Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-11-04 / 44. szám
I szú 11 83. XI. 4. T olsztoj kortársai között nem akadt sem Oroszországban, sem a világ más országaiban még egy író, akit olyan feltétlen tisztelet övezett volna, aki olyan erős hatást gyakorolt volna az emberek eszére és szivére, mint Tolsztoj. Minden országban ismerték e rövid címet: Oroszország, Tolsztojnak. Lenin sokat, behatóan és állandóan foglalkozott Tolsztojjal, többet, mint az író hazai és külföldi elődeivel vagy kortársaival. 1908 és 1911 között hét Tolsztojról szóló cikk született Lenin tollából. Az emigrációs évek alatt Lenin olyan témákból tartott felolvasásokat, mint pl. ,.Tolsztoj és az orosz társadalom“, „Tolsztoj történelmi jelentősége“. A Lev Tolsztoj, mint az orosz forradalom tükre című cikket Lenin egy időben írta a Materializmus és empiriokriticizmus című könyvével, amelyben kifejti megismerés- és tükrözéselméletét. A cikk tartalmazza azokat a legfontosabb tételeket, amelyekben Lenin jellemzi, értékeli a nagy író művészi hagyatékát. Már ez az első Tolsztojról írt cikk is jó példája annak, hogyan elemezte Lenin a nagy realista művész világnézetét, munkásságát. Az írás annak magyarázatával kezdődik, hogy milyen okok alapján lehet együtt említeni a nagy művész nevét a forradalommal, amelyet, mint Lenin mondta, Tolsztoj nyilvánvalóan nem értett meg, és amely elöl szemmel láthatólag elzárkózott. Nevezhetjük-e hát művészetét a forradalom tükrének? Mielőtt erre a kérdésre válaszolna, Lenin emlékeztet arra, hogy ,,a mi forradalmunk rendkívül bonyolult jelenség“, és közvetlen résztvevői között is sokan akadtak, akik nem értették teljesen a történtek jelentőségét, és elzárkóztak a kor diktálta történelmi feladatok megoldása elől. Lenin ezeket afejtegetéseket egy már közvetlenül Tolsztojra vonatkozó következtetéssel zárja: „És ha igazán nagy művésszel van dolgunk, a forradalomnak legalább egyik-másik lényeges oldalát tükröznie kellett alkotásaiban. “ L enin, amikor Tolsztoj munkásságát, nézeteit elemzi, rámutat, hogy az író műveiben kifejeződő gondolatok, érzések, eszmék, hangulatok megegyeznek a sokmilliós orosz parasztság érzéseivel, gondolataival az 1905-ös első orosz forradalmat megelőző időszakban. „Tolsztoj nézeteinek összessége együttvéve éppen forradalmunknak, mint paraszti polgári forradalomnak sajátosságait fejezi ki. Tolsztoj nézeteinek ellentmondásai ebben az értelemben valóban azokat az ellentmondásos viszonyokat tükrözik, amelyek közt forradalmunkban a parasztság történelmi tevékenysége végbement“. Lenin az orosz és a külföldi Tolsztoj- irodalom számára addig ismeretlen, új nézőpontból, pozícióból írt az íróról. összefüggéseiben vizsgálta, elemezte Tolsztoj munkásságát, és „nézeteinek összességét együttvéve“, valamint az oroszországi népi forradalom eredményeit és tanulságait, és eközben hangsúlyozta, hogy a forradalom történelmi sajátosságait az író ,döbbenetes erővel domborította ki alkotásaiban - mint művész is, mint gondolkodó és tanító is..." „Tolsztoj - írja Lenin - annyi nagy kérdést tudott felvetni münkáiban, olyan művészi erővel tudott megszólalni, hogy művei a világirodalom legelső alkotásai közé tartoznak. A feudális elnyomásban élő ország forradalmi előkészületeinek korszaka Tolsztoj zseniális ábrázolásában úgy tárul elénk, mint haladás az egész emberiség művészeti fejlődésében. “ Lenin Tolsztojról írt műveinek fő témája: „Tolsztoj és az orosz forradalom“. Hogy erről meggyőződhessünk, elegendő csupán a művek címét elolvasni. A Tolsztoj-ciklus szervesen kapcsolódik ahhoz a több, min ötven műhöz, amelyben Lenin a „hároméves forradalmi vihar időszakának“ (1905-1907) eredményeit, tanulságait elemezte. Lenin nem csupán az 1905 és 1907 közötti periódusra gondol, amikor Tolsztojt, mint „az orosz forradalom tükrét“ említi. „Tolsztoj korának Lenin az 1861- től 1905-ig terjedő időszakot, a forradalom