Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-11-11 / 45. szám
Vasárnap 1983. november 13. A Nap kel - Kelet-Szlová- kia: 6.39, nyugszik 15.59 Közép-Suzlovákia: 6.47, nyugszik 16.07 Nyugat- Szlovákia: 6.55, nyugszik 16.15 órakor A HOLD kel - 13.47, nyugszik 23.39 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük SZILVIA és STANISLAV nevű kedves olvasóinkat • 1868-ban halt meg Gioacchino Antonio ROSSINI olasz zeneszerző (szül. 1792) • 1883-ban született Stanislav LOM regény és drámairó (t 1967). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI . SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL EMBEREK ÉS MUNKASIKEREK Egri Ferenc riportja HASZNOS ÖTLETBŐL SOHA NINCS ELÉG Kovács Edit riportja ATOMERŐMŰNÉZŐBEN Keszeli Béla cikke APA KERESTETIK Fekete Marian írása TÁVOLI ÍZEK -KÖZELBEN Gály Iván cikke ÖRÖM, ELÉGTÉTEL Péterfi Szonya riportja A FÜGGÖNY FELGÖRDÜL Kopasz Csilla riportja TÖRTÉNET Vaszilij Suksin elbeszélése OLASZ HÉTKÖZNAPOK Zolczer János írása Csaknem 350 000 tonna zúzott követ dolgoz fel évente a trstini Nyugatszlovákiai Kő és Kavicsbánya vállalat loéoned üzeme. A zúzott követ a brati- slavai építőipari szervezeteknek szállítja. Olyan építkezéseknél használják fel, mint a bratislavai új Duna- híd, és a nyugat-szlovákiai autópályák. A fenti képen: a kőszállító és -osztályozó gépsor; a középső képen: Pavol Nemőek a V8-2N kőzúzót ellenőrzi és karbantartja; a lenti képen: a zúzott kavicsot a Tmavai Városi Nemzeti Bizottság megrendelésére gépkocsikba rakják. (Drahotín Sulla felvétele - ÓSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A békéért, a háború elhárításáért folytatott küzdelem Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya, a Varsói Szerződés tagállamai politikájának mindennapi tartalmát képezi. Alátámasztották ezt a Politikai Tanácskozó Testület idén január 5-én Prágában kiadott politikai nyilatkozatában, amelyben rámutattak: az európai népekre nézve nagyon súlyos veszélyt jelent a NATO-tömbnek az a törekvése, hogy megvalósítsa az új amerikai közepes hatótávolságú rakéták telepítéséről szóló döntését egész sor nyugat-európai ország területén. A prágai politikai nyilatkozat nagyszabású akcióprogramot tartalmaz, amelynek célja a nukleáris háború veszélyének elhárítása, a nemzetközi feszültség enyhülése, a fegyverkezés csökkentése és a leszerelés az egyenlőség és az azonos biztonság elve alapján. E komoly békefelhívások ellenére az Egyesült Államok nem mutatott készséget arra, hogy legalább kissé komolyan tárgyaljon és megegyezzen ezekről a kérdésekről. A politikai nyilatkozat javaslatait megkerüli, elhallgatja és elferdíti, hogy időt nyerjen az amerikai közepes hatótávolságú rakéták telepítésére már az idei év végén. A szovjet kormány 1983. május 28-i nyilatkozatában kénytelen volt megemlíteni, hogy ha megkezdik az új amerikai rakéták nyugateurópai telepítését célzó amerikai és NATO- döntés végrehajtását, a Szovjetunió a Varsói Szerződés további tagállamaival megállapodva kénytelen lesz megtenni a szükséges intézkedéseket a Szovjetuniónak és szövetségeseinek védelmére. A nemzetközi közvélemény számára ismert, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország elvhú, lenini békeszerető politikájuk szellemében - amelyet áthat a humanizmus, az emberiség boldogságára tett erőfeszítés - szüntelenül kezdeményező javaslatokat terjeszt eló a világbéke megőrzésére, az atomkatasztrófa elhárítására. A legreakciósabb imperialista erők, főként az Egyesült Államok, nem tartják tiszteletben a népek akaratát, állandóan fokozzák a fegyverkezést, hogy megbontsák az egyensúlyt, fölényre tegyenek szert és az erő pozíciójából járjanak el. Csehszlovákia nem nézheti tétlenül, hogy nyugati határunk közelében az Egyesült Államok sietve befejezi a közepes hatótávolságú rakéták telepítésének előkészületeit. E tények fényénél, hazánk és a szocialista közösség biztonsága érdekében a csehszlovák kormány a szovjet kormánnyal közösen úgy döntött, hogy megkezdődnek a hadműveleti-taktikai célú rakétakomplexumok kifejlesztésének előkészítő munkái. (A CSKP KB Elnökségének állásfoglalásából) Csendes kis családi házban beszélgetünk, egy galántai mellékutcában. A kellemes őszi napfény még csak most tör elő a sárguló lombok közül. Egy-két óra múlva, dél felé, ha megnő a ház előtti fák árnyéka, már a szobában is nagyobb lesz a világosság. , Mészáros Mária, a Galántai Magyar Tanitási Nyelvű Alapiskola érdemes pedagógusa először két felnőtt fiát hozza szóba, aztán pályakezdésének első éveit eleveníti fel.