Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-14 / 41. szám
Szamos László Nincs szeptember elseje, amelyen országszerte nem nyitnák új iskolák kapuit. Ünnep ez minden esetben ezrek számára. Örülnek a városatyák és a pedagógusok, a szülök és a diákok. Hiszen nem mindegy, hogy milyen keretet teremtünk az oktatás, a nevelés, a tanulás jövőnket igencsak meghatározó igényes folyamathoz. A csallóközi So mórjának (Samo- rin) is ilyen ünnepe volt. Határidőre készült el a Csölösztöi úton a magyar és a szlovák gimnáziumot befogadó iskolaépület. Szép, tágas, minden szükségessel felszerelt s noha kívül esik a városka központján, ennek is van előnye - bőven jutott hely a különféle sportpályákra s betonrengeteg helyett zöldterület veszi körül. A fővárosi Stavoprojekt ezúttal nem típustervvel rukkolt elő. Ez is egyik magyarázata, hogy a negyvenmilliós beruházás a kerületben is egyike a legkorszerűbb, a legmutatósabb iskoláknak. Ebben természetesen érdemei vannak a fökiviteiezö járási építőipari vállalatnak és kiváltképp helyi részlege dolgozóinak. MIT JELENT EZ A VÁROSNAK? Szamos Lászlónak, a városi nemzeti bizottság elnökének teszem fel ezt a kérdést, aki az 1979. évi alapkőletétel óta rendszeres figyelemmel követte az építkezés menetét.- Nagy szükség volt rá. Tizenöt év alatt Somorja lakosságának létszáma megkétszereződött. Ma már meghaladja a tízezer főt. S ugyanakkor nagyon fiatal ez a város, viszonylag alacsony az átlagos életkor. Iskoláink elhelyezése szűkös volt. Az Építők utcáján például egy épületben szorongott két-két alapiskola, illetve gimnázium. További hat épületben is tanítás folyt, esetenként provizóriumokban. Ezeknek egy részét most felszámolhatjuk. Az új gimnázium elkészülése az alapiskolákban is lényegesen hozzájárul az oktatás és a nevelés feltételeinek javulásához. Egyebek között felszabadult tizenhat tanterem, továbbá a különálló , Vladimír Spióka bludovi lakos (áum- perki járás) tavaly májusban, amikor kivándorolt a szülei után a Német Szövetségi Köztársaságba, még a tizenhetet sem töltötte be - ez év májusában visszatért hazájába. • Mi késztette erre az elhatározásra?- Félévi kint tartózkodás után kezdett komolyan foglalkoztatni a hazatérés gondolata. De még mielőtt a kérdésre válaszolnék, hadd jegyezzem meg, hogy nem a kalandvágy vitt Nyugat-Németország- ba, nem is a könnyebb élet reménye - hanem a szüleim utáni vágy. örültem, hogy viszontláthatom az anyámat és apámat, akiket amióta elmentek, vagyis tizennégy éve nem láttam. Kíváncsi voltam a húgomra és az öcsémre, akik már kint születtek. Érthetően örültem új otthonomnak. De nagyon nehéz szívvel hagytam itt a nagymamámat, aki nevelt, a rokonokat, a barátaimat, munkatársaimat, a szülőföldemet. 0 Milyen benyomást tett önre új otthona?- Az első benyomások kedvezőek voltak. A nyugatnémet városok többnyire újak, modernek, mindenütt tisztaság, a falvak is rendezettek, az üzletek tele áruval. Engem, a tizenhét éves fiút a műszaki dolgok vonzottak, a magnetofonok, motorbiciklik...a kínálat bősége is hatott rám. Hanem egy idő múlva az ember rájön: talán nincs takarékosabb a nyugatnémet polgárnál. Minden márkát többször megforgat, mielőtt kiadja, és keresi FBAnUTT I tagú tantestületnek - gondjaira bíztak több mint kétszáz tanulót.