Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-07 / 1. szám
ÚJ szú 1983.1.7. A társadalmi ellenőrzés céljai és feladatai Jobban gazdálkodjunk a tüzelőanyagokkal és az energiával írta: Josef Kaman, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a CSKP KB titkára A CSKP KB Elnöksége, a szövetségi kormány, valamint a Központi Szakszervezeti Tanács közös határozata alapján országszerte kibontakozott a tüzelőanyagokkal, az energiával és az üzemanyagokkal való jobb gazdálkodás társadalmi ellenőrzése. A nyolcvanas évek új feladatai és feltételei elengedhetetlenül szükségessé teszik népgazdaságunk energia- és nyersanyag-igényességének kifejező mértékű csökkentését. Jelentős mértékben függ ettől a CSKP XVI. kongresszusán előirányzott feladatok teljesítése a szociális és gazdasági fejlesztés egész területén, a nép életszínvonalának megtartásában és javításában, szociális biztonságainak szilárdításában. Az eddig elért eredmények ellenére még mindig előfordulnak olyan leegyszerűsített és helytelen nézetek, amelyek szerint a nyersanyag- és energetikai forrásokkal való takarékosabb gazdálkodás követelménye csak átmeneti nehézségek okozta szükségmegoldás. A kongresszusi határozatokból azonban kitűnik, hogy ez az irányvonal a párt hosszú távú gazdasági stratégiájának elválaszthatatlan és lényeges részét képezi. Ebből kell kiindulnia az irányítási tevékenységnek, a beruházási és a műszaki politikának. Ez megfelel azoknak az objektív irányzatoknak is, amelyek ma a világ összes iparilag fejlett államában hatnak. A hetvenes évek második felében a világgazdasági fejlődés, valamint az energiaforrások hazai jövesztésének rosz- szabbodó gazdasági feltételei következtében alapvetően megváltozott a helyzet a gazdaság és a lakosság tüzelőanyagokkal való ellátásában. A 6. ötéves tervidőszakban az elsődleges energiaforrások átlagos évi növekedése még 2,1 százalékos volt, ami körülbelül kétmillió tonna egyezményes tüzelőanyagnak felel meg. Emellett a növekmény háromnegyed részét a Szovjetunióból behozott nemes tüzelőanyagok képezték. A 7. ötéves tervidőszakban már csak minimális növekedéssel lehetett számolni, többnyire hazai forrásból. A tüzelőanyagok és az energia biztosítására fordított költségek ugyanakkor állandóan növekednek, egyrészt a bonyolultabb hazai jövesztés és a szén rosszabbodó minősége következtében, másrészt pedig a világpiaci árak mozgása miatt, amelyek az egyeztetett árképzés feltételeinek megfelelően bizonyos késéssel a KGST-országok közötti szerződéses árakban is megnyilvánulnak. A nyolcvanas és a kilencvenes évekre vonatkozó stratégiánk a helyzet reális felméréséből, a gazdaság lehetséges és célszerű szerkezeti változásaiból, a nemzetközi szocialista munkamegosztás lehetőségeiből, valamint a tudományosműszaki haladás egyre szélesebb körű érvényesítéséből indul ki. A források területén az egyre nehezebben hozzáférhető hazai szénkészletek kitermelésének korlátozott lehetőségei mellett főleg az atomenergetika fejlesztésére helyezzük a súlyt. A felhasználás szakaszán viszont növekvő és kulcsfontosságú szerepet játszik a takarékosság, a fogyasztás ésszerűsítése. A tüzelőanyag- és energiaellátás problémáinak megoldásában a jövőben is pótolhatatlan szerepe lesz a Szovjetunióval folytatott sokoldalú együttműködésnek. Elsősorban az atomenergetika fejlesztéséhez nyújtott műszaki segítségről, a kőolaj további stabil szállításáról, valamint a földgáz behozatalának előnyös gazdasági feltételek melletti növeléséről van szó. Ezek az árak alacsonyabbak, mint a nyugati piacokon, s ami ennél is fontosabb, a behozatalt ipari termékeink kivitelével fedezhetjük. AZ EDDIGI EREDMÉNYEK ÉS A