Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-28 / 43. szám
Mum NEM! SZAMBÓ... (avagy egy fogásnem útkeresése) Amikor az idei birkózó-világbajnokságra készülődtem, többször is megesett, hogy szóba hoztam a sportág harmadik - alig ismert - fogásnemét, a szambót. Mígnem valaki megkérdezte: „Mondd, hogy jön a szamba-a birkózás-* hoz?!...“ S tette ezt elnéző mosoly kíséretében, mintegy jelezve, hogy ezúttal még hajlandó a szóvégi magánhangzó-tévesztést nyelvbotlásnak, mintsem a hiányos műveltségemnek tulajdonítani... (gy tehát helyénvaló már a bevezetőben megmagyarázni az elnevezést, amely bármennyire is hasonlít a híres latin-amerikai tánc nevéhez, ahhoz azonban semmi köze. Ugyanis három orosz szó rövidült, majd nőtt össze: SZAMo- zascsita (önvédelem) Bez Orizsija (fegyver nélkül), amelyben a szóvégi ,,o" a magyar nyelv szabályainak megfelelően hoszsú ó-vá magyarosodott... Az elnevezés eredetének ismeretében, azt hiszem, érdekesebbé válik az egész „szambó-ügy“. ELŐZMÉNYEK. A Szovjetunió népei közül számos még ma is őrzi évezredekkel ezelőttröl származó népi birkózását, s ezek képezik végül is a mai szambó alapját. Sokukban ugyanis nemcsak a derékon felüli fogások engedélyezettek, mint a klasszikus görög -római fogásnemben, hanem a különböző lábfogások, lábkirú- - gás, gáncs, a földharc elemei, így inkább vannak azok ,,rokonságban“ a szabadfogású birkózással- sőt a cselgánccsal is - mint az ógörögök és rómaiak kedvenc szórakozásával. Ráadásul van csaknem mindegyiknek egy közös vonása: mégpedig, hogy övvel ellátott újjatlan öltözékben - bekecsben (?) — űzik. Ilyenek a tatár- -baskír „kurjas“, ajakut „hansza- gaj“, a turvin „kurjes“. A Kaukázus, Közép-Ázsia és Kazahsztán egyes vidékein pedig a népi birkózások minden valamirevaló „népünnepély“ elengedhetetlen velejárói. Grúziában például a „csida- obá“-ban kell eldönteni hétröl- hétre, hogy ki a legerősebb. Azaz a győztes nem pihenhet túlságosan sokáig babérjain. (Aki pedig ilyen közegben sokáig az élen marad, az akár világbajnok is lehet- birkózásban...) Sok helyütt ezeket a versenyeket zenei kísérettel rendezik. Üzbegisztánban a „ku- ras“ dívik, s annak szabályai szerint egyik kézzel az övét kell tartani, a másikkal derékon felül lehet fogást végrehajtani. Ez a „fergani“ - lehet emelni és eldobni az ellenfelet, de nincs' gáncs, lábkirúgás - ami viszont engedélyezett a „buharszki" szabályai szerint, de kézzel lábat fogni nem lehet. A tust arrafelé „jam- bas"-nak hívják, és ugyancsak a kétvállas győzelmet jelenti. Mindenütt nagyon ügyelnek a népi birkózás tisztaságára, és köztársasági bajnokságokat rendeznek. A grúz Kikhadze például előbb a „csidaoba“ grúz bajnoka volt, s csak aztán nyert szovjet bajnokságot szambóban. MEGVALÓSULÁS. A szambó „születése“ valamikor a huszas évekre téhető, amikor a szakemberek a népi birkózások egyes fajaiból azok elemeit átvéve, kor- ■szerüsítve igyekeztek az új fogásneme» létrehozni. Ebben a tekintetben Oscsepkov, a moszkvai Testnevelési Főiskola tanára - az első európai volt, aki tanulmányozta a japán edzésmódszereket - végzett úttörő munkát azzal, hogy a moszkvai Dinamóban összegezte, rendszerezte az ön- ' védelmi fogásokat. A szambó „atyja“ mégis Harlampijev, akinek „Szambó“ című könyve tette lehetővé, hogy e fogásnem egyre terjed a világ számos országában. Mindezt Anatolij Rubinsteintől, a moszkvai Pravda munkatársától tudtam meg, aki egykor maga is kitűnő szambós volt, érdemes sportmester, és elsősorban az ö érdeme, hogy ezúttal - magyar nyelven először — e hasábokon a szambóról írhatok. Ő mutatott be Jevgenyij Csumakovnak, aki Jevgenyij Csu- makov, a szambó professzora a kijevi sportpalota nézőterén a frontról szétroncsolt kézzel tért haza, s később háromszoros szovjet bajnok lett ebben a fogásnemben. Azt már ő mondta, hogy rendelet emelte e fogásnemet, a birkózást - s ezzel együtt a többi sportágat - megillető rangra, és hogy a Nagy Honvédő háborút megelőző években már