Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-10-28 / 43. szám

4 ( ^ <&■ STOP. A U T Ó S 0 JV MOTOROSOK Ésszerűen, takarékosán A gyorshajtók általában tudják, hogy milyen többletköltséggel jár a magas átlagsebesség tartása - 100 km/ó tempó fölött 25 %-os a túlfogyasztás. Azt viszont nem mindenki érzékeli, hogy milyen bősége­sen fogyasztják lassú tempónál is a benzint, amikor például indokolatla­nul „kihúzatják“ a motort, állóhelyben magas fordulaton tartják, vagy a gázpedállal játszanak, gázfröccsökkel „tüzelik“ az autót. A gépjárműkatalógusok rendszerint táblázatban közük, hogy egy-egy típus mennyit fogyaszt normális vezetési stílusnál és mennyit nagy sebességű országúti vagy erőltetett városi üzemmód mellett. Az 1200-as Ladák fogyasztását a kezelési könyv 8-9 literben határozza meg, de ezzel az autóval, ha minden fokozatot a maximumig kihúztunk és teljes gyorsításokra törekszünk, elérhetjük a 14-16 literes fogyasztást is. - Szinte mindegyik középkategóriájú kocsinál 6-7 literes többletfogyasztást jelent a kíméletlen kezelés, a gyorshajtás, a motor erőltetése. Természetesen közvetve falják a benzint a fölösleges fékezé­sek, a rossz ívű kanyarvételek, a helytelen reggeli hidegindítások, a kihúzott szivatóval megtett kilométerek és a csúcsforgalmi idők ésszerűtlen helybenjárásai is. Tehát, ha előre látjuk, hogy az út végén pirosat jelez a fényjelző, vegyük le a sebességet, s ne az utolsó percben fékezzünk. Ha tudjuk, hogy kanyarodni akarunk, szintén jó előre fékezzünk, csökkentsük a sebességet, mégpedig nem fékezéssel, henem gázlevétellel. Sokan vannak, akik jó gépkocsivezetőnek képzelik magukat, s közben lábuk állandóan a féken meg a kuplungon van. A benzinnel való takarékoskodás elsősorban a gépkocsivezetőtől függ. Ha ezt nem tudja megtanulni, a saját pénztárcájának az ellen­sége. „Py“ Készül a Moszkvics 1986-os modellje A Moszkvics autógyárban lesztésen alapul, s komfortos­megkezdték az 1986-os mo­dell kialakítását. A tervek sze­rint az új Moszkvics megőrzi a korábbi modellek összes alapvető erényét. Többek kö­zött a szilárd és tartós karosz- szériát, bár formáját áramvo­nalasabbá alakítják. A kocsi belső tere észrevehetően bő­vül, s hiányzik majd a hosszú kiemelkedő rész, amely alatt a jelenlegi típusoknál a kar­dántengely húzódik. Az új autó ugyanis elsókerék-meghajtású lesz, tehát nem lesz szükség kardántengelyre. Az új modell teljes egészében szovjet fej­sága megközelíti a Ladáét. Az új konstrukciójú személygép­kocsit gyártó üzemet jelentő­sen korszerűsítik. Olyan mo­dern gépekkel, berendezések­kel, látják el, amilyet a szovjet autóiparban még nem alkal­maztak. Az a cél ugyanis, hogy ez az üzem minimális ráfordí­tással, rendkívül gyorsan tér­hessen át az egyik modell gyártásáról a másikéra. Ezt az áttérést robotok és hasonló ro­bottechnológiai komplexumok széles körű felhasználásával alapozzák meg. Útszéli adatbank A forgalom áramlásáról, a jár­művek átlagos sebességéről, tömegéről, a tengelyek számá­ról, az utazás irányáról minden lényeges adatot képes figye­lemmel kísérni és megjegyezni elektronikus szemeivel a hírne­ves Golden River bichesteri cég Marksman elnevezésű „útszéli adatbankja“. És nemcsak összegyűjti, tárolja a forga­lomáramlással kapcsolatos adatokat, hanem parancsra, te­lefonon továbbítja is őket a köz­ponti forgalomellenőrző és irá­nyító központba. Az