előkészítésének időszakát“ nevezi. Lenin, mint a Tolsztoj korában végbement társadalmi fejlődés legfontosabb vonását említi „a legszélesebb nép tömegek nézeteinek gyökeres megváltozását Oroszországban... és kivált a falusi, paraszti Oroszországban". Hatalmas erővel jelentkezett a parasztoknak az a törekvése, hogy „teljesen elsöpörjék a hivatalos egyházat is, a föl- desurakat is, a földesúri kormányt is, megsemmisítsék a földbirtok minden régi formáját és rendjét". Lenin hangsúlyozza, hogy „forradalmunk során a parasztok minden történelmi lépésének ez a törekvés volt az indítórugója, és nem kétséges, hogy Tolsztoj írásainak eszmei tartalma sokkal inkább ennek a paraszti törekvésnek felel meg, mint valami elvont keresztény anarchizmusnak, ahogy „nézeteinek rendszerét olykor értékelni szokták“. Tolsztoj azonban nemcsak az erősségeit tükrözte az első orosz polgári demokratikus forradalomnak, hanem ,a gyengéit is. A gyengeségek abból adódtak, hogy a dolgozó parasztság nem tudta, milyennek kell lennie az új rendnek, mennyire fontos a szabadság kivívásáért folytatott fegyveres harc, hol találhatnak e harchoz vezetőket, és ezek a vezetők milyenek legyenek. „A parasztság nagyobb része sírt és imádkozott - írta Lenin -, töprengett és ábrándozott, kérvényeket irt és szószólókat küldött - éppen Lev Nyikolajevics Tolsztoj szellemében!" Tolsztoj, aki azt hirdette, hogy ne állj ellent erőszakkal a gonosznak, jó példa annak megvilágítására, milyen utópisztikusak és veszélyesek voltak és maradnak az emberiség megmentésére, az „egyetemes szeretet“ jegyében kigondolt receptek. Leninnek, tehát megvolt minden alapja arra, hogy kirívónak nevezze Tolsztoj nézeteiben jelentkező ellentmondásokat. De éppen Lenin volt az is - és előtte senki más -, aki megmutatta, hogy ezek az ellentmondások nem az író egyéni gondolkodásának szeszélyéből születtek, hanem „azoknak a rendkívül bonyolult, ellentmondásos viszonyoknak, társadalmi befolyásoknak és történelmi hagyományoknak a tükröződései is, amelyek a reform (tehát a jobbágyfelszabadítás, 1861. - (a szerző) utáni, de a forradalom előtti korszakban meghatározzák az orosz társadalom különböző osztályainak, rétegeinek gondolkodásmódját“. Lenin azt sem felejti el megjegyezni, hogy az író irodalmi munkássága előbb .kezdődött és később végződött, mint az általa Tolsztoj korának nevezett időszak, de hangsúlyozza, hogy „Lev Tolsztoj, mint művész és gondolkodó, ebben az időszakban forrott ki teljesen, és ennek az időszaknak átmeneti jellegéből ered Tolsztoj műveinek és a tolsztojizmusnak minden megkülönböztető vonása A z a pontosság, határozottság, amely megfigyelhető Leninnél a tolsztoji örökség jellemzése és értékelése során. Lenin pártosságából, osztályszemléletéből fakad, amit Lenin, a forradalmár-teoretikus elengedhetetlennek tartott bármely társadalmi vagy ideológiai jelenség elemzésénél. Lenin már az első Tolsztojról írt cikkében nyíltan beszél arról, hogy az író nézeteit és munkásságát „az orosz forradalom jellege és hajtóerői szempontjából“ elemzi, és a „szociáldemokrata proletariátus szemszögéből“ értékeli. Lenin nem csupán a tolsztoji ellentmondások jellegét kívánta magyarázni, hanem arra törekedett, hogy megmutassa, milyen irányba fejlődött az író gondolkodása, és ebben a fejlődésben melyek voltak a meghatározó, döntő tényezők. Lenin határozottan elítélte mindazokat, akik Tolsztoj írásainak eszmei tartalmát valamiféle vallási moralizálásra, elvont „keresztény anarchizmusra“ vezették vissza, akik ezen az álapon próbálták felépíteni Tolsztoj „nézetrendszerét“. Lenin - szembeállítva saját Tolsztoj- értelmezését a fentihez hasonló próbálkozásokkal — rámutat, hogy az író műveinek eszmei tartalma sokkal inkább megfelel a dolgozó parasztság törekvéseinek, mint a „keresztény anarchizmusnak“. Tolsztoj 1905 októberében így határozta meg a forradalomban betöltött helyét és szerepét: „Én ebben az