tízezrek hódoltak a szambónak. Ő maga még most is a szambóval foglalkozik, de már egyetemi tanárként, s számos szakkönyv szerzője. FOLYTATÁS. A második világháborút követő években a szambó még mindig szovjet „belügy“ volt; 1947-ben írták ki az első köztársasági bajnokságokat, két évvel később pedig már a szovjet bajnokságokat az ifjúsági, a junior és a felnőtt korosztályok számára. A szambó első hivatalos nemzetközi „bemutatkozására“ 1957- ben került sor, amikor a szovjet szambó-válogatott 47-0-ra (!) verte a magyar cselgáncsválogatottat. Amikor a tokiói olimpia műsorára felvették a csélgáncsot, a szovjet szambósok legjobbjai levetették a „bekecset“, és kimonó- ba öltöztek. Az eredmény: 4 bronzérem Tokióból. Az első szovjet cselgáncs-olimpiai bajnok, Csocsisvili (Münchenben győzött, Montrealban bronzérmes) előbb a csidaobával ismerkedett meg a grúziai Goriban, majd a szambóval, így jutott el a cselgáncsig. A helsinki olimpia szabadfogású bajnoka Mekokisvili pedig a csidaoba-szambó-szá- badfogás „úton“ jutott el a csúcsra. Jórészt nekik is köszönhető, hogy a Nemzetközi Birkózó Szövetség (FIFA) 1966-os toledói kongresszusán a szambó hivatalosan is a birkózás harmadik fogásneme lett. A fogásnem történetéhez tartozik, hogy az első nemzetközi tornát 1967-ben Rigában, az első EB-t ugyanott - két évvel később - rendezték. Az első világbajnokságra pedig 1973-ban került sor Teheránban. A premieren 9 szovjet arany született, a tizediket a mongol Csanrav kapta. SZABÁLYOK. Aki a kötöttfogáson vagy a szabadfogáson „nevelkedett“, az kissé értetlenül áll, ha először lát szambót. A dobás pl. - legyen bármilyen nagy ívű - csak akkor értékelhető, .ha állva marad, aki végrehajtotta! Ezzel szemben van leszorítás, fojtás, karfeszítés, lábfeszítés és tus is természetesen, no meg a mérkőzés föladása, amikor a mérkőzés „szenvedő alanya“, tenyerével néhányszor a szőnyegre üt. A szambómérkőzések eredményeit a birkózás korábbi szabályai szerint könyvelik, vagyis a versenyző neve mellé hibapontokat írnak - vagy nem írnak - a találkozók, végeredményétől függően. A mérkőzésidö itt is hat perc, és csak tussal, feladással, technikai tussal lehet korábban befejezni. Eszerint a versenyzők tiszta győzelem esetén nem kapnak hibapontot, a vesztes négyet kap. Hat hibapont után a versenyző kiesik, ha háromnál többen vannak a csoportban. Egyébként a helyosztóra jogosulhat. Tiszta győzelem akkor születik, ha valamelyik versenyző tussal, technikai tussal nyer, vagy ellenfele feladja a küzdelmet. A technikai tus 12 pontos különbség elérésekor következik be. Akkor 1:3 a hibapontkönyvelés, ha a győztes és a vesztes versenyző technikai pontjai között 4-11 különbség van; 1-3 pontkülönbség esetén 2:3 a pontozás, azaz 2 hibapontot kap a győztes, hármat a vesztes. De van 2,5:3-as pontozás is, amikor a mérkőzésen pontegyenlőség van, és az egyik azért nyer, mert magasabb pontértékü akciót hajtott végre. Ha az akciók pontértékében nincs különbség, akkor az a győztes, aki először hajtott végre pontot érő fogást. Akkor, ha nincs pontot érő akció, az intések száma dönt. Akit többször intettek meg passzivitásért, az veszít. Ha nincs értékelhető akció és az intések száma is azonos, bírói döntéssel határozzák meg a győztest. Ha ez utóbbi csak csapatmérkőzésen fordul elő, akkor mindkét versenyző „számláját“ három hibaponttal terhelik, azaz mindkettőt vesztesnek nyilvánítják. Olyan ez, mint a párbajtőrvívásban a kettős vereség. IMPRESSZIÓK. „Szambópá- lyafutásom“ úgy kezdődött, hogy álltam a szőnyeg mellett, és figyelPusnyica a 90 kiló világbajnoka előkészít tem a versenyek előtt tartott szabályismertetést, amelyet bemutató kisért. Két beöltözött versenyző mutatta be az egyes fogásokat, persze nem mindet, hiszen van belőlük vagy ötezer! A két birkózó artistákat megszégyenlító dolgokat is művelt, s ekkor kezdtem kiváncsi lenni, hogy miként „jön az össze“ a küzdelem hevében. Amikor az is elkezdődött, megkezdődött az én