Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-06-17 / 24. szám
M egszólal a zene. A férfiak elegáns mozdulattal parkettra vezetik táncosnőjüket, majd táncolni kezdenek. A mozdulatok kecsessége, könnyedsége, a testtartás, a lépések csodálatos variációi láttán nem is gondolunk arra, hogy mennyi fáradságba kerül az ilyen harmónia elérése. Pedig minden egyes mozdulat csak kemény, kitartó munkával válik könnyeddé, természetessé. A bratislavai Kulturális és Pihenő Park társastáncklubjának gyakorlótermében találtuk meg beszélgetőpartnereinket, Tölgyessy Szonyát és Ondrej Érseket, valamint Milan Spánikot, a pár edzőjét. Szonya és Ondrej nemzetközi kategóriás táncosok, a szlovákiai bajnokságon a hatodikok. A tánc számukra életszükséglet, a mindennapi gyakorlás életvitelükhöz tartozik. Hat éve már hogy nagyjából lemondtak a színházról, a moziról, a baráti összejövetelekről - maradt a tánc, a tanulás, a gyakorlás.- Megéri?- Feltétlenül - mondták egyszerre s lelkesen beszéltek a versenytánc varázsáról, szépségéről. De elmondták azt is, hogy mi előzi meg a versenyt, a bemutatót. Heti 10-12 órát töltenek a kicsi, szépnek alig mondható próbateremben, a próba előtt és után készülnek egyetemi vizsgáikra, felvételire, néha már a fáradtságtól alig bírják emelni kezüket, lábukat.- Eleinte zene nélkül veszünk át egy-egy táncot, egy- egy mozdulatot - ötször, tízszer, ötvenszer, ezerszer ismételve - a tökéletességre törekedve, lépésröl-lépésre. Később már zenére, (de lassúbb ütemre) folytatjuk a gyakorlást, míg be nem idegződnek a variációk, majd következik az, amire annyian várunk - a tánc előadása. Ilyenkor látjuk meg, milyen munkát végeztünk - kapcsolódott a beszélgetésünkbe Milan Spánik edző. Versenyek előtt a munkát még fokozzuk, délelőtt-délután folynak a próbák. De most már kezdjünk dolgozni - szólt a táncosoknak. Miközben folytatódott a próba, Milan Spánik felesége számolt be a társastáncklub életéről, munkájáról.- Mi is ennek a klubnak a táncosai voltunk, két éve hagytuk abba. Nekünk nem voltak edzőink, irányítóink, egymástól tanultunk, lestünk el egy-egy lépéskombinációt, kézmozdulatot, nehezen jutottunk el külföldi versenyekre. Az edző irányításával egy-egy mozdulatot százszor is megismételnek A mai táncosoknak évről évre könnyebb a helyzetük, és ez a jó. A Kulturális és Pihenő Park klubjának majdnem 100 tagja van, ketten edzik őket, Juraj Komora, aki valamikor a szlovákiai bajnokság második helyezettje volt, és Milan, - mi harmadikok voltunk. Marcela asszonytól megtudtuk, hogy ő is részt vesz az alkotó munkában, minden ellenszolgáltatás nélkül, mert nem tud elszakadni a tánctól. Szonya és Ondrej izzadtan ültek le mellénk egy kis pihenőre. Az edző azonnal hozta a vetítőt, és levetített nekik egy filmrészletet.- Milan kedvtelése a filmezés. Nagy gyűjteménye van, s ez segíti munkánkat, hiszen a filmek láttán születik egy- egy új mozdulat, lépés - mondta a felesége.- Azért filmez mindenki, mert a versenyszám megismételhetetlen. A pillanatnyi hangulat adja meg a tánc végső varázsát, és szerintünk ez a lényeg. Mi táncosok azt szoktuk mondani, úgy kell táncolnunk, hogy a kívülálló CsäkaU täte i uolt. ' szemlélők azt mondják: ez semmiség, táncolni nagyon egyszerű dolog. A versenytánc sport, de nagyszerű játék is - magyarázza az edző. A film nézése közben Szonyát és Marcelát a ruhatáruk ról faggattam.