egész forradalomban a százmillió földműves ügyvédjének hivatását vállalom szívesen és önként. Mindennek örülök, ami elősegíti vagy elősegítheti jólétét, és semmit sem helyeslek, ami nem erre a fő célra irányul vagy elvon tőle. “ Tolsztoj, miközben elutasította a nép szabadságáért vívott harc fegyveres formáját, elismerte a forradalom magasrendű, igazságos céljait, és a forradalom győzelmét jósolta. „Ez a mozgalom Oroszországban - mondta - világmozgalom, amelynek fontosságát még kevesen értik. Olyan mozgalom, amely eszméivel, mint valamikor a francia forradalom, talán évszázadokra lökést ad a történelemnek. Az orosz nép kiváló képességekkel rendelkezik arra, hogy szervezze, irányítsa önmagát. “ Fél évvel később pedig a következőt mondta Tolsztoj: „Bár a túlvilágon ebből nem lesz semmi hasznom, mégis örülök, hogy még éltem a forradalom idején. Mindez nagyon érdekes!" Tolsztoj kitartóan hangsúlyozta, hogy az orosz forradalomnak egyetlen problémát kell megoldania, de az az orosz élet legfőbb kérdése: véget kell vetni a föld magántulajdonának, a földet el kell venni a földbirtokosoktól és át kell adni a parasztok tulajdonába. Tolsztoj sokmillió orosz paraszt reményét, gondolatát, érzéseit fejezte ki, amikor ezt hirdette. Lenin azzal, hogy megmutatta, milyen széttéphetetlen, mély kapcsolat volt Tolsztoj alkotó és társadalmi tevékenysége, valamint az orosz forradalom között, egy új, tudományos, objektív, konkréttörténeti Tolsztoj-elemzés előtt nyitotta meg az utat. A lenini Tolsztoj értelmezés Luna- csarszkij szavai szerint „sokoldalú és dialektikus“. A kutatók megtalálják benne az író életművének, világnézetének elemzését, jellemzését, értékelését számtalan oldalról: szociológiai, történelmi, politikai, filozófiai, gazdasági, esztétikai, etikai, pszichológiai és sok más szempontból. Ezek a szempontok nem egymástól elkülönülten léteznek, hanem élénk dialektikus kapcsolatban állanak egymással, egyik a másikat keresztezi, kiegészíti, gazdagítja. r É ppen ez a sokféleség és egység szüli, hogy Tolsztojban Oroszország és az egész világ történelmének,, kultúrájának rendkívül bonyolult és fontos jelenségét látjuk. És ha Lenin cikkeinek megjelenése előtt a kutatók úgy emlegették Tolsztojt, mint a „sokrétűség titokzatos egységét", akkor a cikkek után ügy írhattunk róla, mint: „a sokrétűség megfejtett egységéről". Lenin zsenialitása kellett ahhoz, hogy Tolsztoj bonyolult, a kortársak számára sok vonatkozásban „titokzatos“ egyénisége, próbálkozásai, hibái, eredményei, gondolkozása és előítéletei a történelmi igazság mindent feltáró fényébe kerüljenek. Napjainkban is sok a hódolója éppen azoknak a tolsztoji „tanításoknak" (Lenin terminusa), amelyekkel Lenin alapvetően nem értett egyet. Az utóbbi években az USA-ban például többször is kinyomtattak és széles körben reklámoztak olyan köteteket, amelyek Tolsztoj vallási-mora- lizáló írásait tartalmazzák, tudományos konferenciákon pedig előadásokat tartottak a „ne állj ellent erőszakkal a gonosznak" teóriáról, és ezt a tolsztoji életmű „legértékesebb" részeként emlegették. Természetesen arról sem feledkezünk meg, hogy egyre nagyobb nyugaton (így az USA-ban is) azoknak a Tolsztoj-rajon- góknak a száma, akik Lenin cikkeit olvassák Tolsztojról, hogy azok segítségével mélyebben és pontosabban értsék az író gondolati gazdagságát, jellemeinek szépségét. Philipp Bonosky amerikai író mondta: „Tolsztojt csak a szocializmus idején értették meg.“ \ U gyanezt a gondolatot fejezte ki az ismert néger tudós és író William Du Bois is, amikor hangsúlyozta, hogy Tolsztoj tekintélye és híre „úgy nő a világban, ahogy a szocializmus fejlődik." Tolsztoj hangja ma is eljut azokhoz a népekhez, amelyekre még vár a feladat, hogy a régi társadalmi rendből egy újba lépjenek, és arra szólít, hogy „sürgessék meg az új korszak beköszöntőt". KONSZTANTYIN LOMUNOV 75 éve jelent meg Lenin műve a nagy orosz íróról