TOVÁBBI FELADATOK Az utóbbi években rendkívül nagy gondot fordítottunk tüzelőanyag-energetikai alapunk fejlesztésére. A 7. ötéves tervidőszakban erre a területre irányul az ipari beruházásoknak mintegy 35 százaléka, s ez az arány az új építkezéseknél a 48 százalékot is eléri. Egyúttal alapvető intézkedéseket érvényesítünk a fogyasztás területén is, beleértve egyes energia- igényes szakágazatok fejlesztésének a korlátozását. Az említett intézkedések és a fokozódó ésszerűsítések eredményeként 1982- ben sikerült elérni, hogy az ipari termelés mérsékelt növekedése és a gazdaság folyamatosságának biztosítása mellett csaknem 10 százalékkal csökkenjen a kóolajfogyasztás. Ezt az energiatakarékos fejlesztési irányzatot a jövőben is érvényesíteni kell. Az eddig elért hasznos eredményeket azonban nem szabad túlbecsülni, hiszen az 1983-as évben semmivel sem lesz könnyebb a helyzetünk. A 7. ötéves tervidőszak végére arra is fel kell készülni, hogy a tüzelőanyag- és energiaellátás növekvő költségeivel újból meg kell terhelni az általános termelési költségeket. Egyúttal abból kell kiindulni, hogy a népgazdaságban még mindig jelentős tartalékok vannak a tüzelőanyagokkal és az energiával való gazdálkodás területén. Ezt az is bizonyítja, hogy az egy személyre számított fajlagos fogyasztás nálunk 7 tonna egyezményes tüzelőanyagot ér el, ami lényegesen több, mint az iparilag fejlett államok többségében. Ezek a körülmények szükségessé teszik, hogy igényesebb célokat tűzzünk ki a tüzelőanyagok és az energia takarékosabb fogyasztásában. NAGYOBB KÖVETKEZETESSÉGGEL Az elmúlt években sok tapasztalatot szereztünk ezen a téren a gazdaságosság fokozásában, a népgazdaság téli időszakra való felkészítésében. Ebben az irányban nem kevés munkát végeztek a párt szervei és szervezetei, a gazdasági szervek és a társadalmi szervezetek. A szerzett tapasztalatokat mindenhol úgy kell hasznosítani, hogy nagyobb és hosz- szú ideig tartó hideghullámok esetén is biztosítva legyen a népgazdaság folyamatos működése, s a lakosság tüzelőanyagokkal és energiával való ellátása. Külön elismerést érdemel a bányászok áldozatkész igyekezete, akik december folyamán nagy erőfeszítéseket tettek az évi termelési tervben mutatkozó hiány teljes pótlására. Ebben a közös munkában kifejezően megnyilvánult az egyes bányák és jövesztési körzetek közötti szolidaritás, a céltudatos-együttműködés, a bányászoknak a szocialista társadalomhoz való viszonyulása. Ennek köszönhetően a hőerőművek biztosítani tudták a tervezett készleteket, s fokozott figyelmet szentelhetünk a lakosság és a többi ágazat ellátásának. Az egész téli időszak alatt azonban szigorú gazdaságosságra lesz szükség a tüzelőanyagok és az energia fogyasztásában. Gazdaságunk energiaigényességének tartós és kifejező csökkentését a tüzelőanyag és energiafogyasztás ésszerűsítésének állami célprogramjával akarjuk elérni. E program egyes részei már fokozatosan megvalósulnak, más szakaszo- kqn befejezés előtt áll az intézkedések előkészítése, a program általános teljesítésével azonban nem lehetünk elégedettek. Ezért okvetlenül meg kell gyorsítani ezeket a munkákat, új ötletekkel és javaslatokkal kell kiegészíteni, hogy határidő előtt teljesíthessük a megtakarítás mennyiségi feladatait. Egyúttal hatékonyabban kell mozgósítani a népgazdaságban rejlő olyan tartalékokat, amelyek egyenként csak kisebb vagy közepes eredményeket hoznak, de összességükben mégis nagy jelentőségűek. E tartalékok kihasználásához általában nincs szükség nagyobb beruházásokra, ehhez vállalati szinten hozott műszaki vagy szervezési intézkedések is elegendők. E tényekből kiindulva a CSKP KB Elnöksége az energiapolitika