Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-26 / 34. szám
Rudo Móric A HEGYEK TITKA (Részlet) A falu szélén az emberek lövészárkokat ástak, a milicis- ták védóosztagokat szerveztek. Simák különítményének az volt a feladata, hogy megakadályozza a németek bevonulását a Vág túlsó partja felöl. De a németek mégis megszállták a községet. Más irányból közelítették meg Szu- csányt. Aknavetővel vették tűz alá a lövészárkokat, mire a falusiak visszavonultak. Simák különítménye oldalról lőtte a németeket; ezzel hosszú ideig föltartotta az ellenséget, de azután a németek az aknavetőket a lövöldözőkre irányították, s a partizánoknak vissza kellett húzódniuk az erdőbe. A különítmény tagjai közül ketten hősi halált haltak. Miután Simák, a különítmény parancsnoka, látta, hogy kis serege nehézfegyverek nélkül közvetlen harcban nem állhatja meg a helyét, elrendelte a visszavonulást a Szuhá aljára.- Legalább egyetlen ágyúnk volna! - sóhajtott a politikai biztos. Nagyon rossz hangulat vett erőt az egész különítményen. Ezen a napon Jozo is nehéz pillanatokat élt át. Közel került az otthonához, s mégsem mehetett haza. Amikor visszatértek Szuhára, nem bírta ki a fedezékben, fölkapaszkodott egy magaslatra, ahonnan jól láthatta szülőfaluját. Elérzékenye- dett, majdhogy sírva nem fakadt. A levegő tiszta, az ég felhőtlen volt, úgyhogy jól megfigyelhette, ami történik a völgyben. Csupán a Lisza fölött, átellenben fehérlett az ég peremén egy kis bárányfelhő. Az öreg Chorvát és Simák is követte Jozót. A parancsnok kitűnő távcsövének segítségével szinte ott érezték magukat a falu utcáin. A távcső kézről kézre vándorolt. Jozo úgy találta, hogy a völgykatlan vigasztalan képet mutat. Szucsány úgy lapult meg a Bukovinka alatt, mint a csibék kotlósuk fészkében. A téglagyár karcsú kéményei nem füstöltek. Az a néhány ember, aki a faluban maradt, félelmében az óvóhelyeken, pincékben bújt meg. A téglagyári munkások többsége pedig a hegyekbe menekült. Az ellenséges tankok gőgösen járták Szucsány utcáit, hogy megfélemlítsék az embereket. Fönn a magaslaton éppen Chorvát figyelte messzelátóján a történteket.- Célba vették az Explóziót! Mindhárman megremegtek. Célba vették az Explóziót! Az Explózióra céloznak!... A fiú szemei előtt megjelent édesanyja görnyedt alakja és a kis Zuzanka képe. Vajon otthon maradtak-e, vagy megbújtak valahol? Ez volt a kérdés, amelyre nem talált megnyugtató választ. S a kérdés egyre sürgetőbben, fájdalmasabban követelte a választ. A fiún mindinkább erőtt vett a szorongás. Az apjában is valami hasonló mehetett végbe. Úgy szorongatta a távcsövet, mintha össze akarná törni. Krétafehér ujjaival markolászta a messze- látót, ajka színtelen, vékony vonallá vált.- Megálltak az épületek közt, a gazemberek!-Apám, add ide! - kérte a fiú a távcsövet; nem is kérte, hanem szinte kitépte az apja kezéből. Végigpásztázta az ismert és kedves helyeket. Azokat, ahol annyit játszott, ahol minden kavicsot ismert. S most oly mesz- szire került az Explóziótól... Látta, amint a hosszú ágyúcsövekkel fölszerelt három acélszörnyból emberek ugráltak ki. Olyanok voltak, mint apró hangyák; fekete egyenruhát viseltek. Most biztos mindent fölkutatnak, megtalálják az anyját, s aztán... Ebben a pillanatban mintha megrendült volna a föld, az épületek közt fekete füstfelhő lövellt a magasba. Jozót végképp elhagyta az ereje.-Apám!... Lőnek!- Kicsoda? A távcső továbbvándorolt, most Simák tartotta a kezében.- A mieink lőnek. Az Explóziót lövik. Az idősebb Chorvát borostás arca hamuszürke színt öltött.- Igen - bólintott Simák, de egészen nyugodtnak látszott.- Az átellenes dombon bizonyára a mi megfigyelőink ütöttek tanyát. Eszményi hely. Észrevették az ellenséget. Most Chorvát vette át a távcsövet, s figyelt. A többiek szabad szemmel követték az eseményeket, s csak nehezen állapíthatták meg a gránátok becsapódási helyét. Az öreg Chorvát fönnhan- gon számolt. Egy, kettő\. öt... hat robbanás. Arcuk földerült, ismét visz- szanyerte eredeti színét. Chorvát talán el is felejtette, hogy az Explózióban ott szoronghat a felesége meg a lánya. Most csak az ellenséges tankokra és a gránátok pontos találatára gondolt, amelyek egyre közelebb robbantak célpontjukhoz.- Az egyik tank már ég!- közölte lelkesült hangon. A robbanások egy pillanatra abbamaradtak. Ezt használta ki a két másik tank legénysége; a motorok fölbúgtak, és a két páncélos nagy gyorsasággal a falu felé robogott.- Menekülnek!... Menekülnek! - kiáltott föl Jozo apja. A különítmény parancsnoka megint átvette a távcsövet; figyelte a helyzetet.