Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-27 / 21. szám
JSZÚ 5 983. V. 27. ffl GfONTDMIB Jurij Andropov interjút ad a Der Spiegel nyugatnémet hetilap kiadójának. Mellette: Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB nemzetközi osztályának vezetője Nincs ma fontosabb feladat a háborús veszély elhárításánál, amelyet az Egyesült Államok militarista köreinek agresz- szív politikája teremt. A Szovjetunió, a szocialista közösség országai úgy mint eddig, a jövőben is határozottan arra törekszenek, hogy javuljon a nemzetközi politikai légkör, s minden erejükkel a fegyverkezési hajsza megfékezéséért küzdenek. A békeszerető közvéleményt jogosan aggasztják az Egyesült Államok és a NATO tervei, amelyek szerint az év végén a nyugat-európai országokban megkezdik a közepes hatótávolságú nukleáris amerikai fegyverek telepítését. A Varsói Szerződés prágai politikai nyilatkozatában ismertetett javaslatok reális alternatívát kínálnak a politikai és katonai konfrontációra irányuló imperialista politikával szemben. Különösen fontos az a javaslat, hogy a Varsói Szerződés és az Észak-atlanti Szövetség szerződésben vállaljon kötelezettséget: nem alkalmaznak egymással szemben sem nukleáris, sem hagyományos katonai erőt, és vállalják a béke fenntartását. E javaslat megvalósítása fontos szakaszt jelentene a népek harcában, amelyet a békéért és nemzetközi biztonságért vívnak. Az amerikai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek nyugat-európai telepítésének tervezett megkezdésétől már csak hónapok választanak el. Az amerikai fél hibájából gyakorlatilag holtpontra jutottak az európai közepes hatótávolságú atomfegyverek korlátozásával foglalkozó szovjet—amerikai tárgyalások a március végén befejeződött tavaszi fordulóban. Nyilvánvaló ugyanis - s ezt Washingtonban is jól tudhatják - sem a „nullamegoldás“, sem pedig a „közbülső megoldás“ nem válhat az igazságos, mindkét fél számára elfogadható megegyezés alapjává, hiszen célja a Szovjetunió egyoldalú leszerelése, az amerikai erőfölény megszerzése Európában. Európa népeit mind jobban nyugtalanítja, hogy semmilyen előrehaladást nem hoztak a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti tárgyalások eddigi fordulói. A washingtoni vezetés szándéka megmásíthatatlannak tűnik, s természetes következésképpen a Szovjetunió részéről is megfelelő válasz várható. Ennek eredményeként pedig, még magasabb szintre kerülhet a fegyverkezési verseny. A „NULLAMEGOLDÁS“ LÉNYEGE A „nullamegoldás“ néven ismert washingtoni álláspont lényegében arra irányul, hogy a Szovjetunió számolja fel összes közepes hatótávolságú rakétáját mind az ország európai, mind pedig keleti részében. Ugyanakkor érintetlenül megmaradna az Egyesült Államok és a NATO összes repülőgépe és rakétája. A Szovjetuniónak a nullát javasolják, maguknak pedig mindent meghagynának. A NATO tagországai 1982. január 1 - én 986 olyan hordozóeszközzel rendelkeztek Európában, amely nukleáris fegyverek célbajuttatására alkalmas, a Szovjetunió pedig 975 egységgel. Ha megvizsgáljuk az Európában szemben álló nukleáris erők összetételét, kitűnik, hogy a Szovjetunió esetében ebbe a kategóriába a rakéták és közép-hatótávolságú bombázógépek tartoznak. A NATO esetében ide tartoznak a nukleáris fegyverzet célbajuttatására alkalmas amerikai -repülőgépek, amelyek az Egyesült Államok angliai, NSZK-beli, olaszországi, spanyolországi és törökországi légitámaszpontjain, valamint a Földközi-tengeren és az Atlanti-óceánon cirkáló amerikai repülögép-anyahajókon állomásoznak. Ide