Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-08-12 / 32. szám

V EDMONDO OE AMICIS A kis padovai hazafi Barcelona spanyol kikötőváros­ból egy francia hajó indult Genova felé. Franciák, olaszok, spanyolok, svájciak utaztak rajta. Áz utasok között volt egy tizen­egy éves, rosszul öltözött, magá­nyos fiú, aki mindig félrehúzódott, mint egy kis vadállat, s mindenkire mogorván nézett. De volt is rá oka. Apja és anyja - Padova környéki parasztok - két évvel ezelőtt elad­ták egy vándorcirkusz tulajdono­sának, aki ökölcsapásokkal, rúgá­sokkal és koplaltatásokkal tanította meg a mesterségre, majd magá­val cipelte Franciaországon át Spanyolországba; ütötte-verte és állandóan éheztette. Amikör Barcelonába értek, a fiú nem bírta tovább a verést és az éhezést; szánalmas állapotban megszökött hajcsárától, s az olasz konzulátusra menekült, hogy vé­delmet kérjen. A konzulnak meg­esett a szive rajta, és útnak indította hazafelé. Levelet is küldött vele a genovai rendőrfőnöknek; kérte, hogy juttassa vissza a fiút szülei­hez, akik eladták, mint valami barmot. A szegény fiú rongyos volt és beteg. Egy másodosztályú fülké­ben helyezték el. Minden szem öt nézte, néhányan meg is szólítot­ták, de ő nem válaszolt. Úgy lát­szott, mindenkit gyűlöl és megvet: annyira elkeserítette, elszomorí­totta a sok nélkülözés és bántal­Három utas azonban addig-ad- dig nógatta a kérdéseivel, míg vé- *gül megoldódott a fiú nyelve, és akadozva - spanyollal és franciá­val kevert velencei tájszólással - elmesélte történetét. Az utasok nem voltak olaszok, de megértették, és részvétből, no meg a bortól tüzelve, néhány sói­dét* adtak neki s tréfásan biztatták, hogy meséljen még. Amikor pedig hölgyek léptek a fülkébe, mind a hárman tüntetőén megint pénzt adtak a fiúnak:- Nesze! - kiáltották.- Tedd el ezt is! - és újabb pénz csörrent az asztalon. A fiú zsebrevágta és fojtott han­PARRAGHY JOHANNA gon mogorván megköszönte. Te­kintetében ekkor csillant először mosoly és hála. Azután felmászott fekvőhelyé­re, behúzta a függönyt, és eltűnő­dött a történteken. Ezen a pénzen finom falatot szerezhet a hajón, miután két esztendőn át kenyérre is alig telt neki; ruhát vásárolhat magának, mihelyt kiszáll Genová­ban, hiszen két évig rongyokban járt; és ha pénzzel állít be, odaha­za apja és anyja talán embersége­sebben fogadja, mintha üres kéz­zel érkezne. Valóságos kis vagyon volt számára ez a pénz. Ilyen vigasztaló gondolatokba merülve üldögélt fülkéjének függö­nye mögött. A három utas pedig a másod- osztályú hajóterem közepén álló ebédlőasztal köré telepedett. Id- dogáltak és utazásaikról beszél­tek, azokról az országokról, ahol jártak. Beszélgetés közben Olasz­országra terelődött a szó. Az egyik a fogadókat szidta, a másik a vasutakat; aztán neki- hevülve mindent ócsárolni kezd­tek. Az egyik kijelentette, hogy szívesebben utazna Lappföldön, mint Olaszországban; a másik hozzátette, hogy Itáliában min­denki csaló és útonálló; a harma­dik azt állította, hogy az olasz hivatalnokok még olvasni sem tudnak.- Tudatlan nép - ismételgette az első.- Piszkosak - fűzte hozzá a második.- Tol... - kiáltotta a harmadik. Azt akarta mondani ,.tolvajok“- de torkán akadt a szó: soldók és féllírások özöne zúdult fejükre, vállukra, és a pénzdarabok pokoli csörömpöléssel gurultak szana­szét az asztalon és a deszka­padlón. Mind a hárman dühösen ugrot­tak fel és felfelé néztek. Újabb maréknyi soldo hullott ar­cukba.