Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-11-04 / 44. szám

N. Szladkov Mitől ijedt meg a medvebocs? Nagy gusztusa támadt a kis bocsnak erdei málnára. Gon­dolt egyet, és se szó, se be­széd elindult a málnás felé. Milyen jó lesz a kellemes hű­vösben, az illatos málnabokrok között! A nagy sietségben a kis bocs egy száraz ágra lépett. A gally nagyott reccsent... A szokatlan zajra figyelmes lett a fúrj. Hallgatózik, nézelő­dik, majd ijedt fiókáit bebújtatja a száraz ágak közé, gomba és fenyőtoboz alá. A nyest meglepődik. Mi ez a nagy sürgés-forgás? Hogy jobban lásson, egy magas fe­nyőre mászik. Véletlenül le­pottyan egy toboz és az ugri- bugri nyuszira esik. A tapsifü­les ijedten futásnak ered öcs- csével együtt. ,, Biztosan a róka mozog a sűrűben" - gondolják. A holló is nyugtalan.- Krá, krá. Ki az? Krá, krá. Mi az? - kérdezgeti.- A holló csak veszélyt sejt­vén hangoskodik. Biztosan egy farkast pillantott meg a magas fáról - gondolja a róka és gyor­san a sűrű fenyő alá kúszik, hogy jó búvóhelyet találjon. Felijedt álmából az őzike is.- Gyors lábaim mentsetek meg, vigyetek biztonságba! Az őz fürge ugrásait figyeli a kis farkaskölyök. Vadászni még nem tud. Megijed a na­gyobb állattól és inkább odébbsompolyog. Szembeta­lálkozik azonban a kis hiúzzal. Mindketten kicsinyek még. ügyetlenek, félénkek. Óvato­san kikerülik egymást. Most a gólyák kezdenek nagy kelepelésbe, a vadka­csák is hangos hápogással röppennek tovább. Nagy pánik tör ki az egész erdőben! Mindenki fél, minden­ki menekül. A kis bocs éppen le akar ülni a málnásban, amikor meghall­ja a madarak rikácsolását és látja a menekülő állatokat.- Valami történhetett. In­kább hazamegyek még mielőtt késő lenne. És futásnak ered a bocs is, csak úgy recsegnek talpa alatt a faágak! Urbá’n Gabriella fordítása Szergej Mihalkov A válasz Odaszegődött egyszer a Kiscsirke a nagy Kakashoz. .- Miért van a gólyának olyan hosszú csőre meg hosz­' szú-hosszú lába, nekem meg csak ilyen rövid? ­- Hagyj békén!-A kismacskának meg mi­ért van olyan szép szőre, ne­kem meg ilyen csúnya, sárga pihém?- Eredj már innen!- Miért tudja a kiskutya csó­válni a farkát, nekem meg mi­ért nincs egy csöpp farkam se?- Fogd már be a csőröd!-És a kiskecskének miért VII. FAFARAGAS cTejchh cl Ut, ó-x _ ■x-yc-rrUj _ Az októberi harcosok dicső emlékére esküvel fogadjuk meg emlékművük előtt, hogy nyomdokaikban haladunk, hogy ugyanolyan rettenthetetlenek, ugyanolyan hősök leszünk, mint ók... v. Uljanov (Lenin) ANDREJ MALISKO LEGYEN HÁT ÚGY, TANÍTÓ MESTEREM Legyen hát úgy, tanító mesterem! A köból út, színméz a vadvirágból, szikrából láng, magból kenyér legyen, s tekintetünk egyre messzebbre szálljon! Miként ö tanította, úgy legyen: hajnalpírrá az éj, boldogsággá a munka, tetté az eszme, tűzzé az értelem - ezüstöt fújjon bár e kor hajunkra... Mikényl|ics hirdette, úgy legyen :ív oi a szív örömmel teljes csordulásig, miként ö tanította, úgy legyen - ebből ne engedj, ezért küzdj szüntelen! Papp Árpád fordítása van szarva, miért nincs nekem még egy kis hitvány szarvam se?- Csönd legyen már! Hall­gass! - mérgesedett meg most már komolyan a Kakas.- Folyton csak: hallgass, meg hallgass! Miért, hogy min­den kicsinek válaszolnak a kérdéséire a felnőttek, csak te nem felelsz nekem?- Azért, mert te nem kérde­zel, hanemf csak irigykedel mindenkire! - felelte komolyan a Kakas. És ez volt a színtiszta igaz­ság. Rab Zsuzsa fordítása Lenin a Vörös téren, 1919. november 7-én a Nagy Októberi Szocialista For­radalom második évfordulóján rende­zett ünnepségen GONDOLKODOM. TEHAT... Hány állat randevúzik itt a képen? Ha másként nem sikerül kideríteni, húzd meg az egyes álla­tok körvonalait, más-más színű ceruzával. Nos, hányán vannak? ÖT KÉRDÉS 1. Mi volt Leningrád neve korábban (magyarul)? 2. Hány köztársaság alkotja a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét? 3. Nevezz meg három nagy szibériai folyót. 4. Ki írta az Ifjú Gárda című regényt? 