Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-05-27 / 21. szám

1 VAJKAI MIKLÓS m mm hars FELSŐ CSALLÓKÖZI MESE Hajdanán, amikor szűkösen élt a nép és csupán az uraknak volt minden a kényük s kedvük szerint, valaki kisütötte, hogy iglicet kell keltetni:-Annyi pénzt hoz a házhoz, hogy csakhamar gazdag lesz a család és tekintélyes... Az ám, de iglicre sem lehetett csak úgy csipp-csupp módra szert tenni: úgy volt az íratlan könyvben, hogy csakis a fekete tyűk tojásá­ból lehetett keltetni, éspedig úgy, hogy a tojás gazdája önmaga kel­tette ki a padláson, a kémény mellett, a hónalja melegével. He­teken át gubbasztott a jövendő iglictulajdonos a padláson. Kenyé­ren és vízen: böjtölve. Mire kikelt a picurka, fekete madár, a becsü­letét, a lelkét már eladta az ör­dögnek. Tudta ezt a mi emberünk. A nagy nyomorúság miatt mégis ráfanyalodott arra, hogy kiköltse az ördögfiókát. Ott babusgatta a fekete tyúk tojását a hóna alatt, ott őrizgette, amíg egy reggelre kiserkedt belőle a madárka. örült és bánkódott a szegény­ember. örült az eljövendő ké­nyelemnek. Báuikódott, hogy elkó­tyavetyélte a becsületét. A falucs­kában azidőtájt többen is tartottak iglicet. Ez megnyugtatta. Arra ügyelt, hogy a fekete ma­dárnak minden kényelmet-ked- vességet megadjon. Történt ugyanis, hogy az egyik asszony­ság a lakodalomban szégyellte megetetni a madarat s az azon nyomban ketté tépte. Igyekezett is az embe­rünk: úgy dajkálta, mint a gyermeket. Az ördög pacsirtájának nem volt ellenvetése. Szorgal­masan gyűjtötte a pénzt. Nagyanyámék me­sélték, hogy a nyári es­téken, amikor az égi lámpás fényénél a ház előtti, reves padokon ücsörögve beszélget­tek, gyakran látták re­pülni a körömnyi mada­rat. A tüzes farkáról, meg az izzó zsákról, amit maga után húzott, fölismerték. Mondták:- Viszi az ördög a pénzét... - illetve csak gondolták, mert ki akart volna ujjat húzni a sátánnal. így telt, telegetett az idő. A sze­gényember meggazdagodott. Etellel-itallal elsőként az iglicet kí­nálta. Még azt is megkérdezte, hogy nem tikkadt-e el a sok mun­kában.- A megpróbáltatások madárfi­ókája vagyok... - mondta vidor an a madár.- Nincs is szivósabb lény az iglicnél... - dicsérte hamiskásan az emberünk, miközben azon ra- vaszkodott, hogy végérvényesen eltávolítsa a háztól. Tépelődött is magában eleget. Gondolkozott, hogy mitévő legyen. Egy napon aztán úgy hitte, hogy a fején találta a szöget. A fekete madarat a leg- különbik nadrágjába varrta és eladta a heti vásárban egy cigány­nak. örült a cigány. Jó üzletet csi­nált. Olcsón hozzájutott a nadrág­hoz. A karjára terítette és elindult, hogy körülnézzen a sátraknál és a mutatványosok között, sót, még egy söntésbe is betért. Egy pohár bort ivott és ahogyan elindult kife­lé, a nadrágba varrt iglic megszó­lalt:- Mikor megyünk már haza, gazdám... A cigány alig hitt a fülének.- Bizony ideje már elindul­nunk.. . - szajkózott az iglic. - El­múlott már az ebédidő... Ennek a fele sem tréfa, gondol­ta a nadrág tulajdonosa. Olyan nadrágot vettem ezzel a gondatlan fejemmel, amelyik beszél. És ez­zel megiramodott, úgy szaladt, úgy roszogott, amennyire a lába bírta. A szélesen hömpölygő Du­náig meg sem állt. A vízbe vetette a nadrágot. A parasztember semmit sem sejtve haladt a hazafelé vezető úton. Amikor a konyhába lépett, alig hitt a szemének. A nadrág már ott szárítkozott a kemencepadkán, s a kicsike madár így szólott:- Rövidesen megszáradok... Rövidesen megszáradok... A parasztember megdicsérte a madarat, hogy hazahozta a nad­rágot.