Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-28 / 43. szám
Vasárnap, délelőtt tíz óra. A Bratislava'! Állami Lóversenypálya klubhelyiségében a szlovákiai versenylóte- nyésztö gazdaságok, vállalatok szakemberei: vezetők, edzők, zsokék gyülekeznek. Több órás beszélgetés kezdődik, a lótenyésztés és a lóversenyek számos kérdése kerül napirendre. Először vagyok ilyen összejövetelen és kicsit meglepődök: a lótenyésztők és a lóversenyszerve- zók is a gondok, nehézségek tömkelegével állnak szemben. A szakemberek legfájóbb problémája, hogy Szlovákiában kevés a jó tenyészló, hiányoznak elsősorban - az angol telivér és félvér állatok.- Nagyon felszöktek a világpiacon a lóárak - mondta később Alkér Imre, az egyik kitűnő lovasszakember. - Egy átlagos versenyló ára már 400 ezer korona körül van, arról nem is beszélve, hogy a Scotich drive nevű angol tenyész- telÍvért 13 millió koronáért vettük az angoloktól. így nem csoda, hogy a kisebb-nagyobb tenyésztők képtelenek ennyi pénzt összehozni. Még a szlovákiai legnagyobb lótenyésztő gazdaság, a somorjai is csak ritkán engedhet meg magának ilyen luxust, hát még a kisebbek, mint mi, ahol én is dolgozom, a Slovan egyesület. Nekünk például csak egyetlen versenyképes lovunk van, azzal nehéz csodákat művelni. Amint az a tanácskozáson szóba került, nem valami rózsás a helyzet másutt sem. A somorjai illetékes, dr, Sarisky elmondta, hogy negyvennyolc versenylovuk van, ám az eredményeik nem felelnek meg ennek: az utóbbi évek során gyengén szerepelnek az egyes versenyeken. Az okokat is elemezte: elsősorban a szakemberek, a jó edzők hiányát említette. Aztán a következő fájó problémáról beszélt, amellyel a továbbiakban szinte minden illetékes foglalkozott: gyenge, szakmájukat nem igen értő zsokék kerülnek a lovak nyergébe, akik a lovaglás, a versenyzés rengeteg alapvető körülményével nincsenek tisztában.- Ma már a zsokéktól azt is meg kell követelni - hangsúlyozta hosszú felszólalásában -, hogy teljes mértékben tisztában legyenek, ismerjék a lovak fiziológiáját, anatómiáját. Pontosan tudják melyik ló, milyen helyzetben, mire képes. Ne tegyék tönkre idő előtt a lovakat. Nagyon sok a sérült, ingerült, ,,szófogadatlan", elrontott ló. És nagyon kevés az idősebb, tapasztalt, jól nevelt versenyképes állat, amellyel szép eredményeket érhetnénk el itthon és külföldön is. ’ Hasonlóképpen vélekedtek a preáovi, a nagysallói (Te- kovské Luzany), a krupinai, a stupavai szakemberek is. A véleményük abban is megegyezett, hogy Bratislavában nagy szükség lenne egy ügetópályára, mert a jelenlegi lóversenypálya ügetöversenyek megrendezésére nem alkalmas. Az Állami Lóversenypálya vezetője pedig azt elemezte, hogy egy-egy verseny lebonyolításához nagyon mostoha körülmények állnak a rendelkezésükre, nincs indítóboxuk, nincs gyakorlópályájuk, így a tréningek és a versenyek egyazon területen folynak. Ennek következtében a pálya állandóan igénybe van véve, s így a versenynapokra nem sikerül jól előkészíteni. S a további következmény: a tenyésztők jó lovsukat rossz pályára nem nevezik be, féltik az állatokat, nehogy megsérüljenek a versenyek során. További gondok: a versenypályán nincs állatorvosi ügyelet - ez is sokakat visszatart a versenyzéstől! -, így az esetleges lódoppingolást sem tudják megállapítani. S azt • I is ide kell írni, hogy mindezekkel kapcsolatban már vannak távlati tervek: lesz indítóbox, orvosi ügyelet, lesz új pálya. Talán már a közeljövőben, talán csak később, de lesz. Dél már rég elmúlt, amikor véget ért a beszélgetés. Rövidesen, délután kettőkor pedig kezdődik a több ezrek által várva várt verseny. A verseny kezdetéig a maradék időt arra használom ki, hogy körülnézzek az istállók környékén, ahol az edzők, zsokék és az őket körülugráló nagyszámú kisegítő személyzet már javában készülődik a versenyekre. Kinyílnak a hatalmas faládák, amelyekből előkerül a ló és lovasának felszerelése. A gyönyörű állatok még szűk karámjaikban ricánkolnak. Próbálok szóba elegyedni az istállókban tartózkodó emberekkel, de mindegyikük izgatott, ideges, elfoglalt. A mének már nyugtalanok, gyorsan fel kell kantározni őket: kivezetni, jártatni. A zsokék közben beöltöznek könnyű szereléseikbe, majd kezükbe veszik a nyergüket és mennek a minden verseny előtti elmaradhatatlan mérekezésre. Velük tartok én is. A mérlegelés az izgalmak első szakasza. A versenyszámok legtöbbjénél pontosan meg van állapítva, hogy menynyi lehet a zsoké és a nyereg együttes súlya. Vannak kivételek, de a legtöbb ló esetében ettől a súlytól se lefelé, se fölfelé egyetlen dekányi eltérés sem lehet. Például a második versenyszám síkfutóverseny, azon lovak számára, amelyek életkora 3 és 6 év között mozog, s amelyek eddigi „pályafutásuk“ során