Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-29 / 30. szám
A színpadon igazi showman. Énekel, táncol, komédiázik. Úgy szórakoztat, hogy közben maga is szórakozik. A kulisszák mögött zsebre tett kézzel, lehajtott fejjel jár; ha felnéz, nem tudni, mi bujkál a szemében: tartós fáradt akarom, hogy gyűrött legyen, eny- nyi az egész, öt perccel később már állva hallgatom. így mégis csak könnyebb a szemébe nézni.- Hol érzi jobban magát? A kamera előtt vagy a színpadon?- A felvevögép előtt. Ott javítani lehet, ha elhibáztam valamit. A filmezés azonban még a tévénél is jobban érdekel.- Tényleg, hogy kapta meg első filmszerepét?- A véletlennek köszönhettem. Annak, hogy én jutottam a rendező eszébe. Először egy mesefilmet forgattam, Honza, a kiskirály, ez volt a címe, aztán egy bűnügyi film következett, most pedig Václav Matéjkával dolgozom. Pedig engem a zenés filmek érdekelnek igazából, olyanok, amilyeneket Gene Kelly és Fred Astaire forgatott. De beszélhetünk a Kánkánról is, látta?- Nem.- Shirley MacLaine játssza a főszerepét: hat fiúval táncol egyCSAK A ZENE, CSAK A TÁNC A főszerepben: Jirí Korn ság, vagy csak pillanatnyi szomorúság. Annyi biztos: nem tartozik a mosolygós emberek közé. Kezet is csak azzal fog, akiből meg akar őrizni valamit. Hellyel kínál, hát leülök. - Én állva maradok - mondja, s fél karjával a falnak támaszkodik mellettem. - Féltem a nadrágom, nem szerre. Te jó ég, micsoda fergeteges tánc az!- És a Hairhez mit szól?- Profi munka volt, elismerem, de a Mindhalálig zenét sokkal jobban szeretem. Még akkor is, ha a sztori nem éppen sokatmondó. De hát nekem a zene meg a tánc a fontos. A videokazettákat is Jifi Korn A test angyala és ördöge című filmben (Miloslav Mirvald felvétele) Új arc: Marina Levtova Marina Levtova leningrádi diáklány kiskora óta arról álmodott, hogy orvos, méghozzá idegsebész lesz. Szülei - anyja fiziológus, apja neuropafoló- gus - erősítették szándékában. Aztán egyszeriben minden megváltozott: Dinara Aszanova rendező meglátta egy osztályképen Jelena Cip- lakova mellett, kilencedikes korukban, amikor Jelena éppen sikerrel játszotta a főszerepet a rendezőnő egy filmjében. ,,Ismertess össze minket, de úgy, hogy ne tudja, ki vagyok" - kérte Lénát. így történt, beszélgettek a versekről, az iskoláról és Marina választott hivatásáról. Egy hónappal később, amikor Marina hazatért a nyári táborból, meghívás várta a Lenfilm stúdióba, az Egy kulcs, amelyet nem szabad továbbadni című film alkotócsoportjától. A stúdióban tudta meg, kicsoda a kedves Dinara. Marina a filmben Júlia Ba- juskinát játszotta. A gyermekszerepek között ez főszerep volt. Júlia teljesen más alkatú, mint ó. Ideges, önző, hangsúlyozottan független. Marina a figurába belevitte a maga líraiságát és őszinteségét. azért gyűjtöm, hogy bármikor levetíthessem magamnak kedvenc filmjeimet. Hogy addig ámuldozhassak Astaire sztepptáncán, ameddig jói esik. Igen, ő az első számú kedvencem... Ha látom, hogyan táncol, összeszorul a szívem. Sajnos, nekem nincsenek olyan jó koreográfusaim, mint neki voltak és jó tanácsokkal sem halmoznak el a kollégáim. Ráadásul lakótelepi házban lakom, ahol nem táncolhatok úgy, mint egy próbateremben. És a rendezőknek még jobban ki vagyok szolgáltatva, mint a koreográfusoknak. Azt kell csinálnom, amit ők akarnak.- Miért? Mit játszana, ha válogathatna a szerepek között?- Mindent, csak komolyat nem. Szeretem a nagy bulikat, a mókát, a humort, legyen benne zene, tánc, egyszóval igazi szórakoztató filmeket és parádés show-műso- rokat szeretnék forgatni. Ehhez persze nemcsak nagyszerű csapatra van szükség, hanem egy csomó pénzre is, márpedig ebből nem sok áll a rendelkezésünkre.- Mikor érzi jól magát a forgatáson?