- Csekélység, ténsuram... Csekélység... Egy igazi iglicnek mindig helyén van az esze... A gazda megtérítette az asztalt. Maga mellé vette a fiókát. Ettől kezdve nagyon elkedvetlenedett. Az iglic meg csak hordta, hordta továbbra is a pénzt. Szorgalma­sabban gyúltötte, mint azelőtt. Egy esztendő alatt feltöltődött az első szoba. Az elkövetkező évben fel­töltődött a második szoba. Lakodalom lett a háznál. Régen ilyenkor rizskásából kuglófot is sü­töttek. A gazda, hogy megsemmi­süljön a fekete madara, belecsap­ta a fortyogó kásába. Ahogyan • Janiga József illusztrációja a szakácsnő kevergette a kását, megszólalt az iglic:- A szememet ne szúrd ki... Lett is nagy riadalom. Ki hallott már olyat, hogy a kása megszólal­jon. Ettől kezdve a gazda ereje megcsappant. Néhány hónap alatt aggastyánná vált. Akivel csak ta­lálkozott, elmesélte a gondját s baját. Valaki azt tanácsolta, van arra mód, hogy megszabaduljon az ördög pacsirtájától, éspedig úgy, ha hársfába szögen.- De csakis hársfába... Külön­ben kiszabadul... A gazda a falu melletti zsenge hársba szögelte a madarat, amely oly picurka volt, hogy egy gyufás- dobozban elhálhatott. Ettől kezdve már békében élt a parasztember. Látták ezt a község iglictartói, példát vettek tőle és valamennyien a fába szögelték a madarukat. Sok idő pergett le azóta. Ten­gernyi az a víz, ami a vénséges Dunán lefolyóit. A hárs kiheverte a szögek okozta betegséget: meg­nőtt, megvastagodott. Árnyéka alatt elfér a teljes falu. És, ha megnézed a kérgét, sok-sok apró és fekete foltocskát látsz rajta. Az iglicek soha el nem tűnő nyomait. KIS ALLATLEXIKON írta: Milena Lukeáová és Bohumil Ríha; fordította: Kulcsár Ferenc; rajz: Varga Lajos MOSOMEDVE Akármire ráakadva mossa, egyre mossa: kövecseket, cserepeket, s lecsapva a rákra, alaposan azt is kisikálja, mielőtt lenyeli. Minden, minden játék, a fák is és a víz. S ha végül mégiscsak téli álomra tér meg, azonnal újra felébred. Hosszan aludni, úgy érzi, kár lenne. MOSÓMEDVE Az észak-amerikai folyók és tavak közelében él. Sötétedés után a fák koronájá­ban vagy a vízben keres táplálékot. Madártojásokat, egereket, rákokat, békákat eszik, de szereti az édes gyümölcsöket és a bogyókat is. A tyúkólakba is bemerészkedik. GONDOLKODOM. TEHAT... BETŰ­REJTVÉNYEK KICSI A MEDENCE Ha nagy a hőség, jólesik a lubickolás a hús vízben. De ez a medence túl kicsi, meg kellene nagyobbítani anélkül, hogy az árnyékot adó fáknak baja essen. Mi­lyen építőmester vagy? Hogyan oldanád meg az építészeti fel­adatot? (A meg­nagyobbított me­dence is négyzet alakú legyen!) * Ó jaj, a kis autóból már majdnem kifogyott az üzemanyag. A lehető legrövidebb úton kellene elgurulnia a közeli benzinkúthoz. Szerinted milyen útvonalon haladjon a bána­tos autós? ESŐCSINÁLÓ De sorrendben ám! Kedves Gyerekek, a szokástól eltérően, tudósítások helyett, ezúttal amolyan szerkesztő üzenetet olvashattok az alábbi néhány sorban, és éppen a napokban Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) zajló Dunamenti Tavasz gyermekfesztivál kapcsán. Az elmúlt hetekben, hónapokban nagyon sok tudósítást kaptunk tőletek, többek között a vers- és prózamondók idei országos versenyének iskolai, körzeti és járási fordulóiról, a győztesek, helyezettek nevével. Ebből már gondolhatjátok is, ha közzé tesszük e tudósításaitokat: névsorolásból állt volna Gyermekvilágunk jelentős része, és ez ilyenképpen- olvasói szemmel nézve - bizony egyhangú, unalmas lett volna. És akkor még nem beszéltünk a különböző vetélkedők győzteseinek nevét közlő levelekről. Mindenesetre, köszönjük munkátokat, várjuk a további leveleket, hiszen azok fontos forrásanyagok is számunkra. Ami pedig a vers- és prózamondó versenyek szereplőit illeti, valamint - csak a Dunamenti Tavaszra gondolva most- a többi műfajban tevékenykedő kortársaitokat: bemutatjuk őket a következő hetekben. Ebben, ha kedvetek van, ha tehetséget éreztek magatokban, ti is közreműködhettek, készíthettek velük beszélgetést élményeikről, hobbijaikról, tanulmányi eredményeikről stb. Úgy hisszük, ez feladatnak is szebb, olvasmánynak is érdekesebb, mint a puszta névsoro­lás. (b. gy.) MEGFEJTÉS A május 13-i számunkban közölt feladat megfejtése: Afrika, Madagaszkár. Nyertesek: Fasanga Tibor, Zseliz (2elie- zovce); Hodosi Katalin, Dunaszerdahely (Dunajská Streda); Végh Attila Csúz (Dubník), Bugár Katalin, Kürt (Ohrady); Pócsik Éva, Nyitracsehi (Nitrany).

Next

/
Thumbnails
Contents