Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-09-16 / 37. szám

szú

3

.«-16.

A kapitalizmus és a szocializmus közötti gazdasági, politikai és ideológiai küzdelem kiéleződésével egy- időben rohamosan növekszik a lakosság társadalmi tudata rendszeres befolyásolásának szerepe. A nemzetközi kapcsolatokban egyre szorosabb kapcsolat alakult ki az említett területek között.

Ezt az irányvonalat azok az imperialista törekvések jellemzik, amelyek az enyhülési folyamat megállítására irányulnak. A Reagan-kormányzat veszélyes fegyveres konfrontációs előkészületeit az ideológiai harc kiéleződése kíséri, amit az imperialista nagyhatalmak egyre jobban lélektani hadviseléssé és ideológiai di- verzióvá változtattak.

Az imperializmus lélektani hadviselése nemcsak a szocialista országok, hanem a fejlődő országok ellen is irányul. Ennek fő célja: rákényszeríteni a fejlődő országokat arra, hogy az „engedelmes eszköz“ szerepét töltsék be a kommunizmus elleni harcban. A reakciós erők tudatában vannak az említett országok óriási gazdasági erejének, nyersanyagbázisának és nyersanyagtartalékainak, hiszen ezekben az országokban található a világ cinkészletének 93, rézkészletének 60, kőolajkészletének 90, vasérckészletének pedig 30 százaléka. Az iszlám országok, ahol 900 millió ember él, a kőolajkészletek kétharmadával rendelkeznek.

E szempontból egyre inkább növekszik a tömegtájékoztató eszközök szerepe, hiszen azok a világméretű ideológiai osztályharc elválaszthatatlan részévé váltak. Mindezt az váltotta ki, hogy a tömegtájékoztató eszközök, az elektronika és a számítógépek alkalmazásával egyre jobban korszerűsödnek. Tanúi vagyunk annak, hogy az információáradat felgyorsult, és túllépi az államok és a földrészek határait. Mindez alapvetően befolyásolta a tájékoztató eszközök jellegét, minőségét és új lehetőségeit.

A tömegtájékoztató és propaganda- eszközök napjainkban gyorsan fejlődnek. Ezt elsősorban az a tény idézte elő, hogy a dinamikus tudományos-műszaki fejlődés megsokszorozza az említett eszközöknek az emberekre és a közvéleményre gyakorolt hatásának lehetőségeit.

Egyre nagyobb mértékben használják fel a tömegtájékoztató eszközöket a politikai és ideológiai szándékok megvalósításában, ugyanakkor hatalmi eszközként is növekszik jelentőségük. Napjainkban a társadalmi élet minden területére sokoldalúan hatnak. Logikus azért, hogy a tömegtájékoztató eszközök széles korú társadalmi szerepe és felhasználási lehetősége a politikai csoportosulások és állami szervek figyelmének középpontjába került.

Egyenlőtlen kapcsolatok

Ezt a fejlődést számos negatív jelenség kíséri, főleg a nemzetközi tájékoztatási rend egyenjogúbb megszervezése szempontjából. Különféle irányzatok születnek, amelyek célja az, hogy a fejlődő országok többségének kárára megőrizzék és még jobban elmélyítsék a tájékoztatás eddigi egyenlőtlenségét. A meglevő akadályok felszámolása szorosan összefügg az említett országok politikai orientációjával. Nyilvánvaló ezért, hogy további politikai, gazdasági, szociális és kulturális fejlődésük elképzelhetetlen az eddigi elmaradottság következetes felszámolása nélkül. Ez a tájékoztató eszközökre is vonatkozik.

Az információ terjesztésében az imperializmus uralmának megőrzésére való törekvés valóban veszélyes az egyes országok független fejlődése szempontjából. Az imperializmus azt akarja, hogy a fejlődő országok elfogadják a tömegtájékoztató eszközök rendszerének és működésének burzsoá értelmezését, hogy azokat az egyes imperialista monopóliumok által szállított berendezésekkel szereljék fel, hogy az újságírók is elsajátítsák a burzsoá tömegtájékoztató eszközök stílusát és gyakorlatát. Ettől már csak egy lépésre van a fokozatos, észrevétlen, de egyre nagyobb függőség a fő tájékoztató monopóliumoktól.

Az imperialista információs monopóliumok tevékenysége a fejlődő országokkal szemben a neokolonialista függőség megőrzésének nagyon veszélyes formája. A tömegtájékoztatásban a multinacionális monopóliumoknak ezt az uralmát annak idején Urho Kekkonen volt finn elnök „információs imperializmusnak“ nevezte.

