Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-06-10 / 23. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1983. június 10. XVI. évfolyam 23. szám Ára 1 korona Robog a vonat, a bóbiskoló, olvasó utasok felkapják a fejüket, térdükre eresztik a könyvet, újságot az egyik útitárs lelkes megjegyzésére „De szép ez a búzatábla“. Észrevettem, hogy a melletten ülő bölcsészhallgató is egész úton a sínek mellett elterülő tájat nézte, s szinte megihlették a látottak: a búzamezők, a látóhatárt itt-ott szegélyező erdők, a növényzetre hulló müesö. A hallottakat kiegészítve ezt mondja: a sík rónában is megtalálni a poézist. Az év eleje óta de sokszor elhangzott, amit az ingázó munkás olyan lelkesen nyugtázott: hogy milyen ígéretes a határ. A gazdasági vezetők, akikkel beszélgetve általában a jó terméskilátások titkát is kutatjuk, azt mondják, a sikert ősszel kell megalapozni azzal, hogy jó magágyba jó gabonafajtát vetnek. A magágy készítéséhez mindenütt jól értenek. Nehezítheti ezt, ha kemény földet kell megművelni, ami többszöri műveletet igényel, s ehhez nincs elég üzemanyag, de ez a helyzet nem állt fenn a múlt őszön. Jól termő fajtákból sincs hiány. Ezek közé tartozik a Sósszigeten (Solary) kinemesített Solaris étkezési búza, amelyért Bartalos Menyhért nemesítő a közelmúltban magas kitüntetést, Klement Gottwald Állami Díjat kapott. A tél is kedvezett, országszerte szinte egy szál gabona sem fagyott ki, a növényzet sűrű. Ha valami közbe nem jön, az idén többet aratunk, mint tavaly. Igen, ha valami közbe nem jön. Ezt sehol sem felejtik el hozzátenni.-A péter-páli kezdésig még vagy két hét van hátra. A számításokat bizony az esetleges rossz idő vagy az aszály keresztülhúzhatja. Az agronómusok esténként ezért térnek aggódva nyugovóra: vajon nem lesz-e éjszaka jégeső, vihar...? Mert bizony megismétlődhet a május végi örömet-ürömöt egyaránt hozó helyzet. Előtte hetekig várták az esőt, de nem jött. Már-már kalászolt a gabona. A korai érés pedig a legkevésbé sem kívánatos, hiszen alacsony lenne a szalma, kevés a szem... Az utolsó percben azonban kiadós országos eső volt. De sokfelé jégverés is pusztított, aminek következtében Szlovákia-szerte öttíz százalékban megdőltek a gabonák. Közép- és Kelet-Szlovákia egyes járásaiban a megdőlés huszonöt-harminc százalékos. ■ A jégkár sújtotta gazdaságokra nehéz aratás vár, de készítik már a kalászemelőket, a kombájnokon megkettőzik a kerekeket. A gépjavítók a felkészülés jelenlegi utolsó stádiumában azokat a kombájnokat, szalmaszedő kocsikat, traktorokat, teherautókat javítják, amelyekhez csak most kaptak alkatrészt, vagy még most sem. A pótalkatrész-ellátás az idén sem jobb, mint amilyen az elmúlt években volt. A gyártásukra hivatottak azzal érvelnek, hogy kíméletesebb géphasználat mellett jóval kevesebbre lenne szükség. Az agronómusok, gépesítók a már kidolgozott ütemterveket csiszolgatják. Általában tíz-tizenkét napra tervezik a betakarítást. Persze, minden időjárási eshetőséggel számolva, variációs terveket dolgoztak ki. Mindenütt kívülről jövő segítségre is számítanak. Már hagyomány, hogy csehországi, észak-szlovákiai, szovjetunióbeli, magyarországi gazdaságokból érkező vendégkombájnosok évente ugyanabba a mezőgazdasági üzembe térnek vissza, s az így kialakult barátság során ugyanonnét kapják vissza a segítséget, ha náluk is kasza alá érett a gabona. Az elmúlt évek tapasztalataiból következtetve arra számíthatunk, a gépészek a külső segítséggel közösen úgy learatnak, hogy a faluban szinte észre sem veszik. Kivéve, ha a betakarítás napjaiban nem várt, nagy mennyiségű csapadék hullik, s kézi kaszásokra is szükség lesz. A gépjavítók bizakodva kalapálnak, hegesztenek, sebhelyes kezük elárulja, máris mennyit javítgatták a gépeket, amelyeket az aratás napjaiban ők maguk üzemeltetnek majd. Ezért is érdekeltek a technika alapos felkészítésében. Sokat dolgoznak - sok helyütt nyújtott műszakban - s tudják, hogy a betakarítás ideje alatt még nagyobb teljesítményt kell nyújtaniok. Az aratási időszak egyik jellemzője, hogy alig száll fel a harmat, indulnak a gépek, s csak sötétedés után veszik útjukat a gépesítő részleg felé. A gépesítökkel együtt készülnek az utókezelő részleg dolgozói is: készítik a tisztító- és szárítóberendezéseket. És készülnek a felvásárlók Is. Meszelik, fertőtlenítik a raktárakat, elkészítették az átvételi harmonogramot. Minden gazdaság a megadott időpontban megszabott mennyiséget szállíthat. Ha mégis többet takarít be az átvehetónél, átmenetileg otthon kell raktároznia. Erre már minden gazdaság berendezkedett. Minden évben aratunk, és az évek folyamán bevált módszerek honosodtak meg. Ezek közé tartozik a gépek csoportos bevetése, amikor az összes rendelkezésre álló technikát egy táblára vezénylik. A táblásított, 100-150 hektáros területen könnyedén forognak a gépek. Azt is már szinte előre érezzük - főleg ha a jó munkának nem lesz akadálya -, hogy a betakarítás lázában hogyan oldódik a mostani, a felkészülés napjaira jellemző feszültség, s hogy szűnik meg végleg, amint az utolsó parcelláról levágott termés is a teherautó pótkocsijára hull. Az egykori földművesekhez hasonlóan a mai termesztők is azt mondják, az a biztos, ami már a zsákban van. Ezért örüljünk a júniusi határ nyújtotta szép látványnak, de ne tegyünk előzetes könnyelmű kijelentéseket rekordtermésre vonatkozóan. Inkább bízzunk egy betakarítás utáni kellemes csalódásban. KOVÁCS ELVIRA (Gyökeres György felvételei) IGERETES A JÚNIUSI HATÁR
