Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-01 / 26. szám
ZALABAI ZSIGMOND _ _ [L ____-____-_____ ________> _ L_ .___- ______________, _J Sz ülőföldem krónikája, 1850-1880 A szabadságharc utáni évek Ipolypásztójáról 1852-es statisztikai adatok alapján alkothatunk képet. A falunak ekkor 702 lakosa van (magyar 690, ebből cigány 11, szlovák 2, zsidó 10); népessége 1828-hoz viszonyítva enyhén - negyvenöt fővel - nőtt tehát. A lakosság nagyobbik részét ez idő tájt már a hetven családnyi zsellérség alkotja, fölébe nőve az ötvenhét családfőt számláló jobbágyságnak. Az átrétegeződés a gazdasági állapotok rosszabbra fordulásának a jele; nemkülönben az a tény is, hogy az ötvenhét családfő közül huszonnyolc a birtokapró- zódás miatt már csupán féltelkes jobbágygazdának mondhatta magát. Gazdasági megtorpanásra következtethetünk abból is, hogy a falu nagysága a század eleji nagy ^ építkezések óta lényegében negyedszázadon át változatlan maradt. 1828-ban a nyolcvankilenc családfő nyolcvanhét házat lakott; majd mindegyikük külön portán élt tehát. 1852-ben a házak száma mindössze kettővel (!) több a korábbinál, annak ellenére, hogy a családfők száma majd negyvennel nőtt! Nagy a zsúfoltság: a hetven zsellércsalád negyvenhat portára szorul össze; de még a náluk- nál tehetősebb jobbágyok között is kilenc család akad, amely nem önállóan, hanem nagycsaládi szervezetben él. A XIX. század derekán a falu határterülete (katasztrális holdakban) a következőképpen oszlott meg (zárójelben a holdak pénzjövedelme: szántóföld 1501 (5582 ft. 8 kr.), rét és kert 627 (4888 ft. 19 kr.), szőlő 104 (225 ft. 47 kr.) legelő 515 (902 ft. 32kr), erdő 206 (327 ft 40 kr.). A termőföld összterülete 2995 katasztrális hold, az évi pénzjövedelem 11 926 ft és 26 krajcár. A haszon fő forrása a szántóföldi művelés: a gabona s a kukorica, amely éppen a század második felében kezdett végleg meghonosodni a paraszt- gazdaságokban. Jelentős a rétek és legelők hozta jövedelem is. összefügghet ez a már többször említett jó hírű marhatartással. Ez a kép persze akkor válik reálissá, ha tudjuk azt is: a határ pénzbeli hasznának egyhatodát - 2003 forintot - könyörtelenül fölemésztette az évi adó. A szabadságharc leverése után a gyarmatosító osztrák y- politika rendkívül súlyos adóterheket rakott a parasztság vállára. Följegyezték például, hogy az adó - az 1848-ban kivetetthez képest - egy évtized alatt a tízszeresére nőtt! S nemcsak az évi új adó csikarta ki a pénzt a gazdáktól, hanem a visszamenőleges érvénnyel fizetendő adóhátralék is. 1852-ben például Ipolypásztó 1849-1850 előtti adójárandósága 1540 forintra rúgott. Súlyosbította a helyzetet, hogy a korábban netán összekuporgatott Kossuth- bankók máról holnapra érvényüket vesztették; csupán kegyeletből őrizgették őket még évtizedekkel a szabadságharc bukása után is, dacára a szigorú rendeletnek, melyek szerint beszolgáltatandók. A kor szemtanúja, Gyürky Antal szerint Hont parasztnépe a forradalom leverését követő, alapvetően megváltozott helyzetben zavartan tájékozódott. Megtanult csalni, ravaszkodni, hazudni - védekezni a „magyar gyarmatokra“ küldött osztrák hivatalnokok és tisztségviselők sise- rehada: finánc-, föld- és erdóbérlő, földmérő, helyszínelő, adószedő- és végrehajtó, házszámláló és útcsináló ellen. 