Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-29 / 30. szám
Bősön (Gabcikovo) ezekben a napokban a legtöbbeknek a sportegyesület 1923 és 1983 közötti időszaka jelenti a beszédtémát. Ki- nek-kinek saját élményei szerint. Valaki még emlékszik a kezdetekre; többen olyanok, akik már a megalakulás utáni sportéletet szervezték; mégtöbben akiknek a felszabadulás utáni újrakezdés jelentette a sportéletből az igazi nagy élményt; aztán sokan vannak olyanok, akik a későbbi sikerek tanúi - részesei lehettek, de azok is akiknek éppen ez a jubileum jelenti az első nagy találkozást e dél-csallóközi nagyközség sportmúltjával és jelenlegi sportéletével. A KEZDET. Tehát 60 év... A húszas évek elejére Bősön a nehéz életkörülmények összekovácsolták a falu munkásságát, parasztságát, s voltak, akik a munkás- és parasztfiatalok sportegyesületbe tömörülésében nem csupán a rendszeres mozgás, a sportolás örömének lehetőségét, hanem az egyesület tagjainak egységében azok politikai fejlődésének lehetőségét is látták, amikor 1923-ban megalakították a BSK-t a Bősi Sportklubot. A BSK létrehozásában elévülhetetlen érdemeket szerzett a már elhunyt Bartalos Ferenc, a későbbi ismert szak- szervezeti funkcionárius, aztán Vida Imre, a nyugalmazott hnb elnök, aki e tisztségét húsz évig látta el. Ott volt Nagy Sándor nyugdíjas, a Pavlovics testvérek Ferenc és József, Kovács Mi hály, János és Béla, de még sok sok nevet lehetne felsorolni, akik a kezdeti időkben, ha nem is a legszabályosabb „szerelésben“, de nagy lelkesedéssel rúgták a labdát. Amikor pedig nem otthon játszott a csapat, a legtöbbször gyalog, esetleg hárman egy kerékpáron „utaztak“ a környékbeli falvakba. Jó esetben valamelyik lovasgazda kocsijára kapaszkodva jutottak el a szomszéd faluk futballpályáira, amelyek egyébként legtöbbször a faluszéli libalegelök voltak. A FOLYTATÁS. Tulajdonképpen az utolsó néhány mondat lehetne az általános jellemzője a bősi sportélet első két évtizedének, ha azt nem zavarta volna meg az emberiség történetének eddigi legvéresebb háborúja. A felszabadulást követő évek kezdeti nehézségein túljutva, a BSK hagyományait folytatta - már a Nemzeti Front tagjaként - a testnevelési egyesület is. Persze, fellendülése nem ment egyik napról a másikra. A község akkori vezetőinek nem kisebb gondjai voltak, mint a szövetkezet megalalkítása, de ezt követően a községfejlesztés feladatai mellett már egyre nagyobb szerepet kapott a sportélet támogatása, és fejlesztése is. Szinte hagyománnyá vált ebben a Duna menti nagyközségben, hogy az emberek a vasárnap délutánjaikat szinte rendszeresen a futballpályán töltötték el. A mérkőzések idejére még a kocsmák is kiürültek, sőt az is előfordult, hogy a cigányprímások is kivonultak a „bandával“ a pálya valamelyik szögletébe, úgy buzdították a bősi futballistákat. A mérkőzések nagy látogatottsága aztán az ötvenes években arra ösztönözte a község vezetőit, hogy a libalegelő helyett sportolásra alkalmasabb helyet keressenek a futballistáknak, és az őket mindig lelkesen bíztató közönségnek. így került be azután rendszeres látogatóként a bősi munkás és parasztember - ezúttal szurkolói minőségben - a grófi kastély kertjébe. ÚJ PÁLYÁN. Az akkori vezetők - Gróf Árpád, Heizer Aurél, Both Jenő, Gróf János, Bellus Alfréd, Nagy Árpád és mások - a falu lakóinak és sportoló fiataljainak nagy örömére ebben a gyönyörű környezetben építették meg az új futballpályát. Azt a pályát, amely akár stadion is lehetett volna, hisz’ a klubház alapjait is lerakták, de ki tudja, miért, az mégsem épült fel... Hálásak is voltak a szurkolók, hiszen egy-egy mérkőzésen 800-1000 bösi szurkoló is bíztatta a hazaiakat, s ezt a nézőszámot manapság nem egy sokkal magasabb osztályban játszó labdarúgócsapat is megirigyelné. Igaz, nemcsak