kálváriám is... Ugyanis nem sokat értettem belőle. Sőt, mondhatni, semmit. Vigasztalt, hogy néhány versenyző sem... Elindult ugyanis néhány „hagyományos“ birkózó is a mezőnyben, s ebből aztán fura dolgok keletkeztek. Mert hát akinek a vérében van - mondjuk - a kétkaros hátra- esés, az a szőnyegen azt megcsinálja, ha egyszer már összefogta ellenfele két karját, összefogta az amerikaiak kitűnő 52 kilós birkózója Dorance is Matodiev karjait, aztán megcsinálta a szaltót, repült is a bolgár, de Dorance csalódottnak látszott, hiszen kötött- vagy szabadfogásban négy pontot kapott volna az akcióra, itt meg csak egyet... Egyébként ebben a súlycsoportban akadt egy Bjelogla- zov - akárcsak a szabadfogásban a két híresebb: Anatolij és SzerHurelbatar (balról) és Szobogyirev (A szerző felvételei) gej Gennagyij a döntőben birkózhatott a mongol Battungával. A bemutatásnál ő kapott vastapsot, a végén a mongol, aki a hat perc elteltével is friss volt, míg Bjeloglazov alig állt a lábán ellenfele fergeteges iramától. Egyébként hat szovjet, két mongol és egy-egy spanyol, illetve bolgár aranyérem született, és a legnagyobb meglepetésnek a spanyol Garcia győzelmét tartották. Némi csalódást okozott, hogy nem indult el a száz kilóban a világbajnok amerikai Gibson, aki a szabadfogásban ezüstérmes volt. Eredetileg úgy tervezte, hogy szőnyegre lép mindhárom fogásnemben, de az edzésen eltört a füle, és a friss „karfiol“ eléggé gátolta. Mérkőzéseit kötéssel, fül- védővel vívta. Elmaradt tehát egy csemege, de amit a 90 kilós szovjet Pusnyica bemutatott, az is csemege volt a javából. Mérkőzései szinte a fogásnem szemléltető oktatásai voltak, amikor 6 volt a szőnyegen, elégnek bizonyult a versenyt megelőző magyarázat, hogy a közép-európaiak is megértsék, mi történik a szőnyegen. Az, amit Pusnyica akart. Csak azt fájlaltuk, hogy mérkőzései olyan hamar véget értek. A döntőn az amerikai Getling ellen is alig két perc kellett a technikai tushoz... Ugyancsak nem fért kétség a szupernehézsúlyú döntő kimeneteléhez. A +100 kilós, tehát a száz kilón felüliek kategóriájába éppen csak „befért“ a mongol Hurelbatar. Amikor a mérlegre állt, az 101 kilót mutatott. A szovjet Szobogyirev testsúlya ennél hatvan kilogrammal volt több - 161. Hurelbatarnak akkor sem lett volna kevesebb esélye a pontszerzésre, ha fejjel megy a falnak... „Névsorolvasáskor“ kitűnt, hogy a mezőnyben voltak kambodzsai, amerikai, spanyol versenyzők is, voltak bolgárok, de hiába kerestünk csehszlovák, magyar, vagy akár lengyel versenyzőt. E fogásnem közép-Európá- ban még nem honosodott meg, pedig ebben is tíz súlycsoportban is versenyeznek, azaz újabb tíz lehetőség az érem- és pontszerzésre. Ez a lehetőség ezúttal kimaradt. A szakvezetés legalább olyankor fontolóra vehetné versenyzők indítását, amikor mindhárom fogásnem világversenye egy helyen zajlik. Később esetleg éppen ők lehetnének a fogásnem népszerúsitöi. Egy olyan sportágban, amely minden olimpián - még az ókorikon is jelen volt. Talán nem is hosszú idő kérdése, hogy a szambó is oda kerül. Akkor pedig túl nagy lenne a lemaradás. MÉSZÁROS JÁNOS VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csető János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10. telefon: 309. 331-252. 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18. gazdasági ügyek 506-39. Táviró: 092308. Adminisztráció Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Martanoviéova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5. telefon 337-823, 337-825 Hirdetési iroda a kőzeteteknek. 815 80 Bratislava. Vaianského1 nábreiie 15 II emelet, telefon 551-83. 544-51 Előfizetési di| havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kés 14.70 A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kés 13.- Terjeszti a Postai Hiriapszolgálat. előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő Külföldi megrendelések PNS. Ústredrtá expedícia a dovoz tlaée 813 81 Bratislava Gottwaldovo námestie 6
