Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-19 / 33. szám
Karel Zbofil közlegény naponta többször is átkel a vizen S lám most, mint harckocsizó is hasznát veszem. Tovább haladunk: Miroslav Trstan őrnagy még egyszer ellenőrzi a katonák elméleti tudását, aztán kiadja a parancsot:- A harckocsira a periszkópot felszerelni. Jaroslav Svoboda, Milan Kostice közlegény, jövendő harckocsivezetők és társaik hozzáfognak a hatalmas periszkóp felállításához, amelyre a mély vízi akadály leküzdésekor van szükség. Jozef Betűs őrvezetö egy ideig szótlanul nézi a harckocsi legénységének munkáját, majd megszólal.- Jelenleg még nem mérjük az időt. Az a cél, hogy a katonák nyugodt körülmények között tanulják meg a periszkóp szakszerű felszerelését. Természetesen később már a szerelés időtartama is fontos lesz. Amíg a katonák, a harckocsizok az átkelőhelyig eljutnak, meg kell ismerkedniük még az akna hatástalanításával, s más egyéb tudnivalóval. A fő tét azonban a vízi akadályon való átkelés. Karel Zbofil közlegény, oktató ki tudja hányadszor kel át a vízen ezen a napon. Igaz, most nem ö vezet, SZÚ B Vili. 19. A bajuszos forgalomirányító magasba emeli a karját, majd előírásszerűén mutatja az irányt, amerre folytathatjuk utunkat a katonai kiképzöterületen. Augustin Húsárnak hívják, tartalékos katona, a trnavai Stavoin- dustriában dolgozik, mint lakatos. Most. hogy a közelben a harckocsizó tanzászlóalj legénysége a vízi akadály leküzdését gyakorolja, ö ellenőrzi a forgalmat, azt, hogy a gyakorlóterületre ne tévedjen idegen gépjármű. A forgalomirányító őrhelytől alig száz méterre kezdődik a harckocsizok körlete. Az első sátor előtt, vagy ahogy a katonák mondják, „munkahelyen“ nagy a tolongás. Stanislav Koláfik főhadnagy a könnyűbúvár-felszerelés használatát ismerteti. Pavol Nemec közlegény beöltözik, megmutatja, hogyan lehet így harckocsit vezetni, egyszóval mindazt, amit egy harckocsizónak a búvárfelszerelésről tudnia kell.- A vízi akadály leküzdésekor előfordulhat, hogy a víz fenekén reked a jármű, ilyenkor szükség van a búvárfelszerelésre - világosít fel a főhadnagy. - Ilyen eset csak ritkán fordul elő, de semmit sem bízhatunk a véletlenre. Ezért mindenkit megtanítunk úszni, noha a vízi akadály leküzdésekor a harckocsizok mentőövet viselnek. A szomszédságukban Milos Keiner tisztjelölt szakaszvezetö, orvos fokozatosan minden katonát megvizsgál, megméri a vérnyomását. Az, aki beteg vagy gyengélkedik, nem vehet részt a vízi akadály leküzdésében. Olyan alapos vizsgálat alá veti a katonákat, mintha a Jindrichuv Hradec-i rendelőjében volna.- Itt hazánk és Európa folyóival ismerkednek meg a katonák rajonként - ezekkel a szavakkal fogad Milos Kadlec tisztjelölt tizedes. Jozef Svicek közlegény kezébe adja a mutatópálcát, akinek a folyók felsorolása, jellemzése nem okoz különösebb gondot.- A mi munkahelyünk most a néphadsereg. Itt kell helytállnunk, naponta bizonyítanunk -vélekedik mindnyájuk nevében Ján Kos örvezető. -A tanszázadban mindenki igyekszik, hiszen ezek a fiúk néhány hét múlva altisztként a csapattestekhez kerülnek, ahol majd nekik kell hasonló korú fiatalokat megtanítaniuk mindarra, amit egy harckocsizónak tudnia kell. Pavel Vavrenka főhadnagy az elsősegélynyújtás alapismereteit magyarázza, néhány méterrel odébb. Jiri Nejedly közlegény letérdel a próbababa mellé, tjogy a szájból szájba való mesterséges légzést bemutassa.- Az elsősegély alapismereteit még a Honvédelmi Szövetség kiképző központjában elsajátítottam - mondja mosolyogva. a toronyból rádión keresztül irányítja a tanszázad növendékeit.- Gyorsan telnek itt a napok - jegyzi meg egy röpke szünetben. - A jövő év tavaszán szerelek le. Addig azonban még sok-sok alkalommal kell a harckocsiba ülnöm. Rajtunk, oktatókon is múlik, hogy a fiatal katonákból milyen szakemberek lesznek Miközben beszél, az átkelőhely előtti terepet figyeli. Amikor meglátja a jelzőzászlót, kiadja a parancsot:- Előre! A harckocsi elindul, a víz partján néhány másodpercre megáll, aztán a vezető gázt ad a motornak. Magasra csap a vízhullám, a harci jármű biztosan halad a túlsó part felé. Aztán visszatér a kiindulópontra, hogy újabb altisztjelölt foglalja el a kocsivezetö helyét.