat okítottuk, okítják a bírókat. Nagyon nehéz elérni, hogy egységes legyen a játékvezetés. Képzelje ehhez még hozzá a futball egyszerű szabályainak bővítését, bonyolítását, mondjuk lesvonallal vagy ún. kisszöglet vonallal. Mi mindent vonna ez maga után! A FIFA 150 tagállama közül mintegy 100-ban írni- olvasni nem tudók rúgják a labdát, fújják a sípot... Mennyi zűrzavart okoznának ezekben az országokban a komplikált szabályok. Nekem volt annak idején egy javaslatom: játsszák a labdarúgást külön-külön szabályok szerint az élvonalbeliek és az amatőrök. Nem találtam meghallgatásra. Ami Gentilét illeti: ki kellett volna állítani! A bíró tudja, miért nem tette. A profi futballban élénk a kulisszák mögötti diplomáciai sürgés-forgás... • De hagyjuk a szabályokat. Belátható időn belül úgysem változtatnak rajta. Azt viszont ön is kénytelen elismerni, bármennyire is szereti a futballt, hogy csökken a varázsa. Egyesek odáig mennek, hogy azt mondják: már csak a 20. század múló divatja, a jövő század közepén nyoma sem lesz...-Jogosnak az aggályok. De nem hiszem, hogy reálisak. A válságjelenségek (nem is annyira a játékra gondolok) ugyanis mindenekelőtt a kapitalista országokban mutatkoznak. A szocialista társadalmakban nincs az egyesületeknek fennmaradási gondja, nálunk a labdarúgás csak sport, nem pedig jó vagy rossz üzlet. A szocialista országokban nincsenek szédületes sztárgázsik, sem pedig sok számjegyű lelépési díjak. Az igaz, hogy a társadalom is mind több lehetőséget nyújt a fiatalságnak, nehéz az iskolai tananyag, s emellett a gyerekek mást is tanulnak, valamely hobbijuknak is élnek, tehát a múlthoz viszonyítva csökken a labdarúgás iránti érdeklődés. Ez azonban nem olyan méretű, hogy vészharangot kongassunk. Ha tehát a futball válságáról hallunk, ne gondoljunk a legrosszabbra. Nincs szó temetésről. És belátható időn belül nem is lesz. • Optimista szavak. Említette a kapitalista országokat. Eladósodott klubok, csökkenő nézőszám... Részletesebben is szólna a sportág varázsának csökkenéséről?- Ennek kétféle alapvető oka van. Az egyiket a sportágon belül, a másikat a határain túl kell keresnünk. A belső okokat nem lehet a külvilágtól függetleníteni. Az egyik brémai professzor erről így ír: ,,Ha az embereket megkérdezzük, mi jut eszükbe, ha a Bundesliga szót hallják, ilyen válaszokat kapunk: pénz, hitel, adósság, fizetés és egyre ritkább az olyan felelet, hogy sport, feszültség, a szabad idő kellemes eltöltése, gól... A labdarúgás ma struktuális válságban van. Azok az élményingerek, amelyeket a futball nyújtani tud, nem elégítik ki a közönség várakozását. A nézők egyre kevésbé engedhetnek meg maguknak olyan hétvégi szórakozást, amely mind több pénzért egyre kevesebbet nyújt...“ A klubok sanyarú pénzügyi helyzete nem utolsósorban csak csillagászati számokTöröcsik András ismét kezd formába lendülni. Nem kis mértékben az ő érdeme, hogy a magyar válogatott legyőzte a dánokat, és az Újpest bejutott a KEK-negyeddöntöbe (Archívumi felv.) kai kifejezhető sztárgázsikkal függ össze és egy-egy menő sokszor hihetetlen magas vételárával. Erről a klubok tehetnek. A kifejezetten külső okok ismertek. A kellemes időtöltésre újabb és újabb lehetőség kínálkozik, így mind többen pártolnak el a futballtól. A baj az, hogy ez az új társadalmi jelenség nemcsak a felnőtteknél jelentkezik, hanem a gyerekeknél is. • Magyarországon és a többi szocialista országban nincs és nem is lehet szó - ahogy már említettük - pénzügyi válságról. A játék válsága viszont miért következett be például Magyarországon?- Ez már nem is válság. Mert a válság csak átmeneti helyzetet jelöl meg! Jön, aztán korábban vagy későbben elmúlik. A magyar labdarúgás jelenlegi válsága viszont már tartós állapot, amely marad makacsul egy helyben. A betegségnek szerintem három alapvető oka van: nem tudjuk szervezeti formában megvalósítani az iskolások korosztályos bajnokságait; nem lehetünk elégedettek edzőink működésével, sem az élvonalban, sem a fiataloknál; az egyesületeknél elavult módszerekkel vezetik a szakosztályt. • Lehetne némi magyarázatot fűzni az első és a harmadik problémához?-Angliában 1889-tól rendszeresen megrendezik az iskolások korosztályos bajnokságait, a gyerekek évente annyi meccset játszanak mint a profik. Hasonlóképpen van ez az NSZK-ban is. Az előnyét ennek nem kell magyarázni. Végeztünk egy felmérést; hány percet töltenek naponta a pályán, labdával fiatal focistáink. Az eredmény megdöbbentő: 28 percet! Évtizedekkel ezelőtt ez három óra volt! Az egyesületi vezetést illetően: a szakosztály élén társadalmi elnök áll, lehetőleg valamelyik bázisszerv vezetője. Jó szurkoló. Semmi más. Már ami a szakmai szempontokat illeti. A tagok javarésze is társadalmi aktíva. Képesek- e ezek az emberek reálisan minősíteni a szakvezető munkáját? • Az edzőket is érintette. Pedig azt mondják, vagy legalábbis mondták, hogy semmi baj Magyarországon képzésükkel, a továbbképzéssel, panaszra nem lehet ok, nem kell szégyenkezni még a kölni futballfőiskola előtt sem...