Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-06-03 / 22. szám
zú I VI. 3. ^ilágszenzációnak szánták a nyugatnémet Stern magazinban az először április 22-én kiszivárogtatott hírt: megtalálták Hitler naplóját. A szenzáción túlmenően üzletnek sem volt éppen rossz a Stern számára: már a hírverés időszakában az 1,8 milliós példányszámú magazinból több mint 2 milliót adtak el, az árát pedig 3 márkáról 3,50-re emelték. A Stern a naplót 15Ó folytatásban kívánta megjelentetni, s természetesen a példányszám további emelkedésével is számoltak. Több nagy hírmagazin is megvásárolta a Sterntől a másodközlés jogát, például az angol The Sunday Times a vételár felét, a 200 ezer dollárt már ki is fizette a Sternnek. Rövid három hét múlva jött a hidegzuhany: a Sternnek be kellett jelentenie, hogy a napló nem egyéb közönséges hamisítványnál. A 62 kötetes állítólagos napló megtalálásának híre az első pillanattól kezdve viták egész sorozatát indította el a nemzetközi sajtóban. Neves történészek, írásszakértők nyilatkoztak, s azok voltak többségben, akik azonnal kijelentették, nem valószínű, hogy a naplót Hitler írta volna, tehát csak hamisítványról lehet szó. A bizonytalanságot a Stern korrektnek nem nevezhető eljárása szülte, mivel csak néhány kiválasztott szakértőnek küldtek megítélésre nem is egy két kötetet, csupán egy két oldalnyi írást, aminek alapján igazán nehéz lehetett elfogadható szakvéleményt mondani. David Irving angol történész kijelentette: „Nem hittem el, hogy valódiak az iratok, mert túlságosan is sok volt közöttük a számomra teljesen nyilvánvaló hamisítvány.“ Ordway Hiltonnak, a dél-karolinai egyetem 'Szavahihetőségi grafikon voltunk. Ezután Hitler lefeküdt. Egyszerűen nem volt ideje naplót írni." Trevor Roper angol- történész elmondta, hogy Hitlernek az ellene elkövetett 1944-es merénylet után, a sokkhatás következtében annyira remegett a keze, hogy még a parancsait sem ő írta alá, nemhogy képes lett volna titkon naplót vezetni. Az állítólagos naplóval szembeni fenntartások annyira szaporodtak, hogy a Sternnek taktikát kellett változtatnia. A 62 kötetből hatot elküldött a koblenzi levéltárnak, itt azt vizsgálták, hogy megfelelnek-e a valóságnak azok a bejegyzések, melyeket Hitler A„NAPLÓ (í összefonódnak. A Stern állítólag kilenc millió márkát fizetett egy Konrad Fischer nevű, náci relikviákkal kereskedő üzletembernek. Feltételezik róla, hogy nemcsak közvetítette az üzletet, hanem a napló hamisításában is szerepet vállalt. Egyelőre tart a nyomozás. A politikai szándék is egyértelmű, hiszen a napló úgy akarja beállítani Hitlert, mint aki „nem tudott a zsidók elleni túlkapásokról“, és nem is értett ezekkel egyet. A szélsőséges jobboldalnak, az újfasisztáknak az érdekük, hogy megkezdődjön a nácizmusnak, és magának Hitlernek a tisztára mos- datása. Nem véletlen, hogy éppen Hitler hatalomra jutása ötvenedik évfordulójának évében - amikor a világ haladó erői az évfordulóról számos rendezvényen megemlékezve hangoztatták a jelszót: Soha többé fasizmust, soha többé háborút!, amikor világszerte kegyelettel emlékeztek meg a náci vérengzések áldozatairól - pont ekkor jelenik meg az álnapló, s próbálja bizonygatni, hogy Hitler nem volt felelős. dokumentum-szakértőjének a Stern munkatársai jegyzeteket, leveleket vittek, azt állítva, hogy Hitler írta őket „Ezekkel nem is volt különösebb gond, viszont hoztak két olyan oldalt is, melyről nem lehetett tudni, kinek az írásáról van szó“. Kéthetes munka után Hilton úgy vélte, hogy a két oldal Hitler keze írását viseli, de amikor kiderült, hogy az állítólagos napló oldalait adták át neki, tiltakozott: „Nem tanulmányoztam Hitler naplóját. Mindössze kétoldalnyi írásról mondtam véleményt.