- Nem is volt olyan nehéz, - mondja lelkendezve Jaroslav Svoboda közlegény, miközben az oktató beírja a törzslapjára az osztályzatot. Pavol Nemec közlegény Stanislav Kólánk főhadnagy segítségével a búvárfelszereléssel ismerkedik- Semmit sem bízunk a véletlenre - jegyzi meg Marian Őervenák harckocsivezetó, oktató. - A vízen ott a motoros mentőcsónak, mindkét parton pedig páncélos jármű vesztegel, hogy szükség esetén kivontassa a vízből a harckocsit. Hirtelen elhallgat, a fülére szorítja a harckocsizó sapka fülhallgatóját.- Igen, értettem. A víz közepén leállítom a motort, hogy a mentő alegységek bemutathassák tudásukat. Megigazítja fekete overallját, majd egy fürge mozdulattal eltűnik a harckocsiban. Felbóg a motor, elindul a hatalmas acélkolosszus. A víz közepén leáll, a parton megszólal a sziréna, akcióba szólítja a mentő alegységet. Két perc múlva már a folyóparton a „meghibásodott“ harckocsi, amelynek tornyából mosolygós arccal száll ki Cervenák közlegény. Késő estig folyik a gyakorlat. Mire a sorok nyomdafestéket látnak, a harckocsizó tanszázad legénysége már újra a laktanyában lesz, hogy a szeptemberi záróvizsgára felkészüljenek, s utána elmondhassák: fegyvereik mesterei lettek. NÉMETH JÁNOS A gyakorlaton csak teljesen egészségesen vehetnek részt (A szerző felvételei) VIZSGA - ÖNISMERETBŐL ,, Stanislav Kubík professzor, a tudományok doktora, a CSTA levelező tagja, a Plzeni Gépészeti és Elektrotechnikai Főiskola rektora. Ő vezeti a főiskola műszaki kibernetikai tanszékét, amelyet még 1960-ban hozott létre. Kiváló tudományos dolgozó és pedagógus. Megalapozója és jelentős képviselője annak a tudományos iskolának, amelyben a dinamikus rendszerek elméletét a technológiai folyamatok automatikus irányítására és optimalizálására alkalmazzák. Szerzője és társszerzője több mint 50 szak- és tudományos kiadványnak. Munkájának elismeréséül megkapta a Kle- ment Gottwald Állami Dijat, a Munka Érdemrendet, májustól A Szocialista Munka Hőse.“ (Kivonat a sajtóiroda jelentéséből). Prága, Károly tér 13. Semmiben sem különbözik az épület a többitől. Bejáratától jobbra felirat: Cseh Műszaki Főiskola. Az elektrotechnikai kar irányítástechnikai tanszéke előtt öltönyt viselő főiskolások ülnek a pádon, vizsgára várva böngészik jegyzeteiket. Közelükben megérint a felelés előtti izgalom hangulata, egykori diákéveim hasonló tudáspróbái jutnak eszembe. Stanislav Kubík behív a tanszékvezetői irodába. A professzor nyugalmat áraszt, beszélgetésünk kezdettől fogva közvetlen véleménycsere, csak éppen az itt megszokott kérdező-felelő- fordított szereposztásban zajlik. Nem mondjuk ki, de érezni lehet, hogy a közösen eltöltött idő Stanislav Kubík számára amolyan önismereti vizsga. Ha nem kérdezném, alighanem magától is elmondaná, miért épp Prágában találkozhattunk, mell ez a főiskola annyira biztos pont az életében, hogy elöbb- utóbb mindenképpen szóba került volna, így aztán a magyarázat már egyfajta bevezető az önéletrajzhoz.- Nem tanítok a prágai Cseh Műszaki Főiskolán, harminc éve már, hogy átköltöztem Plzenbe, ahol az itteni Tmka professzor egykori tanítványaként leraktam az irányítástechnikai szak alapjait. Tehát valamikor ezen a főiskolán kezdtem, s azóta is rendszeresen visszatérek, mert közvetlen és jó kapcsolatok fűznek az intézményhez, a tanárokhoz. Ha azt monoanám, hogy el sem mentem innen, és két olyan munkahelyem van, ahol otthon érzem magam, akkor sem lennék távol az igazságtói. Hiszen közös nevelési és kutatási gondjaink gyakran összehoznak bennünket. Ez a mostani fővárosi látogatásom, amikor is a záróvizsgáztató bizottság elnöke vagyok, csak egy a számtalan találkozás közül. Aztán eltűnődik, de még mielőtt újabb kérdéssel fordulnék hozzá, így folytatja:- Mint minden emberre, így rám is érvényes: amilyen környezetben nevelik, olyan hatások alakítják ki szokásrend- szerét. Egészen fiatalon megszoktam a rendszeres szellemi munkát, más kedvtelésem azóta sincsen. Pedagógiai és tudományos tevékenységem mellett tizenegy éve iskolánk rektora vagyok. Mindezt hiánytalanul sehogy sem tudnám végezni, ha nem lennének jó munkatársaim, akik csupán azért vállalják magukra rektori teendőim egy részét, hogy több időm jusson a tudományos munkára. így aztán számomra az irányításból mindössze a koordinációs tevékenység marad. Különben is szerencsémnek tartom, hogy az életben mindig olyan emberekkel találkoztam, akik akartak dolgozni, és így könnyen közös nevezőre jutottunk. Ilyen emberekkel fogtam hozzá Plzenben a műszaki kibernetika tanszékének létrehozásához, s máig több időt töltök ottani munkatársaim körében, mint a rektori irodában.