Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-06-10 / 23. szám
pom kézhez a segédlevelet, így csak jövő tavaszkor öltöm magamra az egyenruhát. Az elsősegélynyújtó helyen is nagy a sürgés-forgás. Az Allende szakközép- iskolások feladata: nyílt törést kell sínbe rakniuk. Mozdulataik ugyan nem magabiztosak, de megoldják a feladatot. A másik raj az élesztőst gyakorolja. Két tapasztalt vöröskeresztes nővér ügyel arra, hogy minden az előírás szerint történjen, s a tétovázóknak ugyancsak szűkmar- kúan osztják a pontokat. A lőtérre éppen akkor érkeztem vissza, amikor a második csoport versenyzői a céltáblán ellenőrizték a találatok számát. Pavol Prepiak gimnazista háromszor talált a tízes körbe. Tíz lövéssel 81 pontot ért el, mégis rosszkedvűen mondja:- A múltkor jobban sikerült...- Az érettségi után hová készül? - szakítom félbe. Az egykori kőbánya, a mai lőtér bejárata előtt kilenc négytagú raj sorakozott fel. Nem katonák, sorkötelesek. Azért jöttek ide, hogy a kiképzési év végén a honvédelmi sokoldalúsági verseny keretében tanúbizonyságát adják a tényleges katonai szolgálatra való felkészültségüknek.- A versenyre eljöttek a Ladislav Sára Gimnázium, az Allende Elektrotechnikai Szakközépiskola, a Bratislavai Építőipari Vállalat Középfokú Szakmunkásképző Intézete, a Fővárosi Közlekedési Vállalat és a 2. sz. autósiskola képviselői - mondja Karol Varga, a Honvédelmi Szövetség IV. városkerületi bizottságának az alelnö- ke. - A győztes raj a városi illetve a kerületi versenyben bizonyíthat majd. Szólítja a kötelesség. Kettesben maradok Ladislav Podolskyval, a Ladislav Sára Gimnázium tanárával, az ottani kiképző központ parancsnokával. Azt mondják róla, hogy minden idejét a honvédelmi nevelésre fordítja. Vajon mit vár versenyző sorköteleseitől, vetődik fel bennem a gondolat, de mielőtt szavakba önteném kérdésemet, maga adja meg a választ.- Az utóbbi három évben városkerületünkben a legjobbak közé tartozunk. Az előző országos versenyről a második és negyedik helyezéssel tértünk haza és sorköteleseink a szovjetunióbeli nemzetközi vetélkedőn is megállták a helyüket. Gránátdobásban az első helyen végeztek. Az iskolánkat akkor képviselő fiúk ma már főiskolára járnak vagy tényleges katonai szolgálatukat töltik. A most rajthoz álló fiúk érettségi vizsga előtt állnak. Én mindig azt vallom, hogy a rendszeres munka, a jó felkészítés, fél siker. így a fiúktól most is jó helyezést várok. Eldördül az első lövés, célba talál az eiső gyakorló kézigránát. Milan Palanti- us, a Fővárosi Közlekedési Vállalat versenyzője közben a politikai ismeretekből vizsgázik. Nem siet, nyugodtan, megfon- tdltan felel a kérdésekre. Néhány lépéssel távolabb Branislav Maco sorköteles iránytű segítségével határozza meg a megadott támpontot. Jól dolgozik, a versenybíró ötven ponttal jutalmazza.- A legjobban az éleslövészettől félek - jegyzi meg - még csak kétszer volt a kezemben géppisztoly. Amíg azonban bevonulok, lesz még időm elsajátítani a kezelését. Ugyanis decemberben kaElsősegélynyújtás- Főiskolára jelentkeztem, de ha nem vesznek fel, akkor bevonulok. Bárhogy is lesz, a lövészsportnak továbbra is hódolni akarok. Egyébként az iskolai kiképző központban jól felkészítettek a tényleges katonai szolgálatra, a kollektív munkára. Újabb versenyzők foglalnak el lövőhelyzetet. Távolról nézem előkészületeiket, majd tovább megyek. A lőtér bejárata mellett Stefan Demoviő és Peter Schun, az elektrotechnikai szakközépiskola versenyzői a szigorú versenybíró előtt géppisztolyt szednek szét, raknak össze. Kiváló az eredményük. Kezük gyors mozgását oldalról figyeli Vladimír Jane- cek, a Bratislavai Építőipari Vállalat Szakmunkásképző Intézetének tanítója, a kiképzőközpont oktatója. Aztán utasítást, tanácsot ad saját versenyrajának.- Nehogy szégyent hozzatok az intézetünkre, a kiképző központunkra. Okosan, megfontoltan cselekedjetek, főleg az éleslövészetnél vigyázzatok. Az időközönként helyet változtató versenyrajok között egy bőrzakós embert / Nem mindegy milyen idő alatt szedik szét és rakják össze a géppisztolyt veszek észre. Kezében papír ds ceruza. Szorgalmasan jegyezgeti a pontszámokat.