még kettőnél többször nem nyertek. Itt a hároméves ló 61 kg, a 4 és 6 éves lovak 63 kg súlyt vihetnek. Ha a zsoké és felszerelése ennél akárcsak néhány dekával is súlyosabb, máris könnyebb nyerget, felszerelést kell használnia. Ha még így is nagyobb a súlya, akkor nem indulhat a versenyben. Megtörténik ilyen is, bár a versenyzők meglehetősen vigyáznak kilóikra, hetente többször is mérekeznek. Kicsit jobb a helyzet akkor, ha a megengedettnél kisebb a súly, mivel ilyen esetekben ólomsúlyokkal ki lehet egyenlíteni a különböze- tet. Csalni nem érdemes, mivel egy-egy versenyszám befejeztével gyakran végeznek ellenőrző méréseket, s ha a versenybíróság hibát talál, nemcsak a helyezésüket vesztik el a versenyzők, de még büntetést is fizetnek. Az első versenyszám lovai és lovasai már teljes díszben. Ügetőversennyel kezdődik a program. A szakemberek szerint a nyolc induló ló egyetlen nagy esélyese a hármas rajtszámú, a Prerovi Efsz színeiben induló kétéves Dzsingiszkán. S aki erre fogadott, az nyert is, mert Dzsingiszkán több hossznyi előnnyel biztosan futott a célba. Nagy volt az öröm a közel háromezemyi nézősereg között. Mert ugye a legtöbben, akik a lóversenyekre kijárnak, nemcsak azért jönnek, hogy lovakat, szép versengést lássanak, de incselkednek a szerencsével is, fogadásokat kötnek. Ot és tíz koronás szelvényeket lehet vásárolni egy-egy lóra, illetve helyezésekre. A nyeremény összege nem túl nagy, de a játék az játék. S ez a fogadás mindennél izgalmasabb, mivel mindössze néhány percet kell várni az eredményre. Mondom, a nyeremény összege nem nagy, mivel a versenyigazgatóság a fogadásra összegyűlt pénz hatvan százalékát osztja szét a fogadók között. Akkor, amikor ott jártam 10—40 korona között mozgott egy- egy nyeremény összege. Lényegesen nagyobb összegek várományosai az egyes versenyszámok helyezettjei. Aznap 16 és 38 ezer korona közötti összegeket kaptak a nyertesek. A pénz állami dotációból származik és az egyes istállók kapják. Persze részesülnek belőle az edzők és a zsokék is. Az edző a nyeremény tíz százalékát, a versenyző 5-6 százalékát kapja.- Nem túl nagy összeg, nem is azért csináljuk, - mondta az egyik legidősebb és legtapasztaltabb zsoké, a nagysallói Nagy András, aki ötvenöt éves és harmincnégy éve lovagol versenyszerűen, öt csehszlovák Derby nagydíjat mondhat magáénak. Elsősorban ügető számokban versenyez. - Számomra, számunkra az állatok, a lovak, a lovaglás szeretete a legfontosabb. Nélkülük már el sem tudnám képzelni az életemet. Persze, én profi vagyok, ebből élek, és ez az életforma nagyon sok munkával, gonddal is jár. Ráment a lovakra, a lovaglásra, a versenyzésre az egész életem. Mert a lovak mellett nem lehet heti ötnapos munkaidőben nyolc órát dolgozni. Velük kell lenni az év minden napján hajnaltól estig. Nemcsak velük lenni, hanem velük élni.-Az egyik versenyszámot már letudta, második lett. Rossz érzés volt másodiknak befutni?- Nem... nem. Csak akkor rossz érzés, ha tudom, hogy taktikailag nem használtam ki a pálya, a verseny és a ló adottságait. Most úgy érzem mindent megtettem, de volt jobb ló és több lovas nálam. Gratulálok neki!- A következő futamban ismét indul. Fogadjak magára?- Ne, ne tegye, mert veszít. Ha a tizennégy induló közül az 5., 6. helyen végzek, elégedett leszek. Az már jó eredmény. Még váltunk néhány szót az otthoni istállóról. Nagy András elmondja, hogy gazdaságuknak van vagy háromszáz tenyészlova s tizenhat versenylova. Búcsúzóul még hozzáteszi: kevés a jó, fiatal zsoké, baj van az utánpótlással. Aztán lovához megy, megpaskolja a nyakát, szól néhány szót hozzá, tesz vele néhány kört a járatóban, majd befut a többi versenyzővel együtt a pályára. A lovak is legalább olyan izgatottak, mint a lovasok: egyetlen pillanatra sem lehet őket visszafogni, megállítani, állandóan Verseny előtt körbe-körbe járnak, a versenybíró indítására várnak. Megszólal a gong, megkezdődik az 1600 méteres ügetóver- seny. Nagy András jól vette a rajtot, lova remek tempóban üget, s néhány száz méter megtétele után már feltornázza magát a nyolcadik, kilencedik helyre. A ló még tovább fokozza az iramot, bevág a belső pályaszélre s egyre inkább az élre tör. Hirtelenjében bánni kezdem, életem első fogadását miért nem tettem Sokolra. Már a háromnegyedénél tarthat a verseny, amikor a hetes számú Gog a mezőny közepéről gyors ügetésbe kezd, s a célegyenesbe érve elhúz a mezőnytől. Legalább három lóhosszal nyeri a versenyt. Nagy András és lova hatodiknak fut a célba. Ó tehát mégis nyert. A helyezést, amit kitűzött maga elé, elérte. S akik mégis rá fogadtak, azok csalódottan dobják el szelvényeiket. Sebaj, majd legközelebb, hiszen lóverseny huszonkétszer ven egy évben. ZOLCZER JÁNOS £ >* •<ü T3 5 <0 0) © <
