Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-30 / 39. szám
» f A tetőcsomagtartó és társai Óránként 50 kilométeres sebesség fölött a légellenállás ugrásszerűen kezd növekedni. Ennek az ellenállásnak a leküzdéséhez szükséges erő a sebesség második hatványával, míg a teljesítmény a sebesség harmadik hatványával arányos. Ha kétszeres sebességgel (például 50 helyett 100 km/h-val) haladunk, maga a légellenállás tehát négyszeresére, a leküzdéséhez szükséges teljesítményigény a nyolcszorosára növekszik. Nagyobb sebességeknél ezért a légellenállás fogyasztja el a legtöbb teljesítményt, vagyis a legtöbb üzemanyagot. Logikusnak tűnik, hogy mindent meg kellene tennünk annak érdekében, hogy a légellenállás a lehető legkisebb legyen. Mivel az autót készen kaptuk, a karosszéria nagyságán nem tudunk változtatni, annál inkább a légellenállási tényezőjén. Lehetőségeink ebben meglehetősen „változatosak“. Vegyünk csak sorra néhány pénztárcába vágó rossz megoldást. Sokan valamilyen oknál fogva akkor is fennhagyják a tetőcsomagtartót az autón, amikor arra nincs szükség. - Mert ha szükség van rá, akkor nem lehet vitatkozni: a csomagot el kell vinni, és így azt is tudomásul kell venni, hogy az plusz benzinbe kerül. De amikor nincs rá szükség, akkor felesleges, és ezért feleslegesen növeli a fogyasztást is. Akadnak szép számmal autósok, akik túl akarnak járni a gyári tervezők eszén, és maszek gyártmányú spoylereket tesznek fel az autókra. Kétségtelen, hogy néhány jól sikerültebb darab egészen csinosan néz ki, harcias rallye-autókhoz teszi hasonlatossá a kocsit, vezetőjéről pedig azt sejteti, hogy a volán nagymestere. Ez utóbbi az esetek többségében általában addig tart, amíg a vezető - hozzáértők szeme láttára - el nem kezd autót vezetni. Ha már a nimbusz össze is omlott, a spoyler maradt... És mivel ezek a spoylerek soha nem láttak szélcsatornát, hanem csak úgy „szemre“ lesték el alakjukat az igaziakról, semmi egyébre nem jók, mint a fogyasztás indokolatlan növelésére. Ezt a feladatukat azonban becsülettel ellátják. Szeretünk országúton nagy sebességnél nyitott ablakokkal autózni, és még az elefántfület is kinyitjuk. Orvosok a megmondhatói, mennyi arcüreggyulladás, homloküreggyulladás, reumatikus panasz és egyéb baj származott már ebből, de most nem erről van szó. Hanem arról, hogy a nyitott ablakok szinte „vitorlát bontanak“ a menetszélnek, és ezzel nagymértékben növelik a légellenállást. Elhelyezünk az autón persze olyan szerkezeti elemeket is, amelynek a légellenállásra gyakorolt káros hatásával tisztában vagyunk, mégse mondunk le róla. Ilyen például a külső visszapillantó tükör, a sárfogó gumi, vagy az antenna. Ezek vagy a biztonságunkat, vagy a kényelmünket szolgálják. Tudomásul vesszük tehát, hogy üzemanyagot, vagyis pénzt fogyasztanak, és ezért van értelmük. Csak a fölösleges üzemanyagfogyasztásnak nincs értelme. (nád) A Hemel Hemstead-i Acces Equipment cég újdonsága ez a sajátos utánfutóra épített, s felettébb mozgékony, „munkahelykosaras“ hidraulikus emelöoszlop különlegesség. Rögzített állapotban, tehát az alépítmény kitámasztása után a minden irányban forgatható gém csúcs-magassága 13,70 m. Az emelökosárban tevékenykedő akár 230 kg tömegű terhet, alkatrészt is magával tud vinni és a középponttól számítva 6 méter távolságra eső munkahelyet (közlekedési lámpákat, autópálya-konzolokat, transzparenseket stb.) ily módon könnyen és teljes biztonsággal meg tud közelíteni. A gém mozgatására a kétszemélyes munkakosárban elhelyezett vezérlőpultról gombnyomásra nyílik lehetőség, az akkumulátorral hajtott motor, illetve a hidraulikus erőtovábbító révén. Külön előnye, hogy a négykerekű utánfutóra szerelt emelőszerkezet szinte bármilyen kocsival vontatható, s a telepítése az adott helyen 2-3 percnél több időt nem igényel. A Volkswagen gyár minimális fogyasztási világrekordot felállított jármüvét mutatjuk be fotónkon. A 28 kilogramm tömegű kocsi egy liter gázolajjal 1187 kilométert tett meg. A jármű formáját tekintve sem tudjuk egyelőre a jövő autójának elképzelni, még akkor sem, ha a fantasztikus eredményben szerepet játszott. A gyár bizonyára hasznos tapasztalatokat szerzett a kísérletek