- Ha minden előre el van készítve. Ez viszont nem jelenti azt, hogy akkor már nincs bennem félelem. Dehogy is. Én mindig izgulok, hát még akkor, ha úgy érzem, rajtam áll és bukik minden. De ha valaki belekotyog a munkámba, akiről tudom, hogy annyit sem ért hozzá, mint egy tízéves gyerek, akkor nagyon begurulok. Nem szeretem, ha olyanok akarnak irányítani, akik a maguk dolgát sem tudják rendesen elvégezni.- Hogyan értékeli azokat a filmeket, amelyekben eddig szerepelt?- A mesefilm nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Pontosabban én többet vártam tőle. A forgatókönyv elolvasása után úgy éreztem, hogy valami olyat fogunk csinálni, mint például A császár pékje volt. Sajnos, nem ez történt. Matéjka készülő komédiája, A test ördöge és angyala eddig tetszik, majd meglátjuk, mi marad belőle a vágóasztalon. Egy-két apróságon azonban most is fennakad a szemem. A film cselekménye ugyanis a felső körökben játszódik, valamikor a húszas években, de a díszlet, a tárgyak, a jelmezek valahogy nem ezt tükrözik. Én legalább is így érzem.- Mostanában a húga is egyre többet filmezik. Milyen szemmel nézi a pályafutását?- Nézze, mi nem szólunk egymás dolgába. Négyen vagyunk testvérek, mindegyikünk úgy éli az életét, ahogy jónak tartja. Ivettáról csak annyit: egy-két dolgot máshogy csináltam volna az ő helyében. Én ha elkezdek valamit, azt be is fejezem. SZABÓ G. LÁSZLÓ » ff A film után kedvet kapott a színészethez. Nem siette el, alaposan meggondolta döntését. Mielőtt jelentkezett a film- főiskolára, két éven át dolgozott hétfőnként a Lenfilmben, hogy belülről megismerkedjék a filmgyártással, és aztán határozzon. A filmesek hamar felfigyeltek finomságára, költői adottságaira, intelligenciájára. Jött Az utolsó alkalom, A szöcske és Az én dolgom. Az utóbbi a Beloruszfilmnél készült, és különösen érdekes volt. Ebben már igazi jellemszínészként, kifejezetten drámai színésznőként mutatkozott be. ,,Szeretem az irodalmat, különösen a verseket - mondja. - Szeretnék majd egyszer vers- összeállitással pódiumra lépni. Es nagyon vágyom egy komikus karakterszerepre. “ (e) Claude Lelouch (Kádár Kata felvétele) Egyedül, mindent egyedül... CLAUDE LELOUCH AZ ÚJ HULLÁMRÓL A vékony, magas fiatalember, aki sietősen kilép a liftből, harmincévesnek sem látszik, pedig a negyvenötöt is betöltötte. Gyors mozgású, minden iránt érdeklődő ember, aki szemlátomást nehezen tud egy helyben maradni. Egyszerű öltözéke, erősen kidolgozott keze munkásembert sejtet, noha a világhírű filmrendező, Claude Lelouch áll előttem, többek között a nálunk is nagy sikerrel játszott Egy férfi, egy nő; Egy másik férfi, egy másik nő és sok más film alkotója.-ön a híres francia új hullám egyik sztár-rendezője...- Ne is folytassa - vág hirtelen szavamba -, rossz úton jár. Nem vagyok sztár-rendező, nem is szeretem, ha annak tartanak. Én nem hiszek az új hullámban. Igaz ugyan, hogy én is éppen akkor kezdtem játékfilmet készíteni, mikor az állítólagos új hullámosok, tehát az 50-es és 60-as évek fordulóján, s bár sokan engem is az új hullám nagyrabecsült társaságába sorolnak, mégis azt kell mondanom: új hullám nem létezett. Pontosabban mindig létezik új hullám, hiszen mindig jelentkeznek fiatalok a filmművészetben, s minden nemzedék új hullámként lép fel, noha többnyire nem nevezi magát így. De akkor -1957 és 1962 között - egy ügyes újságíróból és élelmes reklámszakemberből verbuválódott debütáns-csoport ,,új hullám“-nak kezdte nevezni magát. A megjelölés valójában csupán egyfajta figyelemkeltő reklámszöveg volt, amely azonban bevált. De ez mit sem változtat a tényen: csak az volt bennünk közös, hogy kortársak voltunk, filmesként ismeretlenek, és nem volt