Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-06-10 / 23. szám
JSZÚ 3 33. VI. 10. AZ INTERNACIONALIZMUS ÉS A HAZAFISÁG EGYSÉGE A hazafiság, a családhoz, a nemzethez, a hazához való mély érzelem az emberek egyik legtermészetesebb megnyilvánulása. A mély hazafias érzések nem elvont érzelmek, hanem annak a társadalmi környezetnek a tudatában való visszatükröződései, amelyet hazának nevezünk. Az antagonisztikus társadalmi rendszerekben ez az érzelmi kifejezés másként jelentkezik az uralkodó és másként az elnyomott osztályoknál. Az elnyomott osztályok nem érezhetnek szere- tetet az osztályhatalom olyan intézményei iránt, melyek a munkások és a parasztok elnyomását szolgálják, melyek az ö elnyomásukra hoznak törvényeket. Nem becsülhetik azokat a gazdasági és szociális viszonyokat, amelyek keretében munkájuk gyümölcsét az elnyomó osztályok élvezik. A kizsákmányoló társadalmi rendszerekben a néptömegek hazafiságának az alapja elsősorban az a tudat, hogy ahhoz a gazdasági, szociális és kulturális környezethez tartoznak, amelyben élnek. A történelemből azonban ismerünk olyan példákat is, amikor az egymással szemben álló osztályoknál egyaránt jelentkezik a hazafias érzés. Ez olyan esetekben nyilvánul meg, amikor egy adott nemzetet, államot idegen betolakodók veszélyeztetnek. Ilyen esetben a nép kapcsolatot teremt és összefog saját uralkodó osztályával a közös ellenség ellen, melynek gyűlölete erősebb az osztályellenség iránt érzett gyűlöletnél is. A szocializmus születése az új, a szocialista hazafiság, a hazafiság egy magasabb szintű formájának kialakulását hozza magával. Ha a haza fogalmából indulunk ki - amely elsősorban is az ország, amelyben élünk, annak állami és társadalmi rendszere -, elmondhatjuk, hogy a szocialista hazafiság első jele annak az országnak a szeretete, - a mi esetünkben a szocialista Csehszlovákiának amelyben a szocializmust építjük. A szocialista hazafiság megteremtésének alapja tehát a szocialista gazdasági rendszer, a szocialista termelési viszonyok. A szocialista hazafiság ereje a szocialista hazához, annak népéhez való ragaszkodásban és odaadásban jut kifejezésre. A szocialista hazafiság további meghatározója a cseh és a szlovák nemzet testvéri kapcsolata, a közös hazában élő nemzetiségekhez való viszonya, valamint a nemzetiségek kapcsolata a cseh és a szlovák nemzettel. A haza érdekeinek szolgálata azonban nem- * csak rendkívüli körülmények között juthat kifejezésre, hanem vonatkozik az egyszerű, dolgos hétköznapokra is. Napjainkban tehát olyan ha- zafiságra van szükség, amely tetteinkben jut kifejezésre. Vasil Bil'ak, a CSKP KB titkára a Központi Bizottság 15. ülésén ezt a következő szavakkal fejezte ki: „Napjaink hősei a szocialista brigádok tagjai, akik haladó termelési módszereket alkalmaznak, a bányászok, akik készek feláldozni szombatjaikat és vasárnapjaikat is, a vasutasok, akik hősiesen harcolnak a kedvezőtlen időjárással... mindazok, akik társadalmunknak többet adnak, mint amennyit kötelességük adni“. Csehszlovákia Kommunista Pártja XVI. kongresszusa nagy jelentőséget tulajdonít a szocialista hazafiságra való nevelésnek. Ezen a területen az a feladatunk, hogy tiszteletet és megbecsülést ébresszünk Csehszlovákia Kommunista Pártja iránt, melynek több mint hatvanéves történelme a hazafiságnak olyan példaképeivel fonódik össze, mint Klement Gottwald, Julius Fuőík stb. A köztársaság megvédéséért a fasizmussal szemben vívott harc, a szocializmus megteremtéséért folytatott küzdelem hősei forradalmi múltunk kiemelkedő egyéniségei. Szükséges, hogy a nevelésben kihasználjuk e forradalmi múltat, hogy odaadó hazafiakat neveljünk szocialista jelenünk és jövőnk számára. A szocialista hazafiságra való nevelés természetes alkotóelemét képezi a szülőföld szere- tetére való nevelés. A szülőföld iránti szeretet- ben kap konkrét értelmet a haza, ezáltal lesz közelivé, drágává. Aki nem szereti szülőföldjét, nem lehet őszinte viszonya a hazájához sem, tehát a szülőföld szeretetével kezdődik valójában a hazaszeretet. A szülők, a testvérek, a rokonok, a szomszédok, a szülői ház, a