Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-11-11 / 45. szám

V

áratlanul toppantam be az Érsekújvárt (Nővé Zámky) Városi Nemzeti Bizottságra. Régi ismerősömmel futottam össze a városban, aki a szívélyes üdvözlés után megkérdezte: „Mit szólsz a vnb kisüzeméhez... Az utóbbi időben sokat beszélnek róla, egyik részlegüket a tévében is bemutatták“. Aztán tovább sietett, engem pedig a kíváncsiság elvitt Ludmila Svarcová mérnökhöz, a vnb helyi ipari, kereskedelmi és közlekedési szakosztályának vezetőjéhez. Amikor megtudja, mi felől érdeklődöm, mosolyogva megjegyzi.- Nincs ebben semmi különös, a városban a jnb által irányított három szolgáltató vállalat és négy ipari szövetkezet tevékenykedik. A kisüzem négy évvel ezelőtt jött létre, s hogy jelenleg több szó esik róla, annak az az oka, hogy egyre több olyan szolgáltatást vezet be, amelyre szüksége van a lakosságnak.

Azt javasolja, győződjek meg személyesen is erről. így hát Ivan Supalával, a kisüzem vezetőjével körútra indulunk. A legközelebb a másolatkészítő iroda van. Amíg az ott dolgozók az ügyfelekkel

foglalkoznak, a kisüzem vezetője elmondja, hogy ilyen szolgáltatás azelőtt nem volt a városban, pedig sok okiratról kell másolatot készíteni, főleg az idős embereknek bonyolult nyomtatványokat kitölteni, kérvényeket megírni. Alena Kutrl'ová, a részleg vezetője a következőkkel toldja meg Ivan Őupala szavait.- Mindössze ketten dolgozunk itt. Szolgáltatásainkat havonta mintegy háromszázan veszik igénybe. Az ügyintézés meggyorsítása érdekében a közelmúltban bevezettük az okmánybélyegek árusítását is. Az idő majd megmutatja, hogy mi lesz a következő lépés.

Alig pár méterre tőlük található a cipőjavító részleg. Seres Imre és Róza Pál cipész havonta 5-600 pár cipőt javít meg. A vállalási idő két-hátom hét, de kisebb javítást, sarokcserét azonnal is elvégeznek. A műhely, amelyben dolgoznak, nem a legkorszerrúbb, de megfelel a követelményeknek.- Évekig nem dolgoztunk a szakmában, de hogy most itt szükség van ránk és a számításainkat is megtaláljuk, visz- szatértünk - mondja Seres Imre.

Tovább rójuk a város utcáit, s útközben a vezető elárulja, hogy az amatőr fényképészek részére filmelőhívó és fényképmásoló laboratóriumot létesítettek, amelyben tanácsot is adnak az ügy• Seres Imre ismét cipészként dolgozik

feleknek. Az utóbbi természetesen ingyenes. Mire mindezt elmondja, már meg is érkeztünk a helyszínre, ahol Gizela Su- palová fogad. Előzékenyen megkérdi, hogy mivel szolgálhat, s amikor megmondom, hogy csupán információval, ezt mondja:- Velem együtt dolgozik itt Ficza József né. Havonta több mint háromszáz megrendelőnk van. Munkánk tehát bőven akad, és még több lesz, ha járásszerte tudomást szereznek rólunk.

A kulcskészítő műhelyt betegség miatt zárva találtuk, így hát a Bernolák tér felé vettük az irányt. Gyerekkocsikkal teli helyiségbe nyitottunk be, áhoí Gizela Panői- éinová szorgoskodik, egyedül van, mert a munkatársa szolgálati útra ment.- Eleinte nem volt sok munkánk, de most hogy már a nagykereskedelem részére, a gyárral kötött egyezség alapján mi végezzük a jótállási javításokat is, előfordul, hogy száz gyerekkocsi is sorakozik ebben a kis műhelyben - újságolja. - Gyakran a lakosságtól postán is érkezik javítani való. Mi a kocsikat rendbe tesz- szük és utánvéttel visszaküldjük a feladónak. Eddig még senkit sem utasítottunk vissza, s a jövőben sem lesz ez másképp. Címünk: Bernolákovo námestie 29.

0 Gyerekkocsikat is javítanak

Szeretném hangsúlyozni, hogy csak a hazai gyártmányú kocsikat javítjuk.

A szomszéd helyiségből kalapácsütések hallatszanak; Decsi Károly, a Reno- kov dolgozója a gázkályhákat szereli fel abban a helyiségben, ahol még az idén megnyitják a kerékpárok és a háztartási villamossági gépek javítóműhelyét s vele párhuzamosan a díszhalüzlet is megkezdi működését.