- A korábbihoz képest ez természetesen ugrásszerű fejlődés. Ehhez az átadás előtti hetekben a szülök javarésze is hozzájárult. Főleg a takarításban, de egyéb szükséges tennivalókban is. Már júniustól kezdve szombatonként vagy öt- venen vettek részt a társadalmi munkában. Látogatásunk időpontjában még csak egy hét telt el az iskola kapuinak megnyitása óta. így azután akadt szóvá tenni való is: - A szaktantermekben nem fejezték be a szerelést.. .a tornatermek berendezése még hiányzik... az étteremben a fal átázik... egyelőre nincs még iskolai csengőnk... S ezen túlmenően, a magyar iskola igazgatójához hasonlóan, ő is a legfontosabbat feszegeti: - Télen problémát okoz majd az, hogy bejáró diákjaink idejében megérkezzenek, illetve távozhassanak a buszokkal. Az újjal, a fejlődéssel járó gondok többnyire, ezek. Lehet, hogy közben már megoldást is nyertek vagy erre a közeljövőben van kilátás. A lényeg az, amit Nina Lefflerová így fejez ki: - Az új környezet minden bizonnyal kedvező hatással lesz a tanításra, a tanulásra. Remélhető, hogy diákjaink ezeket a megváltozott körülményeket meg is becsülik. S fontos, nagyon fontos az is, amit pontnak tehetünk beszélgetésünk végé-, re' - A két iskola igazgatóságának eddig is jó volt az együttműködése. Persze, néha elvitatkoztunk - az ügy érdekében - ezen vagy azon a kérdésen, de közös nevezőre jutottunk. S ha a múltban megvolt az egyetértés és az egyet akarás, miért ne lenne meg most is? Hiszen most jóval rendezettebb, nyugodtabb körülmények között végezhetjük munkánkat. Már távozóban elnézem az iskola kapuján kitóduló diáksereget. A fiatalok arcán a mosoly - úgy hiszem - ezeknek a megváltozott körülményeknek is a visszfénye. GÁLY IVÁN (Gyökeres György felvételei) vetélkedőket, diszkóesteket és más akciókat rendezni. A két iskolának külön- külön és közösen is.- Óriási változás, hiszen eddig tulajdonképpen csak amolyan albérletben voltunk. Nem voltak laboratóriumaink, szaktantermeink, kabinetjeink. Körülményes volt a nyelvi csoporttanítás. Most ez és sok minden más is gyökeresen megváltozott a többségében bejáró 250 tanulónk és huszonegy tagú tantestületünk számára csakúgy, mint a szlovák gimnázium számára. Kitűnő feltételei lesznek például a segédeszközök kihasználásának és az iskolai testnevelésnek is. A természettudományi és a nyelvi tantárgyak tanítóinak olyan lehetőségeik nyíltak, amilyenekre a somorjai iskolák történetében nincs példa. Ottjártunkkor még néhány kollaudáci- ós hiba várt eltávolításra. Többnyire kisebb dolgok, de azért bosszantóak. A fő probléma azonban inkább az, hogy a jánagy városi tornaterem is. Igaz, továbbra is gond az alapiskolai tanulók étkeztetése. Ez jelenleg csak négy műszakban oldható meg. Egyébként az alapiskolai oktatás körülményeinek végleges rendezése még előttünk álló feladat. A hármas számú lakótelepen 1985-re tervezzük az új, 16-18 tantermes iskola alapkőletételét. Csak az elkészülése után leszünk ,, egyenesben"... Nemcsak a polgármester, hanem egyben a volt pedagógus felelősségérzetét, a fiatalok iránti bensőséges viszonyát is kicsendülni vélem szinte minden szavából. Visszatérve az új iskolához, egyértelműen fogalmazza meg az egyik fontos tennivalót: - Mintegy százötven méter hosszúságban egyoldalú járdát kell építenünk az eléggé forgalmas csölösztöi úton. Ezt diktálja a diákok biztonságának követelménye. PÉLDÁTLAN LEHETŐSÉGEK Kalauzunk az új iskolában Orosz Tibor, a magyar tanítási nyelvű gimnázium igazgatója. Sorra tekintjük meg a huszonkét tanterem zömét, a kabineteket, a szertárakat, az öltözőket, a zuhanyozókat és mosdókat, a két tornatermet, a tan- testületi szobát, a tanári könyvtárat, a SZISZ-klub helyiségét, a testnevelési raktárakat, a két orvosi rendelőt, a ragyogón tiszta és nagyszerűen felszerelt konyhát és az ebédlőt. S természetesen a hatszáz férőhelyes nagytermet is. Itt lehet majd filmet vetíteni, színielóadást, Orosz Tibor rási autóbuszközlekedési vállalat megértéssel