Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-19 / 33. szám
Jármi la Kratochvílová és Tatárra Kocembová Helena Fibingerová Véget ért az atléták parádéja Vasárnap este, amikor Primo Nebiolo, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnöke búcsút vett Helsinkitől, az I. atlétikai világbajnokság színhelyétől, egy hét nemes, sportszerű vetélkedés után a sportok királynőjének alattvalói is elköszöntek a szíves vendéglátó finnektől. Voltak, akik szomorú szívvel távoztak az ősbemutatóról, akiknek nem úgy sikerült a szereplés, ahogy azt elképzelték. Őszintén hisszük, hogy a részvevők zöme viszont emelt fővel, szép emlékekkel tér vissza hazájába, olyan nagyszerű és felejthetetlen emlékekkel és élményekkel, amilyeneket mi, a sportág kedvelői velük együtt átéltünk a hét nap alatt. Külön örömmel tölt el bennünket, hogy e szép küzdelemben egyemberig helyt állt a 41 fős csehszlovák csapat. A négy arany-, a három ezüst- és a két bronzérem legszebb álmainkat is felülmúlta. Elvégre, ki merte volna a VB előtt hangosan kimondani, hogy az érmek számát tekintve Csehszlovákiát csak a három atlétikai nagyhatalom, az NDK az USA, és a Szovjetunió előzi meg? Vagy azt, hogy a nemzetek nem hivatalos pontversenyében 59 ponttal a 6. helyen végzünk? Ilyen jóslatokba senki sem mert bocsátkozni. Pedig tudtuk, hogy a hazai atlétika Athénban nagy fordulatot vett, s a budapesti fedettpályás EB után arról számolhattunk be, hogy az irány helyes volt. Még több joggal állíthatjuk ezt a helsinki Olimpiai Stadionban elért siker után, s tesszük ezt annak reményében, hogy a fejlődés most már megállíthatatlan, töretlen lesz a vonala a jövő évi Los Angeles-i olimpián is. Szinte hajszálpontosan úgy kezdődött számunkra ez a VB, mint az athéni EB. Jozef Pribilinec ezüstérmes lett a 20 kilométeres gyaloglásban, Remigius Machura pedig bronzérmes a férfi súlylökésben. Persze, a világbajnoki érem súlya többet nyom a latban az Európa-bajnokinál... Érdekes dolog, hogy a két fiú a verseny befejeztével mégsem volt egészen elégedett., .Győzni akartam - nyilatkozta Jozef Pribilinec -, de túlságosan hagytam elmenni a mexikói Cantót, s a hajrában már nem volt erőm ledolgozni a hátrányt. Machura az idei versenyeken többször került a 21 méteres határ fölé, s a P-T-S-en életében először győzte le a szám világcsúcstartóját, Udo Beyert. A világbajnoki döntőben ez újra sikerült neki (Beyer csak 6. lett), s az NDK-beli fiún kívül még a kitűnő amerikai Lautot, s a szovjet Bojarszot (aki Athénban megelőzte Machurát) is maga mögé utasította. Helsinkiben az edzéseken rendre túldobta csúcstartónk a 21 métert, de a versenyen „csak“ megközelíteni tudta, s ezért volt dühös magára. A vasárnapi éremhullás után a hétfői eredményhirdetések csehszlovák részvevők nélkül zajlottak. Ennek ellenére nem volt sikertelen ez a nap: két hármasugrónk nagyszerűen versenyzett, Marinec az 5., Cado kitűnő egyéni csúccsal a 6. helyet szerezte meg a rendkívül erős mezőnyben. Aztán jött a várva várt szerda... Előbb a női 400 m elődöntői a világ idei két leggyorsabb futónőjével, Jarmila Kratochvílovával ésTatána Kocembovával. örömmel nyugtáztuk, hogy mindkettő szépen, nyugodtan futott be a szám másnapi döntőjébe. Harmincöt perccel a 400 méter megtétele után Kratochvílová már újra ott térdelt a rajtblokkban, ezúttal a 800 m döntőjében. A szám újdonsült világrekordere - közvetlenül Helsinki előtt a müncheni versenyen fantasztikus világcsúcsot állított fel- könnyedén tette meg 'a két kört, mozgásán nyoma sem volt az eddigi hat rajt okozta fáradságnak. Boldogan emelte magasba kezét a célban, hiszen élete egyik nagy vágya teljesült: a számos siker^ítz eddigi ezüstérmek után aranyat szerzett. S a 800 után - ahová futónönk az utolsó pillanatban „ugrott be“, hiszen tudjuk, hogy eredetileg nerr) szándékozott indulni ebben a számban, csak a világcsúcs után határozott úgy szakvezetésünk, hogy kockáztat- kicsit féltettük Jarmilát, vajon maradt-e ereje, hogy kedvenc számában, a 400-on is megszerezze a győzelmet. Mint kiderült, minden aggályunk fölösleges volt, nemhogy a győzelemre maradt, még egy világcsúcsra is. Nem verhette meg legnagyobb ellenfelét, a világ vitathatatlanul legjobb atlétanőjét, Marita Kochot, lévén, hogy az NDK-beli lány a rövidebb távokat választotta, legyőzte hát világrekordját, méghozzá úgy, hogy a világ első nejeként tette meg 48 mp-en belül a távot. Ez volt hát a második arany, s ehhez ráadás még egy ezüst is! Tatána Kocembová élete legnagyobb sikerét érte el, fantasztikus egyéni csúccsal - amely Kratochvílová 47,99-e, valamint Koch exvilágcsúcsa, a 48,16 után az örökranglista 3. ideje - került a dobogó második fokára. Mármint a harmadik arany, amely sorrendben már a hatodik érem volt, s amelyet legkevésbé talán az örömkönnyeket hullató, boldog tulajdonos, Helena