Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-08 / 27. szám

­GYÜRE LAJOS A furfangos lakatosmester Hol volt, hol nem volt, valahol a Bódva mentén volt egy falu. Élt abban a faluban egy furfangos lakatosmester. Ott állt a műhelye nem messze a Bódva patak part­jától, szomszédságában meg a ví­zimolnár. így az üllő és a kala­pács csengése, meg a vízimalom kerekén lezuhogó víz hangja éb­resztette a falut nap mint nap kora hajnalban, s az is zsongította álomba napszállta után a kapálás­ból, mezei munkából hazatérő szántó-vető embereket. Egyszer, hogy hogy nem, el­romlott a vízimalom kereke. Nem akart forogni. Pedig őrölni való lett volna bőven, hiszen cséplés után történt a dolog. Bajban volt a mol­nár, szaladgált fúhöz-fához, hátha valaki meg tudja javítani a kereket. Megnézi a bodnár, s azt mondja:- A kerék s a lapát jó, a fogas­kerekek nincsenek kitörve - ő nem tud rajta segíteni.- A gát erős, víz van bőven - mondja a vízmester - éttől fo­roghat a kerék! Végül nem volt mit tenni, a laka­tosmesterhez fordult a molnár. De nem szívesen. Közben elfelejtet­tem elmondani, hogy a molnár igen harácsoló ember hírében állt, míg a lakatos készséggel segített a rászorulókon. Mi sem volt termé­szetesebb, hogy nem szívelték egymást. Dehát a szükség tör­vényt bont! Átszólt a molnár a la­katoshoz:- Kedves szomszéd - mézes- mázaskodott a molnár -, nézze már meg azt a kereket, miért nem akar forogni. A lakatosmester tudta, mi baja a keréknek, hogyne tudta volna, hisz hallotta, hogy nyikorgott a tengelye, mielőtt leállt volna! Az a fösvény molnár még a tengely csapágyától is sajnálta a kenőola­jat, hát besült a nagy forróságban, meg a sok forgásban: azért nem akar most forogni. Hümmögött, szabódott egy ideig, hogy az nagy munka, szerszámot kell igazítani hozzá, a horváti toronyóra előbbre való, azt kell javítania, meg miegy­más - mint az ilyenkor szokás a mesterembereknél. De aztán a nagy unszolásra csak felvette a kis kézi kalapácsot meg az ola- jozót, aztán elindultak a molnárral. Ahogy odaérnek a gáthoz, a la­katos mindjárt utasítja a vízmes­tert, hogy zárja el a vizet. Aztán meg mintha véletlenül történt vol­na, beejtette a sapkáját a vízbe.- Ejnye, a nemjóját - mondja bosszankodva. - Most csurom vi­zes lett a sapkám. Kikapja a vízből, majd a malom­kerék csapágyára teszi, amely olyan forró volt, hogy csakúgy sü­tött. A molnár észre sem vette a turpisságot, hogy a furfangos lakatosmester így akarja lehűteni a forró csapágyat. Azzal a lakatos leült a gát karfájára, nagy komóto­san cigarettára gyújtott, mint aki­nek van ráérő ideje. A molnár csak sürgette, hogy fogjon már munká­hoz, de a lakatos mintha semmit nem hallott volna. A vizes sapkától a csapágy las­sacskán lehűlt. A furfangos laka­tosmester feláll, körülnézi, majd egyet-kettőt koppint rajta, de csak módjával, s ettől a beszorult ten­gely meglazult. Aztán fogta az ola- jozót, s jól nyakon öntötte a kiszá­radt csapágyat.- No, most engedjék rá a vizet! - adta ki a parancsot. És lám, a kerék egyszerre olyan vidáman kezdett forogni, mintha sose állt volna meg egy percre sem. örült a molnár, hogy ilyen ha­mar kész lett a munka, de bezzeg elsavanyodott a képe, mikor meg­kérdezte, hogy mivel tartozik a ja­vításért!- Száz korona! - feleli a furfan­gos lakatos. A molnár elkezdett méltatlan­kodni, hogy ezért az egy-két kop­pintásért hogy lehet ennyi pénzt elkérni?!- Ó, azért nem! - mondja a la­katosmester. — Az húsz koronába kerül.- Hát a többi nyolcvan? — kiált fel megrökönyödve a molnár.- Az azért jár, mert tudtam, hogy hova kell ütni! MÁRIA ÖURIŐKOVÁ A gyutácsk A gáztűzhely melletti polcon egy skatulya volt.- Kulipintyó, kulipintyó, ki lakik benned? - kérdezte Ringó kutyus.- Én lakom - mondta egy bátor­talan hang. - Valaha negyvenen voltunk testvérek. Negyven gyufa- szál-nővérke; fej fej mellett. De mostanra magam maradtam.- És a többiek hol vannak?- Eltávoztak, hogy lángjaikkal segítsék az embereket.- De miért félsz, kis gyufaszál?- Attól tartok, hogy nem lobba­nok lángra. Mint ahogyan az egyik nővérkémmel megesett. Amikor eljött az ideje, egyáltalán nem lán­golt föl. Csak éppen sercent, és kész. Mi lesz, ha ugyanez történik velem is? Akkor hiába éltem.- Ne félj kis gyufaszál - vigasz­talta Ringó. De azért ő is aggódott egy ki­csit. Másnap reggel Lenka anyukája lépett a konyhába. Kezébe vette a gyufaszálat, végighúzta a skatu­lya oldalán. A kis gyufaszál éles­sárga fénnyel lobbant föl.