Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-05 / 31. szám
MEGOLDÁS- Szerintem önnek az volna a legjobb megoldás, ha visszatérne a feleségéhez.- Értem én, ügyvéd úr, de nem akadna esetleg egy rosszabb megoldás? ÁGYBAN- Miért váltál el a feleségedtől?- Mert dohányzott az ágyban!- És ez elég nyomós ok a válásra?- Hát önmagában talán még nem, csak hát a nejem mindig a fülemet használta hamutartónak! TANÁCS- Ha örökké csak tanítani és oktatni akarsz engem, akkor nem feleségül kellett volna venned, hanem talán örökbe kellett volna fogadnod! CIPÓ- Folyton csak azt hallom tőled: „Ruha kell!“ Nem tudnál végre valami mást is mondani? - kérdi a férj.- Dehogynem drágám: cipőre is szükségem van - így a feleség. KOSZTÜM Párbeszéd a házastársak között.- Képzeld, a szomszédasszony ugyanolyan kosztümöt vett, mint amilyen nekem van!- Akkor döntsd el, újat veszel, vagy inkább elköltözünk? SKÓT- Hallotta? Az öreg McDonald olcsón megvette a McGregorék családi kriptáját, és most arra kényszeríti családjának mindegyik tagját, hogy változtassa meg a nevét! KERÉK Autóvezető tanfolyamon.- Képzelje el, kisasszony, hogy teljes sebességgel halad, amikor a kocsijának hirtelen leválik az egyik kereke, és tovagurul az út mentén. Mit kell akkor tennie?- Rákapcsolok, hogy utolérjem! DICSÉRET- Micsoda örömet szerzett a fiam!- Mit müveit?- Amikor legutóbb kiszabadult a börtönből - dicséretet kapott a jó viselkedéséért! PANASZ- Képzeld, az én feleségem tíz méterről észrevesz a zakómon egy szőke hajszálat - de amikor beáll a kocsival a garázsba, a garázs ajtaját nem látja! NAGYZÁS A pszichiáter megkérdi a pácienstől:- Mondja, kedves Kovács úr, a családjukban nincs valakinek nagyzási hóbortja?- Dehogynem. A férjem néha kijelenti, hogy ó a család feje! TEXASBAN A texasi lány örömmel közli az anyjával:- Anyuka, Billy mégis meg akarja kérni a kezemet!- Már említette neked?- Még nem, de már agyonlőtte a feleségét! A HÉT VICCE- Látom, nem ízlik a leves, amit főztem!- Dehogynem ízlik drágám, de annyira mégsem, hogy meg tudjam enni! OROM- Hallottad, hogy Cicvarekot otthagyta a felesége?- Es ö mit szól hozzá?- Hát... most már többé-kevés- bé megnyugodott, de eleinte egészen magánkívül volt az örömtől! VENDÉGSÉGBEN- Hogy változnak az idők!- Mire gondolsz?- Tegnap vendégségben voltam, és megfigyeltem, hogy a nők a politikáról tárgyaltak, a férfiak pedig egy sarokba gyűltek, és recepteket cseréltek! Találékony anya (Vladimír Pavlik karikatúrája) MÜNCHENBEN A lakásbérlönő panaszkodik a háztulajdonosnak, hogy nagy a zaj:- Képzelje el, valahányszor vonat megy el az ablakaim előtt, olyan robaj van, hogy majdnem kiesem az ágyból!- No, ez már alighanem túlzás, Hübner asszony.- Cseppet sem, Liewen úr. Kérem, feküdjön le az ágyba, és maga is meggyőződhet róla. Alighogy a háziúr az ágyba bújt, a hálószoba ajtaja kitárult, és belépett az asszony férje.- Mit müvei itt? - ordította.- Elhiszi, ha azt mondom, hogy vonatra várok? - motyogta reszkető hangon a háztulajdonos. VISSZAJÖTT- Képzeld: a feleségem fogta magát, összeszedte a takarékbetétkönyveinket, és faképnél hagyott!- Szerencséd van! Az én feleségem is ugyanezt tette- de miután jócskán bevásárolt a pénzből, visszajött hozzám! VILLAMOS Egy fiatal páciensnó mondja a pszichiáternek:- Doktor úr, nem bírom tovább! Valahányszor vezetek, és a férjem is velem van, ö mindig beleszól, magyaráz: most jobbra fordulj, most fékezz, ne indíts olyan gyorsan! Úgy érzem, fogytán az erőm! Mit csináljak?- Kedves asszonyom, ez teljesen normális dolog- nyugtatja meg a pszichiáter -, hiszen mindegyik férfi ezt teszi, ha a felesége vezeti a kocsit...