során, mégpedig olyanokat, amelyek a szériakocsiknál a későbbiek folyamán hasznosíthatók. árat fizettünk A nyár folyamán nem kis gondot okoztak a közúti forgalomban a motorkerékpárosok. Ezért a közúti ellenőrzések során őket is szigorúan ellenőrizték. (A szerző felvétele) Nagy Hazánkban mintegy ötmillió személynek van gépkocsivezetői engedélye. Bár az utóbbi években az autópályák egész sora készült el, ennek ellenére az utak túltelítettek, különösen a fő turistaidényben. Hazánkban naponta mintegy kétszáz közúti baleset történik, amelyek következtében hét ember veszti életét, húszán pedig sérülést szenvednek. Az évente keletkezett anyagi kár meghaladja az egymilliárd koronát. Mi a helyzet Szlovákiában? Sajnos, a közúti balesetek száma növekszik. Ennek okai különbözők, de leggyakoribb az emberi hanyagság. A hivatalos statisztika szerint az év nyolc hónapjában 13 817 karambol történt, ami 1336-tal több, mint az előző év hasonló időszakában volt. A legtöbb közlekedési balesetet - 4005-öt - a közép-szlovákiai kerületben jegyezték fel, de a növekedés a többi kerületre, Szlovákia fővárosára is jellemző. Az okok között az első helyen a helytelen vezetés szerepel, amelynek következtében 5714 karambol történt. A sorrendben második a gyorshajtás, amelyet az elsőbbség meg nem adása követ. Figyelemre méltó azonban az is, hogy a szóban forgó időszakban 1242 esetben az ittasság okozta a szerencsétlenséget. Néhány példa Augusztus 8-án Veiké Raskov- ce és Vojany között egy tehergépkocsi autóbusszal ütközött össze, a teherautó vezetőjének a hibájából. A baleset következtében nat ember életét vesztette, és ugyan- ennyien megsérültek. Ugyanezen hónap 29-én este 23 órakor a Rozsnyó (Roznava) és Krasznahorkaváralja (Krásno- horské Podhradie) közötti útszakaszon a húsipar helybeli teherautó-vezetője - állítólag egy szembejövő autó egy pillanatra elvaki- totta - elütött egy gyalogost, de tovább hajtott, s negyven méter után egy újabb gyalogost gázolt el. Mindkettő meghalt a helyszínen. De pórul járt a helyszínre érkezett rendőrkocsi is, amely előírásszerűén ki volt világítva. A rendőrjárőr fényjelzéssel akart megállítani egy rozsnyói rendszámú személykocsit, de az nem reagált, belehajtott a rendörkocsiba. A személygépkocsi két utasát súlyos sérüléssel szállították kórházba. Szintén elrettentő az az eset, amely július 22-én 15.45 órakor történt a Nyitra és Luzianky közötti vasúti átjáróban. Az egyik nyitrai kutatóintézet autóbusza húsz személyt szállított, köztük több gyereket is. Az autóbusz vezetője nem vette figyelembe a fénysorompó piros jelzését - s ezt a tanúk is bizonyították, sót azt is, hogy a balról közeledő vonatot is látnia kellett - azt gondolta, hogy még sikerül áthajtania, de elszámította magát. Két ember életét vesztette, tizenöten megsérültek. , Mindnyájunk érdeke A szakemberek állítják, hogy a balesetek jelentős részét meg lehet és meg kell előzni. Hasonlóan vélekedett a közelmúltban megtartott sajtótájékoztatón Micha! Zat'ko rendörőrnagy, az SZSZK Belügyminisztériuma közös közlekedésrendészeti osztályának vezetője is. Vegyük például az oly sokat emlegetett kivilágítat- lanul közlekedő kerékpárok kérdését. Miért ne lehetne a járási székhelyeken vagy a nagyobb településeken kerékpárjavító szolgáltatást biztosítani; miért nem lépnek fel az eddigieknél is nagyobb szigorral a szabálysértőkkel szemben a nemzeti bizottságok? Másik kérdés: meg kellene szigorítani az eljárást azok ellen, akik ittas állapotban vezetnek. Akiktől emiatt már több esetben is visszatartották a vezetői engedélyt, azokat el kellene tiltani a gépjárművezetéstől. Hosszabb ideje tart az az állapot, hogy „állítólag“ egyes teherautótípusokra nem lehet vagy csak nehezen lehet gumiabroncsot beszerezni. Minden közúti forgalomban részt vevő tudja, hogy az őszi időszakban milyen veszéllyel jár, ha a gépjármű kopott gumiabronccsal közlekedik. Az illetékesek feladata, hogy e kérdésben intézkedjenek; ám addig is: nem lehetne az elhasznált gumiabroncsokat újra futóz- tatni? A gazdasági vezetőknek, a garázsmestereknek tudatosítaniuk kellene, hogy a gépkocsi műszaki állapotáért az üzemben tartó felel, s a mulasztásért elsősorban őket vonják