Dél felé jutunk el Szilágyi Tibor és Nagy Imre kőfaragókhoz, műhelyük a régi ravatalozóban van. Alig egy éve dolgoznak, de már jó hírnévre tettek szert, amit az is bizonyít, hogy több mint egy évre van munkájuk. Megnéztük a lakótelepeket is, ahol a kisüzem végezte el a tereprendezést és a parkosítást. Az élet tette szükségessé, hogy nyolctagú parkosító csoportot hozzanak létre, amelynek Peter Pokomy a vezetője. Ottjártam- kor éppen a Koliba-Dolina vendéglátóipari létesítmény környékét tették rendbe.- Gépeket a kisüzem autóparkjából kapunk. Egyébként gyorsan dolgozunk, ma elegyengetjük a terepet, holnap pedig elvetjük a füvet - mondja Peter Pokorny. - A több hektáros tó környékét is mi parkosítjuk." Egy ilyen rohamosan fejlődő városban, mint Érsekújvár, azt hiszem mindig akad majd munka a számunkra.

0 Az újváriak megkedvelték a virslis kiflit (A szerző felvételei)

A kisüzem autóparkja túlnyomórészt a lakosságnak fuvaroz, az ő igényüket elégíti ki a festő és a kőműves csoport is. A parkolóhelyek őrzését is ők végzik. S hogy a felsorolt munkákra hányán vannak? Mindössze hetvenhatan, s ebben a számban benne van Sebők Gyulá- né és Bartal Dezsőné, akik az áruházzal szembeni büfében dolgoznak, s naponta mintegy nyolcszáz darab virslis kiflit adnak el. Mindent egybevetve, az évi forgalmuk több mint ötmillió korona, s ha nem is nagy, de nyereséggel dolgozik a kisüzem.- Helyiség kérdése, hogy mikor nyitunk asztalos és lakatos részleget. Természetesen itt is a lakossági szolgáltatásokat helyezzük majd előtérbe - tudjuk meg Ivan Supalától.

Az irodába visszatérve előkerül a háromnegyed év mérlege: a 3 millió 676 ezer korona bevételnek a 32,S százaléka ered a lakossági szolgáltatásokból, s ez csaknem huszonnégy százalékkal több, mint a múlt év hasonló időszakában volt. El akarják érni, hogy az év végére ez az arány elérje vagy legalább megközelítse az ötven százalékot.- A CSKP KB 6. ülésének határozataiból kiindulva a múlt év őszén felmérést készítettünk a szolgáltatásokról - mondja Ludmila Svarcová. - Mintegy ezer kitöltött kérdőív érkezett be hozzánk, az észrevételeket megvitattuk a szolgáltató vállalatokkal. így nyitott többek között varrógépjavító műhelyt a Novodev ipari szövetkezet, módosultak a nyitvatartási idők. A felmérés eredménye a kisüzem új szolgáltatásainak bevezetése is.

Az Érsekújvári Városi Nemzeti Bizottság kisüzeme helyes irányban halad, ezt az eddig elért eredményei is bizonyítják.

NÉMETH JÁNOS

I

SZÚ

9

XI.11.- Hogy mit jelent számomra a Szovjetunióban töltött öt év? - ismételte meg kérdésemet Borza Erzsébet mérnök, a Bratislavai Közgazdasági Főiskola tanára. - Nagyon sok mindent. Nemcsak szakmai ismereteket szereztem, hanem az emberek közti kapcsolatokra is sok szép példát láttam. A szovjet emberek kedvességét, vendégszeretetét, segítőkészségét nem lehet elfelejteni.

Mint a legtöbb fiatal, ö is sok minden szeretett volna lenni: színésznő, orvos, matematikus és még ki tudja mi. A gimnáziumi évek alatt viszont egyre szilárdabb lett az elhatározása: a Szovjetunióban akar tanulni. Édesapjától, aki többször járt barátaink országában, sokat hallott róla. Sikeres felvételi után került a Rosztovi Állami Egyetemre, ahol politikai gazdaságtant tanult.- Nem volt zökkenőmentes a kezdet, de olyan segítőkész emberek vettek körül, hogy nagyon gyorsan megszoktuk új környezetünket és rövidesen otthon éreztük magunkat. Az igaz, hogy szorgalmasan tanultunk, de nem is lehetett másképp. Ott szinte nem lehetett lemaradni. Egymást biztattuk, nagyon összetartottunk. Ebben bizony példát vehetnének a mi főiskolásaink, akik között nem igen beszélhetünk a kollektív szellemről.

Bajban ismered meg barátodat - tartja a közmondás. Erzsébet asszony főiskolai éveit egy olyan kedves „teher", mint a fánya tette színesebbé, nehezebbé. A negyedik évfolyam megkezdése előtt már kislányával együtt érkezett a diákotthonba, természetesen a dékáni hivatal előzetes beleegyezésével.

Verával már három éve együtt laktunk. Hallani sem akart arról, hogy a gyerek miatt máshová költözzön. Azt mondogatta: ha a jóban együtt voltunk, a nehezebb pillanatokban sem hagy egyedül. Nagyon sokat segített a kicsi körül.