útburkolati gumiszalagba épített szenzorok a mikroelektronika legújabb vív­mányaival együttműködve éjjel­nappal, télen és nyáron szinte nonstop gyűjtik, tárolják és to­vábbítják a gyors és biztonsá­gos forgaJomáramlást elősegítő jelzéseket. Külön érdekessége a berendezésnek, hogy a lezárt telepekből elhasznált elektro­mos energia utánpótlását adott esetben napelemektől is kap­hatja. Új motortípus Hatvan évre a dízelmotor feltalálása, és 107 évre az első robbanómotor kipróbálása után, új motortípus jelent meg, amelynek fogyasztása háromszor kevesebb, mint a hagyományos motoroké. Az új motor nyugatnémet feltalálójának, Frank Stelzernek a nevét viseli, felépítése egyszerű és nagyon gazdaságos. Amíg egy hagyo­mányos robbanómotor 400 alkatrészből áll, Stelzer motorja míndösz- sze 8 alkatrészből van összeállítva, kivéve a porlasztót, a gyújtást és a gyorsítóművet. A hírt közlő Die Welt című nyugatnémet lap arról is értesít, hogy Frank Stelzer megkísérli bemutatni új Stelzermotorral felszerelt gépjárművét a majna-frankfurtí autószalonban. Bertone régi Ritmo Cabriolet-ja sem volt megvetendő, ez az új azonban még szebb lett. Amellett, hogy áramvonalasabb, a súlya is csökkent. Igaz, a motor teljesítménye három kilowattal kevesebb lett, de a kocsi végsebessége nőtt. Az 1,5 literes motor most 60 kW (82 LE) teljesítményű, és a Cabriolet-t 12,2 másodperc alatt gyorsítja fel százra. Végse­bessége 160 km/ó fölött van. UNIVERZÁLIS PÓTKOCSIS TEHERAUTÓ Az Állami Bizottság szériagyártásra ajánlotta a mezőgazdasági rendeltetésű „Kolhida“ KAZ—4540 pótkocsis teherautót. Az új autó, amelyet a kutaiszi (Grúz SZSZK) Szergo Ordzsonikidze autógyárban állítanak elő elvileg különbözik a szerelőszalagokról manapság legördülő egyéb teherkocsiktól. Mielőtt megkezdték volna az új teherautó szériagyártását, számos gaz­daságban kipróbálták a burgonya, a gabona, a szé­na, a cukorrépa, a szerves és ásványi trágya, továbbá a kavics és homok szállítására. A 24 kísérleti „Kolhida“ mindegyike kétmillió kilométert futott. Különféle évszakokban és éghajla­ti viszonyok között próbálták ki őket. Közép-Ázsiá- ban kifogástalanul üzemelt 50 Celsius fok hó nér- sékleten, Jakutiában pedig 40 fokos fagyban, nehéz útviszonyok között. A „Kolhida“ nemcsak univerzális, hanem gazda­ságos is: 160 lóerő teljesítényű Diesel-motorja feleannyi üzemanyagot fogyaszt, mint a porlasztás motor. A KAZ—4540 11 tonna rakományt szállíthat, ami mezőgazdasági szempontból nem kis jelentőségű, s az utak hiánya sem jelent akadályt számára. A kocsinak két meghajtott tengelye van, a kerekei blokkolhatok, nyolcfokozatú sebeísségváltója lehe­tővé teszi, hogy óránként 2,5-70 kilométer sebes­séggel haladjon. Ennek révén együtt tud haladni a kombájnnal, anélkül, hogy megelőzné. A mező­gazdaságban használatos más szovjet teherautók­tól eltérően a Kolhidánál ki van zárva a termény felrakása során a veszteség. Ezt a védözárral ellátott toldalékpalánkok biztosítják. Van még egy dolog, ami korszerűvé teszi ezt az autót. A biztonságosság magas szintje a kényelem­mel párosul benne. A légkondicionált vezetőfülké­ben rádióadó-vevő állomást szereltek fel, amely lehetővé teszi a kolhoz diszpécserével a kapcsolat- tartást. Az új kocsi kifejlesztésében az egész ország segített a grúziai autógyártóknak. A jaroszlavi mo­torgyárban külön a „Kolhida“ számára Diesel- ' motort