- Legtöbb ruhámat én varrom, de ezzel minden versenytáncos így van. A fiúknak egyszerűbb a helyzetük, habár nekik is igazodni kell a partnered ruhájához. Nem könnyű megvarrni a jól fekvő frakkot sem, de a Éa férik téri szalon dolgozói már megtanulták ezt is. Az idén 40 000 koronát költhetünk ruhatárunk felújítására, igaz viszont az is, hogy egy női ruha belekerül három-négyezer koronába. íratlan szabály, hogy ugyanazt a ruhát nem viseljük két szezonon keresztül, valamit mindig változtatni kell rajta. - A standard táncok ruhájának alsószoknyája húsz-harminc méter túliból készül, valamikor 50 méter kellett hozzá - szólt közbe Marcela. - A felső ruhát megdrágítja a hímzés, a flittere- zés. A latin-amerikai táncok ruhái - hála a mostani divatnak - kevesebbe kerülnek, hiszen teljesen nyitottak, de az anyag kiváló minősége itt követelmény. Megtudtuk, hogy nehezen jutnak szép flitterekhez, gondjaik vannak a ruhaanyagok beszerzésével is és szinte megoldhatatlan a jó, szép és kényelmes cipő beszerzése. - A cipő talpa sevrobórből készül, mert az nem csúszik - magyarázta Marcela - az ára 350-400 korona, a férfiaké hétszáz. És ezt minden táncos maga veszi meg. Mivel Szonyát közben elhívta az edzője, kettesben folytattuk a beszélgetést.- Négy nemzetközi kategóriás táncospárunk van, és az utánpótlás is jó. Évről-évre egyre többen akarnak táncolni. Sajnos, a fiatalok testtartása rémes, csúnya a járásuk, gyenge az izomzatúk. A klubban eleinte csak az egyenes testtartást gyakoroljuk, mert ez az alap.- Honnan vannak a jelentkezők?- A Kulturális és Pihenőpark tánctanfolyamokat, tánciskolákat szervez, ahova mi is ellátogatunk. Ha valaki megtetszik, meghívjuk körünkbe. Igaz, hogy akinek jobb a testtartása, a ritmusérzéke, rendszerint vagy valamilyen sportot űz, vagy zenél, és a táncra nem marad ideje. De pályázatot is hirdetünk, erre sokan jelentkeznek. Igaz, a lemorzsolódás elég nagy, a fiatalok rendszerint megijednek a nehéz megterheléstől. Sajnos, hazánkban későn kezdenek tánciskolába járni a fiatalok. Angliában, Dániában és a Szovjetunióban már az alapiskolákban oktatják a táncot - nem kötelező tantárgyként. De szorgalommal, gyakorlással be lehet hozni a hátrányos indulást, és aki igazán szereti a táncot, az leküzdi az akadályokat. Az idei szezonnak lassan vége, Szonya és Ondrej egy bulgáriai versenyre készülnek, majd nyáron edzőtáborba mennek, ahol már az új versenyszámokat készítik elő. Annak ellenére, hogy napi tíz óra az edzésmennyiség, nagyon várjuk már, jó lesz együtt lenni, táncolni, de jut idő szórakozásra, pihenésre is.- Most a hét végén is utazunk - Szombathelyre, a Szavába táncversenyre. Nem mint versenyzők, hanem mint a tánc lelkes rajongói, nézőkként. Húszán megyünk, saját költségünkön. Szívesen vállaljuk az utazást, a költségeket, mert tudjuk, ismét sokat láthatunk, tanulhatunk a világ élvonalába tartozó pároktól. Késő este lett, mire befejeződött a próba, a beszélgetésünk. Szonya és Ondrej még hazafelé menet is azon tanakodtak, hogyan lehetne szebben megoldani a tánc befejező részét. - Próbáljátok így - mondta az edző, és táncra perdült. A két fiatal nem kérette magát - a táncpróba a Duna-parton folytatódott. PÉTERFI SZONYA Kemény, kitartó munka eredménye a könnyed, kecses mozgás (Gyökeres és arch, felvétel) Néhány napja a kérdésben kétségtelenül illetékes Július Cigáneknek, az SZSZK erdő- és vízgazdálkodási miniszterhelyettesének alábbi szavait jegyeztem noteszembe: „A Csallóköz vizeinek nagy szennyező forrása a Dunajská Streda-i Juhocukor nemzeti vállalat...