“ Gerhard Ludwig Weinberg professzornak módja volt két órán (?!) át tanulmányozni a naplókat - Weinberg egyébként több Hitlerről szóló könyv szerzője - és azonnal kétségei támadtak, mert azok feltűnően jó állapotban voltak, továbbá mindeddig egyetlen történésznek sem volt tudomása arról, hogy Hitler naplót vezetett volna, hiszen közvetlen munkatársai is úgy nyilatkoztak a „Führer- ről“, hogy mindig is utált kézzel írni, még a „Mein Kampf“-ot is diktálta. A tudósok nagy része tehát avval érvelt, miként lehetséges, hogy az 1945 óta megjelent könyvtárnyi szak- irodalom még csak említést sem tesz Hitler állítólagos naplójáról. Below, Hitler egykori légügyi adjutánsa szerint: „Sokáig, éjjel háromig is fenn tett a „naplóba“. A levéltár három kötetet megküldött a Szövetségi Bűnügyi Hivatalnak, ahol a legmodernebb eljárásokkal vizsgálták meg azokat. S az eredmény? A naplók olyan műbőrbe voltak kötve, melyet a háború után gyártottak. A napló papírja valamikor az ötvenes évek közepén készült. A pecsétviasz, a kötéshez használt ragasztó ugyancsak Hitler halála utáni termék. A kézírás, mely bár ügyes munka, szintén nyilvánvaló hamisításnak bizonyult. Például a hamisító mindenütt olyan nagy „H“ betűket írt, amilyet Hitler kizárólag csak az aláírásában használt. És még tovább is lehetne sorolni az ilyen, szakemberek számára csemegének számító baklövéseket. A legnagyobb „bakik“ azonban a napló tartalmában fedezhetők fel. A levéltári összehasonlítások bebizonyították, hogy a hamisító Max Doma- rus német történész négykötetes munkáját vette alapul, s ahol Domarus hibázott, ott a naplóíró is bakit követett el. Domarus durva évszámtéve- dését a napló is átvette. Kinek az érdeke egy ilyen napló megjelentetése? Nyilvánvaló, hogy az anyagi és politikai célok ez esetben Látnunk kell azt, hogy a fasizmus tisztára mosdatása, ami egyet jelent a történelem meghamisításával, nemcsak a nyugatnémet újfasiszták érdeke, hanem a világ legreakciósabb köreinek, a világuralomra törő amerikai imperializmusnak, az általa támogatott latin-amerikai diktátorrezsimek- nek (hogy csak a chilei fasiszta diktatúrát említsük) stb. éppúgy megfelel. Hiszen a hitlerizmus lakkozásával a Szovjetuniót is támadják közvetve, a fasizmus felett aratott szovjet győzelmet kicsinyítik általa. És sértik mindazoknak az emlékét, akik a nácizmus elleni harcban elpusztultak. A Szovjetunió szerepének alábecsü- lése a háború utáni Európa kialakításában pedig nagyon is megfelel annak a reagani koncepciónak, amely keresztes háborút hirdetett a kommunizmus ellen és a szocializmust a „történelem szemétdombjára“ kívánja dobni. Az ügy politikai vonatkozásához tartozik még, hogy a nyugati propaganda, amely mindent felhasznál a szocializmus elleni támadásokhoz, ez esetben sem tétlenkedett. Mivel a „napló“ hamisítóiról senki nem tudott semmi bizonyosat, eleresztették fantáziájukat, azzal a céllal, hogy feszültséget szítsanak a két német állam viszonyában. Egyes nyugati hírforrások szerint például a naplóhamisítást állítólag az NDK-ban követték el azzal a szándékkal, hogy lejárassák a Sternt (azaz a nyugatnémeteket). Az ilyen rágalmak szerzői figyelmen kívül hagyják, hogy a két német állam kapcsolatainak történelmében az NDK mindig korrekt módon járt el a békés egymás mellett élés szellemében. Ami pedig a Stern szándékos lejárattatását illeti, megjegyezhetjük: éppen a napló esete igazolja, hogy nem kell nekik ehhez külső „besegítés“, megteszik ők azt önerőből is. A Stern hatalmas szenzációja tehát óriási botrányba fulladt. A magazin két főszerkesztője lemondott, fellángoltak a szerkesztőségen belüli ellentétek is, főleg annak kapcsán, hogy a kiadó két szélsőségesen konzervatív újságírót akart kinevezni helyükbe. Az érzelmek háborgása minden bizonnyal eltart még egy ideig, a botrány tovább gyűrűzik, s a nyomozás sem zárult még le. A szerkesztőségi gárda úgy véli, hogy az anyagi veszteségen túl sokkal súlyosabban érinti a Sternt olvasói bizalmának elvesztése. (-nák) ART BUCHWALD: Harckocsit vásárolok! Minthogy azoknak a sorába tartozom, akik azt vallják, hogy az Egyesült Államoknak mindenképpen hatalmas katonai potenciálra van szüksége, nemrég elhatároztam: veszek egy harckocsit. Meghallgattam a Pentagon szakértőinek véleményét, s ennek alapján arra az elhatározásra jutottam, az lesz a legjobb, ha a Chrysler cég M-1 típusú harckocsiját választom. Elmentem hát a minta után árusító harckocsi-üzletbe. A bejáratnál barátságos mosollyal üdvözölt az eladó- Egy M-1 típusú harckocsit szeretnék venni - közöltem. - Úgy hallottam, ez a legjobb a maga nemében az egész világon.