Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-08-12 / 32. szám

Először az idén tavasszal talál­koztam velük Bratislavában az energia és a tüzelőanyag takarékos fogyasztására szakosodó újítások és ésszerű megoldások országos börzéjén. Az általuk kiállított beren­dezés az első naptól kezdve a láto­gatók érdeklődésének középpontjá­ban állt. Nem csoda, hiszen a lai­kust már külsejével is vonzotta ez a műszer, a kiváncsi szakember pedig tökéletes tájékoztatást ka­pott róla az alkotóktól, nevezetesen Miroslav Bacovskytól és Jirí Kobr- zek mérnöktől, akik a varnsdorfi szerszámgépgyárból érkeztek ide. Második találkozásunkra Prágá­ban, immár ünnepélyesebb keretek között került sor, azon az összejö­vetelen, amelyen két kedves isme­rősöm műszaki alkotásáért átve­hette a konstruktőrök és az újítók számára meghirdetett országos verseny kiértékelésén kiosztott díjat. Ülök tehát Miroslav Bacovsky és Jirí Kobrzek társaságában, s mert tudom, idehaza mennyire hézagpótló portékának számít az általuk alkotott mérőműszer, a ,,maximumőr“ így most születése kö­rülményeiről érdeklődön. Az áramfo­gyasztást mérő és főleg szabályozó is­mert berendezések közös nevezője a korlátolt alkalmazhatóság volt. Zömével alacsony színvonalon, amatőr módsze­rekkel előállított műszerek voltak ezek, amelyek tekintettel paramétereikre sem lehettek esélyesei az oly régen áhított sorozatgyártásnak. így tehát továbbra is a megoldás a korlátolt mennyiségű, gyakran devizaigényes behozatal volt. Ezen a helyzeten változtat a közeljövő­ben a díjazott maximümőr. Üzemek, gyá­rak, vállalatok, intézmények és egyéb szervezetek energetikusai a megmodha- tój, milyen teher esne le a válliukról, ha lenne a piacon egy könnyen beszerezhe­tő műszer, amely éjjel-nappal őrködne a gyakran oly nehezen betartható, köz­pontilag egyeztetett áramfogyasztási gra­fikon felett.- Meggyőződésem, hogy egy ember is sokra képes, de a kollektíva képletesen szólva a lehetetlent is valóra tudja váltani - mondja Miroslav Bacovsky az alkotó­munkáról. - Az általunk kifejlesztett mé­rőműszer, amellyel a börzén ön is megis­merkedhetett, immár a harmadik generá­ciót képviseli. Bonyolult fényrendszert kellene ahhoz föltárnom, hogy megértse, a sikerre miért kellett csaknem tiz évet várnunk. Még 1974-ben kezdtünk el dol­gozni az eredeti változaton az azóta elhunyt, számomra felejthetetlen Kalou- sek mérnökkel. Az első pillanattól szako- sodnunk kellett, hiszen olyan sok terüle­tet érint az ilyen látszólag egyszerű meg­oldás, hogy1 tudnivalóit egy ember nem képes tökéletesen elsajátítani. Arról nem is beszélve, hogy ha ketten együttműkö­dünk, a tévedés lehetősége is csökken. Hiszen kölcsönösen ellenőrizzük egy­- Bízom benne, sok helyen hasznát játják majd munkánk gyümölcsének- mondja Miroslav Bacovsky mást, szakmai vitákat folytatunk, s ennek révén új ismeretekkel is gazdagodunk. Megtudom, hogy annak idején a-kez- deményezés az újítóktól jött, akik ismer­ték a gyár energetikai gondjait. Maguk ajánlották, hogy elhárítják az áramfo­gyasztással kapcsolatos nehézségeket. Munkájuk olyan eredményes, s annyira időtálló lett, hogy az első műszert csupán tavaly cserélték fel a tökéletesebb válto­zattal. Az eredeti munkapartner elveszté­se bizonyos megtorpanást jelentett a fej­lesztésben, de később ismét kiegészült a parányi alkotócsoport. Egyébként az időközben megváltozott követelmények­hez is igazodott Miroslav Bacovsky, ami­kor éppen Kobrzek mérnökkel, az elek­tronika nagy szakértőjével és szerelme­sével vette föl a kapcsolatot. S míg az egyik fejében megszületett a konkrét el­képzelés arról, mit kell tudnia az új mű­szernek, a másik már arra igyekezett választ adni, hogyan lehet ezt hazai kö­rülmények között minél gazdaságosab­ban, kiváló minőségben - s ami ma még, sajnos, ritkaságszámba megy - a lehető legesztétikusabban kivitelezni. Persze a gyakorlatban nem lehet ennyire elvá­lasztani egymástól a feladatokat és en­nek köszönhetően ez a mű kifejezetten közös alkotásnak tekinthető.