- Mint annyi sok kollégámat, engem is az ötvenes évek magyar pedagógushiánya sodort erre a pályára. Tulajdonképpen a szükség csinált belőlem pedagógust, hiszen első munkahelyem egy nyomda volt; ott értesültem arról, hogy újra megnyílnak a magyar iskolák és tanítókat toboroznak. Képesítésem nem volt, de mivel a nyomdában nem éreztem különösebben jól magam, hiszen a gépekhez sosem volt vonzalmam, én is jelentkeztem. Taksonyban kezdtem tanítani, 1950-ben.- Nagyoh nehéz volt a kezdet?- Ahogy vesszük. Húszéves fejjel, háromhónapos pedagógiai tanfolyam után százhuszonhét gyereket bíztak rám. Igaz, a nevelés nem állt olyan távol tőlem, mert öten voltunk testvérek, s én a legidősebb alaposan kivettem a részem a kicsik neveléséből. Meg azgyek, mer ott tanított a barátnőm. Valójában itt kedveltem meg az elsősöket, s itt tanítottam először jó feltételek között. S ha nem mentem volna férjhez Diószegre, biztosan tovább maradtam volna abban az iskolában. Életem további évei Galántához kötnek és tizedik éve már csak elsősöket tanítok. Ebben a tanévben három első osztályunk van, én huszonhat gyereket oktatok.- Miért ragaszkodik ennyire a legkisebbekhez?- Nem tudom. Sokat gondolkoztam már ezen, mégsem tudom megmagyarázni. Akik jól ismernek, azt állítják, nagyon jó viszonyt tudok kialakítani a gyerekekkel. Egyszer TÍZ ÉV - ELSŐSÖK KÖZÖTT tán két hét múlva új kolléganőm érkezett, később igazgatót is kaptunk, s ez sokat köny- nyített a munkámon. A kudarcok azonban így sem kerültek el. De az, hogy esetleg otthagyom ezt a pályát, meg sem fordult a fejemben, hiszen akkor már annyira megszerettem a tanítást, hogy tudtam, ilyen odaadással képtelen lennék bármi mást csinálni. Sosem felejtem el, milyen nagy segítségemre volt Száraz Márta, az iskola akkori igazgatója, de négy év után mégis úgy döntöttem, hogy Hidaskürtre meegy szakfelülgyelő meg is jegyezte, hogy a kicsik valósággal rajonganak értem. Hogy sugárzik a szememből a szeretet. Lehet, hogy így van, s ha igen, akkor azért, mert én is jól érzem magam közöttük. Még a legnagyobb gondomat is elfelejtem, ha velük vagyok. A gyerekek iránti szeretet ösztönzött arra is, hogy könnyebbé és érdekesebbé akartam tenni a tanítási órákat, főleg a matematikát. Ezért már a hetvenes évek elején felkerestem ez ügyben Papp Endrét, az itteni gimnázium matet matikatanárát, s törekvéseimet ő is támogatta. Ezekután ellátogattam jónéhány magyarországi iskolába is, hogy tanulmányozzam a korszerű oktatási módszereket, s felvettem a kapcsolatot a Tanítók című lappal. A végén két ízben bemutató órát tartottam a járás pedagógusainak.- Ilyen tapasztalatokkal nem gondolt arra, hogy tankönyvet írjon?- A hetvenes évek elején, amikor nálunk még csak beszéltek a korszerűsítésről, Baji Ferencnévet közösen írtam egy munkafüzetet. Az olvasási munkafüzet a második osztályosoknak készült, s akkor ez teljesen újnak számított az itteni iskolákban. Amikor aztán 1976-ban országszerte bevezették az új tanterveket, ez feleslegessé vált, hiszen új tankönyveket adtak ki.- Ma, két évvel a nyugdíjazása előtt, milyen a közérzete? El tudja képzelni az életét gyerekek nélkül?- Bár néha fáradtnak érzem magam, a kedvemet ez sem szegi. Tudom azonban, hogy ha eljön az idő, át kell adnom a helyemet a fiataloknak. Mert ez így van rendjén. Persze, ha a szükség megkívánja és helyettesíteni kell valakit, bármikor szívesen beugrók majd, hiszen a tantestülettel mindig is jó kapcsolatban voltam. TÖLGYESSY MÁRIA ÚJ 9 A 1983.
