Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-28 / 43. szám
ELENA CHMELOVÁ Hoppon, maradt farkasok Egyik éven a kutyák olyan jól őrizték a birkanyájat, hogy a farkasok még csak megközelíteni sem tudták azt.- Többet ésszel mint erővel - mondta egy napon a legidősebb farkas éhes társainak. - Meglátjátok, hogy jól is lakunk, és még a kutyák baját is ellátjuk túlbuzgó őrködésükért.- Ha tudod a módját, hát próbáld meg - mondta a többi farkas. Nos, a legidősebb farkas megfürdött a patakban, hogy ne lehessen érezni rajta a farkasszagot, aztán meghempergözött a fűben, a virágok között, hogy úgy illatozzék, mint a rét; merthogy a birkák azt szeretik a legjobban. Ezek után megkérdezte társaitól, észrevehetó- e a szagáról, hogy ő minden farkasok ura.- Bizony nem! - vonított föl egyszerre a falka. - Az őszi mezők illata árad bundádból.- Ha ez így van, akkor indulok is a birkákhoz. Mikor a kutyák messzebbre voltak a nyájtól, a legidősebb farkas odalopakodott a birkákhoz. Nem ugrott mindjárt közéjük, hanem kedvesen megszólította őket;- Húgocskáim, báránykáim, eljöttem, hogy beszélgessek veletek. Ne féljetek tőlem, hisz mi, farkasok, nem vagyunk rosszak, ezt csak a kutyák híresztelik rólunk. Titeket pedig még legelni sem engednek rendesen, örökké hajszolnak mindnyájunkat. Mi, farkasok, békén hagyunk benneteket és mindnyájunknak jó lesz, csak adjátok ki nekünk a kutyákat, hogy a köztünk keltett viszályért megbüntethessük őket. Ilyen és ehhez hasonló édes szavakkal hízelgett a legidősebb farkas, míg a birkák meg nem ígérték, hogy a következő nap reggelén a kutyákat a hegy alá vezetik, ott bekerítik őket, hogy mozdulni se tudjanak, azután utat nyitnak a farkasoknak, hogy azt csináljanak a kutyákkal, amit akarnak. Ekkor megérkezett az öreg kos.- Mit fecsegsz itt, te farkas?! - bődült el. - És ti, ostobák, mire hagyjátok magatokat rászedni?! Áruljuk el a barátainkat, akik védenek bennünket? Hogyan élnénk hú őreink nélkül, amikor a farkasok örökösen támadnak?! A kos hangjára ekkor már felfigyeltek a kutyák, a bárányok közé rohantak, akik össze akartak barátkozni a farkasokkal. A farkasok pedig ismét hoppon maradtak. a KATONA CSABA fordítása TOMÁS JANOVIC MESE A SZÓDÁRÓL MÁRIA STEVKOVÁ Mit kért Kata? Szódavizet! C betű a cica farka. Lyuggathatom most a vizet. Majd szétveti öt haragja. Csengőt tett rá egy egérke és azután MESE A TYÚKBÓL Volt egy tyúkom, szedte-vette, festékeim mind megette. kinevette. Cin! Cin! Nevetik is őt a gyerekek - tojik hímestojást eleget. F Furulyát fújt Firi-Feri. De nem akart szólni neki. TÓTH LÁSZLÓ Ha több szusszal fordításai fújta volna, furulyája most is szólna. ■i M H K is faluban lakott Zalaba András asztalos és családja. Három gyermeke közül Ferkó volt a legidősebb, hetedik osztályos. András bácsi a szövetkezet asztalos műhelyében dolgozott, felesége a baromfitelepen. A Hegyfarkon volt egy darabka földjük, melyet szőlővel ültettek be, de voltak ott almafák is. András bácsinak volt egy szenvedélye: a horgászat. Gyakran kijárt a Dunára és ilyenkor magával vitte Ferkót is, akivel megismertette az egyes halfajtákat, megtanította őt a horgászat fogásaira, a nyári szünidőben pedig még úszni is. Mert mondása szerint szégyen az, ha víz mellett lakó ember nem tud úszni. Egy augusztusi vasárnapon Ferkó és legjobb barátja, Var- gá Pali, elhatározták, hogy kimennek a Hegyfokra almát szedni. Természetesen, a szülők beleegyezésével. Pali az alsó ágakról szedte a gyümölcsöt, Ferkó felmászott a fára. Élvezték a gyümölcsszedést. De aztán reccsent egy ág, aztán még egy. Ferkó a földre zuhant. És oly szerencsétlenül, hogy eltört a lába. Ha mozdult, kínzó fájdalmat érzett. Pali, bár nagyon megijedt, ráparancsolt Ferkóra, hogy nyugodtan feküdjön, aztán elrohant segítségért, egyenesen Ferkó szüleihez. Jött András bácsi, és jött az orvos, aki nyomban