Fibingerová várt. A 34 éves vítkovicei súlylökő, akinek hosszú pályafutása a végéhez közeledik, a VB előtti utolsó beszélgetésünk alkalmával is nyomatékosan megismételte, amit a P-T-S után mondott: ,, Ilona Slupianeket nem tudom megverni. Ó nem ellenfél a számomra, nyolc évvel fiatalabb nálam, s óriási a formája, egyre felfelé ível, míg az enyém megbízható ugyan, de csodákat már nem várhatok magamtól. “ Nem volt alkalmam, hogy a VB után emlékeztessem Helénát kijelentésére, s megkérdezzem, most mi a véleménye. De úgy hiszem, ez nem is fontos. A lényeg, hogy csapatkapitányunk önmagát megcáfolva, sportszerű küzdelemben utasította maga mögé a világrekordért, s igazolta: a sportban gyakran csalnak a jóslatok, s csak egyetlen dolog számít, a pillanatnyi forma. Tudtuk, hogy Bugár Imrének vasból vannak az idegei, s ezért szívünk legmélyén bíztunk benne, a Csallóközkürt- röl (Ohrady) származó diszkoszvetőnk nem hagy cserben. Ő nem! De mennyire lesz kegyes a sors! Hozzá és mihozzánk is. Ezt aztán igazán nem sejthettük. Az utolsó hazai versenyeken nem ment úgy neki, ahogy azt szurkolói - akiket elkényeztetett 70 méteren felüli dobásával - és ó maga is szerette volna. Meg is kérdeztük tőle, mi történt. De ö csak elmosolyodott, s halálos nyugodtsággal jelentette ki: ,,Semmi, ma nem találtam el. De azért nem kell izgulni. Helsinkiben még minden jó lehet. Én sohasem adom fel!" Imrének ezt az egyik jó tulajdonságát már régóta ismertük. De akkor, a prágai bajnokság után úgy tűnt, mintha szemöldökét a szokottnál kicsit szigorúbban húzta volna össze, mintha a mások megnyugtatására szánt szavak mögött valami - eddig nem észlelt - belső feszültség, düh vagy inkább önirónia rejtőzne. De igyekeztünk ezt a benyomást elhessegetni, elfelejteni... Amikor vasárnap újra láttuk ót a képernyőn, eszünkbe ötlött, s féltettük, mert tudtuk, nem lesz könnyű dolga. A diszkoszvető - mint minden dobó - ki van téve az időjárás, a környezet, a technika szeszélyeinek, márpedig ezen a napon Helsinkiben nem volt éppen ideális az időjárás. De Bugár Imre bizonyította: nem akármilyen fából faragták, ő ezzel is megbirkózik. Második kísérletére jól beletalált, 67,72 méterre repült kezéből a diszkosz, ami az első helyet jelentette. Akkor... s mi nern tudhattuk, hogy ez végül elég lesz-e a győzelemre. Athénhoz hasonlóan végigizgultuk a következő sorozatokat, tud-e valaki jobbat, tud-e Imfe újítani. Imre nem tudott, de ez olyan édesmindegy volt számunkra a végén, mert a továbbiakban senki sem volt képes jobbra. Legalább is öt senki sem tudta felülmúlni, (gy aztán - csakúgy mint tavaly szeptemberben Athénban - Bugár Imre, a világ legjobb diszkoszvetője tiszteletére hangzott fel az Olimpiai Stadionban a csehszlovák himnusz. S az újdonsült világbajnok balján, a dobogó harmadik fokán ott állt Gejza Valent. S ennél kívánni sem lehetett szebbet. A vítkovicei fiú olyan neveket utasított maga mögé mint Duginyec, MacWilkins és Martinez. Minden jó, ha a vége jó - írtuk, amikor Fibingerová utolsó dobásával megnyerte a világbajnokságot. S most újra ezt kell mondanunk, azzal a kis különbséggel, hogy egy jó kezdet után jó volt a vég, szép volt a befejezés. A női 4x400-as váltó - Kocembová, Matéjkovicová, Moravcí- ková, Kratochvílová - nagyszerű új országos csúccsal ért célba az NDK-négyesfogata mögött, s így az utolsó előtti - a negyvenedik - eredményhirdetésnél négy csehszlovák lány vehette át a kiérdemelt ezüstérmeket. A csehszlovák atlétika minden reményt felülmúlva mutatkozott be a helsinki Olimpiai Stadionban, ahol annak idején az 1952-es olimpián Zátopekék nagy hírnevet szereztek a hazai sportágnak. Ezt a hírnevet öregbítette csapatunk, s tegyük hozzá, nemcsak Suomi fővárosában! URBÁN KLÁRA Kiadia Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főszerkesztő: Rabáy Zoltán helyettes főszerkesztő Szarka István és Csetö János szerkesztőség 815 81 Bratislava. Gorkého 10 telefon 309 331-252. 332-301. szerkesztőségi titkárság 550-18. gazdasági ügyek: 506-39 Távíró 092308 Adminisztráció Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az , SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Marianoviéova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek 815 80 Bratislava. Jiráskova 5. telefon 337-823 337-825 Hirdetési iroda a közuleVASARNAPI KIADAS teknek: 815 80 Bratislava. Vajanského nábrezie 15. II. emelet, telefon: 551-83.' 544-51 Előfizetési dij havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14.70. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Index 48 097 Kős 13.-. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat. előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések. PNS. Ústredná expedicia a dovoz tlaőe 813 81 Bratislava Gottwaldovo námestie 6 Bugár Imre 0) Q) $ > © ¥ C/) o (0 KD 0 KO O > >0 a U) o Q. 8 w 3 | 0 1 V) 3 .& i
