Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-30 / 39. szám
w l^Lu Síi K ■ ■■■ ■■■! JAN VLADISLAV A MACSKA MEG AZ EGÉR A szobában kis egér szaladgált, s felzavarta álmából a macskát, a macska megdühödött, és leharapta az egérke farkát. A kis egér így szólt:-Macska, macska pajtás, add vissza a farkamat!- Hát, egér, kis pajtásom, addig bizony én a farkad vissza nem adom, míg nem hozol nekem a tehéntől tejet - válaszolta a macska. Futott az egér, ahogy csak tudott, és a tehénnel így alkudozott:- Tehénke, kedves tehénkém, adj egy kis tejecskét, a tejet elviszem a macskának, a macska visszaadja a farkamat. A tehénke így szólt:- Egér, kis egér, addig én tejet nem adok, mig nem hozol nekem a gazdától egy kis szénát. Futott az egér, ahogy csak tudott, és a gazdával Így alkudozott:- Gazda, kedves gazduram, adj egy kis szénát a tehénkének, a tehénke ad nekem tejet, a tejet elviszem a macskának, a macska pedig visszaadja a farkamat. A gazda így szólt:- Egér, kis egér, addig én a tehénkének szénát nem adok, mig nem hozol nekem a hentestől egy darab húst. Szaladt az egérke, futott, futott, és a hentessel Így alkudozott:- Hentes, jó hentes uram, adj MARTTI HAAVIO egy darabka húst a gazdának, a gazda ad majd szénát a tehénkének, a tehénke ad nekem tejet, a tejet elviszem a macskának, és a macska visszaadja a farkamat. A hentes igy szólt:- Egér, kis egér, addig én a gazdának húst nem adok, mig nem hozol nekem a péktől egy cipót. Szaladt az egérke, futott, futott, s a péklegénnyel igy alkudozott:- Péklegény, kedves péklegény, adj egy cipócskát a hentesnek, a hentes majd ad húst a gazdának, a gazda ad szénát a tehénkének, a tehénke ad tejet a macskának, a macska pedig visszaadja a farkamat. A péklegény így szólt: Hallgasd meg, mint mondok neked: itt a cipó, fogjad s vigyed, de ha még lopáson kaplak, halálod köszönd magadnak. Az egérke megesküdött, hogy ezután soha többé nem lop lisztet a péklegény kamrájából, a péklegény pedig adott cipót a hentesnek, a hentes adott húst a gazdának, a gazda adott szénát a tehénkének, a tehénke adott neki tejet, a tejet elvitte a macskának, és a macska vissszaadta a farkát, amit akkor harapott le. amikor a szobában szaladgált, s felzavarta álmából a macskát. Kövesdi János fordítása ttom . - ív: ♦>;* I A KUTYA NEMESLEVELE Az volt ám a szomorú eset, amikor a kutyának tönkrement a nemeslevele. És ebben a macska volt a ludas. Amikor még megvolt, a kutya nagy úr volt. Ha nemeslevelét felmutatta gazdájának, a királynak, a király saját asztaláról adott neki ételt, italt, s igy vígan élt. Akkor még puszipajtása volt a macska, együtt is laktak. Amíg a kutya az erdőben cserkészett, addig otthon a macska fonalat font, takarított. Egy napon azt mondja a macska a kutyának:- Ide hallgass, add át nekem a nemesleveledet, én majd megőrzőm a sublót fiókjában. igy is történt. Pár nap múlva a kutya a királyhoz akart menni élelemért, s kérte a macskától a nemeslevelét. Az odamegy a sublóthoz, kinyitja, keresi, de sehol sincsen. Szétrágta az egér. Nélküle pedig a király nem adott a kutyának sem ételt, sem italt. Erre a kutya nagyon megharagudott a macskára, és jól elverte. Azóta se békültek ki. Szabó Zoltán fordítása KIS ÁLLATLEXIKON írta: Milena Lukesová és Bohumil Ríha; fordította: Kulcsár Ferenc; rajz: Varga Lajos ZSIRÁF i A zsiráffal álmodtam. A hátára pattantam, mint a pinty. Utána sokáig egy kilátótoronyra másztam. A csúcsán zsiráffejre