Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-06-03 / 22. szám

VI. 3. ételekkel mielőbb talpra akarják állítani sokszor még a túltáplált rokont is. Sze­rencsére ez az egyetlen terület, ahol még nem sikerült teljesen összehangolni az egészségügyi dolgozók és az ápoltak elképzeléseit. Más tekintetben nem hi­ányzik az egymás iránti megbecsülés, bizalom. Délután a májusi meleg kicsalogatta a betegeket a parkba, tétova mozdulata­ik, sápadtságuk, a fáradtság jelei az éle­sebb megvilágításban szembeötlőbbé váltak. A főorvosi szobában hármasban be­szélgettünk. Csatlakozott hozzánk dr. Mária Kováöiková orvos, aki ezekben a napokban harmadik kollégájuk, dr. Frantisek Gazdik teendőit is elvégezte. A két orvosnő egymást kiegészítve mondta el, hogy mintegy tizenöt diagnó­zissal, 45 beteget ápolnak. A kezelésre szorulók fele a kórisme megállapítása után az anyakórházból, Dunaszerdahely- röl került ide, hogy a főorvos szavaival élve itt - a kórházi körülményektől eltérő viszonyok közepette - hamarabb felépül­jön. S egyben helyet adjanak a hirtelen súlyosan megbetegedett embertársaik­nak, vagy olyan egyéneknek, akik beteg­ségét addig hosszadalmas kivizsgálások során nem sikerült megállapítani, ám kór­házba, helyszűke miatt még nem juthat­tak be. A betegek másik fele intenzív kezelés­re szorul. Ugyanis a járási kórháznak még nincs neurológiai, ortopédiai osztá­lya, ezért az ilyen megbetegedések gyó­gyításának egy bizonyos hányadát itt vállalják. Ez egyben azt is jelenti, hogy az intézmény az eredetileg rászabott utóke­zelői szerepét csak félig tölti be. Viszont átadás után így is sokat javított az egész­ségügyi ellátáson, mert ezáltal a kórházi férőhelyek száma elérte a néqvszázat. Ezt az időközben idelátogató dr. Ivan Kottmanntól, a járási egészségügyi intézet igazgatójától tudtam meg. Jóllehet, még így is távol vannak az áhított 700 kórházi férőhelytől. Viszont egy lépéssel majd megint előbbre jutnak, ha az általam is látott építkezés befejeződik a járási kór­ház területén. Igen, hétszáz ágyra lenne szükség ahhoz, hogy az ezer lakosra jutó jelenlegi négy kórházi ágy száma hétre emelked­jék. Ami egyébként több környékbeli já­rásban már élő valóság. Amikor viszony­lagos lépéshátrányról beszélünk, akkor látni kell azt is, hogy honnét indultak. A múltból egyetlen egészségügyi intéz­ményt sem örököltek. A felszabadulás után ugyan szinte az elsők között épült fel a dunaszerdahelyi kórház, ami akkor nagy előrelépést jelentett, de mostanra szűk, kicsi lett. Közben Somorján (Samo- rín) is épült egy' geriátriái részleg, ahol egyszere 40 idős beteget ápolnak. Mire az igényeknek megfelelő feltéte­lek megteremtődnek, most, menet köz­ben is lehet eredményesen gyógyítani. A szakmai hozzáértés ehhez nem hiány­zik. A járásban 238 orvos tevékenykedik, akiket nagy számú középfokú képesítés­sel rendelkező egészségügyi gárda segít a gyógyításban. Ha a karosai utókezelő részleg helyze­tét nézzük, a betegségek sokfélesége sokoldalúságot követel az orvosoktól, nő­vérektől. Ellentmondásra gondolhatunk, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanakkor az orvosi pályán tevékenykedőktől azt követelik, hogy egy szűk, szakosított te­rületre összpontosítsanak. Dr. Vyberalová főorvos például endo- krinológus, dr. Kováciková