Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-06-10 / 23. szám
iszonyatos erővel ragadja meg az * egyesítő gép tolószerkezete az egv- kor szabályos félkör alakú, ma girbe- görbe bányadúcokat, hogy ezeket a súlyos acéltesteket átpréselje, a hengerek között, amelyek ismét visszaadják egykori formájukat. Nézem, ahogy kiszolgálják a gépet, és rájövök, hogy nincs az a deformáció, amit itt helyre ne állítanának. Az imént Járt Géci mérnöknél, a handlo- vái bánya karbantaró részlegének vezetőjénél egy felmérést lapozgattam, a hozzá tartozó elemzést mégis csak itt értem meg igazán. Szó volt benne az egyre romló geológiai körülményekről, arról, mekkora áldozatok árán kerül mostanában itt felszínre a föld mélyéből a szén. Kísérőmet nyilván hasonló gondolatok foglalkoztatják, mert kérdezés nélkül is a folyamatos jövesztéssel kapcsolatos nehézségekről kezd beszélni.- Amikor tavaly kötelezettséget vállaltunk arra, hogy továbbra is annyi szenet hozunk föl a mélyből, mint az előző évek során, tisztában voltunk azzal is, hogy ezt aligha tudjuk megvalósítani csupán a már bevált módszerekkel - mondja Géci mérnök. - A lelőhelyek egyre hozzáférhetet- lenebbek, és ugyanakkor rosszabb minőségű szenet adnak, mint korábban. Ezt legkönnyebb nyomon követni a meddőhányón, ami az utóbbi években rohamosan nő. Egy tonna szénre átszámítva ma jóval több meddőt hozunk föl, mint azelőtt. Tavaly már fokozottabb mértékben kellett számolnunk azzal is, hogy megnő a munkaigényesség, gépeink gyorsabban mennek majd tönkre, vagyis a karbantartókra nagyobb teher nehezedik, mint addig. Könnyű fogás lenne itt pozitív kicsengésűvé változtatni a riportot a múlt évi eredmények fölsorakoztatásával, hiszen az évzárás valóban jól sikerült, a terv legfőbb nyolc mutatóját maradéktalanul teljesítették. Ha csupán 3 hivatalos statisztikán keresztül ítélnénk meg, tévesen akár azt is állíthatnánk, problémamentes itt a jövesztés. Handlovában tavaly több mint 1 millió 360 ezer tonna szén került felszínre, fél százalékkal több a tervezettnél. Lényeges, hogy a lakosság igényét igyekeztek minél előbb kielégíteni. És még egy érdekes észrevétel: tavaly csaknem másfél kilowattórával kevesebb villamos energia kellett egy tonna szén felhozásához, mint a korábbi években. Ez lenne tehát az érem egyik oldala, ami önmagában elkendőzné a valóságot. Vizsgáljuk meg tehát azt is, milyen áron sikerült elérni az eredményeket. Először is: nagyon sok túlórát követelt a bányászoktól ez a termelési ütem. Az összes ledolgozott óraszámból a túlórák több mint 10 százalékot tesznek ki. Ez minden bizonnyal a legrosszabb átlag a termelési-gazdasági egység keretén belül. Igaz, manapság túlóra nélkül egy bánya sem üzemel, az itt elért százalékarány mégis riasztó. Hiszen ha a túlóráknál fölbomlik az ésszerű arány, rohamosan megnő a balesetveszély, s az esetleges tragédiák miatt megindul a munkaerővándorlás. Ezért az idei évre Handlovában is szigorúan kikötötték, hogy a túlórák száma nem lépheti túl a 9 százalékot.- A túlórák száma rendszerint pontosan elárulja, milyen munkaerő-gondokkal küszködik egy-egy üzem, vállalat, vagy bánya - mondja Géci mérnök. - Ha viszont az általam igazgatott karbantartó részleget veszem példának, akkor itt egyéb összefüggések is fölfedezhetők. Nálunk nemcsak az elvándorlás a gond, hanem az is, hogy itt fontos szakmák vannak betöltetlenül. Szükségünk lenne például kovácsokra, akik ismerik ennek az ósi szakmának az összes csínját- bínját. Sajnos, alig akad fiatal, aki hajlandó lenne kitanulni kovácsnak. Rendszerint