találtam. Megengedte, hogy simogassam: kettesben néztük a világot. Majd hirtelen loccs! Mintha csúszdán csúsztam volna le. A zsiráf a lábát szétvetette, hogy igyon a tó vizéből. ZSIRÁF A legmagasabb állat, hat méternél magasabbra is megnő. A zsiráfcsordák Afrika bokros sztyeppéit lakják. Főként lombokkal és faágacskákkal táplálkoznak. A kanca egyetlen, közel két méter magas csikót hoz a világra. Szárnyal a képzelet! Van Szlovákia fővárosában egy ház, amelynek ajtaja kétévenként Mesevilágba nyilik. Ez a Mesevilág a gyermekkönyv-illusztráció nemzetközi biennáléja. Minden alkalommal gyermekek és felnőttek tízezreit vonzza. Milyen is ez a Mesevilág? Kék kapujában ravaszdi nyuszi, pipázó víziló, a legkisebb királyfi, cicus és kutyus várja a látogatókat. A grafikus és az építész olyan környezetet igyekezett teremteni, amely többet nyújt a gyermekeknek, mint amit egy átlagos kiállítástól várhatunk. Nem véletlenül, hiszen - bár mindannyian szeretjük a könyvet, mégin- kább a képeskönyvet - órákig álldogálni a leporellósze- rüen elrendezett tárlók előtt egyikünknek sem kellemes. Pedig a rajzok, a grafikák, az akvarellek, metszetek és fotómontázsok megérdemlik figyelmünket. Pihenésképpen ezen a nemzetközi kiállításon rajzfilmet, videoprogramot nézhetünk, de ha ottjártunkkor szerencsénk van, akár rajzversenyen is részt vehetünk. Mindez azonban csupán járulékos eleme mindannak, ami itt látható. A tárlók között járva a mesteri mese- könyvillusztrációk hatására képzeletünk szárnyalni kezd. Olyan alkotásokat láthatunk, amelyeket a világ kilencven országában kiadott legszebb gyermekkönyvekbe szántak. Innen már csak egyetlen képzeletbeli ugrás, és magunk előtt látjuk a velünk együtt örülő gyerekek milliós seregét, akik természetesen nem egyszerre és egy helyen nézegethetik ezeket a képeket. Aki volt már itt vagy szüleivel útrakerekedik egyik hétvégén, hogy lássa a világ összes mesealakját, bizonyára egyetért majd velem abban, hogy rendkívüli dolgokat látott. Igazi Mesevilágot, ahol egyszerre találkozhatott az öt földrész gyermekeinek kedvenceivel. DUSZA ISTVÁN Próbálj meg a pontok helyére egy magyar szót behelyettesíteni (mindenhova ugyanazt!), hogy értelmes, magyar összetett szavakat kapjunk mindenütt! MEGFEJTÉS A szeptember 16-i számunkban közölt feladat megfejtése: 66. Nyertesek: Illés Zsolt, Gúta (Kolárovo); Gajdosik Katalin, Csallóközkürt (Ohrady); Pribék Zoltán, Battyán (Botany); Pécsi Piroska, Perbete (Pribeta); Ábrahám László, Nagymegyer (Calovo). II. A GRAFIKA A grafika megjelölést a rajz- müvészet különböző nemeire is szokták használni, ám az igazi grafika nyomás útján sokszorosított, de egyedinek tekinthető művészi alkotás. A festő bármennyire is igyekszik, nem tud két egyforma képet festeni. A grafikus viszont, ha kivés egy nyomóformát, s azt festékkel bekeni, több egyforma lenyomatot tud készíteni. Bizonyára ti is készítettetek már lenyomatokat félbevágott burgonyával. A grafikai müvek készítésük módja szerint háromfélék lehetnek: magasnyomásúak, mélynyomásúak és síknyomá- súak. A magasnyomás lényege, hogy a nyomólap (dúc) - akár a pecsét - csak a magasan fekvő részekről viszi át a festéket a papírra. Ha tehát valamit fehéren szeretnénk hagyni, azt a nyomólapon ki kell mélyítenünk. Dúcnak használható vastagabb papír, egy darabka gyalult deszka, linóleum, bármi, aminek sima a felülete, s elég szilárd ahhoz, hogy nyomtatás közben is megőrizze a belémetszett képet. A