- Az Autósiskola sorköteleseinek versenyraját hoztam magammal - szólal meg. - A sorköteleseket nemcsak a tehergépkocsi vezetésére tanítjuk meg, hanem kézifegyver kezelésére is. Tudom, hogy nem végzünk az első helyen, de nem mindegy, hogy a fiúk hogyan állnak helyt. A helyezés ugyanis megmutatja, hogy melyik kiképző központban hogyan készítették fel a fiatalokat a katonai szolgálatra. Dél felé jár az idő, amikor az utolsó versenyraj is jelentheti, hogy teljesítette az öt versenyszámot. A versenybírák szorgalmasan számolgatnak, míg a fiúk szalámis kenyeret majszolnak. Alig nyelik le az utolsó falatot, isszák meg az üdítőt, máris körülveszik az eredménytáblát. Nagy a gimnazisták öröme. Pavol Prepiak az egyéni versenyben az első, Marius Kostantidinis pedig a második helyen Í végzett. Az a raj szerezte meg az elsőséget, amelynek az említett két fiún kívül még Martin Vano és Martin Habostiak a tagja. Ladislav Podolsky tanárnak gratulálnak a kiképző központ oktatói és Karol Varga alelnök is. Radomir Rigan, az elektrotechnikai szakközépiskola versenyzője kedvetlenül jegyzi meg:- Ezúttal vesztettünk, nem kerültünk az első három közé. Mi azonban a rádió- lokátorok kezeléséhez is értünk, a kiképző központban arra fordítottuk a legtöbb időt - aztán elneveti magát, s így folytatja: - A néphadseregben lesz majd idő a bizonyításra. Újra felsorakoznak a versenyrajok, kiosztják az okleveleket. Az oszolj vezény- > szó elhangzása után a sorkötelesek csoportokba verődve vitatkoznak, hogy mit kellett volna jobban csinálniuk, s hogyan cselekednek majd, ha újra. rajthoz állNÉMETH JÁNOS SZÚ 9 Két hete ismertem meg Dobó Erzsébetet és azóta gyakran gondolok rá A Vöröskereszt világnapja alkalmából érkezett Szlovákia fővárosába, hogy átvegye a sokéves munkája elismeréséért járó kitüntetést. Meghatottan állt társai között, kezében tartva az oklevelet s a vörös szekfűt.- Mire gondolt az átadás pillanatában - kérdeztem, s ő készségesen válaszolt- A harminc év előtti kezdésre, akkor lettem tagja a Vöröskeresztnek. Amióta vissza tudok emlékezni, mindig segíteni, gyógyítani akartam. Tudatosan vállaltam ezt. Hogy miért? Kislány voltam még, amikor édesanyámmal kapálni mentünk, én leestem és valami történt a kezemmel Csak amikor már nagyon fájt. mentünk orvoshoz, aki kijelentette, hogy a kezemet le kell vágni. Sírt az édesanyám sírtam én is, de a falunkban élő füvesasz- szony addig gyógyította a kezemet, amíg az rendbe nem jött. Ekkor fogadtam meg, hogy én is segíteni fogok mindenkin, aki bajba jut. Ezért 1953-ban beléptem a Vöröskeresztbe és ahol tudtam, segítettem. Ma is ezt teszem az Sgcsernyöi (Cierna nad Tisou) vasútállomás elsősegélynyújtó állomásán immár tizenöt éve, mint önkéntes egészségügyi nővér Reggeltől estig tart a szolgálat és arra, hogy kevés a munkám, igazán nem panaszkodha- tom Mindig akad valaki, akin segíteni kell, szerencsére komolyabb, halálos kimenetelű baleset állomásunkon még nem történt. Szeretném, de egyelőre még nem sikerült keresztülvinni, ha éjjel is tartanánk szolgálatot, hiszen hazánk egyik legnagyobb átrakodóállomásán éjjel-nappal nagy a forgalomr A férjem s három fiam már megszokták, hogy szinte sohasem vagyok otthon Kistár- kányban. Igaz, ha szabadnapos vagyok, mindig jön valaki, hogy Erzsi néni gyere segíteni. S én szívesen megyek, akármit csinálok is éppen - mondta nevetve. Dobó Erzsébet elmondta még, hogy szabad óráiban eljár az iskolába és az elsősegélynyújtás alapjaira tanítja a gyerekeket, akik különböző versenyeken már bizonyságot tettek tudásukról. Megtudtuk, hogy az önkéntes véradók tobor(Ciglánová L. felvétele) zását ma is elsőrendű feladatnak tartja- Pontos számöt nem tudok mondani, de annyi biztos, hogy több száz véradót szereztem, sokan közülük rendszeresben adnak vért. A vöröskeresztesek fontosnak tartják az egészségnevelést és a felvilágosító munkát is, melyből Erzsébet asszony kivette részét. Gyakran látogatott el a cigányházakhoz és tanácsokkal látta el az ifjú anyákat.- Nemcsak a tisztaság alapvető követelményeire hívtam fel figyelmüket, hanem főzőtanfolyamot is szerveztem számukra. És ha csak néhányuknál sikerült megváltoztatni az étkezési szokásaikat, a munkám nem volt hiábavaló - mondta meggyőződéssel. Dobó Erzsébetet nemcsak vöröskeresztes tagsága révén ismeri, tiszteli és szereti Kistárkány apraja-nagyja. Minden kulturális és társadalmi rendezvényen ott volt és van, tizenöt évig a CSEMADOK Központi Bizottságának tagja volt, most a járási elnökség tagja. Részt vesz a falusi éneklöcsoport munkájában, de időt szakít arra is, hogy az unokáira vigyázzon. Erzsébet asszony háztartásbeli, munkájáért nem kap anyagi juttatást. Jutalma az elvégzett munka feletti öröm s az a néhány halk szó, mellyel segítségét megköszönik. - ván VI. 10. A RENDSZERES MUNKA HOZHAT CSAK GYÜMÖLCSÖT (A szerző felvételei) Biztos kézben a géppisztoly