felelősségre, akár objektív, akár szubjektív okról van szó. A szigor szükséges annál inkább, mivel szeptember 20-ig Szlovákiában újabb 1198 balesetet jegyeztek fel, amelyek következtében huszonöt ember vesztette életét. Többet kell tenni a nevelés terén is, az óvodákban, az iskolákban, de a gépjárművezetőknek sem árt - főleg az amatőröknek - újra felfrissíteni az autósiskolában tanultakat. N. J. Miért zúg a fülem? E kérdésre keresnek választ a motorosok, amikor hosszú és gyors utazás után kihámozzák fejüket az életet védő és -mentő bukósisakból. Nos, aligha akad olyan védösisakviseló, aki kétkedik e fejet borító kéreg hasznosságában, fontosságában, mégis, többen is, csak azért viselik, mert az írott szabály erre kötelezi a motoron közlekedőket. A münsteri fülklinika egyik orvoscsoportja alapos vizsgálat alá vette e védőfelszerelésnek hátrányait, és érdekes megállapításokat tett. (gy például, nagy iramban haladva olyan zajok képződnek a sisakban, melyek ha az élet más területein jelentkeznének, akkor nemcsak zavarónak hatnának, hanem a hallás- és ezzel egészségrontásnak is tartanák. Tehát olyan „zajban szegény" sisakkonstrukcióra lenne szükség, amelynek e feladat megoldása mellett még ki kell elégíteni a motoros jogos igényét, a fejfedő kényelmes viselhetőségét. A „hosszú járatú“ motorosok valószínűleg természetesnek vették - eddig, - hogy nagyobb távolság megtétele után hosszabb vagy rövidebb ideig zúg-cseng a fülük, sőt olykor átmeneti hallászavarra is panaszkodnak. E jelenségeknek nem tulajdonítanak különösebb fontosságot, hiszen a gyalogjárónak is olykor zúg a füle, ami a néphit szerint csupán azt jelenti, hogy valaki gondol rá. Tehát a fülzúgás mindennapi természetes dolog, akárcsak a hallásgyengülés, amely a múló évek kísérő jelensége. Valószínűleg soha nem tudjuk meg, hogy ki volt az a motoros, aki elsőként rájött arra a tényre, hogy a fülzúgás-csengés igenis összefügg a sisak külső felületén végigsuhanó széllel. De azt már igen, hogy ez az orvos-csapat - közülük többen is motoroznak - több fontos megállapításával közelebb hozott bennünket a „titok“ megfejtéséhez. Azzal kezdődtek a vizsgálatok, hogy egy kis, különleges hangfelvevőt építettek a fejvédőbe, amely a belterületi közlekedés alkalmával a normális értéket jelezte. Amikor az országútra és autópályára került a műszeres sisakkal robogó motoros, a zajszint helyenként szokatlan magasságot ért el. 60 km/h iramnál 90 decibel volt ez az érték, ami a közepes országúti (85 dB) és a sűrű, nehéz közlekedésnek (90 dB) felel meg. Az autópályán, 130-as tempóban pedig a légkalapács zajszintjét (100 dB) mérte a műszer. Amikor pedig a km-óra tűje elérte a 140-es számot - a leghangosabb sisakban- 116 dB-t jelzett a szerkezet, ez pedig - a hasonlat kedvéért- a lökhajtásos repülőgép indulási zaját idézi. A sisakvizsgálatok eredményeként megállapították azt, hogy- egyrészt - csekély a távköz a fül és a sisak fala között, azaz szűk a sisak, másrészt túl nagy a távköz, azaz bő a sisak, amely növeli a káros hangnyomást. Tehát: a sisak (méret) válogatása több mint hasznos. Ezt az igényt viszonylag könnyű kielégíteni, de nem úgy a következőt: a sisak légellenállási értéke zajszint-meghatározó, azaz minél rosszabb a cw-értéke, annál nehezebben „szakad le“ a sisak külső burkolatáról a levegő. Aztán itt van a sisak bélése, amely enyhítheti a motoros fülzúgását. Kiderült - főleg - a magasabb hangfrekvenciákat a habgumi tompítja a legkedvezőbben. A zajártalmakat vizsgáló tudomány persze könnyen tudna tanácsokat adni, miként lehetne csökkenteni a veszélyt, csakhogy ez újabb és súlyosabb veszélyt hordozna magában, ugyanis a motorosnak igenis kapcsolatot kell tartania az ót körülvevő világgal, ha félti az életét. Ezért tehát fordítson nagyobb gondot a sisakvásárláskor a válogatásra. Igaz, ez olyan mint az ismert pudingpróba... és mert csak használat közben derül ki a sisak ilyen vagy olyan tulajdonsága, ajánlatos a baráti körben, egy-egy rövidebb (próba) útra kölcsönkérni a többiek sisakját. (Merthogy ilyesmire nincsen lehetőség az üzletben.) És a legegyszerűbb, egyben a leghasznosabb tanács: ne tessék száguldani! (am)-L ÚJ SZÚ 16 1983. IX. 30.