a klubhűség és a hazai színek szeretete miatt ment ki a közönség, a pályán játékot is láttak, s nem is akármilyet. A kerületi bajnokságban a hősiek egyenrangú ellenfeleik voltak a ga- lántaiaknak, dunaszerdahelyieknek, szencieknek. Igaz, később aztán átszervezték a labdarúgóéletet, és a bősiek a járási bajnokságban szerepeltek évekig. Járási viszonylatban - a szurkolók nem túlságosan nagy örömére... - jelentős szerepet játszott a falu labdarúgása. Persze, a korábban a magasabb osztályhoz és a jó mérkőzésekhez szokott közönség nehezen tudta elviselni, hogy kedvenc csapata nem tudja magát visz- szaverekedni arra a „polcra“, ahonnan az átszervezés miatt lekerült. Pedig küzdöttek a bösi futballisták példásan. Bodó Béla, Varga László, a három Both fivér - Imre, Tibor és Jenő -, Gróf János, Gajdos István, Bodó József, Horváth András, Tóth Lajos, Rákóczi László keményen, de mindig sportszerűen küzdöttek a futballpályán. Csak éppen nem volt szerencséjük. Három idényen keresztül mindig csak hajszálon múlott a feljutás, de mindig a bősiek húzták a rövidebbet. Előbb a medveiek „jóvoltából“ nem kerültek fel, aztán a megyeri tizenegy ütötte el a feljutástól a bősieket - pedig még a tűzoltók is teljes készültségben szurkoltak a pályán. Harmadízben meg a duna- szerdahelyiek ellen kellett megküzdeni az elsőségért. Hogy a mérkőzés tisztaságán ne eshessék folt, és az eredmény igazságos legyen, egy akkori FIFA-játék- vezetöt, Mackót hívták meg a mérkőzés levezetésére. A találkozó aztán a hazaiak vereségével végződött. Ebből nem is lett volna különösebb baj, csak éppen a közönség által „főbűnösnek“ ítélt játékvezető - aki egyébként részrehajlás nélkül . vezette a mérkőzést a kastély tölgyfaajtaja mögött töltött el néhány órát akarata ellenére, miközen kint mintegy ötszáz főnyi tömeg „éltette“... KÉK-FEHÉRBEN. Amikor a felszabadulás után rendeződtek a bösi sportélet ügyei, klubszínt is kellett választani, s akkor a vezetők a kék-fehér mellett döntöttek, és azóta is ennél a színnél maradtak. Olyan játékosok, mint Vida, Varga, Gróf L., Puskás I. és Puskás II., Kovács alapozták meg a nagy környéken híres, szemre is szép, technikás labdarúgást Bősön. A csapat ebben az időben számos meglepetést szerzett a bajnokságban és gyakran győzött esélyesebbnek vélt csapatok pályáin is. Ekkorra már nem lovaskocsin, hanem teherautón utaztak a falu labdarúgói, és ha győztesen tért haza a csapat, azt onnan tudta meg a falu apraja-nagyja, hogy már '«SÄ ’ A hatvanas évek „aranycsapata“ messziről hallatszott a csapat indulója, amelynek elsősorban a refrénje tükrözte az eredményt: „... nem lehet a hősiekkel kukuricázni..A győzelem után aztán kalapba gyűjtötték a „kalóriapénzt“, amelyből a vacsora utáni áldomáson futotta egy-két sörre is. Ekkoriban a csapat színeiben olyanok is játszottak, akik később egy-egy első és második ligás csapatban is szerepeltek, mint például Bartal József, Csóka Árpád. TOVÁBBI SZAKOSZTÁLYOK. Kezdetben tehát csak a labdarúgás jelentette a faluban a sportéletet. Az ötvenes években azonban egyre inkább népszerűsöAz ünnepség napján ez már csak emlék lesz. Készül az új lelátó (A szerző archívumából) Both László, Mucska László, Derzsi Mátyás és Izsmán Béla, akik nem csak a bősi birkózás sikereinek voltak részesei dött a faluban az asztalitenisz is, és 1958-ban Sánta László, Heizer Fe- rencz, Fekete Zoltán „bábáskodtak“ a szakosztály megalakulásánál. Aztán az iskolákban, a középületek folyosóin rendre megjelentek a zöld pingpongasztalok, sőt olyanok is voltak, akik odahaza az udvaron, mások a pajtában űzték ezt a sportágat. Hosszú évekig a járási bajnokságban szerepelt a csapat és jelenleg már hagyományos tornákat is rendeznek, közülük némelyeket nemzetközi részvétellel. Jelenleg a