legrégibb magasnyomású technika a fametszés. Őshazája Kína, ahol selyemfestésre használták. A fametszet történetét vizsgálva, kétféle dúcot alkalmaztak. A lapdúcot, miként a deszkát, a fa növésével párhuzamosan szeletelt lapokból kapták. Később szál- vagy harántdúcot használtak. Ez a fa növési irányára merőlegesen vágott lap. Benne a véső nem akadt meg a keresztbe futó rostokon. A fametszethez közel áll, de fiatalabb nála és egyszerűbb is a linóleummetszet. Bárki köny- nyen készíthet ilyet. A linót előbb fehér temperával fessük be, azután tussal könnyen rárajzolhatjuk az elképzelt képet. (Csak arra kell ügyelnünk, hogy nyomtatáskor tükörképet kapjunk majd.) Ha a terv kész, éles késsel, U vagy V alakú kicsi vésővel kivágjuk a körvonalak közti részeket, hogy csak a fekete felületek és vonalak domborodjanak ki. A kifaragott dúcra hengerrel nyomdafestéket viszünk fel, majd enyhén benedvesített papírt helyezünk rá. A papírt egy evőkanál domború oldalával alaposan végigdörzsöljük, vigyázva arra, hogy nyomatunk el ne mozduljon. Ha óvatosan felemeljük a papír egyik sarkát, ellenőrizhetjük a nyomat minőségét. Teljesen csak akkor emeljük fel a papírt, ha meggyőződtünk, hogy nyomatunk kész. Érdekes magasnyomású grafikát készíthetünk, ha egy darab lemezre papírból vagy textilből ragasztunk képet (ko- lázs) és ezt nyomtatjuk le. A mélynyomás lényege, hogy itt a sötétnek szánt részeket mélyítik a dúcba. A mélyedésekbe festéket dörzsölnek, majd a dúc felületét fényesre törlik. A papír - erős nyomás következtében - a mélyedésekből szippantja fel a festéket. A mélynyomásos technikák lehetnek sav nélküliek és savasak. Sav nélküli a rézmetszet, hidegtű. Itt a művész sima rézlemezbe vési vagy karcolja rajzát. A savas eljárásoknál (rézkarc, aquatinta) a grafikus előbb saválló réteggel von- já be a rézlemezt, majd ahová a sötét foltokat szeretné, ott lekaparja ezt a réteget. Savba helyezve, a lemezen mély árkok képződnek ott, ahol a védőréteget eltávolították. Ezeknek a mélyedéseknek a rajza Takács Mihály, (13 éves): Meseillusztráció, (linómetszet) kerül a nyomdafesték segítségével a papírra. A mélynyomásos grafikák készítése és nyomtatása nagyon igényes munka, a maratás miatt veszélyes is, ezért otthoni „próbálgatásra" nem alkalmas. Egyszerűbb mélynyomásos grafikát plexiüvegbe karcolva készíthetünk. A síknyomás leggyakoribb formája a körajz (litográfia). Azon a kémiai tételen alapszik, hogy a zsírok és a víz nem vegyülnek egymással. A litográfus zsíros krétával rajzol a kőlapra,.majd ezt vízzel itatja át. A köre hengerelt festék csak a krétával fedett helyeken tapad meg, innen kerül a ráfektetett papírra. Otthon is csinálhatunk egyszerű, egy példányban készült síknyomású grafikát (monotipi- át). Ha üveglapra vagy keményebb kartonra olaj vagy temperafestékkel festünk, s a képet még a száradás előtt átnyomtatjuk egy tiszta rajzlapra, készen is van a monotípia. Leggyakrabban egyszínű (fehér alapra feketével nyomtatott) grafikai lapokkal találkozhatunk, de kedvelt a színes grafika is. Ennek a készítése hosszadalmasabb: minden színnek új dúcot kell metszeni, s a színek egymás utáni nyomtatása is nagy pontosságot követel meg. JURÁS ÉVA ■ ■ ■ ■ I ■ ■ I ■ I ■ ■ I 1 ■ ■ ■ ■ I ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ I ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ I ■ R ■ I ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■■■■■■■■■■ ÚJ szú 18 1983. IX. 30.
