Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-06-03 / 22. szám

JÖVŐRE ORSZÁGOS PEDAGÓGUSKONFERENCIA

A csehszlovák oktatási rendszer továbbfejlesztéséről szóló 1976. évi párthatározatok megvalósítására irányuló törekvések jelentős szakaszhoz érkeztek, ugyanis folynak az előkészületek az országos pedagóguskonferenciára, melyet a CSKP KB, a szövetségi kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa a jövő évre hívott össze.

Elérkezett a mérlegkészítés, az eredmények felülvizsgálásának az ideje. Az oktatáspolitikai határozat teljesítésének ellenőrzése lehetővé teszi, hogy elgondolkozzunk gondjaink, azok okai, a nehézségek kiküszöbölésének módjai fölött. Az értékelésnek ismételten igazolnia kellene: oktatási rendszerünk 1976-ban helyes útra lépett, s megfelel korunk, társadalmunk szükségleteinek. Az oktatási és nevelési célok valóra váltását a párt XVI. kongresszusa programjának megvalósításával összefüggésben vizsgáljuk felül. A következő hónapokban a párt- és állami fórumokon értékeljük majd a szocialista iskola, az oktató-nevelő munka eredményeit és elgondolkozunk azon, hogy a jövőben mire kell fordítanunk figyelmünket, milyen munkaformákat kell alkalmaznunk, hogy következetesen teljesíthessük feladatainkat. Tudatosítanunk kell, hogy népünk művelődésének fejlesztése, szocialista nevelése rendkívül igényes feladat, s ennek megvalósítása azonos az ország jövőjéről és dinamikus fejlődéséről való gondoskodással.

Valósítsuk meg az újat

Társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában népünk művelődésének és nevelésének fejlesztése azt jelenti, hogy nem hagyjuk figyelmen kívül: a mai fiatalok az elkövetkező 40-50 évben fognak élni és dolgozni. Ezeket az éveket a tudomány és a kutatás új vívmányainak, felfedezéseinek a gyors ütemű alkalmazása fogja jellemezni. A mostaninál sokkal gyorsabban fogjuk felfedni a természet és az élet titkait, s az új társadalmi viszonyok kialakulása is gyorsabb ütemű lesz. A szocialista iskola feladata, hogy a fiatalokat erre felkészítse. Rendkívül nehéz és komoly munka ez. A termelési és társadalmi viszonyok gyökeres megváltozásával iskoláink életében is minőségi változásokra kerül sor. Ezzel magyarázható az iskolák politechnikai jellegének megszilárdítása, s a szakmunkástanulók általános műveltségének emelése. Az oktatási rendszer tartalmi átépítésének hosszú távú programja a fejlett szocialista társadalom új szükségleteiből indul ki. s az oktatás és nevelés kérdéseit komplex módon értelmezi.

Már nem elégedhetünk meg a tudomány és a technika szerepének felismerésével, hanem arra kell törekednünk, hogy ismereteinket mielőbb alkalmazzuk a termelésben, a társadalmi tevékenységben. Ez nem csupán a vezető szerveknek vagy a kutatóintézetek munkatársainak feladata.,E feladatokkal meg kell birkózniuk a tervezőknek, a technológusoknak és maguknak a dolgozóknak is, hiszen éppen ők azok, akik a tudományos felfedezéseket bevezetik a gyakorlatba. Igényes folyamat ez, de elkerülhetetlen.

A következő évek bonyolult és nehéz feladatainak megoldása során ügyelnünk kell arra, hogy az iskola se szoruljon háttérbe, s a pedagógusok olyan ismeretekkel vértezzék fel a gimnáziumok, a szakközépiskolák, a szakmunkásképző intézetek és a felsőoktatási intézmények végzős növendékeit, hogy képesek legyenek nem csak megérteni, hanem a termelésben alkalmazni is a tudományos kutatóintézetekben születő újat. Ez persze nem mindig lesz egyszerű, mert az új megvalósítása gyakran akadályokba ütközik. Nem könnyű ugyanis megváltoztatni az emberek szemléletét és sikeres harcot vívni a konzervativizmussal, mely e téren mély gyökereket eresztett.