A szemeszter megkezdésekor összeült a harminc tagú „haditanács“, a csoport tagjai: mi legyen a gyerekkel. Mindenki megígérte, utánanéz, mit lehetne tenni, kire lehetne rábízni. Másnap az egyik barátnője, Anasztaszja örömmel újságolta, hogy édesanyja vállalja a kicsi gondozását míg ők az iskolában vannak. Mindjárt meglátogatták őt a kicsivel együttt, hogy bemutatkozzanak. A néninek, Jevgenyija Szergejovnának az volt a kikötése, hogy csak ellenszolgáltatás, fizetés nélkül vállalja. Erzsébet ezen egy kicsit meglepődött, de a néni elmondta, miért döntött így. A második világháború utáni években, amikor az ő lánya született, az NDK-ban éltek. Teljesen idegen emberek között. Akkor ott is akadt valaki, aki sokat segített neki, s ö most ebből a megértésből, szeretetböl akar továbbadni legalább egy részt. S még azt is hozzátette, bízik benne, ha az ő lánya kerül hasonló helyzetbe, ö sem marad egyedül.- Főképp neki köszönhetem, hogy befejeztem a főiskolát Különben nagyon nehéz lett volna. Az az erkölcsi támogatás, segítségnyújtás, amelyben abban az évben részem volt, felejthetetlen - mondotta.

Elmesélte azt is, hogy a dékán az egyik diákotthoni látogatása alkalmával hozzá is betért. Érdeklődött a kicsi felől, arról, hogyan oldja meg ellátását. Az ún. csecsemőkonyhán vette neki a napi ételt, mely mindig friss és viszonylag olcsó volt. A húsellátás viszont abban az időben

nem volt folyamatos a városban, s arra már nem futotta idejéből, hogy sorba álljon. A dékán szólt a közeli diákétkezde vezetőjének, aki különben is járt bevásárolni, hogy vásárláskor gondoljanak a kis Marikára is. Attól kezdve már csak a szomszédba kellett járnia húsért.- Ebből is látszik, hogy a tanár-diák viszony mennyire más volt ott. Egyenrangú partnereknek tekintettek bennünket. S ez kötelezett arra, hogy igyekezzünk a bizalmat kiérdemelni, elsősorban azzal, hogy jól tanulunk. De visszatérve még a kicsihez, el kell, hegy mondjam, milyen jó volt az egészségügyi ellátás. Ott beteg gyermekkel nem megy senki a rendelőbe, az orvos hívásra mindig házhoz jön

Jevgenyija Szergejovna azóta is unokájának tartja a ma már első osztályos Marikát. Erzsébet asszonyt pedig lányának tekinti, annyira összenőttek az együtt töltött idő alatt. Meghívásukra már járt Bratislavában is, nagyon tetszett neki a város, Prágában is kiváncsi volt minden történelmi nevezetességre.- Azóta már mi is voltunk látogatóban a Szovjetunióban. Felejthetetlen, egy életre szóló találkozások voltak ezek. Kár, hogy a barátnőim távolabbra kerültek, az egyik Magnyitogorszkban tanít, a másik Szibériába ment férjhez. Ha személyesen nehezebben is találkozhatunk, a posta jóvoltából mindig tudunk egymásról. S az is kimondhatatlanul jó érzés, hogy bár nagyon távot vannak, tudom, hogy bármikor készek értem mindent megtenni.

Borza Erzsébet a főiskolai évek alatt a Rosztovban tanuló csehszlovák fiatalok SZISZ-szervezetének elnöke volt. Büszkén mutatta a szovjet és az egyéb baráti országok fiataljaival közösen szervezett akciókról készült felvételeket, melyek mindegyike a barátság, az együvé tartozás megnyilvánulása volt.- Az egyik kollégám Rosztovban tette le az aspiráns vizsgáját - folytatta. - Nagy meglepetésemre a dékán egy könyvet küldött általa nekem, ezzel is jelezve, hogy még emlékszik rendezvényeinkre, a csehszlovák fiatalokra Én itthon készülök a vizsgára. Mondanom sem kell, milyen előnyöm a tökéletes orosz nyelvtudás. A tanulmányozott irodalom háromnegyed része orosz. A nemrég megrendezett nemzetközi tudományos diákköri értekezleten is, mely orosz nyelven folyt, gtthonosan mozogtam. Ha még egyszer döntenem kellene, újra a Szovjetunióban való tanulást választanám

Ezeket a szavakat édesanyja most már mosolyogva hallgatja. Pedig akkor, az indulás előtt nem volt neki mindegy. Marika néni még most is mély sóhaj kíséretében iegyzí meg:- Nagyon féltettem. Ő a legkisebb gyerek, beteges volt, izgultam, mi lesz vele. Most már örülök, hogy így végződött, s hogy a kis Marika jó! bírta a főiskolás évet. Nagyon hálás vagyok a pótnagymamának.

Marika az első szavakat, sót az első kis verseket is oroszul tanulta meg. Azóta el is felejtette ezeket. De tavalyelőtt, amikor látogatóban voltak, igen szorgalmasan tanulta az orosz nyelvet. Édesanyja nem is bánná, ha valamikor ö is ott folytatná tanulmányait. Sok-sok becsületes, lelkiismeretes, segítőkész embert ismerhetne meg. DEÁK TERÉZ

Segítőkész emberek között éltem