- Jó reggelt, gyufácska - szólalt meg Ringó. - Milyen gyönyörűsé­gesen világítasz. Milyen nagy és élénk lánggal! A gyufaszál méginkább lángolt. Meggyújtotta a tűzhely gázégő­jét, és még mindig égett. Egészen addig, amíg fekete, karcsú pálci­kává nem változott teljesen. Ó, milyen gyönyörűen lobogott. Hogyan lobogott, gondolta Ringó. Melegség öntötte el szívének tájékát. De egy kicsit szomorú is volt. V. M. fordítása KIS ÁLLATLEXIKON írta: Milena Lukesová és Bohumil Ríha; fordította: Kulcsár Ferenc; rajz: Varga Lajos SÁRMÁNY Ismer engem minden sármány: nemcsak a fejem csillog sárgán, hanem a hasikám is. Enyém az erdő szegélye és egynéhány vörösfenyöje, no meg egy darabka rét. Ez mind az én birtokom. Jaj annak az idegen sármánynak, mely itt akarna tanyát verni. Birodalmamból úgy marnám ki, hogy megnézhetné magát. Röpködnének a tollai a réten át. CITROMSÁRMÁNY Bokrosokban és erdőszegélyekben röpdös. Talajra rakott fészkét lószőr­rel béleli ki, s négy-hat fiókát költ ki benne. A hím sármány kellemes énekét áprilistól júniusig hallhatjuk. Hangja: érces „cri-csre"; éneke gyors, szri-szri-szri-zi-zi“. GONDOLKODOM. TEHÁT... SZÁMLOGIKA A körszeletekben látható számok bizo­nyos logikai elgondolás szerint szerepelnek. Haladj az óramutató járásának irányában, ismerd fel a logikai sorrendet, majd ennek megfelelően írd be a hiányzó számot. Nos, melyik ez a szám? JH3 KEDVES GYEREKEK, egy hete tiétek a nyár, iskolai kötött­ségek nélkül élvezhetitek örömeit, a napfényt, a vizet, a természet sza­bad „mezőit“, s bennük mindazt, ami élet, amiből játékaitokhoz is me- ríthettek-forfnálhattok építőeleme­ket. Talán már vannak is szép élmé­nyeitek az első napokból, vagy ha még nem, hát bizonyára lesznek a következőkből, töltsétek bár azokat otthon, pionírtáborokban vagy éppen külföldön szüléitekkel. És ezek kö­zött az élmények között, hisszük, lesznek olyanok, amelyeket érdemes majd elmesélni egy, az osztályotoké­nál nagyobb gyermekközösségnek, mondjuk rovatunk sok-sok olvasójá­nak. Ezért arra kérünk benneteket, hogy - akár tanítóitok, szüléitek se­gítő közreműködésével - írjátok meg a számotokra legfelejthetetlenebb, legizgalmasabb szünidei pillanato­kat, eseményeket - versben vagy prózában, de lehet a közlés formája rajz (tus, toll) és fénykép (sorozat) is. A legjobb munkákat természetesen közöljük. (b) SAKK - ÉS MÁS Bátorkeszi (Vojnice) felszabadulásának év­fordulója alkalmából nemzetközi sakktornát ren­deztek a községben, sorrendben immáron a ki­lencediket, melyen három országból - Cseh­szlovákia, Magyarország, NDK - hat gyer­mekcsapat vett részt. A torna győztese a debre­ceni DUSE csapata lett, második a Chemie W-PSt. Guben, harmadik a bátorkeszi Meopta. Ami az egyéni küzdelmek eredményeit illeti, debreceniek végeztek az első három helyen, negyedik egy chrudimi versenyző lett. A helyi művelődési ház és a Meopta sport- szervezet jóvoltából azonban nemcsak sakk szerepelt a rendezvény műsorán, a rendezők gondoskodtak a gyerekek szórakoztatásáról is: kirándulást szerveztek számukra Nyitrára és Párkányba (Stúrovo), ezenkívül volt foci, asztali- tenisz, mozi. A régi barátságok felelevenítésé­ben és újak kialakításában nem okozott gondot, hogy a gyerekek nem ismerték egymás nyelvét; és az ünnepélyes eredményhirdetés után azzal váltak el egymástól, hogy a jubileumi - a tizedik - találkozón ismét örömmel mérik össze tudásu­kat. MIHOLICS ZOLTÁN NEMES NAGY ÁGNES­Nyári rajz Hogy mit láttam? Elmondhatom. ez a sötét gyalogszeder, De jobb lesz, ha lerajzolom. ez itt a szél, a repülés, az álmodás, az ébredés, Megláthatod te is velem, ez itt gyümölcs, ez itt madár, csak nézd, csak nézd a jobb kezem. ez itt az ég, ez itt a nyár. Ez itt a ház, ez itt a tó, ez itt az út, felénk futó, ez itt akác, ez itt levél, ez itt a nap, ez itt a dél. Majd télen ezt előveszem, ha hull a hó, nézegetem. Ez borjú itt, lógó fülű, hasát veri a nyári fű, Nézegetem, ha hull a hó; ez itt virág, ezer, ezer, ez volt a ház, ez volt a tó. 1 Barátok - nemes versenyben MEGFEJTÉS A Június 24-i számunkban közölt feladat megfejtése: az 1 -es. Nyertesek: Varga Valéria, Hosszúszó (Dlhá Vés); Kormos Erika, Bellény (Belín); Haris Gyöngyi, Naszvad (Nesvady); Jászberényi Péter, Nyitra; Öuris Pál Csorna (Camovce). ÚJ SZÚ 18 1983. VII

Next

/
Thumbnails
Contents