területén két alapvető feladatot tűzött ki:- a tüzelőanyag- és energiafogyasztás ésszerűsítésére vonatkozó állami célprogram kiegészítését, továbbá komplex intézkedések kidolgozását az irányítás és a tervezés, a szervezés, a gazdasági szabályozók, valamint az olyan anyagiműszaki feltételek kialakítása területén, amelyek következetesebb haladást tesznek lehetővé a tüzelőanyag- és energia- fogyasztás ésszerűsítésében, ahogy azt a CSKP XVI. kongresszusának határozatai előirányozták,- az egész népgazdaságban be kell vezetni a tüzelőanyagokkal, az energiával és az üzemanyagokkal való gazdálkodás társadalmi ellenőrzését. AZ ELLENŐRZÉS FŐ CÉLJAI A társadalmi ellenőrzésnek abból kell kiindulnia, hogy a feladat gazdasági és politikai jelentőségére való tekintettel a tüzelő- és üzemanyagok, valamint az energia takarékosabb felhasználása nem lehet csupán az irányítási szervek ügye, hanem a dolgozók széles rétegeinek a figyelmét is ide kell összpontosítani. Az ellenőrzés fő célja az, hogy teljesítsük, s lehetőleg túlteljesítsük a CSKP XVI. kongresszusán kitűzött feladatot, amely szerint évente 2 százalékos megtakarítást kell elérni, amit a X. szakszervezeti kongresszus felhívása 0,5 százalékkal megtoldott, s 2,5 százalékra egészített ki. Ez konkrétan azt jelenti, hogy 1983-ban következetesen kell teljesíteni minden feladatot a tüzelőanyagok, az energia és az üzemanyagok takarékosabb felhasználásával kapcsolatban. A CSKP KB Elnökségének határozata szerint az ellenőrzést elsősorban a termelési szférában, az iparban, a mező- gazdaságban, az építőiparban, a helyi gazdálkodásban, valamint az ipari szövetkezetek munkájában kell véghez vinni. Az energiafogyasztásban való jelentős részarány szempontjából az ellenőrzést a lakásgazdálkodási és a szolgáltatási szervezetekben is meg kell valósítani, esetleg további kulturális és sport- komplexumok vagy egyéb intézmények gazdálkodásában is, a helyi feltételeknek megfelelően, s a dolgozók ez irányú kezdeményezése alapján. AZ ELLENŐRZÉS VÉGREHAJTÁSA A végrehajtásnál abból kell kiindulni, hogy gyakorlatilag minden dolgozó kapcsolatban van az energiagazdálkodással, tehát kisebb-nagyobb mértékben közvetlenül befolyásolhatja azt. Az ellenőrzés előkészítéséért, megszervezéséért és végrehajtásáért természetesen az egyes munkaszakaszokat és szinteket irányító gazdasági vezetők viselik a felelősséget. Ez irányú tevékenységükben kifejezően megnyilvánul, hogy miként viszonyulnak a társadalom szükségleteihez. Az ellenőrzés egységes alapelveinek érvényesítését, a koordinált eljárást, valamint a célszerű munkamegosztást a párt vezetése mellett a szakszervezeti és ifjúsági szervezetek, a CSSZTMT és más társadalmi szervezetek, a nemzeti bizottságok, valamint a népi ellenőrzés üzemi és helyi bizottságai is elősegítik. Az ellenőrzésbe aktívan bekapcsolódnak a munkakollektívák, az újítók és feltalálók, az Ifjúsági fényszóró őrjáratai, a szocialista munkabrigádok és a komplex ra- cionalizációs brigádok. Nagy segítséget várunk a konstruktőröktől, a technológusoktól, a kutatási és fejlesztési munkahelyek dolgozóitól is. Az ellenőrzés folyamán rugalmasan kell eljárni, figyelembe véve a munkahelyek konkrét feltételeit, kizárva a formalizmus és az adminisztratív ügyintézés bármilyen megnyilvánulását. Ezért nem is készülnek különböző kimutatások és jelentések, ezek helyett a tárgyilagos helyi értékelésre, s a politikai-nevelő hatás kifejtésére kell helyezni a súlyt. Mindenhol az eddig érvényesített intézkedésekből kell kiindulni, s ki kell használni az eddig bevezetett szervezési formákat és alakulatokat. Ilyenek például a pártszervek gazdasági bizottságainak energetikai