falu, a város, a mezők, a rétek, ezek azok, amelyeket már gyermekkorunkban megismertünk, amelyekhez ragaszkodunk és ez természetes kiindulópont a hazafias érzelem kialakításához. A szocialista hazafiság szerves részét képezi az egyénnek a saját nemzetéhez, nemzetiségéhez, a nemzet múltjához való viszonya és a haladó nemzeti hagyományok felett érzett büszkesége, ahhoz való ragaszkodása. A nemzeti elem nagy figyelmet és gondosságot igényel a szocialista hazafiságra való nevelésben, főként olyan több nemzetiségű országban, mint amilyen Csehszlovákia is. A nemzetek, nemzetiségek kölcsönös viszonya kérdésében a kapitalista múlt nagyon sok nacionalista maradványt hagyott maga után az emberek tudatában. E nacionalista maradványok ellen rendszeres, állhatatos harcot kell vívni. A nemzetnek, a nemzet múltjának, a nemzeti büszkeségnek a kérdéséhez helyesen csakis marxista -leninista pozíciókból lehet közeledni. Nem titok, hogy a nyugati burzsoá propaganda a létező szocializmussal szembeni harcban nagy igyekezetét fejt ki azért, hogy megbontsa nemzeteink, nemzetiségeink testvéri kapcsolatát, hogy nacionalista irányzatokat tápláljon. A nacionalista súrlódások táplálása és a sovinizmus mindenkor eszköz volt a burzsoázia kezében. A történelem tanúsítja, hogy ez így volt az első világháborút megelőzőleg is, s ez volt az alaptétele a német fasizmusnak. Az imperializmus ma is ennek felhasználásával sző gálád térveket. Nem kell példákért messze menni. Elég, ha rámutatunk az izraeli agresszorok soviniszta politikájára, amelyet az egész arab néppel szemben folytat. Ugyanez az eszköz az amerikai uralkodó körök kezében azt a célt szolgálja, hogy újraélessze a hidegháborút, hogy az emberiségre ráerőszakolja a még költségesebb fegyverkezési hajszát. Egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a politika szöges ellentétben áll a kis és nagy nemzetek érdekeivel egyaránt, sőt magával az amerikai nép érdekeivel is. Ezzel az irányvonallal áll szemben a szocialista országok, a kommunista és munkáspártok politikája. A nemzetiségi kérdéshez való marxista-leninista szellemben való közeledés, a nemzetek önrendelkezésének és szuverenitásának védelmezése, a proletár internacionalizmus szelleme a kommunista és munkáspártok kapcsolatában, a szocialista'internacionalizmus érvényesítése a szocialista országok közti kapcsolatokban egyre inkább a nemzetközi politikai kapcsolatok, viszonyok meghatározói. A szovjet hatalom megteremtése után a proletár internacionalizmus az első szocialista állam politikájának egyik fő meghatározója, irányadója lett. Az SZKP mind bel-, mind külpolitikai téren egyre aktívabban lépett fel a forradalmi munkásmozgalom védelmében, valamint a nemzeti felszabadító mozgalom támogatásában. A proletár internacionalizmus lenini alapelvei, amelyek először a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban öltöttek testet, a világ jelenkori forradalmi mozgalmaiban kiszélesedtek, elmélyültek. A szocialista világrendszer kialakulása a proletár internacionalizmus új fejlődési fokát hozta létre. Ez a szocialista országok közti kapcsolat alapelve, amit szocialista internacionalizmusnak nevezünk. A történelem folyamán először jött létre új típusú viszony az államok közötti kapcsolatokban, amely nemcsak az egyenlőség, önállóság és a belügyekbe való be nem avatkozás elvén alapul, hanem a kölcsönös segítségnyújtás alapelvén is. A kölcsönös segítségnyújtás kérdése a szocialista internacionalizmus megértésének alapvető kérdése, és nem véletlen, hogy a szocializmus ellenségei, a burzsoá és az opportunista politikusok arra törekszenek, hogy alapjaiban kiforgassák a szocialista internacionalista kapcsolatok ezen alapelvét. Elutasítják a munkásosztály egyes nemzeti osztagai és a szocialista országok közti kapcsolatokban a kölcsönös segítségnyújtás elvét. Csupán az egyenjogúság, az egyenlőség és a belügyekbe való be nem avatkozás elvét ismerik el. A szocialista hazafiság nem elszigetelt jelenség. Szerves kapcsolatban áll a proletár nemzetköziséggel, amely olyan társadalmi-erkölcsi norma, amely a más nemzetekhez, népekhez