1852-ben az osztrák mérnökök úgy végezték a kataszteri munkálatokat, hogy - az adó összegét növelendő - a gyengébb földeket is jobb talajosztályba sorolták. Mit tehetett volna az istenadta nép? - kérdezi Gyürky. Egy- egy gazda a saját földjén állva szemrebbenés nélkül tagadta le, hogy a kérdéses földdarab az övé... ,,Etetni kell a juhot, ha nyírni akarjuk..." A Mária Terézia-féle intelmet, úgy látszik föl kellett ismernie a tárgyalt kor osztrák politikájának is. Siettette e fölismerést, hogy az olasz-osztrák háború Bécsnek hadi csődöt és ^ súlyos államadósságot hozott. Ellenszere: a jövedelmezőbb termelőmunka viszont csak úgy kaphatott nagyobb lendületet, ha a volt úrbéresek érdekeltté válnak a termelésben, ha a feudális kor koloncait nyögő jobbágy önálló gazdává lép elő. Az elbukott szabadságharc nagy vívmányát, a jobbágyfelszabadítást, kénytelen-kelletlen Bécsnek is muszáj volt elismernie. Tizenöt évvel a forradalmi március után, ugyancsak márciusban, nagy napra virradt Ipolypásztó népe. Ünnepélyesen felolvastatott s pontról pontra megmagyaráztatott előtte a sorsának alakulását megszabó Tagosítási egyezség, amelynek főbb pontjai a következők: ,, Tagosítási egyezség Mely egy részről általam alól írt Mészáros Károly mint meghatalmazott, más részről alóírt Ipoly-Pásztó helységben volt Úrbéri alattvalók között, tekint. Szilassy Gábor Hont Megyei 72 AI Ispán Úr és Bírü társai előtt s azok befolyásával következőképpen köttetett meg « 1) A verificalt 43 házhely birtokosai és 43. úrbéri Sellér mostani birtokukban levő törvényes illetőségeiket az új kihasítás után következő Módon is alakban fogják kikapni: * Részletek a szerző Mindenkiről számot adok cimű könyvéből, amely a következő esztendőben jelenik meg a Madách kiadóban hogy az Uradalomnak részint eddigi birtoka, részint a felsőbb helyen is jóváhagyott és e szerént jog érvényessé vált Irtvány egyezség szerént járó 2/5 irtvány birtok, úgy nem különben a legelőből és erdőből fennmaradt rész két darabban, és pedig az egyik Zalabai határnál, a másik a Ganád, Börsönyi út és V.Mikolai határoknál kiadatván, aként hogy az elsőnek elkülönítő vonalát egy, a Kis-Keszi út mellett a Szekereséi puszta határ vonalán található határhalomtól a Prücskös nevű szőlők felső vagy nyugoti garádja ezen szőlőknek észak keleti sarkáig, ismét tovább egy egyenes volna a Pokolfa-haraszt nevű dűlőnek észak keleti, a Zalabai út mellett fekvő sarkáig, ismét végre a Zalabai határig a Zalabai út képezze; - a második tag pedig, a járandó illetőség erejéig az Ipoly folyó és Börsönyi határok között, a Ganádi-puszta határától kezdve a V. Mi- kolai határ felé legyen kimérve úgy, hogy az illetőség határolta vég vonal egy az Ipolytól a V. Mikolai határra nyúló egyenes vonal legyen, - az ezen leírt vonalakon és területeken kívül eső dűlőkből mérettessen ki minden egyéb jogosítottak birtok illetőségei. 2) Minden egyes úrbéri házhely és 8. úrbéri sellér egy házhelyet képezve kapni fognak négy hold erdő talajt a fentebb kijelelt területen és 8. hold legelőt, holdját 1 200 öllel számítva (...) 7) Lovagló oskolának ki fog jeleltetni egy hold, faoskolának egy hold - agyagásónak szintén egy hold (...) 9) Azon uradalmi épületek, melyek ezen egyezség szerént az úrbéreseknek esendő birtokon találtatnak, ki fognak az úrbéresek által sajátítatni aképpen, hogy ezen épületekért 10. ezer, szóval 10,000 osztrák forintokat lesznek kötelesek az Uradalomnak fizetni öt évi rátákban, mely fizetés 1864. évi nov. 1. veszi ugyan kezdetét, de valamint addig még a mostani föbémökség új akkot építhet az uradalmi tagon, ezen épületek használatától elzárva nem lehet, úgy azon épületek tulajdon joga még is a mai naptól fogva az Úrbéreseket fogja illetni ’s így a netalán keletkezhető tűzvész is tsupán őket mint tulajdonosokat sújthatja. Megegyezvén azonban, hogy mind addig míg ezen épületeket a mostani föbémökség használandja, azokat tűzkár ellen biztosítani tartozik. Azon esetre, ha 1864. évi nov, 1. kezdve a kisajátítandó bármely részletet is, mely évenkint 2000 osztrák ftokat tesz, az uradalmi pénztárba a volt úrbéresek pontosan befizetni mulasztanának, kötelesek lesznek a fizetni mulasztott összegtől a járandó 5. kamatot megfizetni, ha azonban a fizetés a kitűzött napon pontosan történend, a törlesztendő összegtől kamat nem fog követeltetni. 