- De hát én villamost vezetek! cfc- Ne izgulj, szivi. A menetrend szerint a gyorsnak öt perc múlva kellene megérkeznie, úgyhogy még legalább egy óra időnk van! (Lubomír Nikolíni rajza) H/wrm ^ zöte'bx'f * * Ae. az itloAJktto HAZAI SZÍVÁTÜLTETÉS- Ülj át, szívem, a másik térdemre.. (Kallus Zoltán rajza) GEORGIJ MARCSIK A kötéltáncos Nagyszerűen ugrott ez a nyúl. Fel is vették a cirkuszba. A nézők nem győzték csodálni remekbe szabott ugrásait. Hősünk pedig a dicsőség mámorában egyre ügyesebben ugrott. Meg is kapta az érdemes művész címet, örömében újabb számot tanult be: kötélen táncolt. Nem is akármit. Rock and rollt. Kinevezték cirkuszigazgatónak. Hogy ugorjon még magasabbra. Ragadja magával az egész társulatot. És kezdte magával ragadni. Pontosabban, kezdte volna. A baj akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy önálló döntéseket kell hoznia. De a nyuszinak fogalma sem volt róla, hogyan: Felkereste például az oroszlán. Leült, keresztbe vetette a lábait, és tanácsot kért.- Hallgatom - futott át a borzongás a nyuszi hátán.- Ha nem volna ellenvetésed - kezdte elgondolkozva az oroszlán - leharapnám a fejét...- Kiét?! - borzadt el a nyúl.- A szelídítömét. Idegesít. Gondold csak meg, állandóan bedugja a szájamba. És micsoda fejet dug be az a disznó! Egy víziló is felfordulna a hajolajától, pedig az nem túl válogatós. Nem tudod, mi a fenének neki hajolaj? Alig van haja! Nem beszélve az eszéről...- Bocsáss meg - dadogta a nyúl. - Jól értettem? Csak úgy leharapnád a fejét? Hát érdemes? Elvben semmi kifogásom nem lenne ellene, de tekintettel kell lennünk a társadalomra is... Lármát csapnának. Felelősségre vonnának, ha másért nem, az állami tulajdon rongálásáért...- Egy ilyen fejért nem kár... Leírnák a többi fogyóeszközzel együtt... - próbált érvelni az oroszlán. De aztán a nyúlra nézett, felállt és távozott. Aztán jött a vipera. Ahogy feltűnt a küszöbön, a nyúl a lámpaernyőre ugrott és reszketett.- Ugyan, minek ez a riadalom? - mosolygott a vipera. - Csak a külsőm ilyen antipatikus, de a lelkem nemes... Bizalomgerjesztőén tekintett a magasban lógó cirkuszigazgatóra. Az leugrott és megpróbálta magát egy vezető pózába vágni. Azt várta, hogy a kígyó dicsérje a társulatot. Annak azonban eszébe sem volt senkit megdicsérni. Ehelyett elkezdte sorolni a hibákat.- A csimpánz nem támogatja a vezetés elképzeléseit. A tigrisek hisztiznek. A fókának nem adhatnak annyi halat, hogy elégedett legyen. A krokodil még a porondon is alszik... A nyúlunk tudta, hogy ezt a pletykafészket ki kellene dobni. De nem merte. Még öt is megmarná... Ezért hát szépen megköszönte a felvilágosítást és remegve megcsókolta hideg pofáját. ,,A fene egye meg ezt a munkát!“ - gondolta keserűen a nyuszi. - „ Naponta egy sor megoldatlan feladat. És mennyi buktató! Ki győzi valamennyit kikerülni...“ Ekkor toppant be a világosító. A zsonglőrök után adjon teljes fényt, vagy vegye le azt? A nyúl lábai a földbe gyökereztek.- Majd megbeszélem az illetékesekkel - bökte ki zavarában. - Addig is döntsön a saját belátása szerint és a saját felelősségére. Ezzel kezdődött az igazi karrierje. Vezetői képességének tökéletesedése. Megtanult viselkedni: testet és hangot hordozni. És leereszkedően mosolyogni. Amikor felelősséget kellett volna vállalnia valamiért, vagy dönteni bármiben, bátran, magabiztosan vetette oda: „Még meggondolom, megbeszélem, egyeztetem. “ Vagy ami még ennél is jobb módszer: vállonveregette a döntésre váró beosztottját, ábrándosán rámosolygott, aztán bemutatta kedvenc számát: a kötéltáncot. A sikereket naponta learatta. A plakátokon a legnagyobb betűkkel az ő nevét hirdetik. Az előadás végén ö lép frakkban a közönség elé és köszöni meg a társulat nevében a viharos tapsokat. És már a kulisszák mögött jár, de még mindig hallja a tapsot, amely őt ünnepli. Ót, a kötéltáncost... BARABÁS PÉTER fordítása
