Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-21 / 42. szám
* ÚJ szú 15 1983.X. 21. Lenin és Liebknecht szobra Drezdában ,, Belénk sugallódik a kor, a hangulat, amely a szobrászt műve megalkotására bírta.“ (Lyka Károly A bronz !! című tanulmányából) Mindig erre az idézetre, erre a megállapításra gondolok, valahányszor a Német Demokratikus Köztársaságba utazom, és ott, ha jut rá időm, nézegetem a szobrokat, habár elsősorban az élet, az emberek mindennapi gondja, öröme érdekel. Ám közben, akarva, akaratlan észreveszem a szobrokat is, a legújabbakat, melyeket korunkban, a Német Demokratikus Köztársaság megalakulását követő három és fél évtizedben állítottak a terekre, a parkokba. Berlinben, a televíziós-torony mögötti parkban, az egykori királyi palota kertjében, a városháza felöli odlalon két szobor áll. Hivatalosan az újjáépítés szobrainak nevezik, de a berliniek a rájuk jellemző, sajátos kedéllyel, amit nem mindenki ért meg, mindegyiknek külön nevet adtak. A munkást elénk elevenítő szobrot Újjáépítő férfi (Aufbauhelfer) névvel illetik, a munkásnő szobrát Romeltakarító asszony (Trümmerfrau) névvel. Harminc évvel ezelőtt, 1953-ban állították fel ezeket a szobrokat, mindkettő Fritz Cremer alkotása. A munkásnő alakja nemcsak a múlt romjainak eltakarítását, haA Romeltakarító asszony szobra Berlinben nem az újat kezdés elszántságát is érzékelteti. Drezdában, szemben a főpályaudvarral, 17 emeletes lakóház előtt áll a Lenin-szobor Akik nem ismerik a német munkásmozgalom történetét, azok számára meglepő, hogy Lenin vörös márványba faragott alakja mellett, illetve mögött Karl Liebknecht szobra áll. Ám indokolt, nagyon is indokolt, hiszen fontos szerepe volt a mozgalomban annak a drezdai csoportnak, mélyet 1869-ben ö hozott létre. Egyébként pedig a második világháború idején az illegális Szabad Németország (Freis Deutschland) szervezet nemzeti bizottságainak egyik támaszpontja is Drezdában működött így tehát igazán a legméltóbb helyre került ez a szobor. Rostockban, az NDK legnagyobb kikötővárosában, a tenger felé vezető, szélesedő Nagy Víz utca (Grosse Wasserstrasse) sarkán azért álltam meg, mert szívderítő és oly emberi látvány a szökő- kutat díszítő szoborcsoport. Ingrid Ehlers alkotásának elnevezése: Víz (Wasser). Persze, az elnevezés csak utalás arra, hogy mit jelent számunkra a víz. Ha hosz- szan nézzük, nézegetjük a bronzalakokat, melyek vízben fürdöző játszó embereket elevenítenek elénk, és a körülöttünk pancsoló, járkáló gyermekeket, akkor értjük meg igazán. Dessauban, az Elba-parti városban azért vettem szemügyre a szokásosnál figyelmesebben a Városi-park szobrait, mind a tízet, mert köztudott, hogy ebben a városban indult meg századunkban a Bauhaus nevű ház felépítése nyomán az a művészeti mozgalom, melynek közvetlenül Moholy Nagy László, közvetve Kassák Lajos is részese volt. Mind a tiz szobor magán viseli a mozgalom hatásának jegyeit, és mind a tíz szobor akt. A lepel nélkül mintázott emberi test ugyanis mintegy tűzpróbája a művész, a szobrász tudásának, rangjának. Suhlban, a Türingiai-erdő egyik, legszebb városában, ahol a Kapp-puccs idején ádáz harcot vívtak a munkások a reakciós, a Hitler uralmát előkészítő katonai erőkkel, két jelképe van a városnak. Az egyik az ősi, a Vásárkút (Markt-brunnen) tetején álló figura, a Fegyverkovács. A másik az új, a Malátaház (Malzhaus) előtti parkban látható. Közvetlenül a Német Demokratikus Köztársaság megalakulását követő években, pontosan 30 évvel ezelőtt, 1953-ban került oda. Hans Dachreiter alkotása. Elnevezése: Mi (Wir). Brandenburgban, az ősi, történelmi nevezetességű városban rengeteg műemlék, és sok-sok régi szobor látható. így tehát nagyon is természetes, ha kitűnik közülük az új. Ilyen a város fölé emelkedő