kell sorolni továbbá Anglia és Franciaország szárazföldi és haditengerészeti közepes hatótávolságú ballisztikai rakétáit, tengeralattjáróit, valamint megfelelő típusú bombázógépeit. Ezek az eszközök mind alkalmasak arra, hogy a Uraiig bezárólag a Szovjetunió egész területén csapást mérjenek különböző objektumokra. A Szovjetuniótól egyoldalú leszerelést követelő „nullamegoldás“, majd a látszólag rugalmasabb, de Washington változatlan céljait követő „közbülső megoldás“ egyaránt elfogadhatatlanok, nem alkalmasak a merőben eltérő álláspontok közelítésére, mert figyelmen kívül hagyják az egyenlőség és az azonos biztonság sarkalatos elvét. (Ezt az elvet fogadta el mint alapvető fontosságút és mind a két félnek egyaránt megfelelőt a Szovjetunió és az USA a mindenkori fegyverzetkorlátozási és -csökkentési közös tárgyalásai számára a 70-es években.) SZOVJET JAVASLATOK A holtpontra jutott genfi tárgyalások mostani, újabb fordulója előtt Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára újabb nagy jelentőségű kezdeményezést tett. Olyan összehasonlító tényező alkalmazását ajánlotta az amerikai félnek, amely alkalmas a tárgyalások elmozdítására a holtpontról. Kijelentette: „Készek vagyunk megállapodni az európai nukleáris erők egyenlőségéről mind a hordozóeszközöket, mind a tölteteket illetően - nyilvánvalóan figyelőmbe véve azt, amennyi ezekből Franciaországban és Angliában rendelkezésre áll. Amennyivel csökkentenék az angol és a francia rakéták robbanótölteteinek számát, ugyanannyival csökkentenénk a szovjet közepes hatótávolságú rakéták tölteteinek számát. Ez a megközelítés kiterjedne az ilyen kategóriába tartozó, Európában levő repülőgépekre is. Ezzel fennmaradna a Szovjetunió és a NATO viszonylagos erőegyensúlya mind a hordozóeszközökben, mind a töltetekben, mégpedig a mostaninál jóval alacsonyabb szinten. Arról van szó, hogy a Szovjetunió az összemérő tényezők közé hajlandó a robbanótöltetek számát is besorolni, de természetesen nem elvonatkoztatva a célba juttató eszközök tekintetében szükséges paritástól. Jurj Andropov megismételte: a Szovjetunió készen áll arra, hogy Európában pontosan ugyanannyi hordozóeszközzel rendelkezzék, mint amenyi a NATO-tag- államoknak van, s kész megállapodást kötni nemcsak a hordozóeszközök, hanem a robbanótöltetek számát illetően is, ha beleszámítják Franciaország és Anglia közepes-hatótávolságú rakétáit is. Ez a megoldás kiterjedhetne az Európában elhelyezett közepes hatósugarú légierőkre is. Ez a javaslat megvalósulása esetén biztosítaná, hogy a Szovjetunió európai részén mind közepes hatótávolságú rakétákból, mind pedig robbanótöltetekböl lényegesen kevesebb lenne, mint 1976- ban. A robbanófejek számának egyenlőségéről szóló javaslat méltán keltett világszerte nagy visszhangot. Rácáfolt azokra a korábbi amerikai érvelésekre, hogy ha a hordozóeszközök számában létrejönne is az európai egyenlőség, a Szovjetunió fölényben lenne a robbanótöltetek számában. Nem kétséges, hogy Washington, valamint Párizs és London is kénytelen ezt a lehetőséget nagyon komolyan figyelembe venni. Annál is inkább, mert továbbra is érvényben vannak a korábbi szovjet javaslatok, köztük az, hogy a Szovjetunió hajlandó a NATO-orszá- gok (Nagy-Britannia és Franciaország) közepes hatótávolságú rakétáinak színvonalára csökkenteni saját, hasonló jellegű arzenálját. Mivel a két NATO-ország 162 ilyen rakétája 400 robbanótöltetet képes célba juttatni, a szovjet javaslat értelmében az arányos csökkentés elve alapján - az európai telepítésű SS-20-as