az immunológi­ával jegyezte el magát. Még jó, hogy annak idején a brnói orvosi kar hallgatói­ként általános orvosi képzésben része­sültek. S az is nagy segítség jelenlegi munkájukban, hogy jó pár év orvosi gya­korlat után, tehát tapasztalatokkal a tar­solyukban kerültek ide. Ugyanakkor, ha a helyzet úgy kívánja, egy-egy beteg esetében a helyes gyógymód megvá­Az orvosi szobában azután minden kérést megfontoltak, a kérések esetleges megtagadása is természetesen a beteg javát szolgálta. Közben elérkezett az ebédidő. Dr. Zu- zana Vyberalová főorvos meghívására aznap kórházi kosztot ebédeltem. Hazai ízeket fedeztem fel a tojásos levesben, a borsófőzelékben, a pörköltben. Két fo­gás között nem álltam meg, hogy szóba ne hozzam: amikor délelőtt a szobákat jártuk, észrevettem, a főorvos rosszalló­an csóválta a fejét az egyik beteg ágyá­nál, túl sok „hazait“ látva az éjjeliszekré­nyén. Jómagam is megkérdeztem a né­nit, meggyőzi-e mind enni. ,,Ó hogyne, - az itteni koszt olyan gyenge...“ Az igazság az, hogy az étel kalóriaér­tékét, mennyiségét, összetételét a beteg­ség alapján szakember - diétás nővér - állapítja meg. Egyébként is, a modern gyógyászatban egyre nagyobb teret kap a diétás kezelés, amely során sokszor a megszokottól eltérő kosztra „fogják“ a beteget. Csakhogy étkezési szokásai­kon sokan még akkor is nehezen változ­tatnak, ha az egészségük ezt megkíván­ja. A hozzátartozók többsége is azon a véleményen van, hogy „kárpótolni kell“ a kórházi koszton élő beteget: hazai kolbásszal, füstölt sonkával, szalonnával, tyúklevessel... Zsíros, fűszeres, nehéz Az orvosok és a betegek kap­csolatát a köl­csönös megbe­csülés és biza­lom jellemzi. A kép bal olda­lán dr. Mária Kováöiková lasztása előtt, vagy a kezelés alatt kon­zultálhatnak az anyakórház illetékes szakorvosával. Távozóban még megállunk az épület előtt. A főorvosnő a kórházhoz tartozó járulékos épületek felé mutat. Szeretné ha kádfürdő részleget létesítenének ben­nük. A gyógyszeres kezelés fizikális terá­piával párosítva eredményesebb. Eddig ez utóbbiak széles skálája közül négyet alkalmaznak a gyógyításban, a napok­ban a testedzést szolgáló rehabilitációs részleg bővítése is befejeződik. A főorvosnő szavai azt bizonyítják, hogy itt is tovább keresik a javítás, a job­bítás lehetőségeit. Hogy majd egy napon a hazatérő betegek helyére érkezők még hamarabb felépüljenek. KOVÁCS ELVIRA Úgy tudjuk, hogy egészség­ügyünk fejlettségét irigylik a nagyvilágban. A miénktől elté­rő társadalmi rendszerű orszá­gokban főleg azért, mert ezt a szolgáltatást nálunk ingyen nyújtják a lakosságnak. Mi azonban még előbbre akarunk lépni, többek között azért, hogy lerövidüljön a kivizsgálást meg­előző várakozási idő, de új egészségügyi létesítmények kellenek ahhoz is, hogy hatéko­nyabbá váljék a gyógyítás, kö­vetkezésképp rövidebb idő alatt nyerjék vissza egészségüket a kezelésre szorulók. így most, a nehezebb gazdasági feltételek közepette is folyamatban van számos egészségügyi beruhá­zás kivitelezése. A közelmúltban, hogy Dunaszerdahe- lyen (Dunajská Streda) jártam, a járási kórház főbejárata el volt torlaszolva, mert az udvarban szintén építkezés folyik. Pe­dig alig telt el három év azóta, hogy 1980-ban megnyitották a kórház új utó­kezelő részlegét