10) Az Ipoly Pászti határban találtató dézmás Szőlőknek az Uradalomnak adni szokott dézmáját a dézma adással kötelesek meg fogják váltani aképen, hogy minden 1200-öles holdtól 10 évi részletben kötelesek lesznek az Uradalomnak hatvan szóval hatvan Lipcsey György: Bartók-Cantata profana osztrák ftokat fizetni ötös kamattal együtt. Az első fizetés fog történni 1863. évi nov. I.jei, öt percentes kamattal együtt. Miután 18632 dézmát a szőlőktől a lakosok adni nem fognak, ’s így fog minden évvel a fizetés mindenkor nov, 1. napján pontosan történni. - Tesz pedig a mérnöki felszámítás szerént, a megváltandó összes dézmás szőlők foglalatja 137 holdat. Melyekért évenkint fizetendő összeg tesz 823 ftot 72 xt osztrák értékben, szóval nyolc- százhuszonhárom ftot és hetvenkét x. osztrák értékben. 11) Valamint a fentebbi 9* pontban érdeklett épületek kisajátítási összegét, úgy a 10* pontban érdeklett szőlő váltsági összeget is az Ip. Pászti in solidum vagy is, mindnyájan egyért, és egy mindnyájokért jót állva, kötelesek lesznek az uradalmi pénztárba pontosan befizetni, a per esetére alávetvén magokat az 1832-6 70. és 1840k 21. törvényben érdekelt sommás és rövid szóbeli peres eljárásnak. 12) Ezen egyezség az aláírás után azonnal teljes jogerőre emeltetvén, a kiegyezett felek óhajtása szerint a tek. al. Ispáni bíróság meg fogja kerestetni, hogy a tettleges kihasítás megkezdésére munkálandó mérnök urat bíróilag azonnal vezesse be, mikoron is azon bíróság előtt az úrbéresek és többi soron kívüli birtokosok a sorozatot és a kihasítandó úrbéri és soron kívüli birtok részletekre vonatkozó észrevételeiket s megállapodásukat a bíróságnak írásban elő fogják terjeszteni részletes mérnöki utasításéi szolgálandókat, meg nem állapodhatás esetében az eljáró tek. bíróság elhatározatának alávetvén magokat. Mely egyezség felolvastaván aláíratott. - Kelt Ipoly Pásztón, Martius 23. 1863 évben.“ A — uradalmi- és gazdaföldek elkülönítésével az Esr\Z. terházyak évszázados ipolypásztói befolyása megszűnt. A gazda függetlenné vált, a maga ura lett. Földjei, melyek korábban szétszórva feküdtek a határ különböző pontján, most egy tagba vonódtak össze, lehetővé téve a korszerűbb vetésforgót, a „modernebb” gazdálkodást. Egy eszmei jobbágytelek a tagosításkor huszonöt holdból állt. (Volt féltelkes jobbágy ennek felét kapta; és így tovább.) Ebből egy holdat belsőség, tizennyolcat szántó, hatot rét tett ki. Kenderest, káposztást, szilvást is kaptak a gazdák, „mellékföldként“. Biztosította számukra a tagosítás a legelőjogot; részt juttatott nekik az erdőből, amely korábban a földesúr tulajdona volt. A szőlő- váltsággal megszabadultak a kilencedtől, önálló borgazdává válhattak. Új lehetőségek tárultak fel a paraszti munka minden területén; a jobbágyiét hosszú-hosszú évszázadai, függősége, kiszolgáltatottsága után az önállóság mámora... Amelybe vegyült gond-baj, keserűség is jócskán. Mert az önálló gazdává válás magával hozta azt is, hogy vállalni kellett a kapitalizálódó kor szabadversenyét. A könyörtelen harcot, amelyben állva az maradt csak, akinek