felnőtt csapat a divízióban szerepel, és már kétszer is volt „példás szakosztály“. Aztán a hatvanas években a birkózó szakosztály következett a sorban, s ez a vezetőségen kívül elsősorban Nyársik Lajos érdeme volt, aki nemcsak szervező. edző, hanem pénztáros is volt egy személyben. Rövidesen az ifjúsági és a felnőtt csapat is az első ligáig jutott, s nem egy olyan versenyzőt nevelt - Horváth, Both -, akik később, igaz más szakosztályban, de az országos bajnoki címig is eljutottak. Pedig nehéz körülmények között, a tűzoltószertárban végezték edzéseiket. Gyakran két-háromszáz főnyi szurkolósereg előtt birkózott a csapat, és sokszor mondogathatták, hogy „a falu megint megverte a váFost...“ Ugyanis nem volt olyan falu az országban, amelynek birkózói ennyire vitték volna. Igaz, gyakran saját költségen utazott a 8-10 birkózó, néha pedig úgy, hogy csak hathét jegyre futotta a csapatnak... JELEN És JÖVŐ. Napjainkban a sportszervezet a tömegszervezetek egyik legnagyobbja a faluban. A 11 tagú vezetőség hat szakosztályt irányít, a labdarúgókon, birkózókon, asztaiiteniszezö- kön kívül már van a turistáknak, a tömegsportnak és a vízimodellezöknek is szakosztályuk. Közben a futballpályából valóságos sporttelep lett, amelynek egyik épületében van szauna, medence, öltözők, egyéb szociális berendezések, klub- helyiség. Most a jubileumi ünnepségek alkalmából adják át a 600 személyes lelátót, és elkészül a mintegy 800 néző számára alkalmas állótribün is. A tervekben szerepel futópálya, edzőpályák, teniszpályák építése. Azt reméli a falu sportközvéleménye, hogy az eddig is jól szereplő sportolók a javuló lehetőségekkel párhuzamosan az eredményesség terén is továbblépnek, és ez egyben azt is jelentené, hogy még többet hall majd az ország e falu sportolóinak eredményeiről. AZ ÜNNEP. A „születésnaphoz“ méltó rendezvénysorozattal akarja megünnepelni a falu lakossága ezen a hét végén az évfordulót. Mintegy 240 sportoló vonul fel a sportpályára, mégpedig úgy, hogy az tükrözze az elmúlt hatvan évben történteket. Lesz aki gyalog, mások kerékpáron, de lesz lovaskocsi, traktor, teherautó... Nem kevesebb mint kereken hatvan sportolót tüntetnek ki ebből az alkalomból, de sportrendezvényekre is sor kerül. A labdarúgótornán négy csapat szerepel, mégpedig a hazaiakon kívül a Liptovsky Mikulás-i együttes és két vegyes csapat: Alsódunamente és Felsődunamente 5-5 községének válogatottja. Birkózásban és asztaliteniszben meghívásé versenyt rendeznek. A sport- események szombaton kezdődnek, és vasárnap délután a döntőkkel érnek véget. Közben lesz diszkó és egyéb szórakozási lehetőség is. A kétnapos ünnepség a Marica vendéglőben július 31-én vasárnap 14 órakor kezdődő ünnepi üléssel csúcsosodik, amikor a részvevők felidézik az elmúlt hatvan év legjelentősebb állomásait, és kitüntetést kapnak ezúttal azok, akik ezt leginkább kiérdemelték az elmúlt évek folyamán. Augusztus elsejével pedig új „időszámítás“ kezdődik a falu sportéletében. A következő hatvan éve... FEKETE ZOLTÁN ÚJ SZÚ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10. telefon: 309. 331-252. 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18. gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Martanovicova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5. telefon: 337-823. 337-825. Hirdetési iroda a közüle- teknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábrezie 15. II. emelet, telefon: 551-83. 544-51 Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14.70. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kcs 13.-. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések. PNS. Ústredná expedícia a dovoz tlace. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6 A futballtól hat szakosztályig Hatvanéves sportegyesiilet