- Tartsátok meg a pénzeteket!- mondta a fiú megvetően és elő­lépett. - Nem fogadok el alamizs­nát azoktól, akik a hazámat gya- lázzák! Gellért György fordítása * Olasz aprópénz, 20 soldo = 1 líra A Napocska és a durcás Cínia Katiék háza előtt szép virágos­kert volt. Ott pompáztak gyönyörű bársonyruhájukban az árvácskák, mutogatták magukat a százszor­szépek, bólogatták kócos fejüket az illatos szegfűk, a büszke rózsa mellett szerényen húzódott meg a nefelejcs. A ház tövében egy sor cínia nyújtogatta nyakát a ma­gasba. Teljes szépségben pompázott a nyári természet. Az égen boldo­gan mosolygott a kerek képű Nap, mert tudta, hogy a virágok neki köszönhetik szépségüket, az eset­nek meg az üdeségüket. Amint így elégedetten szemlélte a virágokat, egyszer csak hallja ám, hogy Kati­ék kertjében durcásan megszólal Cínia:- Rettenetesen melegem van, úgy perzsel ez az undok Nap.- Ez csak a déli órákban van így - vigasztalta őt egy öregebb virág. - Később csökken a heve, s az alkonyati szellő majd fel üdít, a hajnali harmat megfürdet.- De én nem akarom, hogy rám süssön - duzzogott tovább Cínia.- Nem bírom ezt a hőséget. - És ekkor erősen meghajlította a szá­rát, majd addig - addig nyújtózko­dott, amíg egészen behajolt az árnyékba.- No, itt már sokkal jobb- mondta elégedetten, és ezentúl mindennap így tett, hogy elbújjék a nap sugarai elől.- Csak meg ne bánd - figyel­meztette őt a tapasztalt virág. Teltek-múltak a napok, s egy délután heves zápor kerekedett. Jól megpaskolta a virágokat, és a kertben itt is, ott is nagy tócsák csillogtak. Cínia bosszankodva rázta meg borzas fejét.- Ch, hogy összekócolt ez a ko­misz eső. - Amint a víz tükrében nézegette összekuszált szirmait, egyszerre csak ijedten felkiáltott:- Jaj, mi történt a szép levélru­hámmal? Hiszen egészen halvány lett, ez már nem is zöld, hanem sárga. Ch, de csúnya lettem, a szirmaim kócosak, a ruhám kifa­kult, most már biztosan nem fog­nak gyönyörködni bennem az em­berek - és elkezdett keservesen sírni. Megszánta őt az öreg virág, és megszólalt:- Ne búsulj már annyit. Kérdd meg holnap a Napocskát, az majd rendbe hozza a ruhádat, vissza­adja a színét, csak nem szabad ezentúl kényeskedned. Cínia megfogadta a tanácsot. Másnap előbújt az árnyékból, s ezentúl szó nélkül tűrte a Nap éltető, jótékony sugarait. Megtudta végre, hogy levélruháját csak a Nap tudja gyönyörű zöld színűre varázsolni abban a bonyolult fo­lyamatban, melyet az emberek „fotoszintézisnek” neveinek. Akár hiszitek, akár nem, ettől kezdve az a Cínia lett Katiék kert­jének legszebb virágszála. KIS ÁLLATLEXIKON írta: Milena Lukesová és Bohumil Ríha; fordította: Kulcsár Ferenc; rajz: Varga Lajos TÜCSÖK Reggel óta perzselt a nap, már szeretné egy kicsit lehajtani fejét a kakukkfű vánkosára. Alatta van éppen a tücsök kamrácskája. Ha megérzi a nap melegét, előjön, szárnyait megrázza, s ű-krű, kri-kri felzeng muzsikája. Langyos este van, a tücsök a napot álomba danolássza. TÜCSÖK Földrepedésekben, lyukakban rejzetkedik. Csak a hím hangját hallhatjuk, amikor hangos cirpeléssel csalogatja a nőstényt. A nőstény kétszázötven-háromszáz petét rak le a földbe. A belőlük kikelő nimfáknak tizenkétszer kell átvedleniük, hogy tücskökké legyenek. Mesélik, hogy... ...Newton éppen dolgozó- szobájában volt, amikor a házvezetőnő bejelentette, hogy vendég érkezett:- Kérem, mondja meg a doktor úrnak, hogy azonnal