Az „információs imperializmus“ nagyon rafmáltan él vissza a fejlődő országok tájékoztatási rendszere kiépítésének kedvezőtlen helyzetével. Különféle módon igyekszik megőrizni ezen országok hagyományos függőségét a volt gyarmati nagyhatalmaktól, ugyanakkor a legaljasabb módszereket is felhasználja neokolonialista leigázásukhoz. A fejlődő országokban, ahol a föld lakosságának 70 százaléka él, ezer lakosra csupán 36 lappéldányszám jut (a kapitalista országokban tízszer több), 89 rádiókészülék és 24 televízió (a kapitalista országokban 762 rádió és 322 televízió). A tévéállomásoknak a fejlődő országokban csupán 4 százaléka, a rádióállomásoknak pedig egynegyede működik. Ezt az óriási egyenlőtlenséget a sajtó- és hírügynökségi monopóliumok arra használják fel, hogy teljesen ellenőrzésük alá vonják a fejlődő világ tömegtájékoztatási eszközeit. Ehhez azt a tényt is figyelembe veszik, hogy a nemzeti hírügynökségek, lapok, rádióállomások és televízióállomások többsége kénytelen a Nyugatról importálni az információt és a műsorokat, (ez az ottani műsor 90 százalékát teszi ki). Mindehhez hozzájárul még a szerkesztőségi, a rádió és televíziós technika hiányossága, a pénzeszközök, a szakképzett személyzet és a saját újságírók hiánya.

Az ideológiai harcban eddig nem használt új eszközöket, a mesterséges bolygók segítségével létrejött közvetítést is felhasználják. Már 1973-ban Föld körüli pályára bocsátották az első kommunikációs mesterséges bolygót, amelyet földi retranszlációs állomásokkal kötöttek össze. Napjaink elektronikája olyan eszközöket bocsát a tájékoztatás rendelkezésére, mint az elektronikai archívumok, az adatbankok, videoközvetítések, videó- telexek, fényszedés, kábeltelevíziók, videokazetták, új kommunikációs hálózatok stb. Hasonlóan, mint ellenünk, az imperializmus a fejlődő országokkal szemben is igyekszik felhasználni a tudományos-műszaki haladás eredményeit.

Hatalmas mértékben fejlődnek a kommunikációs mesterséges bolygókkal létrejött közvetítések. Csupán 1959-1974- ben a Föld körüli pályára bocsátottak 2100 ilyen mesterséges bolygót. Ma már

a hírügynökségek, valamint a tévé- és rádióközvetítések elválaszthatatlan részévé váltak. Érthető, hogy nemcsak ideológiai, hanem kereskedelmi-kommersz okokból is a multinacionális monopóliumok - mint például a General Electric, az IBÜ, a Western Electric, az ITT, és az ERCA - minden erejükkel arra fognak törekedni, hogy ahol lehetséges, megőrizzék pozícióikat. Az említett elektronikai társaságok nyereségeinek több mint 40 százalékát saját országainak határain kívül, főleg a fejlődő országokból nyerik. Csupán az ITT észak-amerikai társaság, amely részt vett a chilei fasiszta puccs- ban, egy év alatt 60 országból 6200 millió dollár nyereséghez jutott. Nem maradnak le azonban Nagy-Britannia, Franciaország, az NSZK és Japán mammutmonopó- liumai sem, amelyek szintén óriási nyereségekhez jutottak. Érthető tehát, hogy önző érdekeik szempontjából hevesen tiltakoznak és elutasítják az új nemzetközi tájékoztatási rendszerrel kapcsolatos követeléseket.

Mi rejtőzik az „információk szabad áramlása“ mögött?

A burzsoá tömegtájékoztató eszközök fejlődésének kísérő jelensége az, hogy ezek az eszközök a legnagyobb imperialista monopóliumok és trösztök kezében koncentrálódnak. Ez már olyan méreteket öltött, hogy a hetvenes évek közepén az iparilag fejlett tőkés országokban és fejlődő országokban 50 monopólium kezében összpontosult a tömeg- tájékoztató eszközök 70 százaléka. A folyamat állandóan folytatódik. Csupán az Égyesült Államokban 1985-ben néhány mammutmonopólium tulajdonába fog tartozni valamennyi hírlap és folyóirat 95 százaléka. Ezzel nagymértékben manipulálhatják a lakosságot és képesek lesznek megakadályozni azt, hogy bármiféle bíráló megjegyzés hangozzon el a súlyos szociális és társadalmi kérdésekről. A monopolizáció egyúttal a viszonylag független és anyagilag gyengébb tömegtájékoztató eszközök fokozatos felszámolásához vagy a legnagyobb tájékoztatási monopóliumoktól való függőségéhez vezet. Míg az Egyesült Államok korábban azzal dicsekedett, hogy a sajtószabadság következtében sok a konkurrens és a független lap, ma már a lapok csaknem valamennyi amerikai városban a monopóliumok kezében összpontosulnak, írja Jurij Kruglov, az Agitátor című folyóiratban. Az utóbbi időben az Egyesült Államokban óriási egyesülések születnek a tömegtájékoztató eszközök terén, s ezek tartják uralmuk alatt a hírlapokat, a folyóiratokat, a rádió- és tévétársaságokat. Hasonló a helyzet más országokban is. Nagy-Britanniában négy konszern ellenőrzi a lapok döntő többségét. Franciaországban a Matra hadiipari társaság kezébe került a legnagyobb lapkiadó tröszt, a Hachette. Ezzel - az ország történelmében először - óriási hadiipari propaganda-komplexum jött létre.