konstruáltak. Balasovban új pótkocsis kon­strukciót dolgoztak ki. Az új Kolhidák sorozatgyártását hamarosan megkezdik a Kutaisz közelében fekvő Gegutyi falu­ban, ahol már beindult a kutaiszi autógyár leányvál- lalata VAN BAJBURT ■ Az amerikai nagy példány- számú nölap, a Women’s Day egy közvéleménykutatás során kiderí­tette, hogy a családosok az autók 67 százalékát közösen veszik meg. Azt, hogy végül is melyik modell mellett dönt a család, a legtöbb esetben a feleség dönti el. Az autóknak csupán 15 száza­lékát férfiak és mintegy 18 száza­lékát nők vásárolják meg egyedül. ■ Argentína északnyugati tar­tományában, Tucumánban meg­kezdődött a normál- és a szuper­üzemanyaghoz keverhető etilalko­hol gyártása. A tartomány cukor­répa-ültetvényeinek terméséből előállított alkoholt előreláthatólag 15 százalékos arányban keverik a szuperbenzinhez. A későbbiek­ben, amikor a keverési arányt 20 százalékra emelik, az egész or­szágra kiterjesztik az alkohol elő­állítását. Argentínában 1983-ban 330 millió liter alkoholt állítanak elő, ebből 220 millió litert használ­nak fel az üzemanyaghoz, ■ Amit a Renault mérnökei Párizsban produkáltak, kétségkí­vül világrekord: új kísérleti autójuk négyszemélyes, jól gyorsul és há­rom liternél kevesebb benzint (2,9-et) fogyaszt százon. A Vestá- nak titulált modell négyhengeres, ezer köbcentis, ötven lóerős mo­torral fut, karosszériája kétajtós, a kocsi tömege 520 kilogramm - és 155 km/ó a végsebesség. Az új csodamodell egyetlen hibája, hogy nem lehet kapni. A Renault illetékesei egyelőre még nem is hajlandók nyilatkozni arról, hogy mikorra tervezik a sorozatgyártás megindítását. ■ A nyugatnémet utakon ismét több autó és motorral hajtott két­kerekű jármű fut. - jelentette nem­rég a flesenburgi országos gépjár- mühivatal. A hivatalos engedéllyel közlekedő járművek száma 1983 első felében 718 ezerrel, azaz 2,5 százalékkal növekedett. A nem engedélyköteles mopedeket is hozzászámítva, a hivatal 30,7 mil­lióra becsüli az NSZK-ban találha­tó gépjárművek állományát. Figyelmeztető hangjelzés Az újdonság varázsával arathat sikert az autósok körében a Sie­mens cég által legutóbb kifejlesz­tett sajátos akusztikai jelzés: a kü­lönböző hangmagasságú és rövid egymásutánban megszólaló há­rom gongütés, amely a vezetőt - semmilyen más hangjelzéssel össze nem téveszthetően - arra figyelmezteti, hogy akarva-akarat- lanul a rükvercbe kapcsolt. Igen gyakran előfordulhat ugyanis, hogy valaki idegen kocsiba ül be (például az autókölcsönzőtől vett járműbe) és mivel a kapcsolási sémát nem ismeri, az indítófoko­zat keresgélése közben esetleg végig kell „zongoráznia“ vala­mennyi lehetőséget. Persze, nagy baj is származhat abból, ha valaki abban a hiszemben van, hogy az indító fokozatba kapcsolt, s a ten­gelykapcsoló felengedésekor az autó nagy sebbel-lobbal kezd hát­rafelé száguldani. Nos, hogy ez ne fordulhasson elő, a Siemensék az SA 0600 gong-zengésű építő­elem-kocka egyszerű beépítésé­vel, bármely márkájú kocsi tolató­lámpájához csatlakoztatásával a problémát megoldották. A perio­dikusan ismétlődő, egymást ze- zeneileg is színező három tercquint gongütés mindaddig hallható, míg a sebességváltó rükvercben van. A szóban forgó feladatot ellátó kis műszer a mikrotánnal együtt egy 20x30x40-es dobozban elfér és a szerelvényfalon bárhová elhe­lyezhető. Egyes délkelet-ázsiai orszá­gokban már előírás, hogy a hátra­menetet az égő tolatólámpáktól függetlenül kis hangszóró révén egyfajta akusztikai jelzésnek is biztosítania kell (hogy figyelmez­tessen!). Ezzel szemben ez az akusztikai jelzés már a rükvercbe kapcsolás pillanatától mindaddig hallható, amíg a váltókar a hátra­meneti fokozatban van. Noha a Lancia Delta 1979 szeptemberében gördült le a gyár futószalagjáról, a HF típus, amely a képen látható, egészen új termék. Ez a kocsi a sportos autót kedvelők számára készült. 