Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-02 / 35. szám
MUNKANAP Szögei István: adok tanácsot.“ „ Szívesen segítek, A véletlen hozta úgy, hogy a nyugdíjba vonulás előtti utolsó munkanapján kerestem fel Szögei Istvánt, az Ipolysági (Sahy) Városi Nemzeti Bizottság elnökét. E napon sem ült tétlenül, intézte a város ügyes-bajos dolgait, ügyfeleket fogadott. Tisztségét 1960-tól töltötte be, de a nemzeti bizottságon több mirtt harminc évig dolgozott.- Ideje lesz megpihenni, az úgynevezett megérdemelt pihenőt élvezni - fogadott mosolyogva. - Szeptember elsejéig 47 év és 45 nap a ledolgozott munkaidőm. Az ilyen esemény az ember életében mindig a visszaemlékezésre, az értékelésre késztet. Vajon Szögei István hogyan látja az eltelt évtizedek, a közel fél évszázad dolgos hétköznapjait?- A háború éveire nem szívesen emlékszem vissza. Az utána következő esztendőkben sok-sok feladat várt rám, segítettem, hogy újra talpra álljunk, hogy a romokbók újjáépítsük városunkat. 1948-ban nálunk nemigen volt mit államosítani, hisz itt csupán két kis malom volt, meg egy nagykereskedelmi raktár, az iparban összesen alig ötven alkalmazott. A szövetkezetek megalapítása mellett a szocialista kereskedelmi hálózat fejlesztése, a kisiparosok szervezése volt fő feladatunk. Legjobb belátásunk szerint, körültekintően hajtottuk végre pártfeladatainkat. A hatvanas éveket már egészen más tennivalók jellemezték. A kisvárosban szinte minden épület felújításra várt és nagyon sok intézmény létesítése vált sürgetővé. Akkoriban a városban még egyetlen első kategóriájú lakás sem volt. Üzleteket kezdtek építeni, de az élet minden területén a tennivalók sokasága várta a város vezetőit, a lakosságot egyaránt. Egyetlen megfelelő iskolaépülete, művelődési háza, sportlétesítménye sem volt Ipolyságnak. A mozi hosszú ideig egy gabonaraktárban működött, itt vetítették a filmeket.- Nem ment semmi magától - emlékszik vissza az elnök. - A lakosság egyre igényesebbé vált, s nekünk lépést kellett ezzel tartanunk. Azt akartuk, jól érezzék magukat az emberek, a környezetüket elfogadhatóbbá, szebbé szerettük volna tenni. Azt, hogy elértük a folyamatos, a zökkenőmentes fejlődést, nagy eredménynek tartom. Gond természetesen akadt, hisz a város lakóinak kívánsága nem volt egyöntetű, voltak akik mást, vagy másképp szerették volna. De ezzel a tapasztalt vezetőknek, az elnökkel az élen számolniuk kellett. A kételkedőknek, az érdeklődőknek a miértekre mindig igyekeztek idejében válaszolni. Hogy mi mindent létesítettek ebben a határvárosban az utóbbi évtizedekben, szinte lehetetlen felsorolni. A felismerhe- tetlenségig megváltozott a városka képe. Elég, ha csak azt említjük meg, hogy az utolsó tíz esztendőben háromezerrel növekedett a lakosok száma, s ma már körülbelül nyolcezren élnek itt.- Örülök, hogy végre sor került az Ipoly szabályozására — folytatta az elnök. - Nagyon sok családnak keserítette az életét ez a szeszélyes kis folyó. Évente Uj mederben folyik az Ipoly, de a környezetrendezés még hátra van többször menekültek az árvíz elől. összesen 25 házat bontottunk le, a korábban bennük élő családoknak új lakásokat építettünk. A szabályozással kapcsolatban is sok vélemény, illetve ellenvélemény merült fel és került a város vezetői és közvetlenül az elnök elé. Az tény, hogy az Ipoly e részének varázslatos környéke megváltozott, de a városi nemzeti bizottság szigorúan ügyelt arra, hogy csupán a legszükségesebb beavatkozásokra kerüljön sor.- Az Észak lakótelepen, ahol 660 család él, végre elkészült az élelmiszerüzlet. Az új gimnáziumon kívül rövidesen befejezik a 22 tantermes alapiskolát, s átadják a rég várt tornatermet is. A Jankó Kral' utca lakóinak harminc lakást adunk át, mivel ennek az utcának a helyén épül a Tabán lakótelep. Terveinkben 1180 lakás építése szerepel. Ezek közül az elsőkbe 1986-ban költöznek be. A lakásépítés egyik fontos része a város fejlesztésének, hiszen évente körülbelül százan kötnek itt házasságot, s a fiatalok igénylik az önálló lakásokat, ugyanúgy, mint a gyermekintézményeket. A két bölcsödében el tudják helyezni Korszerű lakótelepek nyújtanak otthont az Ipolysági fiataloknak (Gyökeres György felvételei) a jelentkezőket és rövidesen teljesen megoldják az óvodai férőhelyek gondját is: épül a nemzeti bizottság és a Piéta vállalat helyi üzemének közös, közel 2 millió korona értékű óvodája. Szögei István jóleső érzéssel, a becsületesen végzett munka tudatával sorolja az eredményeket. De elárulja azt is, mit kellene még minél előbb megvalósítani: \- Elsősorban munkahelyekre van szüksége a városnak, hogy a férfiakat helyben tudjuk foglalkoztatni. A nőknek itt a Piéta üzeme, de jó lenne, ha a férjek is találnának megfelelő állást a városban vagy annak közvetlen környékén. A másik kérdés a. fürdő hiánya. Mig az Ipoly a régi medrében folydogált, nem volt ilyen gondunk. A szabályozás ezt is magával hozta. A városhoz tartozó Gyerk községben már építettünk korszerű ravatalozót, Ipolyságon is szükség van erre. Szolgáltatásaink egy része már az új lakótelepi szolgáltatóházba költözött, de bővítésük továbbra is feladat marad. Semmiképp sem akarja tétlenül tölteni nyugdíjas napjait. Ha kérik, továbbra is készségesen segít, tanácsot ad a fiataloknak, hogy gazdag tapasztalatait hasznosíthassák a szervező, irányitó munkájukban. A párt- és a tömegszervezetekben is aktivan akar dolgozni. Várja őt a kiskert, ahol kedvére kertészkedhet, s több ideje marad két kedvtelésére, a bélyeg- és éremgyüjtésre.