beszállíttatta Ferkót a járási kórházba, ahol gipszbe tették a lábát. Hat hét múlván vették le róla a kötést. A csont szépen összeforrott. Csakhogy Ferkó bicegett. Hamarosan kiderült, hogy a sérült láb három centiméterrel rövidebb. Talán egy újabb műtét segítene, de erről Ferkó szülei hallani sem akartak. Amikor Ferkó ismét járni kezdett az iskolába, osztálytársai örömmel fogadták. Februárban meghalt Ferkó nagyapja, aki egy, hatvan kilométerre fekvő faluban élt. A temetés után Zalaba András és családja átköltözött ebbe a faluba, nem akarták, hogy idegen kerüljön a szülői házba, az ősi fészekbe. Ferkó eleinte MEGFEJTÉS Az október 14-i számunkban közölt feladat megfejtése: az a-val jelölt kockának. Nyertesek: Szemes Tamás, Komárom (Komárno); Balga Éva, Csáb (Őebovce); Pavel Duris, Csorna (Őamovce); Bohus Katalin, Palást (Plásíovce); ifj. Hilkó Károly, Ipolyság (Sahy). idegennek érezte magát az új iskolában, hiányoztak régi osztálytársai, barátai. De rövid idő elteltével új barátokra lelt, és új osztálytársai is észrevették Ferkó segítókészségét, barátságos természetét. Kitűnő volt a tanulásban is, tanítói gyakran megdicsérték az egész osztály előtt, amiből aztán egy idő után baja lett. Osztálytársai között akadtak ugyanis rossz tanulók, durvák, verekedósek. Ennek a csoportnak a magas Szekeres Bélé volt a fővezére, aki mindannyiuk közül kitűnt hatalmas erejével. Ez a banda csú- fenet adott Ferkónak, úgy szólították öt, hogy: Bicegő. A szünetekben gyakran meglökték Ferkót, aki bizony nemegyszer elesett. A többiek azt tanácsolták neki, mondjon el mindent az osztályfőnöknek. Ferkó azonban ezt nem tette meg, nem szeretett árulkodni, inkább összeszorított fogakkal tűrte a megaláztatást Aztán eljött a vakáció ideje. Ferkó újra kijárt a folyóra halászni. Meleg napokon nagyokat úszott. Amikor egyszer megszokott helyén halászga- tott, kiabálásra lett figyelmes.- Segítség! Segítség! Ferkó nyomban felugrott és arra felé rohant, ahonnan a hang jött. Látja, amint valaki kapálózik a vízben. Gondolkodás nélkül ugrott, odaúszott a fuldoklóhoz és kihúzta a partra. Mikor lefektette, akkor látja, hogy a kimentett fiú nem más mint Szekeres Béla, aki év közben annyi szomorúságot okozott neki. Mikor Béla magához tért, és megtudta, mi történt vele, odanyújtotta a kezét Ferkónak és megköszönte, hogy megmentette az életét. Az eset nem maradt titokban, híre ment a faluban is. És elérkezett szeptember elseje. A tanévnyitó ünnepségen ott volt az iskola igazgatója, a nemzeti bizottság elnöke, valamint a járási szervek képviselői. Egyszer csak a nevét hallja Zalaba Ferkó. Kérik, menjen föl a színpadra. Megható beszéd következett Ferkó hőstettéről. És ki is tüntették őt bátorságáért. Ferkó köszönetét mondott mindenért és kijelentette, ő csak a kötelességét teljesítette. Ettől fogva Ferkó sorsa megváltozott. Szekeres Béla, a fővezér lett Ferkó legnagyobb védelmezője és legjobb barátja. A többiek is megszerették ót. így hamarosan olyan légkör alakult ki az osztályban, mely hasonló lett a régi osztályáéhoz. És ennek Ferkó sokkal jobban örült, mint a kitüntetésnek. ZÁLEZSÁK KORNÉLIA GONDOLKODOM. TEHÁT... HÁROM KÉRDÉS 1. Hány négyzetkilométer hazánk területe? 2. Szárazföldi kikötőnknek szoktuk mondani:... 3. Melyik hazánk leghosszabb folyója? LOGIKAI GYAKORLAT . A felső sorban az ábrák bizonyos sorrendben következnek egymás után. Ennek alapján egészítsd ki a sort a második sorban szereplő, számokkal jelölt ábrák egyikével! Nos, melyik ábra kerül a kérdőjel helyére? VI. AGYAGSZOBROK, GIPSZONTÉS A szobrászat egyik legősibb anyaga az agyag, de ma már inkább csak „kiindulónanyag- ként“ használják. Viszont nem veszítette el szerepét a kerámiában, itt a legfontosabb alapanyag. A szobrászok gipsz-, bronzvagy kőszobor mintájául szolgáló modell készítéséhez a szürke, zsírosabb agyagot