-A maximumőrünket korábban már a brnói Invexen is bemutattuk, ahol nagy örömünkre, ugyancsak nem várt érdeklő­dés fogadta. - mondja Kobrzek mérnök. - Fölméréseink szerint, miután megtud­tuk, milyen körülmények közt szeretnék alkalmazni a műszert, úgy találtuk, hogy az érdeklődők 99 százalékánál sikerrel lehetne felhasználni a fogyasztás szabá­lyozásánál. A hátralevő egy százalék esetében kellene csak kisebb változáso­kat eszközölni rajta, amire minden eset­ben szívesen vállalkoznánk. Íme a bizonyíték arra, hogy amikor a prototípust szó szerint már hetek múlva követi a sorozatgyártás, az alkotók nem tekintik lezárt ügynek a maximumőr ese­tét. Hiszen szakmai hírnevüket is öregbí­tik, ha bebizonyítják, hogy tudásuk ter­méke minden igénynek megfelel. Az ilyen helytállás, tekintettel a fejlesztés körül­ményeire, idehaza még távolról sem álta­lános. Beszélgetés közben előkerülnek a mű­helyben készült fényképek, amelyek azt is elárulják, az alkotó „bázist“ odahaza, az egyik e célra fölszabadított szobában hozták létre. Csodálatra méltó, hogy ilyen feltételek mellett a tökéletesített, mikro­elektronikai elemekből épülő műszert röp­ke hat hónap alatt készítették el. Itt már a családon belüli tolerancia is szerephez jutott. Miroslav Bacovsky mondja, hitvese végtelen bizakodásának, türelmének és biztatásának is nagy része van a sikeres végeredményben.- Abban a szerencsés helyzetben vol­tunk - egészíti ki Kobrzek mérnök -, hogy vállalatunk is teljes mértékben tá­mogatta munkánkat. Saját anyagi forrá­sainkból amúgy sem lettünk volna képe­sek elkészíteni ezt a 40 ezer korona értékű alkatrészt igénylő műszert. Ez ma­gánszemélynek túl nagy és kockázatos befektetés lenne. Más szemszögből vi­szont az említett befektetés csekélynek tekinthető. Hiszen, ha az ígéret szerint az utolsó negyedévben elkezdik gyártani ezt a műszert a rumburki Rukov vállalatban, akkor ezzel egyebek között svájci impor­tot helyettesíthetnénk. S a külföldi, ha­sonló minőségű maximumőr darabon­ként 80 ezer frankba kerül. Úgy vélem, nem érdektelen, ha befeje­zésül részletesebben szólok a maximum­őr műszaki paramétereiről, és felsora­koztatok néhány további adatot is. Min­denekelőtt tudni kell arról a megállapo­dásról, amelynek értelmében az idén csaknem 40 darab ilyen műszer hagyja el a gyártó üzemet. Nagyobb lendületet jö­vőre kap a termelés, amikor havonta mintegy 25 darab készül majd belőle. A folyamatos kivitelezéssel feltehetően nagyobb problémák nem lesznek, hiszen a maxumumőrt zömében hazai alkatré­szekből építették. Csupán néhány elemet kellett behozniuk az NDK-ból. Ügy terve­zik, több változatban fogják gyártani, hogy a megrendelők fogyasztásuk nagy­sága szerint választhassanak típust. A sorozatban gyártott termékek ára 55-70 ezer korona lesz. Egyébként haté­konyan szabályozni képesek a 100 kilo­wattóra fogyasztású parányi egységeket csakúgy, mint a 100 ezer kilowattóra fogyasztású kolosszusokat. Ezeket a ki­vételes tulajdonságokat elsősorban a mikroelektronikai alkatrészek biztosít­ják: Ezért természetes, hogy a műszer követi az előre kidolgozott és betáplált programot, őrizve így a nap minden per­cében a fogyasztást. Bizonyítékként rendelkezésemre