Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-06-03 / 22. szám
KIS ALLATLEXIKON GONDOLKODOM. TEHÁT... 1983. VI. 3. GYEVI KÁROLY Gábor meg az igazmondás Gábor nagyon szeret a zöld fűben meg a ligeti fák közt sétálni. Négyéves már, maga is nagy fiúnak tartja magát, ámbár az is igaz, hogy igen élénk a képzelőereje. Mindenféle meséket, történeteket talál ki, sokszor olyanokat, hogy nagyapja maga sem hiszi el, hogy azok Gabi fejében születtek. Olykor-olykor nagyot mondani, füllenteni is szokott. Történt, hogy nagyapa kézen fogta unokáját, és elindultak sétálni. Gábor közben kérdésekkel ostromolta nagyapát. Miért van a tehénnek négy lába? Miért van a tyúknak csak kettő? Az embernek miért nincs szárnya? Milyen messzire tud repülni egy űrhajó? Nagyapa alig győzte a rengeteg fölvilágosító magyarázatot. Éppen amikor az űrhajóról faggatta őt Gáborka, akkor szaladt el előttük egy szép nagy macska.-Nézzed csak, Gabi, mi-, lyen gyönyörű cica! — szólt nagyapa.- Az semmiI - mondta Gábor. - Láttam én a múltkor akkora, de akkora nagy macskát, de akkorát!- Nocsak! Mekkorát? — érdeklődött nagyapa.- Akkora volt, mint egy ló - mondta Gabi, és mutatta is két kezét magasba emelve, hogy mekkora.- Gábor, Gábor-szólt nagyapa tréfásan —, te nem mondasz igazat!- Ééén? De bizony akkora volt az - válaszolt a kisfiú önérzetesen, és kihúzta magát. Nagyapa hitetlenkedve csóválta a fejét, de Gabi tovább bizonygatta makacsul:- Bizony, akkora volt az! Nagyapa megveregette kisunokája vállát, és belenyugodva szólt:- Rendben van, elhiszem, ha te mondod. Mentek tovább egymás mellett egy ideig szótlanul, csendben. Nagyapa szólalt meg újra.- Nézzed csak! Amott van az a híd. Átmegyünk rajta a túloldalra, jó? Annak a hídnak van egy érdekes tulajdonsága. Mégpedig az, hogy csak igazmondó embereket enged átmenni. Aki nem mond igazat, lepottyan a hídról. Gábor megállt, arca elkomorult, de aztán - igaz, hogy egy kicsit bizonytalanul, tétován - igent intett a fejével. Most szorosabban fogta nagyapa kezét, mint eddig, sőt úgy tetszett, hogy a lépteit is lassította. Nagyra tágult a szeme, erősen figyelt előre, torkát pedig különös, megmagyarázhatatlan érzés szorongatta. Sűrűbben pislogott, mint szokott, de ment. Egyszerre csak megállóit.- Nagyapa! - szólt és felnézett a felhőkre, amelyek nem voltak túl nagyok, inkább csak ártatlan bárányfelhők voltak.- Tessék? - kérdezte nagyapa, és lenézett az unokájára.- Csak... csak azt akarom kérdezni, hogy a ló van akkora, mint egy boci?- Nincsen. A boci kisebb a lónál - felelte nagyapa.- Hát akkor... akkor... most jut eszembe, nem jól emlékeztem az előbb. Az a macska akkora volt csak, mint egy boci. Mentek tovább. Nagyapa bólintott, tudomásul vette kis- unokája helyreigazító nyilatkozatát. Közeledtek a hídhoz. Gábor új kérdéssel állott elő.- Nagyapa, tessék mondani, a disznó van olyan nagy, mint a boci?- Nincsen. Nincsen akkora. A disznó sokkal kisebb.- Csak most jut eszembe... az a macska csak akkora volt, mint egy kisdisznó. Amikor a hídfőhöz értek, Gáborka megint megállt. Felpislogott nagyapára, és megkérdezte:- Van a disznó akkora, mint egy kutya?-Hát, a legtöbb kutyus kisebb a disznónál - válaszolt nagyapa. - Miért kérdezed? Gábor újra kérdéssel felelt.- És a legnagyobb macska van olyan nagy, mint egy kiskutya?-A legnagyobb macska? Persze! Az lehet akkora, mint egy kisebb kutyus. Némelyik nagyobb is — mondta nagyapa, és mosoly bujkált a szája szegletében. Már sejtette, mit fog mondani az unokája.- Édes nagyapámI Tudod, az a macska, amit láttam, csak akkora volt, mint egy nagy macska - mondta kis töprengés után Gabi. Nagyapa gyengéden megsimogatta Gáborka fejét. Mosolygott, de nem szólt, mert látta, hogy kisunokája milyen bátortalan léptekkel halad mellette. Szerencsésen átjutottak a hídon. A túlsó parton sétálgattak kicsit, aztán indultak vissza. Gábor hazafelé menet sokkal vidámabban, magabiztosabban lépdelt, de szófián maradt, és erősen fogta nagyapa kezét. így mentek egymás mellett egészen hazáig. DANIEL HEVIER A kerékpáros tündér-Nincs időm... - mondta egy napon a kerékpáros tündér, amikor kérdezni akartam tőle valamit. - A virág-kozmetikába sietek. Némsokára elérkezik az óra, amikor bezárják a virágkelyheket, és nekem egy kevéske virágpor sem jutna, amellyel az orrocskámat púderezhetem.