albizottságai, a nemzeti bizottságok energetikai bizottságai, a vállalatok energetikai alakulatai, az Állami Energetikai Felügyelőség szervei stb. Az egész ellenőrzést úgy kell értelmezni, hogy az szervesen az 1983-as évi terv kidolgozásához és a kezdeményező tervezéshez tartozik. Az ellenőrzés alapján hozott intézkedéseket tehát a terv feladatai közé kell sorolni. MIRE IRÁNYULJANAK AZ INTÉZKEDÉSEK? ' Az ellenőrzés alapján elsősorban rövid távú intézkedéseket kell kidolgozni, amelyek közvetlenül érvényesíthetők a vállalatok és a szervezetek saját lehetőségein és gazdálkodási keretein belül, mozgósítják a helyi tartalékokat és forrásokat, s a brigádok munkája által, az anyagi érdekeltség feltételeinek kihasználásával hatékonyan megvalósíthatók. A takarékossági intézkedések természetesen nem lehetnek ellentétben a munkavédelmi előírásokkal, a higiéniai követelményekkel, s egyéb társadalmi jellegű érdekekkel. Arról van szó, hogy az ellenőrzés alapján hozott javaslatok bevezetése tartós eredményekhez vezessen a tüzelőanyagok és az energia takarékosabb felhasználásában a 7. ötéves tervidőszak egész hátralevő részében. Azzal is számolunk, hogy ezek a javaslatok elősegítik az egész irányítási rendszer tökéletesítését célzó komplex intézkedések, különösen az energiagazdálkodás területén érvényesülő szabályozók hatékonyságát. A kollektívák és az egyének kezdeményező javaslatait felelősen kell megtárgyalni és érvényesíteni. Nem kell várni központi intézkedésekre, hiszen közvetlenül az egyes helyeken kell feltárni a konkrét lehetőségeket. Minden egyes szakaszon olyan kqgpplex rendszert kell kialakítani, melynek Keretei között a tervezés és az irányítás, az ellenőrzés, továbbá az anyagi és a társadalmi ösztönzés egységesen a tüzelőanyagokkal, az energiával és az üzemanyagokkal való jobb gazdálkodás irányában hat. A helyzet megköveteli, hogy az ellenőrzés az energiahordozókkal, a szénnel, a gázzal, az árammal, a gőzzel, a hővel és az üzemanyagokkal való gazdálkodás minden területére kiterjedjen. A téli időszakban különösen előtérbe kerül a villamos energiával és a fűtésre használt hővel való takarékosabb gazdálkodás. E feladat jelentőségét az is jellemzi, hogy Csehszlovákiában az elsődleges energiaforrásoknak csaknem 40 százalékát fűtésre és vízmelegítésre használjuk el. Ezen a szakaszon az ésszerűsítésnek igen jelentős szervezési és műszaki tartalékai vannak, amelyek kihasználásában fontos feladatok hárulnak a nemzeti bizottságokra, a szolgáltatási és a lakásgazdálkodási szervekre. Hasonló a helyzet az ipari üzemekben is, ahol nagy megtakarítások érhetők el a hulladékhő célszerű hasznosításával. Az üzemanyagokkal való takarékosabb gazdálkodás fő területeit a teherfuvarozás szerkezetének további ésszerűsítése, a vasúti és a vízi szállítás részarányának növelése, továbbá a közúti forgalomban az üresjáratok minimalizálása képezi. További jelentős eredményeket várunk azonban ezen a szakaszon az ipartól és az építőipartól is, különösen pedig a mezőgazdaságtól, amely a fokozódó gépesítés következtében az egyik legnagyobb üzemanyag- és energiafogyasztóvá vált. A jelenlegi időszakban pártunk az évzáró taggyűlések és a pártkonferenciák küszöbén áll, az állami és a gazdasági szervek, a nemzeti bizottságok, a szak- szervezeti és más társadalmi szervezetek pedig intenzíven dolgoznak az 1983. évi téiv feladatainak lebontásán. Az ellenőrzést szervesen be kell kapcsolni ezekbe a jelentős folyamatokba, hogy a dolgozók aktív hozzájárulása döntő mértékben elősegítse a CSKP XVI. kongresszusán kitűzött határozatok teljesítését, gazdaságunk további fejlesztését és szocialista hazánk felvirágoztatását.