kezelje a két gimnázium kérvényét, elfogadhatóbban megoldani az iskola bekötését a buszjáratok hálózatába. AZ ÚJJAL JÁRÓ GONDOK Erről hangsúlyozottan beszélt Nina Lefflerová, a szlovák tanítási nyelvű gimnázium igazgatója, a Szövetségi Gyűlés képviselője is, akinek - és a tizennyolc Az új iskola főbejárata tér Csehszlovákiába az üzleteket, ahol olcsóbban vásárolhat. Talán természetük a takarékosság, de szerintem erősen befolyásolja őket a félelem, hogy elveszíthetik az állásukat. Mindenkit foglalkoztat ez a kérdés, azt is, aki nem beszél róla. Csehszlovákiában az efféle dolgok iránt nemigen érdeklődtem. Amikor az iskolában az első köztársaságbeli munkanélküliségről volt szó, azt hittem, nem is lehetett az annyira rossz. De kint - az ember akarja vagy sem - belecsöppen a problémába; a munka, munkanélküliség, elbocsátás szavakat naponta többször is hallja. • ön dolgozott valahol?- Megérkezésem után négy hónapig nyelviskolába jártam, majd az úgynevezett Berufschulét látogattam, hetente kétszer. Az én koromban szakképesítés nélkül nem volt könnyű munkát szerezni. Apám végül mégiscsak bevitt segédmunkásnak abba a gyárba, ahol ö munkásként, anyám hivatalnokként dolgozott. • Térjünk át kevésbé komoly témára, ön fiatal, bizonyára sportol. Milyen lehetőségei kínálkoztak új lakhelyén a sportolásra?- A bludovi sportegyesületben teniszeztem és pingpongoztam. Mihelyt megismerkedtem új környezetemmel, igyekeztem bejutni a teniszpályára, de nem sikerült, mert csupán a klubtagság ezer márkába kerül, s ezt az összeget a szüleim nem adhatták oda, bár mindketten dolgoznak. A pénz fontosabb dolgokra Ijell, mondta az apám. A pingpongklubba bejutottam, az nem olyan költséges. • Talált-e új barátokat?- Igazi barátokat, mint a bludovi és zábrehi barátaim, olyanokat nem találtam. A német fiatalok nem szívesen fogadnak be maguk közé senkit sem. Bizalmatlanok az idegenekkel szemben. Legalább húsz évig lettem volna idegen, ezt az emigránsok példáján is láttam, akik már tizenöt éve, vagy még régebben kint élnek, s még most is idegenek. Nem mintha a német fiatalok fölényesen viselkedtek volna velem szemben, udvariasak voltak és készségesek, de a három lépés távolságot megtartották. Hanem azt is meg kell mondanom; találkoztam olyan némettel is, aki helyeselte hazatérésemet. Többször járt nálunk, azt mondta, országunknak jövője van, nálunk szabadabb az élet, mint a Német Szövetségi Köztársaságban. • Térjünk vissza első kérdésünkhöz: mi késztette rá, hogy hazatérjen Csehszlovákiába?- Honvágyam volt. Vágyódtam a nagymamám, a barátaim után, vágyódtam a munka után. Azelőtt eszembe sem jutott, hogy a munka után is vágyódhat valaki. Apám látva, hogy hazatérési szándékom nem múló szeszély, február közepén eljött velem a schirdingi határátkelőhöz. A csehszlovák szervektől engedélyt kértem a hazatérésre. Jószerivel semmilyen okmányaim nem lévén, azt tanácsolták, hogy kérésemmel forduljak a kölni külképviseleti hivatalunkhoz. Egy évre és három napra rá ismét ott álltam a határállomáson, de most ellenkező irányba vitt az utam: Csehszlovákiába. • Befejezésül még egy kérdés: képes volna emigrálni?- Én? Soha. Valahol azt olvastam, hogy a haza édesanya. Azt hiszem, sokkal több annál. Számomra a haza minden, elsősorban biztonságot jelent, a tudatot, hogy sose maradok egyedül. Nem akarok szemrehányást tenni a szüleimnek, amiért hároméves koromban itthagytak. Jó viszonyban váltunk el, s továbbra is tartani akarom velük és a testvéreimmel a kapcsolatot, esetleg látogatni őket. De emigrálni, hazámat kétes értékre váltani - erre sosem volnék képes. LEOPOLD OHLÍDAL JAROSLAV SMETANA