- Mennyire tartja magát tudósnak, és mennyire pedagógusnak? - vetem közbe.- Nézze, gyakran találkozom egykori hallgatóimmal, akik tíz éve, vagy még annál is később végeztek a szakon. Szívesen térnek vissza tanácsért, kíváncsiak a véleményemre. De helyükbe mindig jönnek a fiatalabbak, akik szintén meghallgatnak, hozzáfűzik viszont saját meglátásaikat is. Újszerűén vetik fel a szakmai kérdéseket, azt az oktatás során is gyakran tapasztalom, sokszor olyan ötlettel hozakodnak elő, amely eszembe sem jutna. Csak azt veszem észre, hogy a főiskolai hallgatók között olyan légkör uralkodik, amelyben nem érzékelem az évek múlását, állandó lépést tudok tartani a fejlődéssel. A főiskolai tanárral nem fordulhat elő, hogy lemarad a haladástól. Annál kevesebb idő jut viszont a visszaemlékezésekre, s a mostanihoz hasonló alkalom elég ritka lehetőség erre. Tizenöt éves voltam, amikor véget ért a háború. Akkoriban az emberek együtt voltak, nagy volt köztük az összetartás. Néha úgy tűnik számomra, hogy ma az egoizmus hódít. Annak sem vagyok híve, hogy a nevelés túlzottan elanyagiasodjon. Sokat áldozunk a fiatalokra és ennek fejében elvárjuk tőlük, hogy becsületesen végezzék mindennapi feladataikat. Aztán mikor számonkérjük ismereteiket, meglepődve vesszük tudomásul, hogy valahol mégiscsak hibát követtünk el, mert elvárásainknak nem mindig tesznek eleget. De hogy a kérdésre is válaszoljak, el kell mondanom, hogy tevékenységi köröm lassan áthelyeződik az alapkutatásba, s egyre gyakrabban kapcsolódom be Stanislav Kubík professzor munkatársai körében (ŐTK - Jiff Vlach felvétele) a CSTA munkájába. Bizonyos idő után lehetőséget kell adni a fiatalabbaknak a vezető beosztásokban is, kiváltképp a főiskolán, ahol hivatásszerűen senki sem irányít. Nyugodt szívvel hagyhatom a rektori állást másokra, mert tudom, hogy méltó utód lehet bármelyikükből. Azért kapcsolatom a tanszékkel, a hallgatókkal azután sem szakad meg, ez tudományos munkám egyik kútforrása.- Ha műszaki kibernetikáról vagy irányítástechnikáról hall az ember, akkor természetszerűleg e területek rohamos fejlődése jut az eszébe. Milyen észrevételei vannak ezzel kapcsolatban?- Különösebb titkaim nincsenek. Ha valamilyen új gondolatot hordozok magamban, rövidesen megosztom hallgatóimmal is. Tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor kétféleképpen reagálnak. Egyesek ellenvéleményükkel érvelnek, mások kíváncsian végighallgatnak. Ebből áll össze aztán a visszajelzés, amely további vita tárgyát képezheti. Szakterületünkön belül is annyira érezhető a szakosodás, hogy például ismerem az egyes tantárgyakat, de előadásukra már nem vállalkoznék, erre csakis a saját szakosodási ágamon vagyok képes. Pedig időnként érdemes lenne végighallgatni mások előadásait, mert így valószínűleg kevesebb fejtöréssel járna az ötéves tanterv összeállítása. Az elmélet ugyanis a megismerés eszköze, s az ilyen gyors fejlődés folytán például az elektrotechnikában a megismerés ideje jócskán lerövidül. Alapos mérlegelés után kell döntenünk: mit hagyjunk ki a tantervböl és mi időtálló továbbra is. S ez nfem könnyű feladat, mert a rossz döntés, vagy a változtatás mellőzése gyorsan felszínre hozza a hibákat. így néhány, kezdetben írott publikációmat is mindössze fejlődésem lépcsőfokának tekinthetem, mert egyes tételeit az élet, s az ismeretek mérhetetlen gyarapodása jelentékelenné tette. Idáig jutottunk, amikor Stanislav Kubík professzort a délutáni vizsgáztatásra hívták. Búcsúzóul még a fiatal műszaki mérnökökről beszélt, arról, hogy képességeik és ismereteik alapján már ekkor megjósolható, hogy mennyire boldogulnak majd a gyakorlatban. Ezúttal sem vár különösebb meglepetésre, hiszen a záróvizsgán a hallgatók csak azt nyújthatják, amit tanulmányaik során elsajátítottak. S az pedig nem csupán egy kampányszerű felkészülés eredménye. J. MÉSZÁROS KÁROLY