Elsődleges feladat a kommunista nevelés

Az oktatáspolitika hosszú távú céljainak megvalósítása során arra kell törekednünk, hogy az oktatás és a nevelés új, szocialista tartalmának a művelődés demokratizálása, a műveltségi szint emelése, az oktatás és a nevelés egysége, az iskola és az élet szoros kapcsolata, a kommunista nevelés hatékonysága legyen az alapja. Csak ezek komplex értelmezésével nevelhetünk olyan egyéneket, akik elkötelezik magukat a szocializmus ügyének, csak általuk fejleszthetjük a fiatalok munkakezdeményezését, alkotóképességét, munkaszeretetét, országunk s a szocialista közösség többi országa iránti tiszteletét. Természetes tehát, ha valamennyi iskolatípusban és -fokon nagy figyelmet fordítanak a kommunista nevelés hatékonyságának fokozására. Nem rosszak az eredményeink, ennek ellenére mégsem lehetünk elégedettek Van még mit javítanunk, s a gondjainkat szükséges kiküszöbölni.

Közismert, hogy az emberek élet- szemléletét, kölcsönös kapcsolatait, meggyőződését, cselekedetét a világnézetük befolyásolja. Ennek kialakítása már az iskoláskorban megkezdődik, ezért fontos, hogy akik nevelőintézményben dolgoznak, megkülönböztetett figyelmet szenteljenek a fiatalok kommunista nevelésének, marxista-leninista világnézetük formálásának. A fiatalok eszmei-politikai nevelése a kommunista nevelésnek fontos része. Napjainkban az összebékíthe- tetlen két világrendszer harcának időszakában erre a kérdésre kell a legnagyobb figyelmet fordítani. A mostaninál jobban meg kellene láttatnunk a fiatalokkal a két különböző társadalmi rendszer, az osztályszempontból tagolt világ közti

különbséget. Az érvek erejével hassunk a fiatalokra, s a kapitalista világ negatív jelenségeire rámutatva formáljuk viszonyukat a szocialista hazához. Nagyon fontos a helyes módszerek, eljárások, a fiatalok világának, értelmi szintjének megfelelő eszközök megválasztása

Nagyobb figyelmet a pályaválasztásnak

Az oktatás-nevelés egyik legfontosabb területe valamennyi iskolatípusban a munkára nevelés. Vitathatatlan, hogy számos pozitív eredményt értünk el e téren, alapjában véve megsem lehetünk elégedettek. A fogyatékosságokat elsősorban abban látjuk, hogy a munkára nevelés eredményei nem eléggé tükröződnek a pályaválasztásban és -irányításban. Számos szakma még mindig nehezen talál utánpótlást, másrészt sok az olyan tanszak, mint például az orvosi vagy a jogi kar, a különféle művészeti irányzatok, melyeket minden évben valósággal megrohamoznak. Mint ahogy a társadalom nem létezhet tüzelőanyagenergetikai alap nélkül, éppúgy bányáink sem dolgozhatnak vájárok nélkül. Csak nehezen teljesíthetjük a CSKP KB 6. ülésének a szolgáltatások fejlesztéséről szóló határozatait is, ha a szolgáltatások iránt nem lesz érdeklődés. Évek óta áranylag kevesen jelentkeznek műszaki pályákra is, holott a múltban éppen ezek voltak a népszerű szakok. A munkára nevelés egyik legfőbb célja a helyes és a társadalmi szükségleteknek megfelelő pályaválasztás és -irányítás. Fontos, hogy a munka során az iskolák, a pedagógusok, a tanulók közelebb kerüljenek az üzemekhez, a szövetkezetekhez, megismerkedjenek a dolgozók munkakezdeményezésével, a szocialista brigádok tevékenységével, az újítómozgalom képviselőivel.