való pozitív viszonyt fejezi ki nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül. A proletár internacionalizmus a forradalmi munkásosztály világméretekben elismert alapelve. internacionalista és hazafias, a nemzeti és internacionalista érdekek szoros összekapcsolása, más nemzetek érdekeinek és méltóságának tiszteletben tartása, a kibékíthetetlen harc a nacionalizmussal és a sovinizmussal szemben, a nemzetek internacionalista szellemben való nevelése olyan feladatok, amelyek végrehajtása minden kommunista párt elsőrendű feladatai közé tartozik. Lenin már a NOSZF előtt írta, hogy „ha hűek akarunk maradni a szocializmushoz, már most a tömegek internacionalista nevelését kell végeznünk“. Lenin e kijelentése ma is időszerű. Elmondhatjuk, hogy a hazafiság és az internacionalizmus állampolgáraink nagy többségének sajátja. A nemzetiségi kérdés megoldása azonban nem egyszer s mindenkorra adott. Ez azt jelenti, hogy a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában a nemzetek és a nemzetiségek kapcsolatában felmerülhetnek bizonyos problémák, amelyek figyelemmel kísérése és megoldása mindannyiunk, tehát az egész társadalom ügye. PÉK VENDEL, kandidátus ********** *'**********r*r*r*r*~****** ********* ********** A mikor a Komszomol tavalyi, XIX. kongresszusán megfogalmazták, hogy a szovjet társadalomban egymást váltják a forradalmárnemzedékek, nemcsak a tapasztalatokat, és nem is valamiféle vágyat szögeztek le. Kissé leegyszerűsítve azt mondhatnánk: a társadalom építésének, az országon belüli és nemzetközi kollektivitásnak nemegyszer a korábbinál magasabb szinten megismétlődő tényei kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a szovjet nép egymást követő nemzedékei továbbépítik az előttük járók megkezdett épületét. Am minden nemzedék más körülmények között munkálkodik, a világ mind több újdonsággal szolgál, az ismeretek egyre nagyobb tartományai várnak feldolgozásra. Ezért szellemitudati téren valamennyi generációnak - sót egy-egy nemzedéknek többször is - alaposan fel kell vérteznie magát a valóság megértéséhez és átalakításához szükséges világnézeti ismeretekkel. Az, amit ideológiai-politikai képzettségnek nevezünk, valójában teljes szakmai műveltségünket, konkrét valóságismeretünket magában foglal ja. A ránk hagyott eszmei örökséget az átvétel és a továbbfejlesztés dialektikus szándékával kell elsajátítani. Mint minden másnak, ennek a feladatnak a teljesítését is átgondolt szervezeti lehetőségek szavatolják. A tartalmi követelmények, - Jurij Andropov szavaival élve - a „forradalmi jellegű társadalmi-történelmi alkotó munkát akik már elvégezték a marxista-leninista alaptanfolyamot, és az átlagosnál jobban érdeklődnek az elmélet iránt. A tudomány és művészet fiatal dolgozói részére elméleti szemináriumokat szerveznek. Ezekre az anyag önálló feldolgozása, a foglalkozásokon való megvitatása és az írásbeli beszámolók készítése jellemző. Megvitatják a szocializmus és a kommunizmus építésének problémáit, feldolgozzák a párt gazdasági stratégiájának kérdéskörét, tanulmányozzák az ifjúságról szóló lenini gondolatokat, a szocialista kultúra és művészet fejlődését, a polgári ideológia elleni harc feladatait és más kérdéseket. A Komszomol elsősorban arra törekszik, hogy a politikai iskolákon és az elméleti szemináriumokon szerzett politikai ismeretek szervesen beépüljenek a fiatalok életébe. Serkentsék őket társadalmi és politikai aktivitásra. Segítsék őket abban, hogy világosan lássák feladataikat és helyüket a kisebb és nagyobb közösségben, a társadalomban. Több százezer propagandista neveli a fiatalokat arra, hogy tudományos objektivitással, osztályszempontból vizsgálják a jelenségeket, és ne mulasszák el az elméleti tételek gyakorlati ellenőrzését. Az ifjúság körében végzett politikai munka középpontjában Vlagyimir II- jics Lenin nűveinek, eszméinek és egyéniségének megismertetése áll. A lenini elemzési módszer kulcsot ad az időszerű kérdések helyes megköA fiatalok politikai képzéséről VILÁGNÉZETÜNK ALAPJAI végző dolgozók“ nevelése e feladat legnehezebb része. Tekintsük át