dombon, a Kultúra és PihenőbarkBékeörség ennek a brandenburgi szobornak az elnevezése ban látható Békeörség (Friedenswarte). Érdekessége, hogy a szobor készítői Gerta Franke és Willi Schoppe, mindketten fiatalok. Sőt, mindketten korunk szülöttei, 1950- ben illetve 1949-ben, a Német Demokratikus Köztársaság megalakulását követő években születtek. Az alig 30 esztendős alkotók szobra nemrégiben került a parkba. Aki nézi, látja, érti, hogy jelképes a szobor és az alkotók mondanivalója. Nem véletlen, az sem, hogy az alkotók a németekre jellemző precizitással, nagyon fontosnak tartották az elhelyezés módját is. A szoboralakok feje nyugati irányba forduló, szemük őrző, vigyázó tekintete arrafelé irányul, ahonnan a békénket veszélyeztetik. Nekem tetszenek a német szobrok, mert azt sugallják, azt értetik meg velem, milyen a kor, amit a németek szabad államában a német nép formál és alakít. HAJDÚ ANDRÁS A rostocki Víz elnevezésű szoborcsoport Az ingét levető nő szobra Dessauban (A szerző felvételei) ELVÉRZETEKRŐL MISZTICIZMUS NÉLKÜL • Mihelyt a repülöraj eltűnt a szeme elől, baljós előérzete támadt Fedotov repülőgépszerelőnek, aki a három gépet előkészítette az útra. Maga sem tudta miért, de ezt gondolta: „ Valamelyikkel biztosan történik valami“. Fél óra múlva meghozták a rossz hirt a repülőtérre; a gép pilótája kényszerleszállást hajtott végre - a motor ugyanis repülés közben hirtelen felmondta a szolgálatot. 0 Vagy száz esztendővel ezelőtt az egyik Volga menti kisvárosban olyan eset történt, amelyet a helybeliek hosszú ideig nem felejtettek el. A szállodában az egyik vendég reggelente megmagyarázhatatlan nyugtalansággal kelt fel, s ez az érzése napközben sem csillapodott. így ment ez néhány napon keresztül, míg végül a vendég, visszatérve a szállodába, önmaga számára is megmagyarázhatatlanul, ágyát áttolta a szoba szemközti sarkába. Ettől megnyugodott, s lefeküdt aludni. Éjszaka lezuhant egy súlyos gerenda - pontosan oda, ahol az ágy korábban állt. Két megtörtént eset, de bizonyára mindenki tudna mesélni hasonlót, ami vele vagy hozzátartozóival esett meg, s igazolja az előérzetek helyességét. Vajon van-e ésszerű magyarázata az efféle véletlennek? A „BELSŐ HANG“ MECHANIZMUSAI A tudomány régen bebizonyította, hogy azok a gondolkodási folyamatok, amelyekről nem adunk számot önmagunknak, azaz a tudat alatti agytevékenység, fontos szerepet játszanak életünkben. Mind a belső szervektől mind a külvilágból különféle jelzések érkeznek az agyba és nyomot hagynak benne. Tudatunk azonban nem rögzít mindent. Szemünk például észrevesz egy értékes tárgyat, amely a fűvön fekszik, ez a vizuális kép azonban nem juthat el tudatunkig, ha ebben a pillanatban egészen másra gondolunk. Szemünk azonban észlelte a tárgyat, jelzést adott róla az agynak, s abban valahol nyoma maradt. Később ez a nyom egészen váratlanul „felszínre kerülhet", megjelenhet tudatunkban. Az ilyesmi leggyakrabban alvás közben történik - az ember nagyon világosan láthatja álmában, amint az úton ment, és észrevett egy lába előtt heverő tárgyat, amit valaki elveszített. Az olyan jelzések, amelyek nem jutottak el világos formában tudatunkig, az aggodalom hagyományos érzését, veszély elöérzetét keltik. Elképzelhető, mennyire elcsodálkozik néha az ember, amikor a baj valóban bekövetkezik. A hívők számára az ilyesféle esetek a túlvilági erők létezésének vitathatatlan bizonyítékai. Ugyan ki más figyelmeztetheti az embert a közelgő bajra? Pedig az emberek figyelmeztetik saját magukat. Gondolkodásunk jellemző vonása, hogy amikor valamiről töprengünk, következetesen és logikusan végigviszünk egy gondolatot. Más lapra tartozik a tudat alatti, intuitív agyműködés. Ez mindenféle bizonyíték nélküli, kész ítélet formájában kerül be az ember tudatába. S ez természetesen hirtelen „megvilágosodásnak" tűnik (más esetekben - „előérzetnek"), bár olykor feszült, gyakran pedig hosszú, nem tudatos agymunka rejlik mögötte. TUDAT ÉS TUDATALATTI Egy hipnotikus állapotba merült embernek megparancsolták, ébredjen fel, felejtse el mindazt, amiről az orvos beszélt, négy nap múlva pedig, egy bizonyos órában, telefonáljon az orvosnak, és érdeklődjék hogy létéről.