Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-06-03 / 22. szám

zú I VI. 3. ^ilágszenzációnak szánták a nyugatnémet Stern magazin­ban az először április 22-én kiszivá­rogtatott hírt: megtalálták Hitler napló­ját. A szenzáción túlmenően üzletnek sem volt éppen rossz a Stern számá­ra: már a hírverés időszakában az 1,8 milliós példányszámú magazinból több mint 2 milliót adtak el, az árát pedig 3 márkáról 3,50-re emelték. A Stern a naplót 15Ó folytatásban kívánta megjelentetni, s természete­sen a példányszám további emelke­désével is számoltak. Több nagy hír­magazin is megvásárolta a Sterntől a másodközlés jogát, például az an­gol The Sunday Times a vételár felét, a 200 ezer dollárt már ki is fizette a Sternnek. Rövid három hét múlva jött a hidegzuhany: a Sternnek be kellett jelentenie, hogy a napló nem egyéb közönséges hamisítványnál. A 62 kötetes állítólagos napló meg­találásának híre az első pillanattól kezdve viták egész sorozatát indította el a nemzetközi sajtóban. Neves tör­ténészek, írásszakértők nyilatkoztak, s azok voltak többségben, akik azon­nal kijelentették, nem valószínű, hogy a naplót Hitler írta volna, tehát csak hamisítványról lehet szó. A bizonyta­lanságot a Stern korrektnek nem ne­vezhető eljárása szülte, mivel csak néhány kiválasztott szakértőnek küld­tek megítélésre nem is egy két köte­tet, csupán egy két oldalnyi írást, aminek alapján igazán nehéz lehetett elfogadható szakvéleményt mondani. David Irving angol történész kije­lentette: „Nem hittem el, hogy valódi­ak az iratok, mert túlságosan is sok volt közöttük a számomra teljesen nyilvánvaló hamisítvány.“ Ordway Hiltonnak, a dél-karolinai egyetem 'Szavahihetőségi grafikon voltunk. Ezután Hitler lefeküdt. Egy­szerűen nem volt ideje naplót írni." Trevor Roper angol- történész el­mondta, hogy Hitlernek az ellene el­követett 1944-es merénylet után, a sokkhatás következtében annyira remegett a keze, hogy még a paran­csait sem ő írta alá, nemhogy képes lett volna titkon naplót vezetni. Az állítólagos naplóval szembeni fenntartások annyira szaporodtak, hogy a Sternnek taktikát kellett változ­tatnia. A 62 kötetből hatot elküldött a koblenzi levéltárnak, itt azt vizsgál­ták, hogy megfelelnek-e a valóságnak azok a bejegyzések, melyeket Hitler A„NAPLÓ (í összefonódnak. A Stern állítólag ki­lenc millió márkát fizetett egy Konrad Fischer nevű, náci relikviákkal keres­kedő üzletembernek. Feltételezik ró­la, hogy nemcsak közvetítette az üz­letet, hanem a napló hamisításában is szerepet vállalt. Egyelőre tart a nyo­mozás. A politikai szándék is egyértelmű, hiszen a napló úgy akarja beállítani Hitlert, mint aki „nem tudott a zsidók elleni túlkapásokról“, és nem is értett ezekkel egyet. A szélsőséges jobbol­dalnak, az újfasisztáknak az érdekük, hogy megkezdődjön a nácizmusnak, és magának Hitlernek a tisztára mos- datása. Nem véletlen, hogy éppen Hitler hatalomra jutása ötvenedik év­fordulójának évében - amikor a világ haladó erői az évfordulóról számos rendezvényen megemlékezve han­goztatták a jelszót: Soha többé fasiz­must, soha többé háborút!, amikor világszerte kegyelettel emlékeztek meg a náci vérengzések áldozatairól - pont ekkor jelenik meg az álnapló, s próbálja bizonygatni, hogy Hitler nem volt felelős. dokumentum-szakértőjének a Stern munkatársai jegyzeteket, leveleket vittek, azt állítva, hogy Hitler írta őket „Ezekkel nem is volt különösebb gond, viszont hoztak két olyan oldalt is, melyről nem lehetett tudni, kinek az írásáról van szó“. Kéthetes munka után Hilton úgy vélte, hogy a két oldal Hitler keze írását viseli, de amikor kiderült, hogy az állítólagos napló ol­dalait adták át neki, tiltakozott: „Nem tanulmányoztam Hitler naplóját. Mind­össze kétoldalnyi írásról mondtam véleményt.