azzal érvelnek, hogy a bányán kívül másutt nem tudnának érvényesülni ebben a szakmában. Mert könnyű az esz- tergályosnak, lakatosnak, őket csaknem minden vállalatban tárt karokkal fogadjál nák. Ez így igaz, és nem egy esetben Sok alkatrészt mi készítünk el - mondja Vladimír Tomka vissza is élnek vele az emberek. Gyakran azt vetik a szemünkre a részlegen dolgozók, hogy ők is a bányának dolgoznak, mégsem keresnek annyit, mint társaik a föld gyomrában. Ha csak az ember igénybevételét vennénk alapul e két munkahelyen, az azonos szintű bérezés már eleve nem lenne igazságos. Több I esetben előfordult, hogy a részlegről elké- redzkedtek az emberek a bányába. Mi nem gátoltuk őket ebben, ott is kell a szorgos kéz. Viszont voltak, akik később szívesen visszajöttek volna. Ez is csak azt bizonyítja, hogy két különböző munkahely vagyunk, megalapozott tehát Í az eltérő bérezés. Vizsgáljuk meg egy kicsit azokat a feladatokat, amelyek a karbantartó részlegre tartoznak. Itt nem kisebb a tét, mint a bánya folyamatos termelésének biztosítása. Ennek a követelménynek rendelték alá a karbantartó részleg 12 szakosított központját, összesen csaknem 330 embert foglalkoztatnak, s a villanyszerelőktől kezdve egészen a mosónőkig több tucat szakma képviselőit találhatjuk itt. A részleg a bánya teljes létszámának csaknem 9 százalékát köti le.- Mi legfontosabbnak a villamos és gépi berendezéseket karbantartó szakaszt tartjuk. Itt végezzük mennyiségben Í is a legtöbb munkát. Tavaly például 16 kitermelő és 3 fejtökombájnt javítottunk meg. Továbbá több mint 150 szállító berendezést, valamint 25 kompresszort. Komoly gondot okoznak a szivattyúk. Az utóbbi években ugyanis egyre több a víz a bányáinkban, ezért növekszik a szivattyúk igénybevétele is. Természetesen gyakoribb a meghibásodásuk is, amit viszont nagyon sok esetben nem tudunk gyors és jó minőségű karbantartással enyhíteni, mert rossz a pótalkatrész-elláMichal Bahuliak lakatos munka közben tás. Ilyen körülmények között tavaly csaknem 120 szivattyút javítottunk meg, az igény ennél sokkal magasabb volt. Több esetben külső segítségre szorultunk, ennek a helyzetnek viszont ugyancsak megvan a fonákja. Szlovákiában ugyanis csupán egyetlen helyen javítják a nálunk használt szivattyúkat, a cachti- cei földmüvesszövetkezetben. Rájuk viszont nem számíthatunk folyamatosan az egész évben, mert ott a javítást, karbantartást csupán idénymunkaként végzik. Nyáron nem vállalnak határidős javítást. Mint kiderül, a probléma nem csupán a szivattyúkra jellemző. Géci mérnök zsebéből előhúz egy filléreket érő gumitömítést, ami állítólag ugyancsak hiánycikk. így az is előfordul, hogy miatta hetekig vesztegelnek a műhelyben a gépek. A hiánycikkek skálája nagyon gazdag, nincsenek például nagynyomású tömlők, amelyek nélkül a hidraulikus berendezések használhatatlanok. Közben jócskán megfogyatkozott az egyenesítő gép mellett az acéldúcok száma, a kiszolgáló személyzet homlokára gyöngyökben ül ki a verejték.- Ennek a gépnek is nagy hasznát vesszük - mondja Géci mérnök. - Segítségével tavaly több mint 450 bányarészlegre elegendő tolódúcot javítottunk ki, illetve újítottunk fel. Hátráltatja munkánkat, hogy a bányában több típusú dúcot használnak. Ezen viszont aligha segíthetünk, mert ezt a változatosságot a bánya különböző részein uralkodó eltérő geológiai feltételek diktálják. Szakmai körökben gyakran emlegetik, hogy Handlován nagyon látványos eredményeket érnek el éppen az anyagfelújítás terén. Előttünk a kézenfekvő példa, hogy a megrongálódott acéldúcok nem a hulladékgyűjtőbe, hanem a kezeJán Géci mérnök lés után ismét a bányába kerülnek. Vajon mit hoz ez éves átlagban a bányának?