Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-04 / 5. szám
FEBRUÁR A Februári Győzelemhez vezető politikai küzdelmek A DÖNTŐ ÖSSZECSAPÁS ELŐTT ÚJ SZÚ 3 A Csehszlovákia Kommunista Pártja történetében s dolgozó népünk sok évtizedes osztályharcának egész folyamatában egyaránt nagy horderejű esemény volt a reakció felett aratott 1948-as februári győzelem. Abban a történelmi folyamatban, amely az első hazai fasisztaellenes megmozdulásoktól kezdve a Szlovák Nemzeti Felkelés, a prágai 1945-ös antifasiszta nemzeti felkelés fegyveres harcai, valamint hazánk a szovjet hadsereg általi felszabadítása után az 1948-as februári eseményekhez vezetett, meghatározó szerepe volt annak aküzdelemnek, amelyet a CSKP folytatott a nemzeti és demokratikus forradalom szocialista forradalommá való átalakításáért. Pártunknak ezt a törekvését rendkívül megnehezítette az a politikai válság, amelyet a Nemzeti Front keretében működő nemzetiszocialisták, a cseh néppártiak, a Demokrata Párt, valamint a koalíciós kormányba befurakodott reakciós miniszterek köztársaságunk népi demokratikus rendszerének felforgatására irányuló aknamunkája idézett elő. A politikai válság különösen az 1946- os nemzetgyűlési választások után mélyült el. A kommunista párt nagy győzelmet aratott. A cseh országrészekben összesítve a szavazatok 40 százalékát nyerte el, néhány határmenti járásban pedig a 70 százalékát, de többséget ért el az ipari központokban, és a cseh falvakban is a legerősebb politikai párt lett. Szlovákia Kommunista Pártjára elsősorban a munkások és a társadalom progresszív erői adták le a szavazatukat, a választópolgárok 30,37 százaléka. Szlovákiában a Demokrata Párt került túlsúlyba, amelyet a katolikus klérus is támogatott, így a szavazatok 62 százalékát kapta. A CSKP az SZLKP-val együtt az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben 114 mandátumot kapott, s a baloldali szociáldemokratákkal együtt abszolút többségben volt. M indent egybevetve, a CSKP a köztársaság legerősebb politikai pártja lett. Ez a tény jelentős mértékben szilárdította a munkásosztály pozícióit. Ugyanakkor a jobboldali pártok globális veresége az erőviszonyok eltolódását eredményezte a Nemzeti -Frontban és a kormányban is. Klement Gottwald a legerősebb politikai párt elnökeként már a választások után a kormány elnöke lett - a köztársaság történetében az első kommunista kormányfő. A CSKP KB 1946. május 30-i ülésén a párt választási győzelmének politikai érvényesítését tartotta szükségesnek kiemelni: ......ha elha tározzuk, hogy kezünkbe vesszük a kormány vezetését, tudatában kell lennünk annak, hogy messze ható lépés ez, és a pártnak komolyan, határozottan és erélyesen kell hozzálátnia. Amit azelőtt, tekintettel különféle körülményekre, elodáztunk vagy megtűrtünk, annak most meg kell szűnnie... Ellenfeleink, ha bele is nyugodnak abba, hogy kezünkbe vesz- sziik a kormány vezetését, abban az illúzióban fogják ringatni magukat, hogy kudarcot vallunk. Ezen reményünket nem váltjuk valóra...“ A zárószóban nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a pártnak a nyilvánosság figyelmét a három legfontosabb dologra kell irányítani: elsősorban kormányprogramra, aztán az alkotmányra és a kétéves tervre. Amikor Klement Gottwald új kormánya, tulajdonképp a Nemzeti Front harmadik kormánya, az 1946. július 8-i Alkotmányozó Nemzetgyűlésben előterjesztette Országépítő Programját, amely a Kassai Kormányprogram folytatása volt, megvitatásakor konstruktív javaslataik akkor is csak a kommunistáknak voltak a népi demokratikus köztársaság továbbfejlesztésére vonatkozóan. A Nemzeti Front burzsoá pártjainak vezetői azonnal felfogták, hogy az Ország- építő Program a CSKP Vili. kongresz- szusának irányvonalából indult ki és maradéktalanul megfelelt a kommunisták választási programjában kitűzött követelményeknek. Azt is világosan látták, hogy a CSKP a helyzet magaslatán áll, s a kezébe fogott hatalmi eszközök segítségével milyen célt követ. A burzsoá partnerek a Nemzeti Frontban színleg egyetértettek a kormány Országépítő Programjával, de nem mondtak le arról a reményükről, hogy elöbb- utóbb sikerül majd megtörniük a nemzeti és demokratikus forradalom további fellendülését. Ezért a legfőbb igyekezetük arra irányult, hogy a tervgazdálkodásra történő fokozatos