- Telefonszámom pedig ez meg ez - mondta a kezelés végén az orvos - de ezt is felejtse el. A következő négy nap alatt az illető egyáltalán nem gondolt a hipnotizőrre, de körülbelül egy órával a kijelölt időpont előtt hirtelen izgalom fogta el, eszébe jutott az orvos. Azonnal telefonálni akart, de nyomban rájött, nem tudja a telefonszámát. A vizsgálati alany nyugatalansága egyre fokozódott, már képtelen volt munkaasztala mellett ülni, odament a telefonhoz és gépiesen, találomra tárcsázott egy számot. A vonal túlsó végén az orvos jelentkezett. Ezt a kísérletet sokszor elvégezték, különböző emberekkel, s az eredmény mindig egy és ugyanaz volt: a tudatalatti a kellő pillanatban bekapcsolt, emlékeztette az illetőt a hipnotizőr parancsára, s egyúttal az elfelejtett telefonszámot is megsúgta. A tudatalatti állandóan együttműködik a tudattal, és előfordul, hogy a tudatos tudatalattiba megy át. A legegyszerűbb példa: az autózás. Amíg valaki vezetni tanul, minden cselekedete a kormánynál tudatos Ahogy azonban telnek-múlnak az évek, az illető már gondolkodás nélkül, szinte automatikusan vezeti a kocsit; de mihelyt nehéz helyzetbe kerül, a tudatalatti azonnal megsúgja, mit kell tennie - egy szempillantás alatt lefékezni vagy hirtelen elfordítani a kormányt. MIÉRT VOLT IZGATOTT A VENDÉG? Most pedig térjünk vissza annak a Volga menti városban lakó embernek, a „csodálatos megmeneküléséhez". A szálloda régi volt, a szobák mennyezete rászolgált már a javításra. Az egyik gerenda abban a bizonyos szobában annyira elkorhadt, hogy bármelyik pillanatban leszakadhatott. Amikor valaki elment alatta - a gerenda „megremegett“, halkan megreccsent. Nappal ezeket a hangokat elnyomta a szállodai zaj. Éjjel azonban, amikor minden elcsendesült, a vendég hallószerve továbbította agyába a gerenda alig érezhető csikorgását. Agya pedig, amely alvás közben is működött, aggodalommal érzékelte ezeket a hangokat. Ez azonban nem tudatosodott benne, s az illető reggelenként megmagyarázhatatlan szorongással ébredt. A következő éjszaka minden újra ismétlődött. Azután eljött a pillanat, amikor már gondolattá formálódva „merült fel" tudatában, hogy ágyát máshová kell helyeznie. Fedotov repülögépszerelő esetében is majdnem ugyanez történt. A tapasztalt szerelő az ellenőrzés során valamilyen rendellenességet vett észre az egyik gép motorjának működésében. Ennek tünetei azonban annyira jelentéktelenek voltak, hogy tudatáig nem jutottak el. Csupán tudat alatt érzékelte őket, egy idő múlva agya, mintegy ráeszmélve, tudatosította, amit futólag észlelt, hogy a motorral valami nincs rendben. Ez a gondolat azonban annyira kiforratlan volt, hogy a közelgő baj megmagyarázhatatlan érzést idézett elő tudatában. Az előérzetek, a „látnoki álmok", a hirtelen „megvilágosodás" minden esetére nem lehet kielégítő magyarázatot adni. Az együttműködés mechanizmusa sok tekintetben még nem tisztázott. A tudósok egyelőre csak alig-alig vizsgálták a tudatalattit, amely valamelyik agysejtben rögzíti az információt, melynek létezését nem is sejtjük. A fiziológusok és a pszichológusok feladata lehetővé tenni az ember számára, hogy - ha kívánja - felszabadíthassa az információt. S ha valamikor eljutunk odáig, akkor az ember lehetőségei határtalanul kitágulnak majd. VLAGYIMIR MEZENCEV, a filozófiai tudományok kandidátusa