szovjet rakéták számát a felére, a régebbi típusú ilyen eszközöket pedig egyötödére korlátoznák. ELSZABADULHAT A LAVINA A genfi tárgyalásokon tehát teljesen nyilvánvalóan a kezdeményezés a szovjet fél kezében van. Mégpedig abból a megfontolásból: el kell mozdulni a holtpontról. „Igen felelősségteljes korszakot élünk - figyelmeztetett rá Jurij Andropov -, elég megnyomni a gombot, s elszabadul a lavina. S éppen ezt a lépést jelentheti az új amerikai rakéták nyugat-európai elhelyezése. Ha a józan megfontolás ellenére erre sor kerül, elkerülhetetlen a láncreakció. A Szovjetuniónak, a Varsói Szerződés többi tagállamának elkerülhetetlenül meg kell hozniuk a megfelelő intézkedéseket, Ha a washingtoni vezetés nem változtatja meg az erőfölény megszerzését követő szándékait, továbbra is ragaszkodik az egyenlőség és az azonos biztonság elvét alapvetően megsértő s eleve elfogadhatatlan javaslataihoz, következésképpen a Szovjetunió részéről is megfelelő válasz várható.“ Igen higgadt érvekkel, tények felsorolásával s ugyanakkor teljes határozottsággal hozta ezt a másik fél tudomására az SZKP KB főtitkára, a hamburgi Der Spiegel című hetilapnak áprilisban adott interjújában: „A nukleáris fegyverekről folytatott tárgyalás nem pókerjáték, ahol ha valaki veszít, még mindig reménykedhet benne, hogy később helyrehozza a hibát. Ezek a tárgyalások a szó legigazibb értelmében az élet és halál kérdését illetik a Szovjetunió, az Egyesült Államok és a NATO-országok népeinek szempontjából. Nem nézhetjük nemtörődöm módon annak lehetőségét, hogy határainktól nem messze a már meglevő és ránk irányuló francia és angol rakétákon kívül még több mint ötszáz nukleáris eszközt helyezzenek el. A válaszlépéseink minden szempontból, még a legmagasabb erkölcsi mércével mérve is tökéletesen indokoltak lesznek.“ A Szovjetunió - mint ezt egész történelme igazolja - szilárdan és következetesen védelmezi a szocializmus, a haladás és a béke ügyét. De e történelem azt is egyértelműen bizonyítja, hogy ezeknek az alapvető céloknak az érdekében mindig hajlandó volt az ésszerű kompromisz- szumokra, rugalmasan törekszik az egymás érdekeit és biztonságát kölcsönösen figyelembe vevő, az enyhülést erősítő megállapodásokra. A példátlan méretű amerikai fegyverkezés, a nemzetközi viszonyokat rontó washingtoni erőfeszítések ellenére is a párbeszéd folytatására, a közös nyelv megtalálására törekszik az amerikai féllel. Mindeddig azonban megegyezési javaslataikra egyetlen pozitív választ vagy konstruktív ellenjavaslatot sem kapott. Az idő azonban sürget, minden nap, amely elvész a megegyezés elérése szempontjából, növeli a nukleáris háború veszélyét. A rakéták telepítésének megakadályozása megfelel az európai és valamennyi nép érdekeinek. A békeszerető erők ezért elvárják az Egyesült Államok kormányától, hogy olyan álláspontot foglaljon el, amely lehetőséget ad a Szovjetunió és a többi szocialista ország érdekeit is figyelembe vevő megállapodás elérésére. A nemzetközi közvélemény, a józanul gondolkodó nyugati politikai személyiségek egyre jobban tudatosítják Jurij Andropov szavainak igazságát: minden népnek, minden kormánynak meg kell tennie mindent annak érdekében, hogy a fejlődés ismét az enyhülés felé haladjon, s a Szovjetunió megtesz ezért minden tőle telhetőt. PROTICS JOLÁN Az Independence és a Saratoga amerikai repülögép-anyahajók a 6. flotta kötelékében a Földközi-tengeren Egy franciaországi rakétakilövő-álláson a rakéta-silóban egy, 450 Hirosima- bomba robbanóerejének megfelelő, robbanófejet bocsátanak le.