áttérést minden lehetséges eszközzel és módon akadályozzák. Ebből is egyértelműen kitűnik, hogy a reakciós pártok politikája mennyire népellenes töltetű volt. A kétéves tervet huzavonák, hosszas és bonyolult tanácskozások után ezért csak 1946. október 25-én sikerült törvénybe iktatni. A kétéves terv a népgazdaság tervszerű irányítását szorgalmazó első kísérlet volt. Célja azonban a háború és a fasiszta megszállás okozta károk s anyagi veszteségek pótlása, a gazdaság helyreállítása, az ipari termelésnek a háború előtti szinthez mérten 10 százalékos növelése: a mezőgazdasági termelésnek pedig legalábbis a háború előtti színvonalat elérő fokozása, s ezzel összefüggésben a földreform befejezése volt. Vagyis a dolgozó tömegek s a lakosság túlnyomó részének javát szolgálta. Nem véletlen hát, hogy a korábbi pozícióiból kiszoruld reakció minden eszközt felhasznált a népi demokratikus rendszer gazdasági és szociális fejlődésének gyengítésére. A konfis- kált birtokok elosztása körül mesterségesen szított viszálykodást, éppúgy, mint a közélelmezés és a kereskedelmi forgalom szabotálását, továbbá a spekulációt, az üzérkedést, a devizacsalásokat stb. K lement Gottwald a CSKP KB 1947. január 22-23-i ülésén leleplezte a reakciós erők aknamunkáját, s a nemzet többségének megnyerésére szólította del a pártot. A politikai válság legsúlyosabb terhei Szlovákiára nehezedtek, ahol elsősorban az volt a fő feladat, hogy a reakciós erők ne szabotálhassák a Gottwald-kormány Országépítő Programját s ne használhassák fel saját céljaikra a nemzeti szerveket. Ráadásul az SZLKP számára olyan kedvezőtlen helyzetben, amikor a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke a Demokrata Párt képviselője, Jozef Lettrich volt. A Megbízottak Testületé élére azonban a választások után Gustáv Husák került, akire rendkívüli felelősség hárult. Klement Gottwald a szlovákiai viszonyok ismeretében ezt jól tudta, teljes mértékben megbízott benne s támogatta őt. Feladatai sokrétűek voltak. Bár az SZNT és a Megbízottak Testületének nem kommunista tagjai nyíltan nem akadályozhatták az Országépítő Program megvalósítását, de a Nemzeti Front belső gyengítésére törekedtek. Feszült légkört teremtve azt a látszatot igyekeztek kelteni, mintha a gazdasági problémák megoldatlanságáért a kommunisták lennének felelősek, akik nemcsak a Demokrata Pártot korlátozzák tevékenységében, hanem ellentétben állnak a valósággal, a lakosság többségének tapasztalataival is. Ezt a kommunistaellenes politikát folytatták az új alkotmány előkészítéséről folytatott tanácskozások, majd a nemzet többségének, Szlovákiában különösen a parasztság megnyeréséért, a földreform megvalósításáért kibontakoztatott kommunista akciók során is. A szlovák kommunisták is a tömegek mozgósítását, a kormányprogram megvalósítását és a Demokrata Párt reakciós befolyásának korlátozását tartották fő feladatuknak. Az SZLKP helyzete megszilárdításának eszközét elsősorban az jelentette, hogy a közéletet következetesen megtisztítsák a volt néppártiaktól, megvalósítsák a CSKP mezőgazdasági programját és rendet teremtsenek a lakosság ellátása terén. A CSKP az első földreform felülvizsgálásáért s a parasztság további követelményeiért folytatott harca során 1947. április 4-én kihirdette az ún. Hradeci Programot, a földreform harmadik szaka- széf E program alapján el kellett kobozni nemcsak minden 50 hektáron felüli, hanem azon aluli birtokot is, ha tulajdonosaik nem maguk dolgoztak rajta, és a kis-, valamint a középparasztok között szét kellett osztani. A reakciós pártok élesen szembehelyezkedtek e program követelményeivel, ezért az első földreform felülvizsgálata, amely 1948 elején kezdődött, csak az 1948-as februári győzelem után érhetett véget. A köztársaság gazdasági fejlődése az 1947-es példátlan nyári aszály következtében nagy v^pzélybe került, a mezőgazdaságban katasztrofálisan rossz termést eredményezett. Szlovákiában ez párosult az élesedő politikai harcokkal. Gustáv Husák, a különböző gyűléseken, tüntetéseken, a kommunista sajtóban rendkívül következetesen és harciasán lépett fel a reakció ellen, s egyben sokat foglalkozott a CSKP mezőgazdasági politikája érvényesítésével, a közellátás problémái megoldásával és a gazdagok megadóztatásával. A politikai válság megoldására törekedett, a