-Apám!... A mi házunkat nem találta el? - kérdezte a fiú.- Nem, mit szólsz hozzá? Nem is hittem volna, hogy a mi tüzéreink ilyen kitűnő munkára képesek. Ugyancsak megkergették a németeket! Mindnyájan megkönnyebbültek, fölvidultak, mintha nehéz kő esett volna le a szívükről. KARDOS OSZKÁR fordítása KIS ALLATLEXIKON irta: Milena Lukesová és Bohumil Ríha; fordította: Kulcsár Ferenc; rajz: Varga Lajos ÜRGE A vén mogorva ürge megjelenik a lyukban.- Esik - füttyent vissza a fiatal ürgéknek: maradjanak csak szépen lenn a meleg mélyben. De azok vadul füttyengetnek, éhesek, s inkább megáznának, csak módjukban lenne kisurranni a búzalöldre. Az éhség nem - a hideg eső elviselhető. KÖZÖNSÉGES ÜRGE Mezőkön és lejtőkön, közösségekben él. A földbe függőlegesen lefelé vezető mély lyukakat készít, melyeknek a végén levő vackaiban a nőstény általában nyolc újszülöttet hoz a világra. Tápláléka: magok, fűfélék, ritkábban rovarok és férgek is. Az ürgék a telet átalusszák. MIROSLAV FLÓRIÁN Bent a csigaházban Miért van az, hogy csigakoma orrát ki nem dugja soha? Tán beteg, bágyadt? Nyomja az ágyat? Dehogyis! Látogatókra fütyül, az ajtót magára zárja s köt világra fittyet hányva televízió előtt ül. Fügedi Elek fordítása Megfejtés Az augusztus 12-i számban közölt feladat megfejtése: AD, DB, BC, CG, GE, EF, FH. Nyertesek: Skrivanek Angelika, Dunaradvány (Radvan nad Dunajom), Lábadi Tímea és Beáta, Padány (Padan) Csölle Julianna, Nagylég (Lehnice), Szűcs Gabriella, Szentes (Plesany), Béres Adrianna, Párkány (Őtúrovo). Alkalmazkodó madárvilág A kéményen vagy a villany- oszlopon fészkelő gólya, az eresz alatt lakó fecske, az autósztrádák mentén táplálékra leső varjak vagy az etetőn megjelenő széncinegék mind megszokott látványt jelentenek, és talán nem is gondolunk rá, hogy a madarak alkalmazkodóképessége egy-egy szép példájának vagyunk szemtanúi. A varjak, sirályok és seregélyek például nagyon hamar fel- ismerék, hogy a mezőn szán- togató traktor mögött valóságos terített asztal húzódik, és egyáltalán nem véleiienül követik nagy csapatokban a dübörgő gépóriásokat. Mások az utakra „specializálták" magukat. Gébicsek, barázdabillegetők, erdei pintyek és búbos pacsirták rendszeresen szedegetik fel az autók szélvédőiről lehulló, élettelen rovarokat. Szarkák és vetési varjak ugyancsak az utak mentén nagyobb zsákmányra, elütött pockokra, hörcsögökre, madarakra lesnek, de nyomban eltakarítják az autók ablakain kidobott ételmaradékokat is. Egy- egy barna kánya néha órákon át kering a forgalmas autóutak fölött, zuhanva csap le az elütött rágcsálóra, és szinte a következő autó elől emeli fel zsákmányát. Ismeretes a kabasólyom példája, amely néha a robogó vonattal nyilall párhuzamosan, hogy a mozdonytól felriadt apró madarak egyenesen a karmaiba repüljenek. A feketerigó valamikor igazi erdei madár volt, és amikor megtelepedett a városokban, az új körülmények új lehetőségeket kínáltak, így szemtanúi vagyunk egy olyan átalakulásnak, amikor különböző környezeti tényező hatására egy vándormadárból állandó madár lesz. A téli erdp nem nyújthatott elegendő táplálékot a feketerigó számára, el kellett vonulnia; a városokban etetik őket, és a kertekben, udvarokon elég hulladékot is találnak ahhoz, hogy jóllakjanak belőle. A városi állomány ma már töb- bé-kevésbé állandónak tekinthető, bár a gyúrűzések tanúsága szerint egyes példányok még ma is a déli tengerpartokon töltik a téli hónapokat. Az erős fényű utcai lámpák, is változásokat hoztak egyes madárfajok életébe. Megfigyelték például, hogy egy-egy feketerigó még teljes sötétségben, csupán a lámpák által megvilágított gyepszönyegen kezdett keresgélni giliszták után, egy füstifecskepár pedig, amely a Balaton mentén ívlámpára rakta a fészkét, fiókáit éjszaka etette azzal a rengeteg rovarral, amelyet a lámpa fénye csalt a fészek közelébe. Ismeretes, hogy egyes madárfajok több fiókát nevelnek táplálékban gazdag években, például a gyöngybagoly a nagy pocokinváziók idején, az öly- vek és vércsék pedig a rágcsálók által ellepett táblák felett gyülekeznek. A tengerpartokon fészkelő sirályok, „fölfedezték“, hogy a nagy szemét- lerakó helyek állandóan bőséges táplálékot kínálnak számukra, s telepeik közelében erősen felduzzadtak. A repülőterek meghatározott körzetében ma már tilos szemétlerakó helyet létesíteni, mivel az ott keringő madarak a repülés biztonságát veszélyeztetnék. A madaraknak a táplálékkal kapcsolatos alkalmazkodására állandóan változó környezetükben szükség van, ha fajukat fenn akarják tartani. SCHMIDT EGON GONDOLKODOM. TEHÁT... (V. c I 3 co 3 viS-2 a c £. §