kedvelik. Jól tapad, könnyen formálható, sokáig tartja a nedvességet. Az agyag azonban, gondos szárítással és égetéssel, végleges anyaga is lehet a szobornak. Az égetett szobor neve terrakotta. Égetésére a szárazabb, samottliszttel kevert agyag a legalkalmasabb. A legapróbb szemcséjű gipsz vagy mész sem fordulhat elő benne, mert ettől égetéskor megreped. (Hogy ezt megelőzzék, az agyagot iszapolással tisztítják.) A jól kiégetett terrakotta színe és felülete általában úgy szép, ahogyan a tűzból kikerül. Sértetlenül tükrözi az alkotó kezemunkáját. Eredeti terrakottának a szobrász által mintázott és égetett munkákat nevezzük. Készülhet terrakotta szobor negatív gipszformába préselve is. Akinek téglagyárban vagy iskolában van lehetősége munkáját égettetni, maga is megpróbálkozhat terrakotta készítésével. A mintázáshoz használandó agyag legyen puha, tapadós, de ne ragadjon a kézhez. A munka megkezdése előtt alaposan gyúrjuk át. Ha nagyon piszkos, hígítsuk fel sok vízzel, majd szűrjük meg rostán, azután sűrűbb szűrőn. Amikor az agyag leülepedett, a felesleges vizet le lehet róla önteni. A még híg agyagkását gipszlapra öntve gyorsan megszáríthatjuk. Mintázóasztalnak megfelel egy deszkalap is, amelyet munka közben gyakran forgatnunk kell, ellenőrizendő a szobrot minden oldalról. A legfontosabb munkaeszköz a kéz, de használhatunk mintázófát, szobrászgyúrút is. Nagyobb méretű munka égetésekor fontos követelmény, hogy a szobor falának vastagsága mindenütt egyenletes legyen, mert különben könnyen megreped. A kész szobrot tehát részekre kell vágni, belsejéből kivájni a fölösleges agyagot, majd ismét összeragasztani. Egy kis ügyességgel csinálhatunk olyan szobrot is, amely belül üres marad. Alulról felfelé haladva, hosszabb-rövi- debb hurkaszerú agyagdarabokat tapasztunk ilyenkor egymáshoz. Ezzel az eljárással azonban csak egyszerűbb mozdulatú plasztikát készíthetünk. Bármelyik módszerrel is dolgozunk, a befejezett művet égetés előtt lassan és alapo- ■ san ki kell szárítanunk. Agyagból készült munkánkat gipszbe is önthetjük. A gipszöntés fortélyai legegyszerűbben dombormű öntésével sajátíthatók el. A dombormű legyen kónikus, azaz formái az alap síkjától felfelé haladva szűküljenek. így a negatív formából majd könnyen kivehető lesz a pozitív. A még nedves agyagreliefet fektessük üveglapra, széleitől pár centiméternyire rámázzuk be (például plasztilinnel). Gipszmasszát úgy készítünk, hogy egy rész modell- vagy alabástromgip- szet egy rész vízbe szórunk. Amikor a gipsz egészen „belefulladt a vízbe“, jól megkeverjük és ráöntjük a bekeretezett domborműre. Ez lesz a negatív forma. Ha a gipsz megkötött, a keretet eltávolítjuk és az egészet levéve az üveglapról: a negatívból kiszedjük az Miloá Kelecsényi, (13 éves): Csillagász, (mázas agyag) (Gaál József felvétele) agyagot. A tiszta negatívot olyan réteggel kell bevonni, amely meggátolja összetapadását a negatívnak és pozitívnak. Tehát egy rész szappant három rész vízben felfőzünk, majd ecsettel sűrű habbá „verjük“, s a negatívot vastagon bevonjuk vele. Friss gipszpépet keverünk és a vízszintesen lefektetett negativ formába öntjük. Ez lesz a pozitív, azaz agyagreliefünk pontos mása. Ha megkeményedett, az egészet megfordítva addig kocog- tatjuk a negatívot, míg a pozitív el nem válik tőle. Nem kónikus domborművet legegyszerűbben vakformázással önthetünk. A munkamenet hasonló az előbbihez annyi eltéréssel, hogy az agyagmo- dellre előbb egy színezett, majd fehér réteg gipsz kerül. Vakformázáskor a negatívot le kell vésni a pozitívról. A színes gipszréteg arra figyelmeztet, hogy közel járunk a pozitívhoz, óvatosan véssünk tovább. A vakformázás hátránya, hogy a modellről csak - egyetlen gipszpéldány állítható elő. Szoborról vakformázással, illetve több részből álló darabformázással készítenek negatívot. JURÁS ÉVA I I I I ■i Ml