pénze, pénze és megint csak pénze van; kupor- gassa azt össze bár krajcáronként, az önmagának végzett robot verejtékében. Pénz kellett volna hát - a zsellérből lett kisgazdának, hogy földjét gyarapíthassa. A volt egésztelkesnek, hogy gazdaságát korszerűsíthesse. Uradalmakkal szemben, melyeken a század utolsó negyedében kezdenek már megjelenni a modern vasekék, gózcséplök, járgá- nyos gépek, lovas szénagyújtók, a parasztgazdaságok nem állják a versenyt. A jobbágykor eszközeivel és módjával művelik a földet. Gazdaságtörténészek adatai nyomán tudom: 1871-ben Hont megyében az ekék harmincöt százaléka teljes faeke; parasztgazdaságokban még a félvas eke is a század végén kezd csak terjedni, majd. A mondott évben a megyében tíz-húsz gózcséplőt és hatvan-nyolcvan járgányos gépet is munkára fogtak már. Az uradalmak persze. A gazda viszont továbbra is kezdetleges ekével szántott - jó, ha két-három hüvelyknyire -, vetöabroszból szórta a gabonát, kapa után vetette a kukoricát, lovakkal nyomtatja a gabonát. A szántókban az idő tájt őszi, tavaszi és kapás követte egymást. Aki próbálta, tudja: gond az utóbbiakkal van csak igazán. Cukorrépát akkor ugyan meg nem vetettek, de vesződni (gereblye- nyomba kézzel vetni, egyelni, ásni, pucolni) a takarmány- répával is kellett. A kukorica munkája meg három-négyszerese a gobonáénak. összhangban a kor kívánalmaival a gazdák korszerűbb növényeket termesztenek - de korszerűtlen eszközökkel. Avultságukat az önmaguknak végzett robottal, a korábbi parasztélet rendjét teljesen felborító örökös kapálással igyekeznek ellensúlyozni. Ez a fajta gazdálkodás pedig legföljebb arra elegendő, hogy önmagát s családját fönntartsa az ember. Pénzt ha hoz valamicskét, azt elviszi az adó. Elviszi a lefizetendő szólöváltság. Korszerűbb mezőgazdasági eszközök, netán gépek vásárlására dehogyis futja még a gazdák erejéből! M ivel pénz, pénz és megint csak pénz kellett volna, hol föld-, hol eszközvásárlásra, hol meg a szólöváltság évi díjának fizetésére, sok gazda akkoriban aranyéletet élő uzsorásokhoz fordult. Huszonöt-harminc százalékos kamatra adtak száz forintnyi kölcsönt. Tanúként vagyonosabb gazdákkal íratták alá a kor pénzügyi életének nagy találmányát, az erősen divatba jött váltót, s ha kölcsönüket határidőig nem kapták vissza, elárverezték a jámbor gazdák földjét, házát. Falumban 1871-ben K. Mihály hetvenhat holdnyi földjének elárverezésével lakolt jóhiszeműségéért. Az idősebbek, szüleik emlékezete alapján, szinte mai valóságként emlegetnek egy bizonyos S. Benő nevezetű ipolysági polgárt, aki potom áron vásárolta össze falumban a bajba jutottak földjeit, hogy aztán később busás áron adja őket tovább... Az ilyen és hasonló esetek, melyek Gyürky Antal szerint megyeszerte általánosak voltak, jelezték, hogy a gazdák pénzügyi helyzetével, adókulcsával komoly bajok vannak. Mert a Bach-rendszer alatt, mint elmítettem, a termőtalajt nem mindig igazságosan sorolták a megfelelő minőség- osztályba. Az 1875-ben megkezdett új kataszteri munkálatoknak e tudatos torzításokat kellett kiigazítaniuk, olyan adókulcsot szabva meg, amely a föld tényleges hozamképességének felel meg. Az új kataszteri térképek Ipolypásztó határjáról 1880-ban készültek el; az adókulcs a gazdákra nézve kedvezően alakult. Addigra - az 1867-es kiegyezést követően - megszűntek már vidékünket sújtó korábbi vámintézkedések is, a gabona- és marhakivitel lehetősége falumban is nagyot lendített a paraszti gazdálkodás kerekén, amely a XIX. század utolsó harmadában egyre inkább kezdett kimozdulni a holtpontról. 983. VII. 1.