bo­csátják a vállalatukban elért eredménye­ket. Amióta a maximumőr üzemel, átlag tíz százalékkal csökkentették a varnsdorfi gyárban a villamos energia fogyasztását. Ebből évente csaknem 200 ezer korona haszna van a gyárnak. A berendezésre rákapcsoltak egy kiselejtezett öreg táv- irógépet is, amely engedelmeskedve a parancsnak, állandóan jegyzi a pillanat­nyi helyzetről szóló adatokat. így az egy­szerű felügyelő-kezelő szakember is fö­löslegessé vált, s ezzel évente 14 ezer koronát takarítanak meg a bérköltségen. A tények ismeretében természetesnek tekintjük, hogy az illetékes külkereskedel­mi vállalat, nevezetesen a Politechna, már a szabadalom külföldi értékesítésén fáradozik. « B. «■fii A felvétel közepén látható a varndsdorfi alkotó csoport büszkesége, a maximumőr. A mellette levő távírógép jegyzi az adatokat (A szerző felvételei) 1SZÚ 9 3. Vili. 12. K ereskedelmi dolgozóinkkal szemben egyre nagyobb igényeket támasztunk. Elvárjuk tőlük, hogy mindig kedvesek legyenek, mosolyogjanak, nem sokat törődve azzal, hogy nekik mire van szükségük ahhoz, hogy elvárá­sainknak megfeleljenek. A Zdroj tröszt vezérigazgatósága nagy súlyt helyez a szakképzettség növelésére. Lehetősé­get nyújt dolgozóinak, hogy egyre magasabb végzettséget érjenek el. Van aki él a lehetőséggel és elegendő kitartás­sal meg is szerzi a diplomát. Ezen kevesek közé (a trösztön belül Bratislavában ó az első) tartozik Otokar Nápravnik mérnök. A főváros Békevédők utcáján lévő hentesüzlet mini-irodájában beszélgettünk vele szakmájá­ról, élete alakulásáról.- Családunkban hagyománya van a hentes szakmának: apám és nagybácsim nyomdokaiban haladok, fvz alapis­kola elvégzése után mint a legtöbb tizenévesnek nekem sem volt ínyemre a tanulás. Csupán a szaktanintézet harmadik évfolyamában kapcsoltam rá, de akkor már késő volt. Apjával egy üzletben kezdett el dolgozni. Elhatározta, minden áron leérettségizik. Jelentkezett az ötéves közgaz­dasági középiskolába. Erre így emlékszik vissza:- Nem volt könnyű, sok lemondással és erős akarattal lehetett csak végig csinálni. Hogy apám mellett dolgoztam, előny is volt, de főképp hátrány. Igaz, az előírások szerint járt a tanulmányi szabadság azokra a napokra, melyeken az iskolába mentem, de a legtöbbször csütörtökön, pénte­ken és szombaton volt tanítás és az üzletben is ezeken a napokon a legnagyobb a forgalom. Csak a legszüksége­sebb időre mentem el és mindig rohantam vissza, hogy segítsek apámnak. Két év szünet következett. Eszébe sem jutott, hogy az üzletnek hátat fordítson az érettségi bizonyítvány miatt, sőt a főiskolával is megpróbálkozott. Ez is sikerült. Újabb ötéves harc következett, harc a munkával, a tanulással, az idővel. De Otakar Nápravnik erősnek bizonyult. Állta a próbákat, sikeresen tette le az egyik vizsgát a másik után. Közben nemcsak a munkáját végezte becsületesen, hanem a közéletbe is bekapcsolódott.- Hosszabb ideig a SZISZ alapszervezetünkben az alelnöki tisztséget töltöttem be. 1980-ban elnökké válasz­tottak. Ezen a téren is bizonyítani akartam, bár nagyon nehéz volt a szervezés. Tagjaink a város különböző részein lévő üzletekben dolgoznak, közülük sokan bejárók. Mégis sokrétű tevékenységet fejtettünk ki. Itt a bizonyíték. Vaskos krónikát vesz elő, ebbe szinte minden akciójukat bejegyezték. S hogy mi minden szerepel a krónikában? Honvédelmi versenyek, papírgyűjtés, kirándulások, kultu­rális rendezvények látogatása.