Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-29 / 30. szám

A SKALICAI GÖRGŐSCSAPÁGYGYÁRBAN NAGY GONDOT FORDÍTANAK A MINŐSÉGFEJLESZTÉSRE Anna Gerzová (balról) és Blazena Cablková osztályozza a csapágyakat ◄-=------------------------------------------------------------­Ovecka művezető is, szakszerű magya­rázatával igyekszik beavatni az egység mindennapi életébe.- Úgy mint a többi szakaszra, reánk is vonatkozik az előírás, a megengedett selejthányadról - magyaráz kezében egy pénzérme nagyságú golyóscsapággyal a művezető. - Az elmúlt időszakban elsősorban a félkészáru minőségével voltak nehézségeink, azzal, amit a Kysucké Nővé Mesto-i Görgóscsap- ágygyárból kaptunk. Ezen a téren ma már minden rendeződött. így most elöre- bocsájthatom, hogy az előző negyedévet mi is jól zártuk. Ehhez többek közt a leg­nagyobb mennyiségben gyártott 6204-es számú csapágyon végrehajtott belső szerkezeti változással sikerűit hozzájá­rulni. Mindent összevetve, az év első Gyermekkori élményeim sokaságát idézi meg ez a néhány órás séta a Skali- cai Görgöscsapágygyár termelőcsarno­kaiban. Micsoda kincsnek számítottak annak idején az ilyen csillogó-villogó acélgolyók. Akinek a grundon a legtöbb volt belőle, még vezérnek is megválasz-. tottuk. Az értéke darabonként gyakran egy a tízhez aránylott a színes mázas égetett agyaggolyókkal szemben. A múltból egy érdekes látvány zökkent vissza a jelenbe. Kísérőm, Augustin Ska­la mérnök gazdasági igazgató a tőlünk nem messze dolgozó Anna Kridlovára hívja fel a figyelmem, aki a késztermék minőségét ellenőrzi. Előtte a mérőmű­szeren magas oszlopba rakva állnak a csapágyak, hogy külön-külön lemérje mindahányat. Percekig nézem, amint be- * gyakorlott, biztos mozdulatokkal végzi munkáját, s mint búcsúzáskor elmondja, ma még nem bukkant selejtre.- Ez talán a legkézenfekvőbb bizonyí­téka annak, hogy a minőséggel nálunk nincsenek nagyobb bajok - mondja Ska­la mérnök. - Tavaly például tizenkét hónap alatt a gyönge minőségű terméke­ket 2,18 százalékról visszaszorítottuk 1,45 százalékra. Ha belegondol, hogy gyárunk 15 gazdasági egységre oszlik, s ezekben 700 különböző görgöscsap- ágyat gyártunk, részben megértheti, mek­kora erőfeszítéseket kellett tennünk az imént említett eredmény elérésére. Ezért ajánlom, menjünk tovább, hogy teljes képet nyújthassak. Elindulunk tehát a szomszéd csarnok­ba, ahol félautomata gépsorok zakatolá­sa fogad. Az egyik dolgozót figyelem, amint a gép felső nyílásába acélabron­csokat adagol, melyek alul már acélgo­lyók füzérével bélelve jelennek meg újra. Meglepően gyors ütemben készülnek itt a csapágyak, s ennél csupán az döbbe­netesebb, hogy a felhasználó ipar még a mai termelésnél is többet igényel. De nemcsak több, hanem főleg egyre jobb, teherbíróbb csapágyat kérnek a gépgyár­tók, hiszen nekik is az állandóan növekvő igényeket kell kielégíteniök. Nem csoda tehát, ha Skalicában is mindennapi gond a minőség megtartása mellett a termékek műszaki színvonalának emelése. S hogy mindezt itt mennyire komolyan veszik, arról a közelmúlt eredményei is tanús­kodnak. Pillanatnyilag például - köszönet az innovációnak - a termékek egyhatoda új elképzelések nyomán készül. A terve­zőmérnökök rátermettségét bizonyítja, hogy mind kitűnő minőségben kerül le a szalagról. Tegyük hozzá máris, hogy itt igazán megéri úgymond „ráhajtani“ a fejlesztésre, hiszen például az idei év első negyedévében kereken hatmillió ko­ronát kapott a gyár a jutalomalapba, amire elsősorban a termékek magas műszaki színvonalával szolgáltak rá.