Szlovák Nemzeti Frontban. Egyúttal tevékenyen támogatta a Frantisek Zupka vezette Szlovák Szakszervezeti Tanács Elnökségének azt a döntését is, amely már 1947 júniusában határozottan leszögezte, hogy megkezdi a munkásság és általában a dolgozók felkészítését a szlovák burzsoáziával való összecsapásra, amely a Megbízottak Testületének munkáját is szabotálta. Forradalmi fellépésekre került sor a Szlovák Nemzeti Front szeptemberi tanácskozásán, de főleg az üzemi és az alkalmazotti bizottságok októberi bratislavai konferenciáján, amelynek határozataival a Szlovák Nemzeti Front újabb tanácskozásának résztvevői is, a Demokrata Párt nélkül, egyetértettek. így került sor a Megbízottak Testületének újjáalakítására. 1947. november 18-án éles politikai küzdelmek eredményeként végül is megalakult az új Megbízottak Testületé, amelynek elnöke továbbra is Gustáv Husák maradt. Ez nemcsak a Demokrata Párt politikai és erkölcsi vereségét jelentette, hanem az 1946 tavaszán kezdődött s 1947 őszén tetőzött politikai válság megoldásában is jelentős lépés volt. A köztársaság egészére nézve több válsággóc megszüntetésére volt szükség. Mindenekelőtt a gazdasági válság leküzdésére, aztán a Nemzeti Front megtisztítására a reakciós erőktől, amelyeket a nyugati hatalmak támogattak és szüntelenül uszítottak a népi demokratikus rend felforgatására. Hogy a csehszlovák gazdaság az első ötéves tervben felvázolt fejlődése reális, elismerték az amerikai monopolisták is. Például New York Herald Tribune 1947. október 5-i számában azt írta: ,,A háború, amely kivetette a nyeregből a német ipart, gyakorlatilag szabaddá tette az utat az amerikai ipar előtt, jóllehet Csehszlovákia mint Európa szerszámgépszállítója nagyon jól átve- hetné Németország szerepét.“ A gazdasági válság megoldására a kormány bevezette a milliomosadót, ugyanakkor felbecsülhetetlen segítséget kapott a Szovjetuniótól. Klement Gott- wald személyes moszkvai tanácskozása eredményeként á Szovjetunió 600 ezer tonna gobonát, valamint 200 ezer tonna takarmányt szállított Csehszlovákiának előnyös fizetési feltételek mellett, bár maga is nehézségekkel küzdött. Ez az önzetlen segítség, valamint hazánk és a Szovjetunió között megkötött hosszú lejáratú szerződés érzékeny csapást mért nemcsak a hazai, hanem a külföldi reakcióra is. Közismert, hogy az USA Csehszlovákiának is felkínálta a „segítségét“, az ún. Marshall-terv keretében, de a Gottwald-kormány nem vette igénybe. A politikai válság megoldásában jelentős határkő volt a CSKP KB 1947. november 27-28-i ülése, amelyen Klement Gottwald beszámolt a köztársaság belső helyzetéről s a legközelebbi feladatokról. Ezek sorában kiemelten foglalkozott a gazdasági állapotok lezül- lesztésére spekuláló reakció leverésével, majd a Nemzeti Front megerősítésével, s beszámolójában hangsúlyozta: „Ha a különböző pártokban jelentkező, itt felvázolt folyamatokat figyeljük, szükségszerűen látnunk kell hogy a mai Nemzeti Frontban egészségtelen viszonyok uralkodnak. Ennek oka az, hogy egyes pártok politikájában sok reakciós befolyás érvényesül. A Nemzeti Front egészségtelen viszonyai természetesen kihatnak a kormányban levő állapotokra is és gátolják azt tevékenységében... Habozás nélkül megmondjuk a népnek az igazságot, hogy miben rejlik a nehézségek oka és ki a bűnös. Itt az ideje, hogy minden becsületes ember pártállásra való tekintet nélkül fogjon össze a harcra azon reakciós befolyások kiirtásáért, amelyek a Nemzeti Front soraiban érvényesülnek, azt belülről megbontják és aláássák munkaképességét. Nemzeti front - százszor is igen! A Nemzeti Front legyen a munkások, parasztok, iparosok és az értelmiség szövetsége, a városok, és a falvak dolgozó népének szövetsége“. Ekkor már a CSKP és az SZLKP, szoros szövetségben a Nemzeti Front egészséges erőivel, a munkásság legnagyobb tömegeit tömörítő Forradalmi Szakszervezeti Mozgalommal, az ellenállók szövetségével s más haladó szervezetekkel, a dolgozó nép élén készen álltak a döntő hatalmi összecsapásra a reakcióval. 1948 februárjának forradalmi napjaiban erre került sor, amely véráldozatok nélkül tette lehetővé a proletár diktatúra megteremtését Csehszlovákiában, s megnyitotta a dolgozó milliók előtt a szocialista fejlődés útját. MIKUS SÁNDOR (ŐSTK-felvétel) 1983. II. 4. • Milicisták 1948 februárjában