- Roppantul örülök, hogy ön ennyire biztos ebben - felelte az eladó, s odavitt a harckocsihoz. - Ebben a tankban ön megtalálhatja a legmodernebb elektronikus berendezéseket, amelyek az emberi elme csúcsteljesítményei. Különben bújjon be a harckocsiba, és győződjön meg róla személyesen. Követtem a tanácsot.- Mennyibe kerül ez a masina? - kérdeztem a röpke szemle után.- Csupán két és fél millió dollárba.- De hát amikor közölték, hogy megkezdik a sorozatgyártást, 500 000 dollárban határozták meg az árát - állapítottam meg némi csodálkozással.- On alighanem tréfál, uram - jegyezte meg az eladó, és hangjából sértődöttség csendült ki. Ilyen összegért ma már egy dzsipet sem kaphat!- Rendben van, akkor talán az a leghelyesebb, ha mielőbb megveszem, amíg újra nem emelik az árát! Az eladó az asztalához vezetett, és a fiókból egy megrendelőlapot vett ki.- Először kénytelen vagyok néhány kérdést feltenni, ön amerikai adófizető polgár, ugyebár?- Igen- Remek. így hát a vásárlóképességét nem kell ellenőriznünk. Tehát ön vásárolni kíván egy M-1 típusú harckocsit. Milyen színűt óhajt?- Zöldet.- Szóval önnek a zöld szín tetszik. Nagyon jó szín. És milyen tartozékokat kíván vásárolni hozzá?- Mire gondol?- A harckocsi ára két és fél millió dollár. De ha ön azt akarja, hogy semmi gondja ne legyen vele, vegye fontolóra, nem volna-e helyesebb, ha mindjárt megrendelné a szükséges tartozékokat is.- Konkrétan miről van szó?- Az igaz, hogy ez a harckocsi szuperminőségű, de mégsem tud annyit, mint az előző sorozatban készült tankok. Ha például tüzelni akar belőle, sima terepre kell vezetni. Ezért azt ajánlom, a harckocsival együtt vásároljon egy speciális felszerelésű, nagy teljesítményű bulldózert is.- No és mibe kerül egy ilyen bulldózer? Az eladó röpke pillantást vetett az árjegyzékre:- Egymillió százezer dollárba.- És ennek a harckocsinak csakugyan szüksége van sima talajra.- Őszintén szólva, bulldózer nélkül az M-1-es fabatkát sem ér. Azt is közölnöm kell, hogy a bulldózer rengeteg üzemanyagot fogyaszt, ezért helyesen teszi, ha egy speciális tartálykocsit is rendel hozzá. Van raktáron, és az ára potom 660 000 dollár.- No de ilyet! Hiszen ez a vásárlás jóval többe kerül, mint eleinte gondoltam... No de térjünk a tárgyra. Mekkora távolságot képes megtenni üzemzavar nélkül egy ilyen felszereléssel ellátott harckocsi?- Körülbelül 43 mérföldet. Ezért azt ajánlom, hogy szervizszerzödést is kössön velünk. Ez évi 3000 dollár. Ha a gép felmondja a szolgálatot, a bejelentéstől számított 48 órán belül megérkezik a javítócsapat, és ingyen kijavítja a hibát.- Mint adófizető polgár, úgy gondolom, az önök szakemberei jóval olcsóbb modellt is tudnának gyártani.- Ha a harcképesség forog kockán, nem szabad takarékoskodni - oktatott ki az eladó. - A harckocsi-gyártás terén mi ezt az elvet valljuk. Hiszen mi olyan vevők számára gyártunk, akiknek van pénzük arra, hogy megvegyék a termékeinket.- No és kinek van pénze erre? - tudakozódtam.- Hát persze a hadseregünknek, ez már hétezer darabot rendelt. A hadsereg hajlandó akármilyen összeget megfizetni, és sohasem alkuszik, mint ön! Mi az ilyen vevőket szeretjük! (International Herald Tribune) A HAMIS HITLER- EMLÉKIRATOK Ahonnan előkotorták (A Le Canard enchainé rajza) (A Népszava karikatúrája) Hullócsillag