Az óvodahálózat fejlődése

Az óvodák oktatásügyünknek jelenleg a legsikeresebben fejlődő intézményei. Társadalmunk megkülönböztetett figyelmének, a nemzeti bizottságok, a vállalatok és szövetkezetek megértésének

eredményeként hihetetlenül rövid idő alatt sikerült megoldani a három-hat éves gyermekek óvodai elhelyezését, s ezáltal a nők ezrei számára lehetővé vált, hogy dolgozzanak. Nem mondható el ez persze néhány nagyváros új lakótelepéről, ahol az óvoda iránti érdeklődés meghaladja a lehetőségeket. Megállapíthatjuk, hogy e feladat politikai jelentőségének megértetésével kellő anyagi-műszaki alapot és személyi feltételeket sikerült teremteni az oktatási rendszer továbbfejlesztéséről szóló dokumentum alapelveinek valóra váltásához, ahhoz, hogy az egykor gyermekmegőrzőként szolgáló óvoda nevelőintézménnyé váljon. Az óvodák ma az egész országban egységes program szerint nevelnek. Az új koncepció lehetővé teszi a gyermekek sokoldalú fejlődését, ösztönzi alkotótevékenységüket. Persze gondok vannak ezen a téren is. Az óvodahálózat építésekor jobban figyelembe kell venni az egyes kerületek, járások gazdasági és demográfiai fejlődését. Ennek megfelelően kell majd meghatározni az óvónői szakközépiskolák növendékeinek számát, hogy teljes szaképpzettséget érjünk el, illetve minden óvónő találjon megfelelő munkát.

Jó úton az alapiskola

Az elmúlt hét évben a Cseh és a Szlovák Oktatási Minisztérium s a nemzeti bizottságok nagy figyelmet fordítottak az alapiskolák minőségi és strukturális változásaira. Az alapiskola első hét osztályában már új tantervek, tankönyvek szerint tanítanak, újfajta segédeszközöket alkalmaznak. Nőtt a pedagógusok szak- képzettsége, többségük részt vett az új tervezet szerinti oktatás előkészítő tanfolyamán. Az alsó tagozaton végzett felmérés eredményei egészében véve jók, összhangban vannak az oktatáspolitikai határozatokkal. A legfontosabb azonban, hogy beigazolódott: a nyolcéves alapiskola - helyes út. Bár a következő években az egyes tantárgyakban bizonyos módosításokat eszközölnek, ez mit sem változtat azon, hogy a végzősök jól felkészülve folytathatják tanulmányaikat valamelyik középiskolatípusban és eleget tehetnek tízéves tankötelezettségüknek. Ez azonban megköveteli, hogy valamennyi pedagógus teljesítse feladatát, és a tanulók is aktív részesei legyenek az oktató folyamatnak. A tanulókat logikus gondolkodásmódra, nagyobb önállóságra, munkára neveljük. A felmérés során bizonyos nehézségek is felszínre kerültek, mint például némely tantárgy tananyagának túlméretezettsége, az ebből adódó kapkodás, kevés idő marad gyakorlásra, a tananyag rögzítésére. A vizsgálat eredményeit a pedagógusközvélemény elé bocsátották, s észrevételeik alapján átdolgozták a tanterveket és tankönyveket, erősítették bennük a törzsanyagot. Nehézségek mutatkoznak az alsó tagozatról a felsőre való áttérés során is. A legtöbb nehézséggel azok a pedagógusok küszködnek, akik nem készültek fel arra, hogy a felső tagozaton egy évvel fiatalabb gyerekeket kell tanítaniuk. A jövőben ezért még inkább ügyelni kell az egyéni bánásmódra. Az iskola a saját kötelességeit ne ruházza át a szülőkre, és fontos, hogy a tanulókat a tanítási órán az eddiginél jobban aktivizálják.

Az említett nehézségek ellenére az élet igazolta az alapiskola koncepciójának helyességét. A tananyag tartalmát alapjában véve nem változtatjuk meg. Bizonyos módosításokat viszont eszközlünk azzal a céllal, hogy fokozzuk az oktató-nevelő munka hatékonyságát. Nem kell tőlük tartanunk, hiszen nincsenek ellentétben a kitűzött célokkal, az alapiskola funkciójával. Ellenkezőleg. Szüntelenül figyelemmel kell kísérnünk az újat, s ebből fontos ésszerűen kiválasztani a lényegeset és beiktatni azt az oktató-nevelő munkába.