Említsünk példát a sajtó és hírügynökségek területéről is. Meigdöbbentö tény, hogy csupán négy gigantikus hírügynökség közvetíti és befolyásolja a világban terjesztett információk 80 százalékát. A „nagy négyest“ olyan hírügynökségek alkotják, mint az American Associated Press (AP), az United Press International (UPI), a brit Reuter és a francia Agence France Présé (AFP). Naponta körülbelül 40 millió szónyi információt közvetítenek az egész világba. A hosszú konkurenciaharcban, amelyet az információ terjesztésének monopóliumáért folytattak, fokozatosan biztosították vezető helyüket Ázsiában, Afrikában és Latin-Ameriká- ban. A különböző eseményekről szóló híreket és információkat szigorúan szelektálják és azt saját ideológiájuk és politikájuk szerint interpretálják.

A tömegtájékoztató eszközöket irányító néhány monopólium dönt arról, hogy a kapitalista világban mi kerül az é'erbe,

a képernyőre, a lapokba, mit vetítenek a mozikban, és mit mutatnak be a zenei fesztiválokon. A nemzetközi monopóliumok határozzák meg az információáradat tartalmát és terjedelmét, amelyet maguk „szabadnak“ neveznek. Pedig saját érdekeikből indulnak ki, egyre nagyobb nyereségre törekszenek, s egyértelműen úgy befolyásolják az információt, hogy az a kapitalista rendszert szolgálja és megerősítse pozícióit. A szólásszabadság és az információ szabadságának önző és egyoldalú értelmezéséről van szó, a leghatalmasabbak és a legerősebbek szempontjából. A burzsoá propaganda eszmei és manipulációs szándékait az ún. szabad információcsere jelszó mögé rejtik. A valóságban a legreakciósabb erők szabadságáról van szó, arról a szabadságról, amely lehetővé teszi, hogy imperialista propagandát hirdessenek a szocialista és a fejlődő országok felé, megsértsék ezen országok állami szuverenitását és beavatkozzanak belügyeikbe. Amint azt az UNESCO-bizottság adatai mutatják, a monopolizáció az információk terén a valóban demokratikus és szabad rendszerek megteremtésének fő és meghatározó akadályát képezi.

Az új nemzetközi tájékoztatási rendért

A kedvezőtlen helyzet, a számos akadály és nehézség ellenére főleg az önálló fejlődés útjára lépett országok kitartóan törekszenek - és nem is sikertelenül - saját információs rendszerük demokratizálására, s a szocialista országok támogatásával határozott harcot vívnak az új, egyenjogúbb és igazságosabb tájékoztatási rend megteremtéséért.

Természetes, hogy a fejlődő országok követeléseivel és konkrét intézkedéseivel szemben hevesen fellépnek a multinacionális monopolista körök és az imperialista országok kormányai is. 1981 májusában a franciaországi Tailloires községben az információs monopóliumok és kormányok 68 legfelsőbb képviselője találkozott, hogy megállapodjanak a közös fellépés fő elveiben. Az említett körök stratégiáját, amely a „harmadik világ“ követelései ellen irányul, tartalmazza a demagóg módon a „szabadság hangA lélektani hadviselés eszközei

Az imperializmus tájékoztatási rendszere

jának“ elnevezett nyilatkozat, amelyet ezen a találkozón fogadtak el. Fő jellemvonása, hogy ellenséges magatartást tanúsít az UNESCO-val szemben, elutasítja az új tájékoztatási rend megteremtésére tett javaslatokat, szilárdan védelmezi az információk úgynevezett szabad áramlását, amely napjainkban az imperialista tájékoztatási monopóliumok koncepciós és politikai platformját képezi.