-Ezek aztán dolgok... - morfondíroztam. És néztem, ahogy a tündér tovakerekezik összerakható kerékpárján. Néhány pillanattal később hang egy bokor mögül:- Pffffffffffffffff! Odaszaladtam. Szörnyűség! A kerékpáros tündér biciklije befektet kapott! A tündér a földön ücsörgött és sírdogált. A könnyei a csengettyűre hullva szomorúan csilingeltek. A füves úton sünike haladt, és dohogott:- Ez aztán eljárás. A sünike hátán átbiciklizni, amikor a legjobban alszik. V. M. fordítása A két rajz húsz apró részletben tér el egymástól. Melyek ezek? PIRAMIS .« 9 t 2 3 5 6+7 = % 9.1 2 3 ‘r 5 6 7+8 = 9.12 3 4 5 6 7 8+ 9 = Végezd el az előirt műveleteket! Mire elkészültél, már fel is épült egy számpiramis. MEGFEJTÉS A május 20-i számunkban közölt feladat megfejtése: A fiú ötéves. Nyertesek: Kurcz Ilona, Marcelháza (Marcelová); Vajo Attila, Nagykapos (Veiké Kapusany); Borisz Noémi, Felsőlánc, (Vysny Lanec); Jé- ney Péter, Sajókeszi (Késövéé); Gyenes Viola, Vágfüzes (Vrbová nad Váhom). HOGYAN KELL GYŰJTENI A GYÓGYNÖVÉNYEKET A helyes gyógynövénygyűj- tésnek több feltétele van. Az egyik legfontosabb, hogy a gyűjtésre kiszemelt növényt tökéletesen ismerjétek. Mert mi haszna lenne a gyógyszer- iparnak olyan növényből, amelynek nincs gyógyhatása. Nem ajánlatos a mérgező növényeket (gyöngyvirág, maszlag, nadragulya, beléndek stb.) gyűjteni. Inkább gyűjtsétek a bodza virágját, a galagonya- virágot, a keskenylevelű útifüvet, a kamillavirágot, kakukkfüvet, gyermekláncfüvet, hársfavirágot, a százszorszép virágját, az ökörfarkkóró virágját, a gesztenyét és más, nem mérgező gyógynövényeket. A levelek, virágok vagy szárak gyűjtése során ne tépjétek ki tövestül a növényt, hagyjátok meg egy részét, hogy jövőre is szaporodhasson. Ha a nyírfa levelét gyűjtitek, ne szedjétek le a fáról az összes levelet, mert a fa kiszáradna. Az erdésztől vagy a park gazdájától kérjetek engedélyt a gyűjtésre, nehogy kellemetlenségeitek legyenek. Ha erdőben vagy mezőn gyűjtitek a növényeket, viselkedjetek úgy, ahogy a természetben illik, és ne zavarjátok meg az állatok, madarak nyugalmát. Még egy fontos tudnivaló. Ha valahová gyógynövényeket mentek gyűjteni, érdeklődjetek, hogy véletlenül nem permeteztek-e azon a területen, nehogy mérgezést szenvedjetek - manapság sok mérget használnak a mezőgazdászok a kártevők ellen; nem olyan tiszta a környezetünk, mint valamikor volt. Ha összegyűjtitek a növényt, nem szabad a kosárba vagy a táskátokba nyomkodni. Ahogy hazaértek azorthal szárítani kell őket. Legjobb vékony rétegben, árnyékos, szellös helyiségben. Természetesen a szárítás előtt minden más növényt, ágacskákat, füvet el kell távolítani. Nem ajánlatos a nagyon illatos növényeket más növényekkel együtt szárítani. Amikor már jó szárazak, akkor azonnal le kell adni a felvásárlónak. Ha helyben nincs mód erre, küldhetitek postán (a szállítási költséget megtérítik). Ha zsákszámra gyűjtöttetek, például csalánt, akkor hívjátok a felvásárlót, eljön érte. Ne engedjétek, hogy a természet e kincsei veszendőbe menjenek. Akik az iskolai udvaron szeretnének gyógynövényt termeszteni, azoknak ajánlhatjuk a kakukkfüvet (Thymus vulgaris L.-timián) vagy a körömvirágot (Calendula officinalis L.), mert ezek akkor virágoznak, amikor iskolába jártok. Dr. NAGY GÉZA NERC Nem tudja senki, én sem, a folyócskánál marad-e, vagy behúzódik a nerc a mocsárba észrevétlen, mintha végképp nem lenne becses és értékes. Szívesen fog pézsmapockot, de ha meg akarnánk köszönni ezt neki, gyorsan kereket old. Fél talán, hogy megfogjuk, bezárjuk á nercek telepére s medvebundát készítünk belőle. NERC Folyók és patakok partján, vagy Észak- és Kelet-Európa ingoványos területein érzi magát otthonosan. Halakkal, rákokkal, békákkal és kisebb madarakkal táplálkozik. Az ember szinte teljesen kipusztította. Rokonát, az amerikai nercet értékes bundájáért tömegesen tenyésztik a farmokon. írta: Milena Lukesová és Bohumil Ríha; fordította: Kulcsár Ferenc; rajz: Varga Lajos