- Valóban büszkék vagyunk az eredményekre, hiszen állítólag trösztön belül e téren mi vagyunk az elsők. Tavaly például több mint 7,5 millió korona értékű anyagot újítottunk fel. A döntő tételt itt éppen ez a boltíves bányadúc képezte. Ezekből összesen 48 688 darabot mentettünk vissza a bányába, ami a már említett megtakarításnak csaknem a felét képezte Ha már rákérdezett, hadd szóljak a kettészakadt gumiburkolatú villamos vezetékeket vulkanizáló gépünkről is. Hogy ennek mi a lényege? Nézze, gyakran előfordul, hogy megrongálódnak a vezetékek, és ilyenkor haladéktalanul ki kell hívni a karbantartókat, mert akár a legsúlyosabb balesetveszély is fennállhat. Ezelőtt a hibás részt mechanikus kapcsolókkal láttuk el. Csakhogy egy ilyen kapcsoló csaknem 2 ezer koronába kerül. Ekkor jelentkeztek az újítóink azzal az ötletei, hogy mi lenne, ha a hibás szakaszt fölhoznánk a felszínre és itt vulkanizálnánk azt. Helyette viszont egy már korábban megjavított kábelt szerelnénk föl. így a javítás rövidebb időn belül és olcsóbban végezhető. Az is lényeges, hogy kitűnő minőségben. Ez az eljárás azóta nagyon bevált. A vulkanizáló gép üzembehelyezése óta szinte egy méter kábel sem ment veszendőbe. Ezzel a módszerrel képesek vagyunk bármilyen rövid darabokból ismét teljes értékű vezetéket kialakítani. A kapcsolóberendezésekkel ez elképzelhetetlen volpa. Az eljárásnak köszönhetően tavaly csaknem 5 kilométer hosszú vezetéket mentettünk így meg, s ez több mint 270 ezer korona megtakarítást jelentett számunkra. Ma már aligha lehetne a tervteljesítés során nélkülözni ezeket a progresszív karbantartó módszereket. A termelés fokozásában figyelemre méltó változást mégis a bányában tett munkaátszervezés hozott. Alig néhány éve még úgy mentek át a bányászkollektívák az egyik fejtőrészlegről a másikra, hogy miután befejezték az előző szakaszon a jövesz- tést, közösen segítettek a javításnál, majd az új részlegen felszerelték a gépeket és elkezdődhetett a munka. Ez a módszer az átállásnál gyakran heteket, hónapokat is igénybe vett. Ma két fölszerelés áll rendelkezésre mindenhol. Amíg az egyik dolgozik, a másikat a karbantartók javítják és előkészítik az új fejtörész- legen. Miután az előző szakaszon elapad az ér, a bányászok egyszerűen átmennek a fölszerelt berendezésekhez, és azonnal dolgozhatnak. A kiesések így a minimumra csökkentek. A hagyományos módszert itt már azért sem lehetne alkalmazni, mert egyre rövidebbek a jö- vesztő részlegek, kevesebb a lelőhelyeken a szén, hovatovább gyakoribbak az átállások. Rengeteg idő menne veszendőbe, hiszen egy teljes jövesztőberende- zés leszerelése, javítása majd ismételt fölszerelése két hónapot is igénybe vesz. A csarnokban hirtelen elhallgat az egyenesítő gép, a két szakmunkás még elhelyezi az utolsó fölújított acéldúcot, majd ,,jó szerencsét“ köszöntéssel búcsút vesznek. - Ebédidő - mondja Géci mérnök -, félórára kiürül a műhely. Kifelé tartunk mi is, előttünk csoportokban ballagnak az emberek. - Ha érdekli, jegyezze még fel a fiúkról, hogy tavaly többszörösen túlszárnyalták a szocialista munka- vállalásban tett ígéretüket. Kereken 1 millió 740 ezer koronát érő munkát végeztek el A kezdeményezés terén ez is az élvonalba lendítette őket az ágazaton belül. Az idén már erre is alapozunk. KESZELI BÉLA Koloman Kubálek (balról) és Jozef Taziar a hidraulikus berendezéseket javítja (A szerző felvételei) KARBANTARTÓK AZ ÉLVONALBAN 10.