Az információk valóban szabad áramlása azonban megköveteli, hogy a tájékoztatási szabadság tartalmáhak és megnyilvánulásának olyan jelleget adjon, amely megfelelne a nemzetközi megállapodásokban, de főleg az ENSZ és az UNESCO dokumentumaiban rögzített demokratikus elveknek. Az ilyen jelleg, amely nem engedné meg a tájékoztatási monopólium és a lélektani hadviselés semmilyen formáját és megnyilvánulását, megszilárdítaná a fejlődő országok tájékoztatási-politikai egyenjogúságát és teljes mértékben felszámolná a tömegtájékoztatási eszközök magánmonopóliumainak igazságtalan helyzetét.

Az új, egyenjogú és igazságos nemzetközi tájékoztatási rendért folytatott küzdelem szerves részét képezi annak a közös harcnak, amelyet az antiimperia- lista erők folytatnak az egyenjogú szociális, gazdasági, politikai és kulturális jogokért és kapcsolatokért. Középpontjában az információk nemzetközi áramlásának demokratizálásával és dekolonializálásá- val kapcsolatos indokolt követelések állnak. Nemcsak a szocialista országok támogatják ezt a harcot, hanem a Nyugat haladó erői, valamint a legjelentősebb világszervezetek és intézmények is, mint például az ENSZ és az UNESCO. Ebben a harcban előkelő helyet foglal el a világ 120 újságírószervezetét tömörítő Nemzetközi Újságíró Szövetség, amelynek székhelye Prágában van. Az ENSZ-ben, de főleg az UNESCO-ban számos dokumentumot fogadtak már el, amelyekben rögzítették a tájékoztatásban fennálló helyzet megoldására tett jelentős javaslatokat és ötleteket. A legjelentősebb közülük az a nyilatkozat, amely arról szól, hogy a tömegtájékoztató eszközök hogyan járulhatnak hozzá a béke és a megértés megszilárdításához, az emberi jogok támogatásához, valamint a fajüldözés, az apartheid és a háború elleni harchoz. Ezt a dokumentumot 1980-ban az UNESCO XX. ülésén fogadták el.

Pozitív jelenség az, hogy a fejlődő világ országai egyesítik erőiket és közös fellépésüket az információs és kulturális újgyarmatosítás elleni harcban. A Kamerunban 1980 júliusában elfogadott nyilatkozat többek között megállapítja: „Afrika rendkívüli elmaradottsága a tájékoztatás terén a gyarmati uralom közvetlen következménye. A politikai függetlenség nem hozta meg a kulturális élet teljes dekolo- nializálását. A tájékoztatási eszközök többsége a volt gyarmati rendszernek van alárendelve, és nem pedig az afrikai népek szükségleteinek és követelményeinek. A nemzeti tájékoztatási rendszer fejlesztését a külföldi monopóliumok uralma akadályozza“. A legjelentősebb intézkedések közé tartozik, amelyet az említett országok a gyarmati örökség felszámolására hoztak, a saját - a pánafrikai, az ázsiai, az arab és a karibi - hírügynökség megalapítása. Ide tartozik az el nem kötelezett országok hírügynökségeinek létrehozása és működése is.

A jelenlegi helyzetben, amikor az „információs imperializmus“, az ideológiai diverzió és a lélektani hadviselés ellen, valamint a nemzetközi kapcsolatok demokratizálásáért és dekoionializálásáért folytatott harc az imperializmus ellen harcoló haladó erők küzdelmének fontos területévé vált, valamennyi fejlődő ország számára rendkívül fontos a szocialista közösség támogatása és segítsége. A Szovjetunió és a többi szocialista ország nemzetközi fórumokon, de főleg az ENSZ-ben és az UNESCO-ban nagy aktivitást fejt ki, egyértelműen támogatja az említett szervezetet és a fejlődő országok konstruktív javaslatait, amelyek a nemzetközi tájékoztatási rendben az egyenjogú kapcsolatok kiépítésére irányulnak. önzetlen erkölcsi, politikai, káder-, anyagi, műszaki és szakmai segítséget nyújtanak a saját nemzeti tájékoztatási rendszerek megalapításához, működéséhez és rendszeres fejlesztéséhez szükséges feltételek megteremtéséhez. A kommunikációs és távközlési berendezések, a nyomdák, nyomdaipari létesítmények, rádióadók építésében való részvételen kívül ez elsősorban az újságírók, a nyomdászok és más szakemberek nevelésében és szakmai felkészítésében való részvételt és segítséget jelenti. A szocialista országok internacionalista segítsége hozzájárul ahhoz is, hogy ezek az országok fokozatosan kikerüljenek az expanzív „információs imperializmus“ uralma alól.

JOZEF BORfSEK professzor