Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-06-24 / 25. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1983. június 24. XVI. évfolyam Ára 1 korona Kilo még gyermekkacajtól, zsibongástól hangosak IVIa a tantermek, néhány nap múlva azonban szétszélednek az osztályok, elcsendesednek a folyosók, jelezve, hogy ismét eltelt egy tanév és megkezdődik a szünidő. Előbb azonban még kiosztják a bizonyítványt, mely mérceként jelzi az elmúlt tíz hónap munkáját. Ezért érthető kíváncsisággal, némi szorongással veszi kezébe több mint egymillió gyermek és a szüleik is. Lesz sok család, ahol az év végi bizonyítvány nem okoz csalódást vagy meglepetést, hiszen ha a szülök tanév közben figyelemmel kísérték a gyermek iskolai tevékenységét, tudják, mit várhatnak tőle. Akad azonban olyan család is, ahol a gyermek bizonyítványával nem szolgál rá a dicséretre. Csakhogy a rossz érdemjegy nem minden esetben a tanuló hanyagságának a fokmérője. Hiszen az osztályzat a szülőt is minősíti. Arra is utal, hogy kellőképpen és következetesen figyelte-e gyermeke egész évi munkáját, észrevette-e lazításait, meghallgatta-e iskolai panaszait s tisztázta-e vélt vagy valós sérelmeit. Ezért a bizonyítványt - legyen az jó vagy gyengébb - az összes körülményt figyelembe véve értékelje a szülő, hiszen a gyerek tudásán, helytállásán kívül azt is jelzi, milyen feltételeket teremtettünk számára a tanuláshoz s miként törődtünk vele. Éppen ezért ne varrjunk mindent a gyermek nyakába, hanem a bizonyítványt tekintse mindenki - a szülő és a pedagógus is - a maga osztályzatának is és arányosan vállalja belőle a rá eső részt. Hogy ez mennyi, azt nem mindig könnyű megállapítani, hiszen például kaphat a gyerek jó bizonyítványt otthoni segítség nélkül, vagy éppen rosszat, Ami bizonyítványunk is minden szülői gondoskodás ellenére is. Jó lenne azonban, ha a szülők nem bírói ítéletnek tekintenék az osztályzatokat, s még a legrosszabb bizonyítványt sem vennék tragédiának. De azt se engedjük, hogy gyermekünk elégtelen bizonyítványát Karinthy klasszikusan híres rossz diákjához hasonlóan az iskolára kenje. A leghelyesebb, ha a bizonyítványt - az alap- és középiskola utolsó osztályát kivéve - csak rész- eredménynek tekintjük, amelyből szülőnek, gyermeknek egyaránt le kell vonnia a tanulságokat. A rossz bizonyítványért büntetést adni felesleges és igaztalan is. Aki így jár el, az elsősorban saját mulasztását ismeri el, mert kiderül, hogy meglepetésként érte gyermeke gyönge teljesítménye. És felesleges azért is, mert az utólag adott büntetés legfeljebb félelmet kelt, jobb munkára aligha ösztönöz. Amikor tehát véleményt mondunk a gyerekről és bizonyítványáról, ne feledkezzünk meg az önvizsgálatról sem. A bizonyítványosztás jó alkalom a beszélgetésre, függetlenül a gyermek eredményeitől. Sajnos, a tapasztalatok szerint inkább a kudarcot vallókkal szoktak leülni, a sikeres bizonyítványt vagy ajándékkal vagy egy „jól van fiam“-mal intézik el. Pedig a kitűnők is igényt tartanak rá, hogy megkérdezzék tőlük: milyen erőfeszítés, mennyi szorgalom vagy szerencse van az osztályzatok mögött. Mert a közepes teljesítmény is sokféle lehet: közönyös lustaság, az órákon felcsipegetett morzsák, sebtében összedobott feladatok, mint ahogy megfeszített szorgalom is állhat mögötte. Mindezt tapintatos és hozzáértő szavak ki tudják deríteni, s olyan tapasztalatokhoz juttatják a szülőt, amelyekkel gyermeküket a jövőben hasznosan befolyásolhatják. A megfontolt, nyugodt szavaknak nagy lehet a hatásuk. Nem szabad fukarkodni a dicsérettel, ha a gyerek derekas munkát végzett, mert a szóbeli elismerés mindennél többet ér. És nemcsak a kiváló osztályzatot kell dicsérni, hanem a jót, a közepest is, ha az becsületes munka eredménye, hiszen ezért is meg kell dolgozni. Ha azonban hanyagság, nemtörődömség, figyelmetlenség miatt gyenge a bizonyítvány, akkor helyénvaló a szemrehányás, korholás és neheztelés, sót szükséges, mert ha ettől eltekintünk, állandósulhatnak a hibák. De tízhónapi tanulás után mindenképpen jogos a teljes kikapcsolódás; a pihenést nem szabad megvonni a rossz tanulótól sem és különösen káros, ha a nyári munkát büntetésnek szánják a szülök. A vakáció azonban nem jelenthet tunyaságot. Bármennyire rászolgáltak is a gyermekek a szünetre, ne engedjük, hogy a két hónap alatt ellustuljanak, átadják magukat a semmittevésnek, mert az előbb vagy utóbb megbosszulja magát. Segítsük őket abban, hogy a nyarat kellemesen és hasznosan tölthessék, s okosan éljenek a szünidő testet, szellemet frissítő lehetőségeivel. Fontos, hogy nyáron minden gyermek kedvtelésének hódoljon, szabad idejét fürdéssel, sportolással, kirándulással, olvasással, utazással töltse. De ne feledkezzünk meg a munkáról sem. Hiba azt hinni, hogy az valamiféle szükséges rossz. Nagy nevelőereje van a munkának. Segítsenek a gyerekek a ház körüli teendőkben, a nagyobbak dolgozzanak nyári építőtáborban. A szünidő eltöltésének formái sokfélék. A lehetőségek megteremtésével gondoskodjunk a nyári foglalkozások változatosságáról, s törekedjünk arra, hogy a gyermekek fizikailag, szellemileg és jellembelileg is gyarapodjanak és elegendő erőt gyűjtsenek a következő tanév feladatainak teljesítéséhez. TOLGYESSY MÁRIA