- Már kinőttem a SZISZ-ből - mondja mosolyogva de azért még fiatalnak érzem magam. Tagja vagyok az üzemi pártbizottságnak, a tömegszervezetek munkájának segít- sével bírtak meg. Kamatoztathatom az ifjúsági mozgalom­ban szerzett tapasztalataimat. Sokszor adót ötleteket, tanácsokat a fiataloknak, hogyan lehetne jobban megszer­vezni egy-egy akciót, vonzóvá tenni a szervezeti életet. Diplomával a pult mögött A SZISZ-ben és később a pártszervezetben végzett munkáján kívül a szakszervezeti tevékenységbe is bekap­csolódik. Tagja a kereskedelmi dolgozók szakszervezeti szövetsége vezetőségének, s így széles áttekintése van a kereskedelem gondjairól, problémáiról.- A mi munkánknak nagyon sok ellenőre van - maguk a vásárlók. így például a munkaidő pontos megtartását nagyon figyelik.- Sok szó esik az utóbbi időben az eladás becsületes­ségéről - szóltam közbe.- Vártam, hogy szóba kerül ez a kérdés, s ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy középiskolás koromban az egyik osztálytársnőm megkérdezte: megtudod mondani, naponta hány embert és mennyivel csapsz be? Nagyon elszomorított a kérdése, mert úgy éreztem, az emberek általános véleményét tükrözi. S mindez azért van, mert nem ismerik eléggé a pult másik oldalán történő dolgokat. Szerintem az eladók közül senki sem azért áll a pult mögött, hogy az embereket becsapja. Legtöbbjüket a szakmaszeretet tartja meg a munkahelyén. Egy adattal szemléltette nem könnyű munkájukat. Az ő üzletükben a 15 tagú brigád kezén májusban 56 tonna áru fordult meg. Ezt a mennyiséget át kellett venni, feldolgozni, eladni. Közben egy-egy darabot négyszer- ötször is kézbe fogtak, amíg az a fogyasztóhoz került. Otakar Nápravnik helyettes üzletvezetőként dolgozik. Úgy irányítja a kollektívát, a fogyasztók minél kevésbé érezzék, hogy a pult mögött állóknak is emberi, minden­napi gondjaik vannak. Hisz egy részük fiatal nő. Gyerme­keik éppúgy megbetegszenek, mint a többiek. Hiányzásuk esetén bármikor a pult mögé áll és kiszolgál.- Nem akarok én diplomával sem irodában dolgozni. Igaz, elsősorban a vezetés, a szervezés a feladatom, de ahhoz, hogy art jól végezzem, állandóan kapcsolatban kell lennem, nemcsak beosztottjaimmal, hanem a vevőkkel is. Azt szeretném, hogy az eladók és a vevők kapcsolata ne a gyanúsítgatáson, hanem a kölcsönös tiszteleten ala­puljon. A főiskola befejezése után került ebbe az üzletbe, s bizony kezdetben furcsán néztek rá. Ritka a mérnöki diplomával rendelkező üzletvezető-helyettes. Barátságos fellépésével, kedvességével, megnyerte a kollektívát. Tud­ják, ha változtatni akar, mindannyiuk javát, munkájuk könnyítését tartja szem előtt.- Ha néhány év múlva ismét eljön, nem fog ráismerni az üzletre. Elavult, régi itt minden, korszerűsíteni szeretném. A vállalaitól megígérték a segítséget. Már lényegében tudom is, mit hogyan változtatok meg. Talán sokan azt hiszik, most már megáll, hisz elérte célját. O viszont tovább képezi magát. Sokat olvas, foglal­kozik az irányítás, a szervezés kérdéseivel, a munkapszi­chológiával. S az aktív tanulás még ezzel sem merült ki: rövidesen a Marxizmus Leninizmus Esti Egyetemet kezdi el látogatni.- Az az elvem, hogy az időt jól be lehet osztani, s szinte mindent el lehet érni. Igaz, egy valamire eddig még nem futotta az időmből - mondotta mosolyogva - még nem értem rá megnősülni, de talán rövidesen erre is sor kerül. Gyakran jár színházba, moziba, nyáron úszik, télen pedig a hegyekben sízik. Kitartás, akaraterő, szakmasze­retet jellemzi. És természetesnek veszi azt is, hogy szük­ség esetén mérnöki diplomával áll a pult möqé. DEÁK TERÉZ . I V I , $ roW y W 8 BB y Jfc~\-.-,» / w,yS gW6T 4|jK J I; í HH pia tíj «J» J hhS| I ifi I ^3 I B 1 iTj I ■ ^3 ■ I m üyl ■ Din|l «■■ '

Next

/
Thumbnails
Contents