“ Gerhard Ludwig Wein­berg professzornak módja volt két órán (?!) át tanulmányozni a naplókat - Weinberg egyébként több Hitlerről szóló könyv szerzője - és azonnal kétségei támadtak, mert azok feltűnő­en jó állapotban voltak, továbbá mind­eddig egyetlen történésznek sem volt tudomása arról, hogy Hitler naplót vezetett volna, hiszen közvetlen mun­katársai is úgy nyilatkoztak a „Führer- ről“, hogy mindig is utált kézzel írni, még a „Mein Kampf“-ot is diktálta. A tudósok nagy része tehát avval érvelt, miként lehetséges, hogy az 1945 óta megjelent könyvtárnyi szak- irodalom még csak említést sem tesz Hitler állítólagos naplójáról. Below, Hitler egykori légügyi adjutánsa sze­rint: „Sokáig, éjjel háromig is fenn tett a „naplóba“. A levéltár három kötetet megküldött a Szövetségi Bűn­ügyi Hivatalnak, ahol a legmoder­nebb eljárásokkal vizsgálták meg azokat. S az eredmény? A naplók olyan műbőrbe voltak köt­ve, melyet a háború után gyártottak. A napló papírja valamikor az ötvenes évek közepén készült. A pecsétviasz, a kötéshez használt ragasztó ugyan­csak Hitler halála utáni termék. A kéz­írás, mely bár ügyes munka, szintén nyilvánvaló hamisításnak bizonyult. Például a hamisító mindenütt olyan nagy „H“ betűket írt, amilyet Hitler kizárólag csak az aláírásában hasz­nált. És még tovább is lehetne sorolni az ilyen, szakemberek számára cse­megének számító baklövéseket. A legnagyobb „bakik“ azonban a napló tartalmában fedezhetők fel. A levéltári összehasonlítások bebizo­nyították, hogy a hamisító Max Doma- rus német történész négykötetes mun­káját vette alapul, s ahol Domarus hibázott, ott a naplóíró is bakit köve­tett el. Domarus durva évszámtéve- dését a napló is átvette. Kinek az érdeke egy ilyen napló megjelentetése? Nyilvánvaló, hogy az anyagi és politikai célok ez esetben Látnunk kell azt, hogy a fasizmus tisztára mosdatása, ami egyet jelent a történelem meghamisításával, nem­csak a nyugatnémet újfasiszták érde­ke, hanem a világ legreakciósabb kö­reinek, a világuralomra törő amerikai imperializmusnak, az általa támoga­tott latin-amerikai diktátorrezsimek- nek (hogy csak a chilei fasiszta dikta­túrát említsük) stb. éppúgy megfelel. Hiszen a hitlerizmus lakkozásával a Szovjetuniót is támadják közvetve, a fasizmus felett aratott szovjet győ­zelmet kicsinyítik általa. És sértik mind­azoknak az emlékét, akik a náciz­mus elleni harcban elpusztultak. A Szovjetunió szerepének alábecsü- lése a háború utáni Európa kialakítá­sában pedig nagyon is megfelel an­nak a reagani koncepciónak, amely keresztes háborút hirdetett a kommu­nizmus ellen és a szocializmust a „történelem szemétdombjára“ kí­vánja dobni. Az ügy politikai vonatko­zásához tartozik még, hogy a nyugati propaganda, amely mindent felhasz­nál a szocializmus elleni támadások­hoz, ez esetben sem tétlenkedett. Mivel a „napló“ hamisítóiról senki nem tudott semmi bizonyosat, ele­resztették fantáziájukat, azzal a céllal, hogy feszültséget szítsanak a két né­met állam viszonyában. Egyes nyu­gati hírforrások szerint például a nap­lóhamisítást állítólag az NDK-ban kö­vették el azzal a szándékkal, hogy lejárassák a Sternt (azaz a nyugatné­meteket). Az ilyen rágalmak szerzői figyelmen kívül hagyják, hogy a két német állam kapcsolatainak történel­mében az NDK mindig korrekt módon járt el a békés egymás mellett élés szellemében. Ami pedig a Stern szán­dékos lejárattatását illeti, megjegyez­hetjük: éppen a napló esete igazolja, hogy nem kell nekik ehhez külső „be­segítés“, megteszik ők azt önerőből is. A Stern hatalmas szenzációja tehát óriási botrányba fulladt. A magazin két főszerkesztője lemondott, fellán­goltak a szerkesztőségen belüli el­lentétek is, főleg annak kapcsán, hogy a kiadó két szélsőségesen kon­zervatív újságírót akart kinevezni he­lyükbe. Az érzelmek háborgása min­den bizonnyal eltart még egy ideig, a botrány tovább gyűrűzik, s a nyo­mozás sem zárult még le. A szerkesz­tőségi gárda úgy véli, hogy az anyagi veszteségen túl sokkal súlyosabban érinti a Sternt olvasói bizalmának el­vesztése. (-nák) ART BUCHWALD: Harckocsit vásárolok! Minthogy azoknak a sorába tartozom, akik azt vallják, hogy az Egyesült Államoknak mindenképpen hatalmas katonai potenciálra van szüksége, nemrég elhatároztam: veszek egy harckocsit. Meghallgattam a Pentagon szakértőinek véleményét, s ennek alapján arra az elhatározásra jutottam, az lesz a leg­jobb, ha a Chrysler cég M-1 típusú harcko­csiját választom. Elmentem hát a minta után árusító harc­kocsi-üzletbe. A bejáratnál barátságos mo­sollyal üdvözölt az eladó- Egy M-1 típusú harckocsit szeretnék venni - közöltem. - Úgy hallottam, ez a leg­jobb a maga nemében az egész világon.