lemegyek, csak még ezt a szá­mítást befejezem. Teltek-múltak az órák, de Newton nem jelentkezett. A vendéget közben a házveze­tőnő bekísérte az ebédlőbe, leültette, majd magára hagyta. Vagy egy óra elteltével ismét megjelent, és behozta Newton ebédjét - történetesen sült csirkét letette az asztalra, majd kiment a szobából. Már késő délutánra járt az idő, s a vendég nagyon meg­éhezett. Végül nekilátott a sült csirkének, és elfogyasztotta. A csontokat pedig beletette egy tányérkába. Minthogy a ház gazdájára továbbra is hiába várakozott, eltávozott. Newton csak este fejezte be a számításokat. A vendégről teljesen megfeledkezett, s mi­vel ő is megéhezett, lement az ebédlőbe. Az asztalon azon­ban csak a sült csirke csontjait találta.- Érdekes. Meg mertem vol­na esküdni, hogy ma még nem ebédeltem. Úgy látszik, téved­tem - mormogta maga elé, és visszament a dolgozószobá­jába. H.P. • t GONDOLKODOM, TEHÁT.... A közös motívumok (részletek) alapján találd meg a párját ezeknek a szünidei képeknek. Például: az A-hoz a D tartozik, mivel az egyiken is, a másikon is ott a felhő. Melyik tartozik a D-hez, és így tovább...? Megfejtés A július 29-i feladat megfej­tése: a 2-es ábra. Nyertesek: Szaniszló Attila, Szeszta (Cestice); Demcsák Edit, Bra­tislava; Kovács Andrea, Ág- csernő (Cierna n/Tisou); Sla- nyus Zsuzsa, Hajnácskő (Hajnacka); Czékus Judit, Madar (Modrany). Gyógynövények a modern gyógyászatban Ha nincsenek gyógynövények, nem lennének ma szinteti­kus gyógyszerek. Mint tudjuk, eleinte csak gyógynövények domináltak a gyógyászatban. A tudomány fejlődésével azon­ban a tudósok rájöttek, hogy az egyik növény csillapítja a fájdalmat, a másik megszünteti a köhögést, a harmadik csökkenti a lázat, és így tovább. Később a tudósok kíváncsiak voltak arra is, hogy milyen hatóanyagok vannak ezekben a növényekben. Ezeket az anyagokat sikerült tisztán kivonni a növényekből, ami azonban nem nyugtatta meg őket, mert azt is szerették volna tudni, hogy milyen a hatóanyagok szerkezeti képlete. És amikor ez megvolt, akkor sorozatban születtek meg a szintetikus hatóanyagok, amelyek éppen olyan hatásosak voltak, mint a növényben találtak. De a fejlő­dés nem állt meg, ezeket a kémcsőben előállított hatóanyago­kat változtatták; így fokozatosan kialakultak a szintetikus gyógyszerek, amelyek abban különböznek a gyógynövények­ben található anyagoktól, hogy mentesek bizonyos mellékha­tásoktól és pontosan lehet őket adagolni. Persze, a modern orvostudomány is igénybe veszi a gyógynövényeket. A nálunk gyárilag készített gyógyszerek 1/3-ában gyógynövény-kivo­natok vannak. V Ahhoz, hogy elegendő mennyiség legyen ezekből a gyógy­szerekből, ti is sokat segíthettek, ha bekapcsolódtok a gyógy­növénygyűjtésbe, amiről egyébként már korábban többször szóltunk. Dr. Nagy Géza DÉNES GYÖRGY Bolha Béla Balgaházi Bolha Béla száguld, mint a holdrakéta, kedve fanyar, jön a kanyar. De semmi, semmi vész, landol a dunyhán, ennyi az egész. Suttyomban beugrik alája:- Jó éjszakát, alászolgája! Kilenc sajtkukac Volt egy sajtban kilenc lyuk. Kilenc lyukból kilenc kukk. Bac! Kikönyökölt kilenc kukac. Az egyiknek nagy volt a hája, a másiknak kicsi a sapkája. A harmadik folyton rágott, a negyedik nem kapott piros nadrágot. Az ötödik mindig mocorgott, a hatodiknak a hasa korgott, a hetedik megette mind a sajtot és szétfakadt, mikor felsóhajtott. ÚJ! 18 1983. Vili

Next

/
Thumbnails
Contents