A szakmunkásképzés feladata

Középiskoláink szerteágazó hálózatában elsőrangú helyet foglalnak el a szakmunkásképző intézetek. Főleg azért, mert az e téren megoldásra váró gondok nem mérhetők az oktatásügy többi területének feladataihoz, s csak a fejlett szocialista társadalom méltányolja kellőképpen az új munkásosztály politikai és szakmai felkészítésének feladatát. Fontos, hogy ezt a kérdést közügyként kezeljük, s egyetlen vállalat vagy intézmény se vegye félvállról a munkásosztály nevelését. Ha nem akarunk ellentmondásba kerülni társadalmunk objektív szükségleteivel, meg kell változtatnunk a felelős szervek és szervezetek hozzáállását e kérdéshez. Értékelnünk kell ezért azoknak a felelős dolgozóknak a magatartását, akik nem riadnak vissza az akadályoktól, a bonyolultabb vállalati feltételek ellenére sem feledkeznek meg a jövőről, mely a mánál semmivel sem lesz köny- nyebb és egyszerűbb. Most, amikor nem a kitaposott, de a kijelölt célhoz vezető úton haladunk, teljes mértékben meg kellene nyilvánulnia valamennyi gazdasági vezető nagyvonalúságának, előrelátásának a szakmunkásképző intézetekről való döntés során. Mivel a jövő szakmunkásának alkalmazkodnia kell a gyors változásokhoz, fontos felkészítésükben emelnünk a közművelődési tantárgyak színvonalát. Javítani kell a szakmai gyakorlatot is, de nem az e célra fordított órák számának emelésével. Az új igények megkövetelik, hogy a szakmai gyakorlatot a fiatalok a mai technikai és technológiai feltételeknek megfelelően végezzék, s megismerjék a szocialista termelés tudományos alapjait, szervezési és gazdasági vonatkozásait.

A szakmunkásképzés tartalmi átépítésének megkezdése óta eltelt több mint öt év egész sor pozitívumot eredményezett, de olyan fogyatékosságokat is felszínre hozott, melyeknek megoldása halaszthatatlan. A vállalatok és szakágazatok nem egyformán látják el feladatukat, gyakran nagy különbségek tapasztalhatók a tanulókról való gondoskodásban, s nem mindenütt teremtenek kedvező feltételeket a magas követelmények teljesítéséhez. A pedagógusok segédeszközök hiányában nehezen oktathatnak korszerű módszerekkel, a szakoktatók a szakképzés igényes feladatainak aligha tehetnek eleget, ha olyan gépeken kell gyakoroltatniuk a fiatalokat, melyek már elavultak, s a nevelők sem végezhetnek zökkenő- mentes nevelőmunkát, ha a diákotthonok a legelemibb igényeket sem elégítik ki. Ott, ahol az alapfeltételek nincsenek meg, a pedagógusok megfeszített munkája ellenére sem érhetők el jó eredmények.

Tudjuk, hogy az anyagi ellátottság önmagában nem üdvözítő. Nem lehet számunkra azonban közömbös, hogy esetenként még ott sem készítik fel kellőképpen a jövő szakmunkásait, ahol a feltételek jók, hogy helyenként egészségtelen ellentét alakul ki a fiatalok oktatása és szakmai képzése között. Számos pedagógus hangoztatja, hogy nem tehet eleget a tantervi követelményeknek, mert kevés a tanításra szánt idő. Ezen észrevételek felülvizsgálása során megállapították, hogy a tanítási idő 30 százalékát egyáltalán vagy nem elég hatékonyan használják ki. Meg kell akadályozni, hogy a fiatalokat egyre több tananyaggal és tanítási órával terheljék meg ahelyett, hogy a minőségre, a hatékonyságra helyeznék a súlyt. A szakmunkásképzés helyzetét az illetékes tárcák széleskörűen felülvizsgálják, a termelési ágazatokkal közösen megszabják a közművelődési, a szaktantárgyak és a gyakorlati képzés kedvező arányait, s megvitatják a záróvizsgák kérdését is. Nyilvánvaló, hogy a szakmunkásképzés csak az oktatáspolitikai határozatok következetes megvalósításával javítható úgy, hogy rugalmasan reagáljon minden újra, a tudomány és a technika vívmányaira.

(A cikk befejező részét a jövő heti vasárnapi számunkban közöljük)

AZ OKTATÁSPOLITIKAI HATÁROZATOK MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT

írta: Josef Havlín, a CSKP KB titkára