- Igaz, hogy termelésünk döntő há­nyadát a golyóscsapágyak képezik, de Augustin Skala mérnök a textilipar számára gyáriunk görgőscsa­págyakat is, amelyeket ugyancsak kiváló minőségben állítunk elő - mondja Skala mérnök. - A termelés minőségi szintje nálunk ugyanis nem az éppen gyártott terméktől függ, mint inkább a körülmé­nyeink között alkalmazott ösztönző rend­szertől. Tudom, az üzemen belüli önálló elszámolási rendszer már nem újság, nem is akarom részletezni, inkább arra szeretnék rámutatni, nálunk hogyan vált be. Hadd érzékeltessem ezt egy példán. Kiszámítottuk, hogy például tavaly csak­nem egymillió korona értékű termékkel többet szállítottunk a megrendelőinknek, mint tavalyelőtt. Szeretném hangsúlyoz­ni, hogy nem többlettermelésről volt itt szó, hanem a selejtáru mennyiségének ilyen nagyságú csökkenéséről. Aligha ér­tünk volna el ilyen látványos eredménye­ket, ha a dolgozókat nem tettük volna kellőképpen érdekeltté a termelés alaku­lásában. Kölcsönösen abban állapodtunk meg az emberekkel, hogy a prémium egyharmadát csak akkor osztjuk szét, ha nem merülnek fel kifogások a minőség ellen. Ma már látjuk, ez a módszer tovább­fejleszthető. Pillanatnyilag is azokat a lehetőségeket kutatjuk, amelyek teret nyitnának a kezdeményezés magasabb fokának. Nézetem szerint itt az idő, ami­kor önelszámoló egységekké alakíthatjuk át minden termelőrészlegünket. Észre sem vesszük, s közben már az apró golyóscsapágyakat gyártó részleg csarnokában járunk. A dobozokban elhe­lyezett parányi acélgyúrükön szemet gyönyörködtetően törik meg a fény, a munkaütem viszont itt is magas, aligha van valakinek ideje ilyesmit csodálni. Idő­közben hozzánk csatlakozott Ladislav három hónapjában több mint 16 millió korona értékű első osztályú árut gyártot­tunk. Skala mérnök közben felhívja figyel­memet Stanislav Hruseckyra, aki az újí­tók között az élenjárók közé tartozik. Azonnal kapok is a lehetőségen, hiszen mint a gazdasági igazgató is mondja, nevéhez több nagyon érdekes műszaki megoldás fűződik. Telefonon vesszük föl az itteni újító „fejedelemmel“ a kapcsola­tot, s abban állapodtunk meg, legjobb lesz, ha néhány pec múlva az izzító kemencéknél találkozunk. Mi érkezünk ko­rábban, így módomban áll kicsit jobban szemügyre venni a helyszínt. Nem mesz- sze tőlünk éppen ebben a pillanatban emeli ki az izzó csapágytesteket a forró sós folyadékból Alois Sebesta. Körülötte a hőmérséklet rohamosan emelkedik, önkéntelenül is kicsit hátrálok a tűzpiros acélgyűrűk elől. A kezelőszemélyzet e té­ren nálamnál edzettebbnek bizonyul, igaz, arcukra védőmagzkot húztak.- Még ma sem könnyű munka az itteni, hát még ha járt volna nálunk felújítás előtt - szólal meg mögöttem Stanislav Hru­secky, miután véget ér a tűzijáték, s az izzó csapágytestek ismét visszakerülnek a kemencébe. - Tudja, nem is olyan régen a kemencék hőszigetelésével még rengeteg bajunk volt. Emiatt az emberek­től is hallgattunk elég szemrehányást. Számomra ez szolgált indítékul, s így kezdtem el foglalkozni is ezzel a szó szerint égető problémával. Tüzetesen megvizsgáltam a kemence eredeti szige­telését. Kiderült, az alja és az oldalai Anna Krídlová a késztermék minősé­gét ellenőrzi (A szerző felvételei) samottéglával voltak körülfalazva. Ez még úgy ahogy megfelelt volna, nagyobb baj volt, hogy fedőlapját egyáltalán nem szigetelték, így a felső rpszén rengeteg energia ment veszendőbe. Ebben a csar­nokban szinte sütött a levegő, s ez az emberek elégedetlenáégét szülte min­dennap. Előttem tehát az első pillanattól kezdve világos volt, milyen célhoz kell elérnem, érthető módon viszont az ehhez szükséges eszközöknek és módszernek még nem voltam birtokában. A fedél szigetelése igényesebb feladatnak bizo­nyult m;nt hittem, hiszen csak egy bizo­nyos ésszerű határig lehetett növelni a súlyát. Mit mondjak, ha ez könnyen ment