- Roppantul örülök, hogy ön ennyire biz­tos ebben - felelte az eladó, s odavitt a harc­kocsihoz. - Ebben a tankban ön megtalál­hatja a legmodernebb elektronikus berende­zéseket, amelyek az emberi elme csúcstelje­sítményei. Különben bújjon be a harckocsi­ba, és győződjön meg róla személyesen. Követtem a tanácsot.- Mennyibe kerül ez a masina? - kérdez­tem a röpke szemle után.- Csupán két és fél millió dollárba.- De hát amikor közölték, hogy megkezdik a sorozatgyártást, 500 000 dollárban hatá­rozták meg az árát - állapítottam meg némi csodálkozással.- On alighanem tréfál, uram - jegyezte meg az eladó, és hangjából sértődöttség csendült ki. Ilyen összegért ma már egy dzsipet sem kaphat!- Rendben van, akkor talán az a leghelye­sebb, ha mielőbb megveszem, amíg újra nem emelik az árát! Az eladó az asztalához vezetett, és a fiók­ból egy megrendelőlapot vett ki.- Először kénytelen vagyok néhány kér­dést feltenni, ön amerikai adófizető polgár, ugyebár?- Igen- Remek. így hát a vásárlóképességét nem kell ellenőriznünk. Tehát ön vásárolni kíván egy M-1 típusú harckocsit. Milyen színűt óhajt?- Zöldet.- Szóval önnek a zöld szín tetszik. Na­gyon jó szín. És milyen tartozékokat kíván vásárolni hozzá?- Mire gondol?- A harckocsi ára két és fél millió dollár. De ha ön azt akarja, hogy semmi gondja ne legyen vele, vegye fontolóra, nem volna-e helyesebb, ha mindjárt megrendelné a szük­séges tartozékokat is.- Konkrétan miről van szó?- Az igaz, hogy ez a harckocsi szupermi­nőségű, de mégsem tud annyit, mint az előző sorozatban készült tankok. Ha például tüzelni akar belőle, sima terepre kell vezetni. Ezért azt ajánlom, a harckocsival együtt vásároljon egy speciális felszerelésű, nagy teljesítményű bulldózert is.- No és mibe kerül egy ilyen bulldózer? Az eladó röpke pillantást vetett az árjegy­zékre:- Egymillió százezer dollárba.- És ennek a harckocsinak csakugyan szüksége van sima talajra.- Őszintén szólva, bulldózer nélkül az M-1-es fabatkát sem ér. Azt is közölnöm kell, hogy a bulldózer rengeteg üzemanyagot fogyaszt, ezért helyesen teszi, ha egy speci­ális tartálykocsit is rendel hozzá. Van raktá­ron, és az ára potom 660 000 dollár.- No de ilyet! Hiszen ez a vásárlás jóval többe kerül, mint eleinte gondoltam... No de térjünk a tárgyra. Mekkora távolságot képes megtenni üzemzavar nélkül egy ilyen felsze­reléssel ellátott harckocsi?- Körülbelül 43 mérföldet. Ezért azt ajánlom, hogy szervizszerzödést is kössön velünk. Ez évi 3000 dollár. Ha a gép fel­mondja a szolgálatot, a bejelentéstől számí­tott 48 órán belül megérkezik a javítócsapat, és ingyen kijavítja a hibát.- Mint adófizető polgár, úgy gondolom, az önök szakemberei jóval olcsóbb modellt is tudnának gyártani.- Ha a harcképesség forog kockán, nem szabad takarékoskodni - oktatott ki az eladó. - A harckocsi-gyártás terén mi ezt az elvet valljuk. Hiszen mi olyan vevők számára gyár­tunk, akiknek van pénzük arra, hogy megve­gyék a termékeinket.- No és kinek van pénze erre? - tudako­zódtam.- Hát persze a hadseregünknek, ez már hétezer darabot rendelt. A hadsereg hajlan­dó akármilyen összeget megfizetni, és soha­sem alkuszik, mint ön! Mi az ilyen vevőket szeretjük! (International Herald Tribune) A HAMIS HITLER- EMLÉKIRATOK Ahonnan előko­torták (A Le Canard enchainé rajza) (A Népszava karikatúrája) Hullócsillag

Next

/
Thumbnails
Contents