Királyfiakarcsán' (Králo- vicové Kracany). A járási székhelyről a közeli Karosára érve, kíváncsian léptem át az egykori Bartal kastély kapuját, hogy helyben ke­ressek választ a kérdésre: milyen helye, szerepe van a járás lakossága egész­ségügyi ellátásában ennek a részlegnek. A látvány, amely a kapun belül foga­dott, vonzó volt és kellemes. A milliókra Dr. Zuzana Vyberalová fő­orvos egyik fontos teendője a mindennapi vizit (Fogas Ferenc felvételei) rúgó összegből rendbe hozott, de az eredeti építészeti stíluson mit sem változ- tatóan restaurált, patinás épületet nagy, ápolt park veszi körül. Évszázados fák borítanak árnyékot a sétányokra, a buja­zöld fű pihenteti a szemet, a betegség által felkorbácsolt lelket... A szobákban vizit utáni kép fogadott. A kilenc kisebb-nagyobb kórteremben három-nyolc ágy fér el. A helyiségek tágasak, ezért a több ágyas szobák sem zsúfoltak. A betegek kézimunkáztak, ol­vastak, beszélgettek, ki-ki türelmesen várta, hogy az infúziós üveg tartalmát az Az 1420 lakosú település épül, szépül, fejlődik, a fiatalok egy része mégis a vá­rosban akar letelepedni, ahol gyorsabban jutnak lakáshoz. Ezért is szorgalmazza a helyi nemzeti bizottság az újabb építke­zési telkek kijelölését. Eddig tizenegy érdeklődő van. Remélik, hogy a jövőben kevesebb fiatal válik meg a településtől, a szülőföldjétől. Egyébként a múlt megbí­zatási időszakban tizenhat szövetkezeti lakás is felépült, a szövetkezet pedig négylakásos ház építését tervezi. dési központ épitése, de erre csak ké­sőbb kerülhet sor.- Megoldottuk a zöldterületek gondo­zását: - viszi tovább a szót Justyák Imréné. - A közterületek és a parkok fölött a tömegszervezetek vállaltak véd­nökséget. Lakosaink elfoglalt emberek, sok a ház körüli munkájuk, de azért találnak időt arra is, hogy részt vállalja­nak a falu szépítéséből. S mintha csak a szava bizonyítására, megérkezik néhány asszony kíséretében Bognár Mihály, volt bányász, a Jednota felügyelő bizottságának az elnöke, hogy a bevásárlóközpont előtti parkban virágot ültessenek ki. Kovács István- A hnb kisüzeme keretében fodrásza­tunk, varrodánk működik, azt hiszem, hogy rövidesen sikerül megoldanunk a cipőjavítást is - mondja búcsúzóul Kovács István. - Közös érdekünk, hogy Lakszakállason mindenki jól érezze ma­gát, de ezt csak összehangolt, közös munkával érhetjük el. A lakszakállasiakat az SZSZK kormá­nyától kapott elismerő oklevél arra köte­lezi, hogy az elkövetkező időben is min­den téren helytálljanak. NÉMETH JÁNOS közben sok minden szóba kerül. Gondol­tam, a személyes példamutatás hatni fog alapszervezetünk 170 tagjára és lakótár­saimra is.- Ha a gyermekintézmény építését befejezzük, sem fogunk ölhetett kézzel ülni - jegyzi meg az elnök. A nyugdíjas­klub létesítése után átépítjük és korszerű­sítjük a ravatalozót. Ha az említettekkel kész leszünk, meglátjuk majd mire futja erőnkből, mihez kapunk majd anyagi tá­mogatást. Régi vágyunk egy új művelő­A még eredményesebb gyógyítás feltételeinek megteremtéséért A meleg kicsa­logatja a bete­geket a parkba utolsó cseppig befogadja vénája. Egyik­másik ágyból odaszóltak a velem tartó orvosnőnek, kérdeztek, kértek. ■»un briwiii í • 1; ' | S ^ y t -mW- ÉÉi i m i * H * | | ilia ..Miiii fü ** vsad: s ' imm mai ■■■

Next

/
Thumbnails
Contents