- Komoly változás lesz ez az életemben, fiatal korom óta szoros, mindennapi kapcsolatban álltam az emberekkel. Lehet, hogy szürkék lesznek a nyugdíjasnapok, de biztosan megszokom, és mindig találok majd elfoglaltságot. Úgy szervezem meg a szabad időmet, hogy ne unatkozzam - tette hozzá. Pihenésként szívesen üldögél majd a parkokban, elnézegetve a nyíló rózsákat. Mert arra igen büszke, hogy a városban a portalan itott utcák és járdák mentén huszonnégy hektár zöld sávot, illetve virágágyat létesítettek. Bizonyára gyakran végigsétál majd a városon, megnézi mi változik, s örülni fog, ha látja, hogy munkáját, a vezetése alatt elért eredményeket megbecsülik. DEÁK TERÉZ A SZOCIALISTA MUNKA HOSE ÉRDEKLŐDÉSSEL, SZÍVESEN DOLGOZUNK- Kalousek vagyok - nyújtotta kezét az óriáskalapácsok, a csiszológépek és a hegesztők okozta fülsiketítő zajban az idén ötvenedik életévét betöltő, keménykötésü, nyilttekintetü ember. A kazánkovácsok könnyűnek nem mondható mesterségét 1947-ben tanulta ki a Hradec Králové-i Győzelmes Február Üzemben. Ma a gyár legjobb dolgozóinak egyike, a Csehszlovák-Szovjet Barátság szocialista munkabrigád vezetője. Lelkiismeretes, áldozatkész munkájáért az évek során számos állami és vállalati kitüntetésben részesült. Ám a legnagyobb elismerést, a Szocialista Munka Hőse címet az idén május elseje előestéjén Husák elvtárstól vette át a prágai várban. Oldrich Kalousek dicséretes tulajdonságainak se szeri, se száma. Következetességének és tudásszomjának köszönhetően nem elégedett meg harminchat éves gazdag tapasztalataival. Ismereteit az ipari szakközépiskola esti tagozatán gyarapította. KAZÁNKOVÁCS LESZEK- Falusi gyerek vagyok, nem volt könnyű az életem - mondja. - Az édesapámat hétéves koromban vesztettem el. Akkor még nem tudtam, hogy a tbc a szegények betegsége. Az anyám a mezőgazdaságban vállalt munkát, hogy úgy ahogy eltartsa örökké éhes két gyermekét. Amikor annak idején a Skoda Müvek ipari tanulójaként odahaza bejelentette, hogy a géplakatosságnál többre- törekszik és a kazánkészítést választja élethivatásul, az édesanyja ezt nem fogadta nagy örömmel, de nem is ellenkezett. - Nehéz mesterség ez - mondotta - nem hiszem, hogy neked való. De te tudod, mit csinálsz. Csak cizután meg ne bánd elhatározásodat! Olda kitartott elképzelése mellett. Egykori mesterének érdeméből jó iskolája volt. örült a felszabadító levélnek, de nem bizta el magát. További gyakorlatra és tapasztalatokra törekedve munkájában, az emberekkel való helyes bánásmódot is elsajátította. Ennek különösen itt - a vegyipari termékeket gyártó részlegen veszi hasznát. Akinek ugyanis már volt dolga a kazánokkal, az tudja, hogy nagyobbára nem egy kaptafára készülnek. Vannak ugyan köztük egyszerűek, könnyen felemelhetók, de többnyire csak a daru birkózik meg velük. A megrendelők különleges igényeihez alkalmazkodva, némelyik teljesítménye a kétszáz, sőt, még ennél több kilowattott is eléri, felesleges talán hangsúlyozni, hogy ezek a milliméternyi pontossággal, különleges rozsdaálló anyagból, vagy ötvözött acélból készített, más-más elektródokat igénylő gyártmányok legkisebb hegesztési hiba esetében hasznavehetetlenekké válnak. NEM KÉNYEZTETI AZ EMBEREKET Beszélgetésünk időnként félbeszakad. Vendéglátóm hol az egyik, hol a másik munkatársához siet, hogy meggyőződjön róla, nincs-e szükség a segítségére. - Mert - úgymond - a folyamatos munka feltétele az emberek elégedettségének. Ha várniuk kell az anyagra, vagy más akadály miatt türelmetlenkednek, elkedvetlenednek és veszélyben a terv. Ezt persze a pénztárcájuk is megérzi. Különösen a fiatalokat kell szemmel tartani, hogy ne kövessenek el baklövést és ne pazarolják a drága nyersanyagot. Ezzel az elővigyázatossággal és persze a körültekintő bánásmóddal is magyarázható, hogy Oldrich Kalousek brigádjából senki sem igyekszik másfelé. - Tagjainkról feljegyzést vezetek - lapoz bele egy füzetbe. - Jelenleg mindössze kilenc ipari tanulót nevelünk. A kollektíva azonban az évek során nem egy kiváló dolgozót adott a gyárOldfich Kalousek (balról) egyik munkatársával (ÓTK - Hajsky felvétele) 1983. IX ÍMIÉ