1,6 literes motorja 96 kW (130 LE) teljesítményre és 195 km/ó végsegességre képes. A turbós erőforrás, amely elektroni­kus gyújtással, dupla karburátorral van ellátva, 8,9 másod­perc alatt gyorsítja fel 0-ról százra az autót. E kitűnő teljesít­mény mellett a fogysztása is megfelelő. Száz kilométerre, 90-es sebességnél 6,8,120-nál 9,3, városban pedig 10,8 liter üzemanyag szükséges. Kábelek a kocsiban Korábban a kezdetleges szige­telésű villanykábelek sok üzemza­vart okoztak a gépkocsiban. A mai korszerű vezetékek viszonylag ke­vés karbantartási munkát igényel­nek, de hiba lenne teljesen meg­feledkezni róluk. Mint minden elektromos munkánál, az átvizs­gálás alkalmával legelőször kap­csoljuk le az indítótelep egyik pó­lusát, nehogy zárlatot okozzunk. Ezután vizsgáljuk meg, hogy a test- és a fökábel rögzítő csavar­jai feszesek-e. Idősebb autóknál érdemes mindkét vezetékvéget le­szerelni és megcsiszolni, hogy az áram átfolyása tökéletes legyen. A következőkben vizsgáljuk át alaposan a biztosítékokat. Csa­varjuk le, illetve egyes típusoknál pattintsuk ki a fedelet, és egyen­ként emeljük ki a biztosítékokat. Csiszoljuk meg a befogó lapok belső felületét, majd a jobb rugal­masság érdekében ujjunkkal eny­hén nyomjuk össze. A szakadt, megolvadt biztosítékokat cseréljük ki újakra, tehát ne toldjuk meg dróttal, mert ez újabb komplikáció­kat okozhat. A régi, még ép bizto­sítékok sárgarézből készült végeit szintén csiszoljuk meg. A fedél visszahelyezése után következhet a kábelek vizsgálata. A korszerű gépkocsikban a veze­tékek összefogva, szakmai zsar­gonban szólva „korbácsban“ fut­nak végig a kocsiszekrényben. Mi­vel sodrottszálúak, általában nem lép fel vezetékszakadás. Ké­nyes pont viszont az a hely, ahol a vezetékköteget átvezetik vala­melyik lemezen. A lemez élétől az átfutó korbácsot gumigyűrű védi. Az állandó rázkódás és a hő hatá­sára a szigetelések idővel megre­pednek, kiszakadnak, s fennáll a veszélye annak, hogy a szabad­dá vált részeken az áramkörben zárlat, tűzveszély keletkezik. (Ma­ga a kocsiszekrény a negatív test.) Ideiglenes javításnak megfelel a kábelköteg e részének szigete­lőszalaggal való körbetekerése, de ez csak ideig-óráig nyújt meg­felelő biztonságot. Megnyugtató javítás csak az élprofilú gumigyűrű kicserélésével érhető el. Ez azon­ban annyiban nem egyszerű, hogy az egész köteget le kell szerelni, s a visszakötés csak kapcsolási rajz alapján végezhető el. Lénye­gesen egyszerűbb ha az új gumi­gyűrűt egy helyen átvágjuk, és a köteg megbontása nélkül he­lyezzük vissza a lemezéibe úgy, hogy a vágás fölülre kerüljön. A köteg saját rugalmas nyomása általában eleendö a megfelelő rögzítéshez, de ha teljesen bizto­sak akarunk lenni a javítás tökéle­tességében, az átvágott részt be­helyezés után még fogassuk össze gumiragasztóval. (Krat) ÚJ SZÚ 16 1983. X. 28

Next

/
Thumbnails
Contents