- Bevallom, ezt sokáig elhittem. Ma már kételkedem benne, mert nem tudom összeegyeztetni a magas szintű oktatómunkát és azt, amit az edzéseken a tulajdon szememmel látok. Vagyis azt, amit az edzők „letesznek az asztalra". És már azt a „pótmagyarázatot“ sem fogadom el, hogy az edző mindent tud, de nem azt csináljá, amit kellene. Hogyhogy? Az edző önmaga ellensége lenne? Ráadásul egy edzőnek intelligensnek, műveltnek, személyiségnek kell lennie. Nagyon nehéz nálunk ilyen szakvezetőt találni. Gondunk volt a szövetségi kapitány kijelölésével is. Amíg nem oldjuk meg az alapvető dolgokat labdarúgásunkban, nincs feltámadás... • Már többször szóba került a gyer- mekfutball. Úgy érzem, ön éppen ebben látja a játék válságát.-Volt nálunk egy korszak, amelyben felfedezve, hogy egyre kevesebb focizó gyereket látunk utcákon, tereken, s általában ott, ahol erre tenyérnyi hely kínálkozott, azt hangoztattuk szóban és írásban: „Megszűntek a grundok, nincs hol játsszanak a gyerekek“. Azt is tudtuk, hogy meg lesz ennek a böjtje, hiszen a későbbi klasszis játékos „kitermelődésének“ alapfeltétele - a labdával gyerekkorban eltöltött sok idő - zsugorodott össze minimumra. Akik nem elégedtek meg a „grundsiratással“ és vették maguknak a fáradságot, hogy utánajárjanak, mi az oka annak, hogy ott sem fociznak a srácok, ahol erre lehetőség kínálkozna, rájöttek: a hiba nem a grundok eltűnésében keresendő. S ha tovább elemezték felfedezésüket, keserűen állapították meg: egy szerteágazó problémakomplexum és az egyébként pozitív töltésű társadalmi háttér okozza a gyerekek elpártolását a labdarúgástól. A válságnak Európában mindenütt ebben keresendő a magva. Minden más csak okozat. • A lelátók elnéptelenedése és a gyerekek elpártolása között tehát egyenes összefüggés van?- így igaz. A gyerekfutball mindig klasszisokat és első osztályú játékosokat „szállított“ a nagyoknak. Most ennek hiányában kevés az egyéniség, szürke a játék, az uniformizált védekezés dominál. Persze nem könnyű az edzők dolga a tehetséges fiatalokkal. Komplex feladatokat kell megoldani, közösen kell mindent csinálni. A totális labdarúgás korszakában az egyéniség többnyire beleszürkül a mezőnybe. Egyénileg kellene csiszolni képességeit. Láttam Gerd Mül- - lert, ahogyan tréning után az ifjúságiakat segítségül híva reflexgyakorlatait fejlesztette ... • Várnak-e tehát szebb napok a világ labdarúgására?- Én annyira szeretem a futballt, hogy derűlátó vagyok. Most mindenütt az erőnlétet, a totális futballt igyekeznek tökéletesíteni. Ám az erőfejlesztés is végleges. Ha az élcsapatok eljutnak a tovább nem fejleszthető erőnléti szintre, akkor érvényesülhetnek majd a technikai elemek, a gyorsaságon alapuló egyéni és csapatmegoldások. Ismét lesz varázsa a játéknak. Mint ahogy Afrikában van... • Ott is hirdette valamikor az „igét??- Is-is. Kenya állami ünnepe alkalmából én vezettem a magyar kormányküldöttséget. Kenyatta elnök minden delegáció vezetőjét fogadta, s általában há- rom-öt percig beszélt vele. Én is bementem hozzá, tolmácsoltam a magyar nép jókívánságait, majd elmondtam, hogy láttam a Kenya-Tanzánia mérkőzést. Mire ő: „Maga ért a futballhoz?“ Aztán leültetett. Harminc percig beszélgettünk. Amikor kijöttem, a várakozó delegápióveze- tők elképedve kérdezték: mi történt, miről beszélgettünk. Csak ennyit mondtam: „Állami titok.“ Hát igen. A labdarúgás hatalmas úr. Nem hiába mondják róla, hogy az emberiség modern ópiuma. Csak már szebb napok következnének... TOMI VINCE VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10. telefon 309 331-252, 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18. gazdasági ügyek 506-39 Táviró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5. telefon 337-823.337-825 Hirdetési iroda a közüle- teknek: 815 80 Bratislava, Vaianského nábreiie 15 II emelet, telefon 551-83. 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14.70 A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kős 13.-. Terjeszti a Postai Hirfapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések. PNS. Ústredná expedicia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6 >