volna, már az eredeti berendezések gyártója is szigetelt fedőlappal készítené a kemencéket. Kicsit áttanulmányoztam, milyen hőszigetelő újdonságok kerültek mostanában piacra. Egyszerre három olyan hőálló termékre bukkantam, ame­lyeket megfelelőnek találtam. A Síbral, a Termovit és a Nobaterm az, amelyet Skalicában az elmúlt időszakban egyre gyakrabban emlegettek. A későbbi mérések nyomán nyugodtan állítható, hogy választásuk szerencsés volt. Hi­szen mint Stanislav Hrusecky mondja, menet közben kiderült, hogy nemcsak az izzító kemencék fedőlapja szigetelhető ezekkel, hanem megfelelnek az oldalfa­lak szükséges kiképzésére is. Mert a megoldás a kitűnő hőszigetelésen kívül még mást is ígért, azonnal hozzáfogtak az eredeti, mintegy 40 centiméter vastag samotfal lebontásához. Az újonnan alkal­mazott anyagokból 23 centiméter erős­ségű falat képeztek ki, ami szinte tökéle­tesen útját állja az elillanni akaró hőnek.- Mielőtt végrehajtottuk ezt a változást, előfordult, hogy a kemencékből 600 Cel- zius fokos forró levegőt szívtunk el. Az SZSZK Állami Energetikai Felügyelősé­gének szakemberei által’végzett méré­sekből az is kiderült, hogy a kemence normál teljesíténynél ótónként 17 kilovolt veszteséggel dolgozik. Ezt kérem szo­rozza meg tízzel, ugyanis annak idején ennyi kemence állt itt. Miután az első négy kemencét elláttuk az új szigetelés­sel, ismét méréseket végeztünk. Első alkalomra szinte valótlannak tűntek az eredmények, ezért több mérést csinál­tunk, mondván, biztos ami biztos. Az idén év elején összeszámoltuk az adatokat, s megtudtuk, hogy tavaly 444 ezer kilo­wattóra villamos energiát takarítottunk meg. Ugyanez átszámítva úgy 180 ezer koronával növelte termelésünk gazdasá­gosságát. Mivel az oldalfal szigetelése az eredeti vastagságának csaknem a felére csökkent, így megnőtt a kemencék belső kihasználható űrtartalma is. Típustól füg­gően ma 50-től 100 százalékig nőtt a be­fogadótér. Ennek aztán igazán megörül­tünk, hiszen nem kellett mást tenni, csak nagyobb edényeket szereltünk be a ke­mencékbe, és máris kétszer annyi termé­ket készítettünk bennük elő. Mint minden hasonló esetben, itt is egyszerre több helyen jelentkeztek a megoldás előnyei. Időközben az is kiderült, hogy ezek után - köszönet a fel­újított kemencék nagyobb belterületének - hattal is bőségesen kielégítik a terme­lés igényeit. Hármat lebontanak, egyet pedig tartalékként meghagynak, hogy a karbantartások idején se kelljen csök­kenteni a termelést. A jövőben amíg egyen dolgozni fognak, hat mindig üze­melhet. A lebontott három kemence he­lyével több mint 55 négyzetméter szabad területet nyertek, aminek sorsáról azon­nal döntöttek is. A részleg továbbfejlesz­tése keretében új berendezések kerülnek oda. Próbáljuk meg fölmérni azt is, ha már világon van ez az életképes újítás, nyílik-e mód szélesebb körű alkalmazására hazánkban. Mint megtudom, a lehetőség után elsősorban és azonnal a tröszt üze­mei nyúltak. Jelenleg a Povazská Bystri- ca-i, a presovi, a bytcai és a Kysucké Nővé Mesto-i üzemekben folyik a felújí­tás. Maga az újító viszont nem érte be ennyivel. Megkérte a kemencék gyártó­ját, nevezetesen a Prágai Energetikai Berendezések Vállalatot, küldenék-e el neki azon üzemek névsorát, amelyekben ugyancsak megtalálhatók termékei, (gy derült ki, hogy hazánkban összesen 35 helyen hozhatna látványos hasznot a szi­geteléscsere. Stanislav Hrusecky megfo­gadta, valamilyen módon minden érintet­tel közli a változtatás lehetőségét. Tőlük függ majd, kapnak-eakínálkozó megoldá­son. Mindenesetre az is nagyszerű len­ne, ha nem maradna iránta közömbös maga a berendezések gyártójasem. KESZELI BÉLA OQ KÉZENFEKVŐ

Next

/
Thumbnails
Contents