vázlatosan azokat a főbb formákat, amelyek a fiatalok, a komszomolista korosztály ideológiai-politikai ismeretszerzését segítik. Az eszmei-politikai oktatás Szovjetunióban kialakult rendszere magában foglalja a tízosztályos középiskolákban tanuló hét-tizenhét éves fiúk. és lányok politikai képzését csakúgy, mint a szakmunkásképző intézetek tanulóiét és e korosztály már dolgozó tagjaiét; de nem maradnak ki természetesen a főiskolák és egyetemek diákjai, valamint a katonai szolgálatot teljesítő fiatalok sem. Több mint húszmillióan vesznek részt ilyen módon politikai oktatásban, ami igazodik az időszerű követelményekhez és az ifjúság különböző rétegeinek felkészültségéhez. Nézzük meg például, hogy milyen az ifjúmunkások politikai képzésének a rendszere. Az Ifjú leninisták iskolája elnevezésű tanfolyamokon az újonnan felvett komszomolisták és az ifjúsági szervezet tagjelöltjei vesznek részt. Többségük középiskolát vagy szakmunkás- képzőt végzett s nemrég kapcsolódott be a termelőmunkába. A tanfolyamot többnyire üzemek vagy műhelyek szervezik. A hallgatók megismerkednek az ifjúsági szervezet névadójának, Leninnek életművével, az ifjúság és a párt, valamint a Komszomol tárgykörébe vágó tényekkel és összefüggésekkel Az ipari és mezőgazdasági üzemekben ezen kívül rendszeresek A marxizmus-leninizmus alapjai elnevezésű tanfolyamok. Ezen a szinten az ifjúmunkások a marxista-leninista filozófia, politikai gazdaságtan és tudományos kommunizmus alapfogalmaival és legfontosabb összefüggéseivel ismerkednek meg. Szeretik a fiatalok A társadalmi és politikai ismeretek iskolája nevű oktatási formát. Ennek programja a résztvevők politikai és általános műveltségi szintjével arányosan a marxista közgazdaság fogalmaitól az etika és a személyiségelmélet kérdéseiig lerjed. A témák szerteágazók. Foglalkoznak például a tanulók a jogi alapismeretekkel, az ideológiai harc és az ifjúság, az ifjúság és a szocialista életforma kérdéseivel. E tanfolyamokon főleg olyan fiatalok vesznek részt, zelítéséhez is. Az úgynevezett lenini órákon a párttörténet, a hazafiság és internacionalizmus, a Nagy Honvédő Háború, a gazdasági és társadalmi építőmunka és a munkaerkölcs tárgykörével egyaránt foglalkoznak. A helyi Komszomol-bizottságok a lenini órák anyagát kiegészítik az állami Lenin múzeumokban és kiállításokra tett látogatásokkal, helyi Lenin-kiállítások szervezésével, azzal, hogy megismertetik a fiatalokat Lenin harcostársainak életével és tevékenységével, a forradalmi küzdelem és a szocialista építés történetével. Fontos feladatnak tekintik: bemutatni, hogyan történt mindez az egyes köztársasagokban, megyékben, városokban, falvakban. Lenin születése 110. évfordulójának tiszteletére ennek jegyében zajlottak le a Lenin-próbák, amelyeken minden komszomolista és Komszomol-szer- vezet számot adott tevékenységéről. Nehéz volna felsorolni a szovjet fiatalok politikai oktatásának összes formáját. Minden munkahelyi közösség Komszomol- és pártszervezete keresi a nevelés sajátos eszközeit. Nagyon elterjedtek az előadások. A Komszomolnak több mint négyszáz- ezer gyakorlott előadója van. A szervezetekben hat és félezer tanfolyamon képezik a fiatal előadókat. Rendszeresen felkeresik az előadók a távoli településeket, a kulturális központoktól messze dolgozó halászokat, geológusokat, állattenyésztőket és más foglalkozású embereket és az építkezések dolgozóit. A Komszomol-bizottságok rendszeresen igénybe veszik a politikai nevelömunkában a tömegtájékoztatási eszközöket, a televízió, a rádió és a mozi által nyújtott nagy lehetőségeket. Csak Komszomol- és úttörőújságból 274 jelenik meg, összesen 80 millió példányban. Most, amikor legfőbb gond a gazdaság hatékonyságának növelése, a korszerű gazdaságirányítási és termelési módszerek elterjesztése, a társadalmi, a helyi és egyéni érdekek jobb összhangjának megteremtése, amikor cselekvőképességünk fokozása céljából különösen erős vizsgálatot tartunk és kíméletlen harcot hirdetünk a fogyatékosságok ellen, magasabbra kell tenni a mércét az ifjúság eszmei-politikai oktatásában és nevelésében is. V. VASZILJEV