5. Milyen szovjet gépkocsimárkákat ismersz? (Leg­alább hármat nevezz meg.) A fa ősidők óta nélkülözhe­tetlen nyersanyag az ember számára, aki nemcsak házat épített, bútorokat, különféle használati tárgyakat, játékokat készített belőle, hanem például szobrokat is. A fa sohasem „halott" anyag: vonzza a nedvességet, szárad, hajlik és reped. Vagyis: „dolgozik“. Ezért minél na­gyobb egy belőle készült szo­bor, annál nagyobb a valószí­nűsége, hogy megreped. A kö­zépkorban, amikor a szobrok Jal mellett álltak, hátulról kiváj­ták őket, és ezzel akadályozták meg a fa repedését. Megelőz­hető a fa hasadása úgy is, hogy a nagyobb szobrok egyes részeit külön faragják meg, s azután ékkel illesztik egy­máshoz azokat. így készültek a görögök elefántcsonttal bur­kolt faszobrai is. A fafaragás elsajátítására kitűnő alapanyag a hársfa. Szí­ne barnásfehér, tömött szálú, jól faragható. A hárson kívül a tölgy, a jávor, a puszpáng a legalkalmasabb fafajták. A tölgyfa rendkívül tartós, de faragáskor könnyen hasad. A jávor csiszolás után nagyon szép sárgásszürke felületet ad. A puszpáng szívós, tömör. Más, faragásra jól használható hazai fák a bükk-, a gyertyán-, a juhar- és a kőrisfa. A gyü­mölcsfák közül a legkedvel­tebb a dió- és a körtefa. A töb­biek ritkán nőnek elég nagyra ahhoz, hogy vastag alapanya­got adjanak. Faragáshoz száraz, egész­séges fát válasszunk. Munka közben a farönkfiek, amelyen dolgozunk, nem szabad inog­nia, mert akkor nehezebb a fát kézzel vágni, s a véső éle is hamar tönkremegy. Ezért •a legcélszerűbb gyalupad szo­rítószerkezetébe fogni. A fát vagy előre megmintázott mo­dell szerint faragjuk, vagy pa­pírból kivágott és a fára másolt minta segítségével. A faragás­hoz élük felé szélesedő vagy keskenyedó, lapos, egyenes, homorú vagy úgynevezett ka­nalas vésőt használunk. Köny- nyen és jól csak tökéletes élű vésővel dolgozhatunk. Ha a fatömböt jól rögzítet­tük, akkor előbb szobrászbun­kóval (fakalapáccsal) ütögetjük a szélesedő pengéjű véső fa­nyelét, s így “forgácsoljuk le a felesleges részeket. A na­gyolás eleinte repesztéssel is történhet. A repesztéskor ügyeljünk arra, hogy a szálak milyen irányba tartanak, ne­hogy a fa befelé hasadjon. A nagyolás után egy mé­lyebben homorú vésővel felraj­zoljuk a kifaragandó részlet legmélyebb vonalát úgy, hogy bal kézzel vezetjük a vésőt és jobb tenyerünk alsó felével ütögetjük a véső nyelének vé­gét. Az éles véső nyoma már önmagában is fényes, így a sok, végül alig elmerülő mé­lyedés pórusos, de fényes fe­lületet ad a fának. Ha simára akarjuk faragni a szobrot, ak­kor ehhez nagyon lapos véső­vel vagy a domborulatnak megfelelő, homorulatával felfe­Csandal Ferenc, (13 éves): Pipázó férfi (Gaál József felvétele) lé fordított homorú vésővel mégegyszer végigmegyünk a formákon, amelyeket egyéb­ként egészen simára faragni nehéz és fáradságos munka, az anyag adottságainak sem felel meg. A kész faszobrot különféle árnyalatú, szaküzletekben kapható páccal, illetve benzin­ben vagy terpentinben oldott méhviasszal tartósíthatjuk. Pu­ha fára sűrűbb, kemény fára ritkább viaszoldatot haszná­lunk. (Egy liter folyadékhoz 10-30 dkg méhviaszt teszünk.) A faszobrot ha festik vagy lak­kozzák, akkor a fa és a faragás szépsége nem érvényesül igazán. Fából faragás nélkül is ké­szíthetünk érdekes munkákat. Tüzelőnek szánt hasábfából például változatos emberi és állati figurákat. Az egyes ré­szeket szögekkel vagy - hogy mozgathatók legyenek - drót­tal illesztjük össze. Kiegészítő anyagként használhatunk vé­kony ágakat, kukoricaháncsot, szalmát, nádat, fakérget is. Ér­dekes elágazású ágadból, gyökerekből maga a természet kínál izgalmas plasztikákat, csak fel kell fedezni őket. Dombormúvet is készíthetünk faragás nélkül például fafor­gácsból, különböző színű hul­ladékfából. A fa formáját és színét ügyesen kihasználva a különféle nagyságú és vas­tagságú darabokat deszkalap­ra ragasztjuk, a témának meg- felelelóen. JURÁS ÉVA MESÉLIK, HOGY... .. .az inka birodalomban olyan gyorsan működött a futárszolgálat - az utak mentén épített raktárhá­zakban mindenütt szállás és váltás várta a hírvivőket, a csomagszállítókat -, hogy az uralkodó a tenger­től 700 'kilométernyire levő fővárosban, Cuzcóban, mindennap friss tengeri ha­lat kapott. .. .az inka Királyút 5250 kilométernyi hosszan ha­ladt Ecuador közepétől Chile közepéig. Századunk elejéig ez volt a világ leg­hosszabb - és legjobban megépített - országútja, amely azonban csupán olyan széles, hogy rajta csak gyalogosok közleked­hetnek. MEGFEJTÉS Az október 21-i szá­munkban közölt feladatok megfejtése: a) 9, 10, 5; 7, 11, 1; 3, 2, 6; 12, 8, 4. b) az észak- és dél-morvaorszá- gi kerületet. Nyertesek: He­gedűs Orsolya, Érsekújvár (Nővé Zámky); Papp Kata­lin, Sellye, (Safa); Kunya Szabolcs, Gúta (Koláro- vo); Feterik Zoltán, Pólyán (Pol’any); Kiss Zoltán, lly- lyésháza (Eliasovce). ÚJ! 18 1983. XI. 4

Next

/
Thumbnails
Contents