“ Köztudott, hogy éppen e terület felszíni vizeinek s még inkább az országos viszonylatban is kimagasló jelentőségű felszín alatti ivóvízkészleteinek megóvásában nemcsak vízgazdasági szakembereink, hanem vezető párt- és állami szerveink is az utóbbi években az egyik legfontosabb feladatot látják. Ez vezetett el a Csallóköz szívébe, Dunaszerda- helyre. Cukorgyár a város szélén Tizenhárom éve épült, Szlovákia területén a legújabb, a legkorszerűbb és a legnagyobb. A szeptember derekától száz-százhúsz napig tartó kampányban naponta négyezer tonna cukorrépa feldolgozására képes. Ilyenkor az idénymunkásokkal együtt mintegy ezer főre duzzad fel átlagoséin négyszáz dolgozója. Egész évben gyártják a kockacukrot, míg a többi cukorfélét csak csomagolják. Mégpedig a kisfogyasztók számára egy- kilogrammos, a nagyfogyasztók megrendelésére pedig 25-50 kilogrammos tételekben. Az ehhez szükséges cukorrépát tízezer hektárnyi területről vásárolják fel, gyakorlatilag Bratislavától egészen Párkányig (Stúrovo). Melléktermékét, a répaszeletet, takarmányozási célokra szárítják tetemes mennyiségben itt, az ország legnagyobb szárítójában. A cukorgyár vezetői büszkék arra is, hogy folyaték. Megterheléséről szólva nem célunk tüzetesen leírni a földekről beszállított cukorrépa mosásának egész folyamatát. A lényeg, hogy erre a többszöri műveletre másodpercenként 450 liter vizet használnak. Egy részét elejétől kezdve zárt ciklusban. A kimosott szennyeződés, amely a földön kívül természetesen biológiai anyagot is tartalmaz (biológiai tiszmatosan modernizálódik a vállalat. Még ebben az évben áttérnek a számítógépes irányításra, ami meggyorsítja, tökéletesíti és rugalmasabbá teszi a technológiai folyamat vezérlését. A büszkeség tehát ez esetben jogos. Az viszont már évek óta nyugtalanító körülmény, hogy ennek a fejlődésnek nem felel meg a szennyvíz- tisztító. A hatvanas évek elején, az akkori műszaki lehetőségekkel és előírásokkal összhangban tervezték, majd kiviteleztítóállomásuk nincs) csőrendszeren át kerül az ún. zagysűrítö tavakba. Az üzem tőszomszédságában, hozzávetőleg nyolc hektárnyi területen három ilyen tóiban a durva hordalék leülepedik. A tisztultabb szennyvizet áprilistól augusztus végéig az öntözőcsatornába vezetik, az üledéket pedig talajjavításra használják.- Persze közben megváltoztak a feltételek - magyarázza Cerba Stanislav mérnök, a vállalat beruházási osztályának vezetője. - Egyrészt a cukorrépa korábbi, kézzel történő begyűjtését felváltotta a gépi. Ennek következtében ugrásszerűen megnőtt a hozzánk szállított cukorrépa szennyezettsége. Nagyjából azt mondhatjuk, hogy az évi 350 ezer tonnának húsz százaléka, vagyis hetvenezer tonna - föld. Ezzel tisztítóberendezésünk nem birkózhat meg. Annak ellenére sem, hogy a föld jelentős hányadát nem vízzel, hanem még száraz állapotban vibrációs módszerrel választjuk le. Másrészt az üzem beindítása óta jóval szigorúbbak lettek a vízvédelmi jogszabályok is. Ezeknek semmiképp sem tudunk megfelelni... így azután az a helyzet, hogy a Juhocukor csatornahálózatba, felszíni vizekbe jutó és részben nyilván a talajvízbe is átszivárgó használt vizének biológiai szennyezettsége sokszorosan meghaladja az engedélyezett felső határt. Tekintettel az objektív körülményekre, hiszen az alapvető megoldás, vagyis az új víztisztító létrehozása nem tőlük függött, a kormánytól kivételt kaptak arra, hogy ilyen szennyezettségú vizet bocsássanak útjára. Ezért azonban évente 3,8 millió koronát kötelesek az állampénztárba szennyezési illetékként fizetni. Ez is már ÚJ régen arra ösztönzi őket, hogy rendet teremtsenek portájukon. Ez anyagi érdekük is. UJ K 1