pénzünk a játékfilmkészítéshez. Más nem tartott össze bennünket. Volt azonban egy - korábban elsősorban írásokkal jelentkező újságíró-kör (Truffaut, Godard, Chabrol, Maile, Kast Waloroze és mások), mely különösen érdeklődött a filmkészítés iránt és mindenáron érvényesülni akart. Bár külön-külön mást képviseltek és legfeljebb a személyes barátság tartotta őket össze, ők találták ki az „új hullám“ slogant, és később elméletet is találtak ki hozzá. Ha azonban jól „megkaparjuk“ ezt az elméletet, számos ellentmondásra bukkanhatunk, melyek elárulják, hogy ez az elmélet eléggé csinált volt. Ennek ellenére elég széles körben elterjedt, ám mire elterjedt, már szétesett. Mindössze négy-öt tehetséges, de egymástól egészen eltérő, külön utakon járó rendező maradt, akik mind a mai napig nagyon is hagyományos és szerintem igen jó francia filmeket készítenek. A sors furcsa grimaszának tartom, hogy ez az elsősorban üzleti jelszó később más országokban intellektuális szellemi irányzattá tudott válni, mely igen termékenyen hatott a jelenkori filmművészetre.- ön tehát elkülöníti magát az ,,új hullám"-tól?- Miért különíteném el? Számomra az „új hullám“ semmi mást nem jelent, csak azt, ami valójában volt. Pénzszűkében levő fiatalok filmkészítő vállalkozását, ahol a pénzszűke kikényszerítette, hogy a korábban önállóan alkalmazott forgatókönyvíró, operatőr rendező, forgalmazó és így tovább helyét mindig az illető alkotónak magának kellett betölteni. így alakult ki az az egyetlen vonás, mely az új hullámosokban is közös, hogy egyedül, mindent csakis egyedül csinálnak. Például, Truffaut maga írja, rendezi, vágja, produkálja és forgalmazza is filmjeit. És nem csak ö. Még sok nevet mondhatnék, akik hasonlóképpen járnak el.- Ez a magyarázata annak, hogy ön is valóságos egyszemélyes filmgyár, hiszen valamennyi filmjének producere, írója, rendezője, gyakran operatőre és vágója is?- Tizennyolc éves koromtól megszállott amatőrfilmes voltam. Megszoktam, hogy mindent magam csinálok. Ezen később sem tudtam változtatni. 1960-ban rendeztem első játékfilmemet, azóta Huszonnégyet forgattam. Mintegy száz dokumentumfilmet készítettem és a hosszabb-rövidebb reklámfilmek száma is jóval száz reiett van. Minden új feladatot úgy fogok fel, mint egy-egy finom csemegét, örömmel kóstolok bele. Ebből következik, hogy politikai dokumentációtól a westernig minden elképzelhető filmmüfaj- ban szívesen dolgozom. És annak ellenére, hogy francia rendezőként tartanak számon, azt hiszem, én vagyok a legkevésbé francia filmrendező. Úgy gondolom, hogy Renoir, Becker, Pagnol, Sacha Guitry óta él és hat a francia filmkészítési hagyomány, melynek egyik eleme a csevegés. Renoir és Becker még cseveg, Guitry és Pagnol már fecseg. A nagy mesterek nagy sikereiket éppen azzal vívták ki, hogy a francia filmet csevegó-fecsegö filmmé változtatták. Nos jómagam a kevesebbet beszélők és beszéltetők táborába tartozom. Mint minden egykori amatőrfilmes, én is hiszek a képek, a jelenetek hangulatában és kifejező erejében.- Min dolgozik most?- Edith és Marcel című filmem felvételein, ugyanis Edith Piaf és Marcel Gerdán, a 40-es évek világhírű profi boxvilágbajnoka szerelméről készítek filmet. Természetesen ezt a filmet is magam írtam, magam produkálom, rendezem, fényképezem és vágom is.- Vajon a mindent maga csináló Claude Lelouch szerepléssel nem próbálkozott?- Természetesen ezzel is próbálkoztam. 1957-ben főszerepet alakítottam Le propre de l’homme című filmemben. Rossz film volt és nagyon pocsékul játszottam. Azóta csak közeli barátaim kérésére vállalok egy-két szavas epizód jeleneteket. Azt se sokat. Tudomásul veszem korlátáimat. Színjátszásra szinte alkalmatlan vagyok... FENYVES GYÖRGY
